Somogyi Hírlap, 2006. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
2006-04-15 / 89. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2006. ÁPRILIS 15., SZOMBAT 5 MEGYEI KÖRKÉP Gyávaságból ítélték halálra keresztre feszítés A jogász szerint Jézus koncepciós per áldozata lett Krisztus Pilátus előtt - örök téma a művészetekben. Munkácsy Mihály az emberi alakban megjelent Istent ábrázolta... fotóillusztráció Szigorú böjt és ünnepi lábmosás a horvátoknál Krisztus szenvedéseit szobrokon, festményeken, oltárképeken is láthatjuk. A keresztyén ember azonban képek nélkül is tud emlékezni a Megfeszített gyötrelmeire. A Dráva mentén a hagyo- mánytisztelő és -őrző horvátoknál a nagyhét a szüntelen imádkozás jegyében telik. A katolikus hívek mindennap imára kulcsolják kezüket, s elmondják többször is a Mi Atyánkot, az Üdvözlégyet és a Hiszek egyet. Jézus öt sebére, 15 töviskoronájára, utolsó szavaira emlékeznek, de a 12 apostolra is, akikkel az utolsó vacsorán részt vett. Régi szokás volt, hogy a csütörtöki misén a pap 12 férfi lábát megmosta. Ez a „mozdulat” kifejezte azt, hogy a szeretet gyakorlásához a legmélyebb alázat szükséges. Nagypénteken a gyász mellett a szigorú böjt is része az ünnepre való készülésnek. Sokan még ma is, főként az idősebbek, teljesen megtartóztatják magukat az eledeltől. ■ G. A. Megszentelnek tüzet is, vizet is a drávaisvábok Nemcsak vallási, de népi szokás is kapcsolódott a húsvéthoz. Az asz- szonyok tojást hímeztek, s ma is korán mennek a hívek az ételszentelésre, és igyekeznek haza. Úgy tartották, hogy akik az elsők között érnek otthonukba, gyorsak lesznek a munkában és szerencsések az életben. Szulokban a német ajkú településen is fűződtek az ünnephez szokások. Ilyen volt a szombat esti tűz- és keresztvíz-szentelés. A háromágú gyertyát, amely Jézust és a két latort jelképezi, egészen áldozócsütörtökig használták a templomban. Régi szép vallási szokás, hogy ma is kimennek húsvét reggelén az asszonyok a temetőbe. A temetői nagykeresztnél a közös imádkozás után hozzátartozóik sírjára égő gyertyát helyeznek el. Azt, hogy csak asszonyok vettek ebben részt, azzal magyarázzák, hogy Jézus keresésére is ők indultak. Régebben locsolkodás helyett szalmát szórtak a fiúk a lányos ház elé. Nyuszifészeknek is szánták, és a lakó háziasságára is kíváncsiak voltak. ■ Gamos A. Kétezer évvel ezelőtt a zsidó főtanács, nem sokkal később pedig Pilátus római helytartó is halálra ítélte Jézust. Lábady Tamás, a Pécsi ítélőtábla elnöke jogászszemmel értékelte az emberiség által legtöbbet emlegetett pert. Bartos László- Nagycsütörtök este az utolsó vacsorát követően lézus tanítványaival a Getsemani kertbe ment. Itt fogták el később a katonák. Mi történt ezután?- Jézust először Annáshoz, Kaifás főpap apósához vitték. Annás bár alacsonyabb rangú, de idősebb elöljáró volt, így őt illette meg az „első találkozás” a Mesterrel. Ekkor már kész volt a terv Jézus halálra ítéléséhez. Az akkor érvényben lévő, bár le nem írt szokásjogi gyűjtemény, a Misna szerint egyedül nem ítélkezhetett senki sem: 22 tanácstag és a főpap, Kaifás kellett hozzá. így került Jézus a főtanács elé. Az eljárás során az első elhangzó vád, Jézus a jeru- zsálemi templom előtt elmondott szavai voltak: „Romboljátok le ezt a templomot....” Ezzel a kijelentéssel ő a saját testére gondolt, halálára és a feltámadására. Mivel nem tudták bizonyítani, hogy a jeruzsálemi templomot akarta lerombolni, kerestek két tanút, akiknek a vallomása azonban különbözött...