Somogyi Hírlap, 2006. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-08 / 83. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP - 2006. ÁPRILIS 8., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP „ERŐS VÁRUNK, A NYELV” (KOSZTOLÁNYI) A magyar nyelvjárásokról A kérdésfeltevésből bizonyára sokan kitalálták, a nyelvjárások­ról lesz szó. Természetesen csak röviden. Nyelvünkben - mint a többi nyelvben is - különböző nyelvváltozatok léteznek. A terü­leti tagolódás alapján létrejött nyelvváltozatok a nyelvjárások (idegen szóval dialektusok). A mai értelemben vett - terü­leti - nyelvjárások korszaka a honfoglalással kezdődött. A nyel­vi különbözőségek létrejöttének ekkor kedvezett a lakosság több­ségének feudális röghöz kötöttsé­ge. A különbségek mértéke azonban ekkor sem (és később sem) vált oly naggyá, mint né­hány más európai nyelvben. A francia, német, olasz nyelvjá­rások némelyike között ugyanis olyan nagyok a különbségek, amelyek már a kölcsönös megér­tést is nehézzé vagy lehetetlenné teszik. A magyar nyelvre ez nem jellemző. Galeotto Marzio (Janus Pannonius kortársa) erről így ír: „...a magyarok, akár nemesek, akár közrendűek, ugyanazon módon használják a szókat, és minden különbség nélkül be­szélnek.” Ez a megállapítás nagyvonalú, hisz pl. van olyan nyelvjárásunk, ahol látószer­vünk neve „szem”, másutt pedig „szöm”. Igaz, hogy ez egymás megértését nem akadályozza. A mohácsi vész után az or­szág három részre szakadása a nyelvi elkülönülésnek kedvezett. De ellenkező hatás is megfigyel­hető; főleg a reformáció, a könyv- nyomtatás és a magyar nyelvű le­velezés a nyelvjárási alapoktól eltávolodó nyelvhasználathoz ve­zettek. Ez az irodalmi norma azonban még mindig táji kötött­ségű. Jó bizonyíték erre Sylvester János í-ző bibliafordítása: „Prófé­ták által szólt rígen az isten, / Az ki ígírt, ímé, vígre megadta fiát” (1541); vagy Bornemisza Péter ő- zése: „Siralmas énnéköm tetűled megválnom, / Áldott Magyaror­szág tőled eltávoznom. / Váljon s mikor leszön jó Budában laká­som?” (1557) A legújabb korban már vilá­gossá vált, hogy a nyelvjárási sa­játosságok nem üldözendők; ha­nem a megőrzésükre kell töre­kedni. A nyelvjárások nem a köz­nyelv „romlott” változatai; valójá­ban a nyelvjárásokból fejlődött ki - spontán alakulás és tudatos alakítás révén - a nemzeti nor­mát követő magyar irodalmi és köznyelv. ■ Mihályfalvi László „Betyárélet” a rengetegben nagyatádi tekeszezon A bábukat állítgatja, abból van a napi betevő Összefogással ünnepelték az egészségügyi világnapot Huszonhat év az utcán. Táskái Sándor azóta nem aludt fűtött épületben. Huzatos pajtákban és parkokban tér nyugovó­ra. A nagyatádi férfi al­kalmi munkából tengő­dik, hetente néhány ezer forintból. November óta nem cserélte le a ruháját. Apját nem ismerte, har­minc éve nem látta az édesanyját és a testvérét. Szabó Kornél Táskái Sándor. Egy átlagos név, egy nem átlagos élettörténet A hajléktalan férfi Nagyatádon él, de a nevét senki nem ismeri. Ám ha azt mondják, Betyár, már min­denki arra a szakállas, baseball- sapkás hajléktalanra gondol. Egy kocsmában találkoztunk, én régről ismertem, sokat segí­tett a ház körüli tavaszi-őszi munkákban. Amikor bemutat­kozott, nem értettem a nevét, megkértem, hogy írja le. Nehe­zen ment. Amikor a K betűhöz ért, elakadt, majd rámutatott egy krikszkrakszra és közölte, hogy az egy K. Aztán megmagyarázta: „jól van, elszoktam az írástól.” Elárulta: eddig tekebábukat állí­tott a helyükre egy kocsma mel­letti pályán. Egy doboz cigarettá­ra elegendő pénzt keresett.- Hogyan került Nagyatádra?