Somogyi Hírlap, 2006. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-02 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 13. szám

2006. ÁPRILIS 2., VASARNAP A HÉT TEMAJA 5 készültség Több mint negyven éve nem volt példa arra, hogy a Duna és a Tisza egyszerre öntsön ki. A Szigetközben jártunk, ahol elsőként rendeltek el harmadfokú készültséget. REKORMRADÁS A HIRTELEN TAVASZBAN A Szigetközben már szerdán harmadfokú árvízvédelmi ké­szültséget rendeltek el Nagy­hajós és Vének között. Ahogy le­kanyarodunk az Ml-esről, halla­ni: Győrött a Duna már a spájz- ban van. Csak annyival jobb, mint az oroszok, hogy nem kell negyven évig várni, míg távozik a hátsó ajtón, viszont évente egy- szer-kétszer visszajön. Persze a Győr-Moson-Sopron megyei Vé­neken többé-kevésbé megszok­ták már, hogy a Duna, az jön. A szigetközi falu árterében kö­zel háromtucatnyi üdülőt húz­tak fel az elmúlt három évtized­ben. Ha nem is kősziklára, de okos ember cölöpökre építi erre­felé a házát. Persze mit sem ér az egész, ha a víz ki­szúr az építtetőkkel: a faluban azt mond­ják, az ötvennégyes árvíz volt az etalon, manapság annak szintjénél egy mé­terrel magasabban állnak az alapok. Négy éve, 2002-ben azonban mit sem ért az előrelá­tás: a Duna olyan magasra duz­zadt, hogy elvitte a bútort, hűtő­gép úszott a közeli Kolera-sziget felé, a házak falai pedig méter magasan szívták be a vizet. Most, a 2006-os tavaszi ára­dáskor egyelőre nincs ilyen ma­gasan a folyó, nem is izgatja kü­lönösebben a helyieket a feltörő víz. A töltésen csak újságírók bá­mulnak: „öregem, víz alatt az aszfalt, a révháznak meg csak a fele látszik”. Jegyezzük meg, PHARE-pénzből húzták fel. A sörözőben azt mondják: az ártériek meleg időben kifejezet­ten élvezik, ha kiönt a folyó. Fel­pakolják a készleteket, az ételt meg a sört, megjönnek a nya­ralók, a külföldi tulajok, a szú­nyogokkal pedig elvannak vala­hogy: aki a víznél él, annak eh­hez hozzá kell szoknia. Ladikok járják ilyenkor az aszfaltozott utak vonalát, mintha csak kocsi­val utaznának a házakhoz. Most tavasszal azonban csak három család maradt a kiöntésben, nem jöttek be a faluba, nem is akartak. Ott laknak ők, a Duna mellett. így megy ez. Vének kis falu, száznyolcva­nán ha lakják: három kereszt­utca, körülöleli a töltés, csak a sziget felől lehet behajtani. Óvo­da, iskola nincs, a szomszédos faluval közösen oldják meg e fel­adatokat. A település a helyi víz­bázison fekszik. Ez legalábbis annyiban rossz, hogy semmiféle ipari tevékenység nem engedé­lyezett a környéken. Márpedig más bevételi forrás nemigen akad, holott az évről évre jelent­kező árvízi károkat valamiből or­vosolni kellene. A megyei vis maior-keretből csak töredékösz- szegekhez jut hozzá a település. A helyiek megszokták már, ha bármi jön, csak magukra szá­míthatnak, a biztosítók sem köt­nek szerződést velük az ártéren, legfeljebb tűzre, lopáskárra. Szóval három család maradt kinn a Dunánál. Amikor a bolt­ban élelmet veszünk, azt mond­ják, délelőtt vitték ki az ellát­mányt a vízre. Szombathelyi Ferenc, aki később velünk is ne­kiindul a folyónak, azt mondja: a könnyű csónakkal szállította ki órák­kal ezelőtt a tejet, kenyeret, amit ösz- szeírtak az ártéren maradók. Nehéz ha­jóval nem lehetne