Somogyi Hírlap, 2006. március (17. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-26 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 12. szám

2006. MÁRCIUS 26., VASÁRNAP 7 RIPORT, INTERJÚ a hangja magyar örökség A cigányzene királynőjévé koronázták, azt mondja, ezen a koronán a Kossuth-díj a legszebb ékszer. Egy olajsejk is megkérte már a kezét. Maffianő is lehetett volna BANGÓ MARGIT: VUUÚN A JÉGEN Itthon nem volt még egy nagylemezem sem, kifúrtak az ORI-haknikból is, de már háromszor körberepültem a Földet, s a Benelux országokban úgy hirdették a koncertemet, hogy Vulkán a jégen Nagy családból származik, nyolcán voltak testvérek. Egy időben súlyos gerincmütéte- ken esett át, két éve a rákból gyógyult ki. Ma már egyedül él, házvezetőnő segíti az ott­honi munkákban. Ha ideje engedi, tavasztól őszig a ve­lencei házában babusgatja rózsáit Madárcsicsergésre ébred, a kertben reggelizik, beszélget a rózsáival és a tu­lipánja virágait számolgatja. Kisunokáinak ő az imádott mamuci, a nagyobbak szupernagyiként emlegetik. Lekváros, túrós derelyét köve­telnek tőle és „mamalevest”. A hangját magyar örök­ségként tartják számon, a szakma a cigányzene királynőjévé koronázta. Bejárta az egész világot, majd mindenütt megkér­ték a kezét, Vásárosna- ményban a város leghíre­sebb szülöttjeként tartják számon. A műfaj nagy­asszonya, Bangó Margit a múlt héten kapott Kos­suth-díj at. Csontos Tibor * *- Gondolom, alig győzte be­zsebelni a gratulációkat. Mo­bilja most is folyamatosan csö­rög.- Még Izraelből is felhívtak, tiogy az Isten tartson meg en­*em, mert szükségük van rám a dühöm magyaroknak. Sokszor ártam náluk, talán az első ci­gány-és magyamóta-énekes vol- :am, aki berepülhetett Izraelbe, ilőször 1985-ben a tel-avivi Dá- öd Király Hotelben léptünk fel iát hétig, majd Haifában ifj. Já­róka Sándor zenekarával. Még íz akkori miniszterelnök, denahem Begin is megnézett >ennünket. Végigjártuk a ábucokat, a tenyerükön hordoz- ak bennünket, mondták is, íogy egy darab magyar földet je- entünk nekik. Beutaztam a vilá- ;ot Japántól Guetamaláig, Ame- ikától Oroszországig, de a szí- emhez mindig is Izrael állt kő­éi, talán mert szülővárosom­on, Vásárosnaményban nagyon 51 ismertem és szerettem a zsi- ló embereket. És persze, a Bib- ia. Emlékszem, amikor először legérkeztem Tel-Avivba, azon- lal taxiba ültem, és Jeruzsálem- e vitettem magam. Említette szülővárosát. A elytörténészek és a prospek- ísok a város egyik leghíre- ebb szülöttjeként, szinte már látványosságként” tartják zámon Bangó Margitot.- Megkaptam a város díszpol- ára címet is. Valahányszor ha­zamegyek, mondják, „itthon van a mi Margitunk!” Csak így emle- •getnek: Margitunk.- Mondják, hogy legszíveseb­ben a dúsgazdag olajsejkek is így neveznék. Igaz, hogy bo­londulnak önért, és már több házassági ajánlatot kapott tő­lük?- Tajpejbe hívtak egyszer a vi­lág leggazdagabb embereinek egy hónapig tartó üzleü találko­zójára, amit a helyi Hiltonban rendeztek. Sting és Michael Jackson is szerepelt ugyanitt, de a záróbulin én léptem fel a zene­karommal. A koncert előtt oda­jött egy olajsejk, közölte, hogy cédéje van tőlem, és ő most meg­kéri a kezemet. Nagyon jóképű volt, igaz, kicsit bandzsított, de ez belefért az olajvagyonba... Nem árulta el, hányadik felesé­gének szánt, csak annyit mon­dott, addig nem mehetek fel a színpadra, amíg igent nem mon­dok neki. Megnyugtattam, ha ilyen felkéréseknek mindig igent mondanék, már minden országban férjhez mehettem vol­na. A zenekarom persze hülyí­tett, mondjál már igent, mondjál már igent!- Itthon eleinte nem nagyon mondtak önre igent. Panasz­kodott is, hogy külföldön job­ban ismerik, mi több, jobban is becsülik.- Ez így történt. Igaz, rengete­get voltam külföldön, de amikor a magyar népzenei kultúrát kel­lett képviselni valahol, mindig megtaláltak. Indiai, japán, olasz magyar hetek, magyar napok ál­landó szereplője voltam, még a müncheni olimpiai faluban is felléptem. A szakma őstehetség­nek nevezett, a világ egyik cso­dájának tartottak, a cigányzene nagyasszonyának hívtak. A kö­zönség már akkor is szeretett, a hivatalos elismeréseket viszont hiányoltam. Tizenegy évvel az indulásom után még nem volt lemezem, és amikor a közönség keresni kezdte, gyorsan kiadták a rádiófelvételeimet. Külföldön istennőként bálványoztak, a Be­nelux államokban úgy hirdettek: Vulkán a jégen. Én voltam a vul­kán, ez szerepelt kinti plakáto­kon, lemezeken. Itthon viszont semmi. Kifúrtak az ORI- haknikból is. Ne tűnjék nagyké­pűségnek, sosem voltam az a kivagyokénvagyok típus, de ami­kor Bangó Margit felment a szín­padra, mindenkit lesöpört, és ez sok nótaénekes művésznek nem tetszett. A Kossuth-díj után is csak a fiatal énekesek hívtak fel.