- Intézetben nevelkedtem, onnan hoztak ki. Ide kerültem nevelőszülőkhöz. Árva gyerek voltam, nekem senkim sincs. Persze Betyár nem úgy árva, mint ahogyan valaki árva lesz. Ő csak ezzel nyugtatja magát. Akkor jöttem rá, amikor ezt ki­mondta. Mert nagyon feszült lett. Aztán kiderült: őt csak el­dobták a szülei, még testvérei is vannak.- Az anyám prostituált volt, egyszer láttam. Van két test­vérem is, az egyik Pécsen fes­tő, vele is csak egyszer talál­koztam. Nagyon régen, 1976 karácsonyán meglátogattak itt Nagyatádon. Azt mondták, elvisznek Pécsre, de nekik sincs hol lakniuk, akkor meg nincs értelme elmennem. A másik testvérem Mohácson él, hajléktalan. Az édesapámat soha nem ismertem, de a fél szívemet odaadnám, ha egy­szer láthatnám - zokogta. Táskái Sándor: Árvagyerek voltam, az apámmal sosem találkoztam Most nagy a rendetlenség a pajtában... szerettem volna megnézni, hogy most hol lakik. Azt mondta, egy pajtában. Meg­kértem: mutassa meg. Azt mondta, majd máskor. Most nagyon nagy a rendetlenség...- Mikor került az utcára?- Alig múltam húszéves, amikor eljöttem a nevelőszüle- imtől. Nevelőapám állandóan vert, kék volt a testem, mint az inge - nézett rám, és letö­rölte a szemeit. Volt olyan, hogy gyeplőszíjjal vert véres­re, nem tudtam fürödni. Min­dig mondták: „miért nem megy fürdeni ez a. gyerek?” Aztán megint elvertek. Akkor döntöttem: el-megyek. Bará­toknál laktam, befogadtak. Előtte is a saját zsebpénzem­ből vettem meg magamnak a kenyeret meg a zsírt, mert enni nem adtak. Aztán meg a bérem­ből tartottam fenn magam. Nem sokkal azután a nevelőszüleim meghaltak, egyedül maradtam.- Mostohatestvérei voltak?- Igen, de ők nem szerettek. Elkergettek, amikor megpróbál­tam hazamenni. Azóta „csőla­kó” vagyok. Nem tudtam felka­paszkodni.- Segített valaki talpra állni?- Nem sokat. Eljárok dolgozni, abból megélek. Sokan megenge­dik, hogy a pajtában meghúz­zam magam, de csak télen. Nyá­ron laktam traktorgumikban, a fák alatt, pingpongasztal alatt, te­herautó-platón.- Mit dolgozik?- Mindent Egy kis pénzért mindent elvállalok. Jártam fát vág­ni, kertet ásni, rakodónak is gyak­ran vittek. Mindent megcsinálok, amit a két kezemmel tudok. Se­gélyt soha nem kaptam, nem is kértem. Nem álltam sorba, inkább elmentem dolgozni.- Mennyi pénzből él?- Amikor nem esik az eső, és elvisznek dolgozni, akkor ka­pok naponta kétezer forintot. Abból veszek ennivalót, és még marad is egy kevés. Akárki szólt, én elmentem és segítet­tem bárkinek, de nem volt min­dennap munkám - mondja, közben a bal kezében görcsö­sen szorít valamit. Megmutatta: egy marék aprópénz volt, amit a tekepályán keresett. Egy pilla­natra sem engedte el.- Honnan ruházkodik?- Ahol dolgoztam, ott mindig kaptam valami holmit. Ezt egy haverom adta - mutat magára- még novemberben. Én nem loptam, ha ezért kérdezted. So­ha nem nyúltam a máséhoz - jegyezte meg kissé dühösen. Mindenki lenézett mindig, pe­dig én próbáltam beilleszkedni, de azt gondolták, hogy elve­szem valamijüket, ha nem fi­gyelnek. Nekem nem kellett so­ha a másé, csak azt szerettem volna mindig, hogy ne bántsa­nak. Én sem bántottam soha senkit - fakadt sírva újra.- Merre van a kiút?