- Ekkor kérdezte Kaifás Jézustól, igaz-e, hogy az Isten fiának vallja magát.- Ez a kérdés azért volt fontos, mert ha Jézus akkor annak mondja magát, a Mózesi törvények szerint meg kellett volna halnia. Az istenkáromlás a legsúlyosabb bűn volt, aki elkövette, halált érdemelt. „Én vagyok” - mondta Jézus. Ezután Kaifás így kiáltott: „Mi szükségünk van még tanúkra?” A helyzet azért érdekes, mert Jézus ezzel nem beismerte az - zsidó hit szerint - istenkáromlást, hanem elkövette. Ott a főtanács színe előtt.- Ezek szerint a zsidóknak jogukban állt ítéletet hozni. Miért nem hajtották azt végre, ahogy István diakónus esetében is történt?- István diakónust a halálos ítélet után valóban megkövezték. Ez inkább egy kivétel lehetett: az esetet több kutató „hirtelen felindulásból elkövetett” ítélet-végrehajtással magyarázza. A János evangélium szerint a zsidóknak nem volt joguk végrehajtani halálos ítéletet.- Ha a zsidók ítélkezhettek, de mégsem volt joguk annak végrehajtásához, miért volt ez a nagy felhajtás Jézus körül?- Erre a legkézenfekvőbb magyarázat az, hogy a főpap féltette a hatalmát. Tudta, ha Jézust ártaüanul megölik ilyen népszerűség mellett, felkelés tör ki. A népet is meg kellett győzni arról, hogy Jézus bűnös, és meg kell halnia. Azért, hogy a főtanács érvényt szerezzen akaratának, Pilátus elé vitte Jézust.- Itt két különböző világnézet ütközik meg egymással. Két ennyire eltérő jogrend bírósága előtt ugyanazt az embert hogyan lehetett kétszer is halálra ítélni?- Pilátus nem akarta őt elítélni, hiszen nem is tartotta bűnösnek, legalábbis a római jog szerint nem volt az. Jézus vádlói azonban nem hagyták magukat: „Nekünk senkit sem szabad megköveznünk; nekünk törvényünk van, mely szerint meg kell halnia.” Ezzel a kettős kijelentéssel világosan kifejezték szándékukat, s egyben elismerték: nincs joguk végrehajtani az ítéletet. Ekkor újabb fordulatot vett a per: a zsidók a vallási bűnből politikait kovácsoltak. Azt mondták Jézusról, hogy megtiltotta az adófizetést a császárnak. Ez nem volt igaz, azonban megfelelőnek gondolták Pilátus - számukra kedvező - döntésének megkönnyítéséhez. Következő lépésben a zsidók felségsértés vádjával próbálkoztak: „A zsidók királyának mondja magát!” Köztudott volt ugyanis, hogy megszállt területen csak a császár nevezhetett ki uralkodót. Pilátus továbbra sem engedett, ám ekkor előkerült az adu, amellyel végül elérték céljukat a vádlók: „Ha nem ítéled őt halálra, nem vagy a császár barátja.” Pilátus itt megtört: félve a császár besúgóitól - végső soron hatalmának elvesztésétől -, halálra ítélte Jézust. A húsvéti pert csak a hit fényénél lehet igazán értelmezni. Jézus szenvedése szükségszerű volt, hogy aztán feltámadásával megváltsa az emberiséget. Nem látni és hinni mégis az üres sírra És A Feltámadott megjelenéseire épül húsvét üzenete. E két tény először döbbenetét, aztán nagy örömet ébreszt bennünk. Csakúgy, mint azokban az asszonyokban, akik húsvét reggelén a sírhoz mentek, de az üres sír láttán megijedtek és elfutottak, majd útközben szembetalálkoztak Jézussal. A tanítványok először nem hittek a feltámadásban, voltak azonban akkor is lelkes hívek, akik azt mondták: „mi láttuk az Urat”. BIZONYÁRA MA IS VANNAK, akik kételkedve, hitetlen- kedve fogadják nemcsak a húsvéti, de a többi bibliai történetet is. Gúnyosan mondják is; „ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről”. Szenvedve, imádkozva