megközelíteni a há­zakat, ha odacsapja a hullám a ladikot a kerítésnek, akkor az ott is marad. Lesétálunk a révállomás felé vezető murvás úton, amely a töl­tés koronája alatt hirtelen a víz­be ér: onnan indulnak az ala­csony építésű ladikok, ki, az ár­téri telepre. Beszállunk, épp­hogy elférünk öten, imbolyogva ülünk, szorítjuk a csónak pere­mét. Kalauzunk indítja a motort, állva-térdelve irányítja a meg­áradt folyóból alig centikre ki­álló járművet, szemmel látha­tóan nem zavarja, hogy a víz és köztünk csak a deszkák vékony gerince úszik. Állítólag az asz­faltozott út felett hajózunk - mert navigare neccesse est -, majd egy fordulóval kiérünk a Duna testére. Onnan már csak percekre van az üdülőtelep. Ha valaki azt hinné, tákolmá­nyok, nyolcvanas évekbeli szoc- reál nyaralók között vezet az út, téved: a közeli, nyugati határról érkező osztrákok, tehetősebb magyarok, helyi családok meg­tették, ami tőlük tellett. A Duna persze nem gondol a pénzüket házukba ölő emberek­re, és megcsavar a korábbi part­ról befelé vezető lakkozott fapallót, tör kerítést, omlaszt fa­lakat. A víz a stégeket is össze­vissza dobálta, az apadás után minden évben napokig kell ko­torni a sarat, helyrerakni a szét­hordott tárgyakat. A csónakkal nagyjából 15 méterre közelítjük meg Bajánék házát: családjuk­ból hárman maradtak odakinn. Baján Jánosné, Marika a tera­szon áll. Kiabálva kérdezzük: mi­óta vágja el a víz a falutól? Két napja nem tud mozdulni, mondja, de megvan mindenük - kihord­ják, ami kell. Áram is van: a lég­vezetékeket nem mosta el a víz. Jakusné Ságer Anna polgár- mester délután a faluban figyel­meztet: a tilalmat megsértve ha­józtunk ki. Harmadfokú készült­ség esetén ugyanis tilos vízre szállni. Mi azonban úgy tudjuk, a vízirendészet szemet huny afe­lett, ki segít a kinn maradotta­kon, lévén nem volt olyan hajó­juk a közelben, amellyel elindul­hattak volna. A polgármester azt mondja: minimális támogatást A helyiek meg­szokták, ha bár­mi jön, csak ma­gukra számít­hatnak, a biz­tosítókra sem. A Duna nem gondol a pénzüket házakba ölő emberekre Választási győzelem a gátakon A 2002-ES, egész Európában pusztító árvíz egyetlen nyerte­se Gerhard Schröder német kancellár volt. A szociál­demokrata politikus az éppen akkor esedékes választási kampány idején már azt fon­tolgatta, az elkerülhetetlen vereség után mivel tölti nap­jait, amikor kiöntött az Elba. Augusztus közepén ellenfele, Edmund Stoiber jól megérde­melt nyaralását töltötte, mi­közben Schröder kiállt a gát­ra, és elfogadtatott egy 385 millió eurós segélyprogramot, átcsoportosíttatta a katonasá­got, kormánya pedig döntött: a beígért adócsökkentést el­halasztják, a pluszbevételből - hétmilliárd euró - pedig szolidaritási alapot hoznak létre. Mindez komolyan növelte népszerűségét, s szep­tember végén - alig 9 ezres szavazattöbbséggel - pártja, az SPD nyerte meg a szövet­ségi választásokat. kapnak, a falunak pedig alig van bevétele, amelyből évről évre se­gíthetné a tulajdonosokat a hely­reállításban. Elgondolni is rossz, mi történne, ha egy régi, lakott ház az árvíz idején megroppan­na és belecsúszna a vízbe. A pol­gármester szerint az utak kiöntés utá­ni helyreállítására sem jut, s a lakókat sem tudják kárpó­tolni, mivel a falu