- Én már semmiben nem bízok, nem tudom, hogy innen hova ju­tok. Nem tudok semmit tenni, pe­dig megpróbáltam. Én már meg­szoktam ezt, elviselem, csak azt nem szeretem, ha bántanak. Betyár az asztalra borult Zo­kogott. Az igazi szüleit és a testvé­reit emlegette szülte érthetetle­nül. Elbúcsúztam, kezet fogtunk. Ekkor magához húzott és azt mondta: „szeretném, ha arra jár, megkérdezné, hogy édesapám él- e? Pécsen lakik, Táskái Ferenc­nek hívják”. Aztán elrohant Egészségügyi szakemberek, ha­tóságok és civil szervezetek képviselőinek részvételével szervezett a megyei ÁNTSZ ke- rekasztal-beszélgetést pénteken az egészségügyi világnap alkal­mából. Az idei világnapi szlogen „Az egészségért dolgozunk”. Ehhez kapcsolódóan arra töre­kedtek, hogy a résztvevők egy­más tevékenységét megismer­ve hatékonyabban tudjanak együttműködni. Nagyné Korenika Magdolna, aki a kaposvári Bartók iskolában felelős az egészségfejlesztésért, azt mondta: miután a családi hát­teret egyik gyereknél sem tudjuk megváltoztatni, az iskolának egyik legfontosabb feladata a pél­damutatás. - Ezért is örömteü, hogy az iskolai büfénk vezetője fokozatosan áttér az egészsége­sebb ételek forgalmazására - mondta Nagyné Korenika Mag­dolna. - Bár nem mindig köny- nyű, többnyire sikerül bevonni a gyerekeket a különféle mozgá- sos programokba. Mi a sport ré­vén dolgozunk az egészségért - folytatta Bóna Károly, a Steiner Rezső olimpiai kör képviseleté­ben. - Az óvodás korosztálytól a nyugdíjasokig évente félszáz különféle versenyt szervezünk Kaposváron és a környező te­lepüléseken. ■ Márkus Kata Tíz és fél millió forintos csekk a táborozáshoz Augusztus 27-től a 24. Őszi Nap­fény-tábor várja Somogy nyugdí­jasait, három turnusban 350- en pihenhetnek ingyen egy-egy hetet a Balaton partján. A költségekhez 10,5 mülió forinttal járul hozzá a Ma­gyar Nemzeti Üdülési Alapít­vány. hammer teréz, az alapít­vány elnökhelyettese pénteken ünnepélyesen adta át az üdülési csekkeket a megyei közgyűlés, a megyei vöröskereszt, az Őszi Napfény-tábor vezetősége, a Fo- nyódligeti Gyermektábor és a megyei nyugdíjasszövetség képviselőinek. Tavaly 6 millió forinthoz jutottak ilyen címen a táborozok. ■ Katona Cs. PIACI KÖRKÉP Kaposvár Siófok Nagyatád Szigetvár Dombóvár Nagykanizsa Burgonya Káposzta 150 120 99 90 110 100-120 150 110 140 139 15U 12Ü Kelkáp. 200 299 280 300 350 320 700-1200 Paprika 45-135/db 80-120/db 850 80-110/db 700-1300 Paradicsom 450-780 599 650 400-500 800 750 500 Uborka 400 499 450 400 550 fttrezselyem Sárgarépa 750 799 850 800 750 800 240 zUU 119 250 200 200 Tojás Hagyma 20-22 21 22 22 20-22 110 20-22 120 120 99 120 120 Fokhagyma Karfiol 650-700 380 600 650 600-700 300 730 300 750 360 zyy oüU Karalábé Zöldhagyma 185 150 150 150 120 180 170 170 160 IjU 14U lDÜ-löü Sampinyon 400-480 500 450 500 500 480 500 500 Bab 500-600 600 500 500 Retek 185 150 240 160-200 250 130 200 180 220 170 230 S. káposzta 250 Alma 150-350 160 180-280 160-220 95-220 170-250 Narancs 250 220 250 200-250 220-250 260 Banán 360 1000 330 360 1000 350 800 350 950 360 800 Dió 1100 Mák 800-1000 600 500 400 560 500 SOMOGYBÁN A-TÓL Z-IG Balatonfenyves Egy mikrobusz uk­rán kamionnal ütközött össze pén­tek hajnalban; a balesetben a kis­busz vezetője súlyos sérülést szen­vedett. A marcali tűzoltók feszítő­vágóval mentették ki a járműbe szorult gépkocsivezetőt (hm) Barcs Megdőlt egy harminc centi átmérőjű, 12 méter hosszú fa, amelyet a helyi tűzoltók távolítottak el. A szomszédos épületet veszé­lyeztette a fenyő - tájékoztatott a tűzoltóság, (hm) Fonyód Száznegyvennégyen 62 liter vért adtak a helyi vöröskereszt által szervezett programon - közölte pénteken Sámóczi Ernőné, a kapos­vári véradó állomás munkatársa. A megjelentek közül 39 személy éle­tében először adott vért (hm) Kaposvár Korszerű NFA-vezetékekre cserélték az elavult, régi nulla-egy fá­zisú kábeleket az e.on megbízásából az eh-szer szakemberei. A Füredi úton a laktanya előtt végig, míg a szemközti oldalon a lakóteleptől a ke­reszteződésig húzták ki az új vezetéket, mely gazdaságosabb és biztonsá­gosabb a réginél, (av) fotó: láng Róbert

Next

/
Thumbnails
Contents