- Nyilván a nótaénekesek nem örültek, amikor bejelen­tette, hogy a cigánydalok után magyar nótát is szeretne éne­kelni, és igyekszik megtanul­ni „magyarnótául”. Úgy érez­ték, elveszi a kenyerüket.- Közrejátszhatott ez is, de ta­lán zavarta őket, hogy elvarázso­■ Boross Lajos Éenekara kísért, ^amikdfnuőször felléptem, s mit ad Isten, most együtt kaptunk Lajos bácsival Kossuth díjat. lom a közönséget. Kezdetben ci­gánynótákat énekeltem, de kül­földön sokszor kértek tőlem magyar nótákat is. A dissziden- seknek ez kellett: a Bánk bán Hazám-áriájától kezdve örök­zöld táncdalokon keresztül az Akácos útig mindent szívesen hallgattak. Repertoáromban jól megfért a country, a dzsessz, a szent ének, az opera, a nóta. Ezért is hívott annak idején Vitray Tamás a Lég, lég, lég című műsorába, melynek Friderikusz volt a gyártásvezetője. Sándor megjegyezte, Vitray kéri, hogy a műsorban Carmen belépőjét énekeljem el, a Habanérát. Hon­nan veszi Vitray, hogy én ezt is éneklem? - kérdeztem. Margit­ka, nem tagadhatja le, válaszol­ta, mert Vitray Tamás mindig ak­kor sétáltatja a kutyáját a Mar­gitszigeten, amikor ön a Nagy­színpadon a Carment énekli. Úgyhogy lebuktam.- A Kossuth-díj átvétele után azt mondta, történelmet írtak Boross Lajos prímással. Mit értett ezalatt?- Vele kezdődött az életutam. 1966-ban, pontosan negyven éve, tizenhat évesen jelentkez­tem a Magyar Rádió tehetségku­tató versenyére. Anyám levelet írt nekik, muzsikuscsaládból származunk, a kislánya szépen énekel, ajánl a figyelmükbe. A meghallgatáson szólítottak: Sza­bó Margit, álljon a mikrofon elé! Megszeppenve láttam, hogy Boross Lajos és zenekara, őket hallgattuk a Jó ebédhez szól a nótában, ettől rtiég jobban re­megni kezdtem. Rám szóltak, mondja el nevét, mit énekel, mi­lyen hangnemben! Megkukul- tam, és megint jött a hang: vagy énekel, vagy hagyja el a helyisé­get! Ekkor Lajos bácsi odajött, át­ölelt: édes csiüagom, te vagy az egyetlen roma lány a jelentke­zők között, ne hozz ránk szé­gyent! Énekelni kezdtem, és csak azt láttam, hogy mindenki­nek fülig ért a szája. Majd jött az értesítés, hogy nekem énekes­nek kell lennem, és szeretnének felvételeket készíteni velem. Évek múlva a szakma a műfaj koronázatlan királynőjének ne­vezett, és elhatározta, hogy meg­koronáznak. Ki tette a fejemre a koronát? Boross Lajos bácsi, aki­vel ez az egyszerű kis falusi kis­lány elindult, akivel ez a kislány a nagy külföldi utakat is végig­csinálta. És mit ad az Isten: együtt kaptuk meg a Kossuth-dí- jat. Ott ültünk egymás mellett meghatottan, és meg is jegyezte: végre elismerték a cigányzenét, a cigány művészeket is. Talán ezért írtunk történelmet mi ket­ten. A koronám ékszere lett a Kossuth-díj.- Amit már Bangó Margitként vehetett át. Hogyan lett Szabó­ból Bangó, utóbbi talán jobban mutatott a plakátokon?- így van. Ráadásul a Szabó nem romanév, apai Szabó nagy­apám magyar volt A Rádióban azt mondták nem jól hangzik a Szabó Margit név, a népzenei osztály vezetője, Grabócz Mik­lós azt mondta, legyek Bangó, mert ez olyan jól hangzó, cigá- nyos név. Mellesleg azt jelenti: sánta. Feleki Kamill bácsinak is tetszett, ő csak Kisbangónak hí­vott. Életem egy rossz pillanatá­ban panaszkodtam neki, hogy abbahagyom, és visszamegyek a varrónői szakmámba. Kamill bácsi megölelt: Kisbangó, ne ke­seredj el, te nemzeti kincs vagy! Isten tehetséget adott neked, a tehetség pedig olyan, mint a lab­da, ha vízre dobják, az egyik em­ber ugyan itt lenyomja, de fel­bukkan ott, és színen marad. Meglátod, előbb-utóbb nagy kar­rier vár rád. Igaza volt.- Mi több, filmkarriert is dé­delgethetett, hiszen maffiafő- nök-szerepre is hívták.- Szőke András felajánlotta, hogy maffianő legyek az egyik filmjében. Mivel szerepeltem más filmekben is, tudták, értem a dolgomat, még a ruhákat, a ze­nekart is én adtam volna. Szinte jelképes összegért. Mindent megbeszéltünk, azt mondták, visszahívnak. Azóta is egyfolytá­ban csöng a telefonom. Unokáinak és rózsáinak él a legszívesebben

Next

/
Thumbnails
Contents