ott marad. S a kereszt csak látszólag vereség. Húsvét ténye azt hirdeti, hogy nem a halál győzte le Jézust, hanem Jézus, vagyis az élet győzött a halál felett. ÉLETÜNKET A HIT, A REMÉNY teszi igazán széppé és gazdaggá. Az igazi hit mindig reménység is, az igazi keresztyén élet mindig reménységben élt élet. A Biblia tanítása szerint az Istennel való közösség az életet jelenti. Az első tanítványok közössége meglehetősen csüggedt, erőtlen volt. Milyenek vagyunk mi? Tudjuk-e vigasztalni a szomor- kodókat, felemelni a gyengét, meghallgatni, megérteni embertársaink gondját? Befogadjuk-e a bűnös, megtért vagy hitetlen embert közösségünkbe? A FELTÁMADÁS TÉNYE MA IS hit kérdése marad. Csak az érti, aki hisz abban, hogy Krisztus miattunk szenvedett, érettünk halt meg, és hiszi, hogy mindannyiunkat megváltott a haláltól. Annak húsvét üzenete nem lesz döbbenet, sem pedig képtelenség, hanem reménység és élet. Elfeledett somogyi húsvét: mirácsolás és öntözés A megyei múzeumban már 1900-ból őriznek míves, hímes tojásokat. A megyében ugyanis mindig nagy hagyománya volt a tojásdíszítésnek. Régen kizárólag természetes anyagokat használtak a festéséhez. A legkedveltebb piros tojást ber- zsennyel készítették, amiről 1920-ban azt jegyezték föl, hogy öt krajcárért lehetett kapni húsz tojásra valót. Hagymahéjjal barnára, szederfa és szilvafa kérgével sárgára, a savanyú káposzta levébe tett vasreszelékkel feketére színeztek.- A tojás a legtöbb kultúrában sokféle szimbólumot hordoz - mondta Imrő Judit néprajz- kutató. Alapvetően az életet, de az újjászületést és a hosszú életet is jelképezi. A kereszténység Krisztust szimbolizálja vele: a feltámadásra váró lelket, a fehérrel, a pirossal pedig a feltámadott Krisztust. A legősibb húsvéti szimbólumhoz kötődő somogyi szokás volt, hogy miként a húst a legtöbb településen, a tojás fogyasztását is tiltotta a böjti regula. Húsvét napján szabadott először fogyasztani. Egyes vidékeken az volt a szokás: ahogyan karácsonykor az almát, húsvét- kor egy tojást fogyasztott el közösen a közösség. Volt, ahol azt mondták: a hosszú, egészséges életért, volt, ahol meg azért, hogy ha eltévednek és eszükbe jut, kivel ettek húsvétkor, rátaláljanak a helyes útra. Húsvéti bárány. Mint sok más az ünnepen, ez is Jézust jelképezi- A falvakban nagycsütörtökön és nagypénteken festettek tojást - mondta Imrő Judit. - Ezzel kezdődött a húsvétra való felkészülés, amit a böjtölés előzött meg a vallásos családokban. Nagycsütörtök reggelétől nagyszombatig nem harangoztak a katolikus községekben. A németek, svábok lakta falvakban kedves gyerekszokás volt ilyenkor a mirácsolás. A kicsik kereplőkkel járták a falut, ezzel jelezték a harangozás megszokott idejét. A locsolkodás vagy húsvéti öntözés nem faluról került a városokba, hanem éppen fordítva. Polgári szokás volt és nem a gyerekek, hanem a felnőtt és a fiatal férfiak jártak locsolkodni az ünnepen. ■ Fábos Erika Hímes tojás A megyében legnagyobb hagyománya a viaszírásos tojásdíszítési technikának van, főként a dél-somogyi részeken. A katolikusok kevésbé szerették a geometrikus formákat, inkább vallásos feliratokat, virágdíszeket alkalmaztak. Somogy több vidékén is alkalmazzák még a karcolásos eljárást. A legegyszerűbb pedig a rátétes, amikor hagymafőzetbe helyeznek olyan tojásokat, amikre harisnyával leveleket szorítanak. A megye leghíresebb tojáshímző asszonya a vései Németh Rozália volt.