költségvetése ezt nem engedi meg. A révnél egy part menti fa kérgébe vert szögek mutatják az éven­kénti árvizek szintjét. A 2002- es a rekorder. A parton állva Szombathelyi Ferenc azt meséli: idén korán jött a víz, a szomszé­dok nem számítottak rá. „A hét­végén gereblyézni akartam” - mondta egyikük. Feri rávágta: „Csináld csak nyugodtan. Bizto­san leér a gereblye vége”. ■ Tibay Gábor Vészhelyzet félezer kilométeren az országban már rekordot döntött a mostani áradás: ko­rábban soha nem fordult még elő, hogy háromezer kilométer­nél hosszabb szakaszon rendel­tek el árvízvédelmi készültsé­get. Tegnap már 3022 kilométe­ren védekeztek, ebből több mint ötszáz kilométeren volt érvény­ben harmadfokú készültség. A védvonalakon több ezren dol­goznak, tegnap délutánig 341 embert kellett kitelepíteni, köz­tük a sződligeti fogyatékosok otthonának nyolcvan lakóját. A TISZA VÁSÁROSNAMÉNYTÓL a déli országhatárig árad, Zá­honyig harmadfokú a készült­ség. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében már húszezer hek­tárt öntött el a víz. A folyó a fel­ső szakaszán már apad, így Tiszabecs felett megszüntették a készültséget, Kárpátaljáról azonban újabb árhullám indult el. Harmadfokú készültség van érvényben a Rába alsó és középső szakaszán, a Mosoni- Duna alsó szakaszán, a Rábca, a Marcal torkolati szakaszán, a Bodrogon, a Hernád mentén és a Fekete-Körösön is. Budapesten már a Duna mind­két oldalán, teljes szakaszán lezárták az alsó rakpartokat. Tegnap délelőtt lezárták a Nép­szigetet, a Margitszigetnél több mint százezer homokzsákból emeltek gátat. a duna vízszintje óránként 2-3 centit emelkedik. A főváros­ban várhatóan a 2002 augusz­tusában levonult rekordszintű áradáshoz hasonlóan 800 cen­timéternél magasabb szintnél tetőzik a folyó, az előrejelzések szerint hétfőn. A folyók magas vízállása miatt köz­lekedési korlátozá­sokat is elrendeltek: a Budapest és Győr, illetve a Bodrog áradása miatt a Szerencs és Sátoral­jaújhely közötti sza­kaszokon késések tájékoztatott Kava- lecz Imre, a MÁV szóvivője. Komárom-Esztergom megyében a legrosszabb a helyzet, itt szombat déltől leállították a vasúti közlekedést az Almásfü- zitő-Nyergesújfalu szakaszon. A Hernád áradása több borsodi útszakaszt tett járhatatlanná, a vízátfolyások a Sajó és a Tisza mentén is gondokat okoznak. Házépítésnél az 1954-es vízszint volt az etalon, 2002-ben ezt is meghaladta a Duna. várhatók ­Rossz emlékeket idéz az Elba MÁR ÖT HALÁLOS ÁLDOZATOT követelt a csehországi ára­dás. Dél-Morvaországban és Dél-Csehországban több ezer hektár termőföldet öntött el a víz, Prágában másodfokú készültség van érvényben. NÉMETORSZÁGBAN OZ Elba vízszintje a négy évvel ezelőtti szinthez közelít: az általában két méter magas folyó már meghaladja a hét métert. 2002-ben kilencméteres volt. Drezdában a folyó átcsapott a gáton, Szászország fő­városában már több száz embert telepítettek ki. A hirtelen felmelegedés és az esőzések miatt megindult ol­vadás a Kárpátokban is gon­dot okoz. A folyók szintje Er­délyben és a moldvai megyék­ben vészesen emelkedik. Har­gitában és Kovásznában két­ezer hektár mezőgazdasági terület került víz alá, Csíksze­redán és Csíkszentmihályon több családot kilakoltattak.

Next

/
Thumbnails
Contents