Somogyi Hírlap, 2006. március (17. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-18 / 65. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2006. MÁRCIUS 18.. SZOMBAT 11 HÉTVÉGE Forró csók helyett cvikipuszi Talán nem véletlen, hogy a Lili bárónő tavalyi hatalmas sikere után az idén is szerepel operett a Csiky Gergely Színház étlap­ján: a társulat az előző évadban bizonyította, nem feltétlenül szükséges „szakgárda” egy re­mekbe szabott zenés-táncos- énekes előadáshoz. Znamenák István vállalkozása, mely sze­rint Zerkovitz Béla 1926-os Csó- kos asszonyát viszi színre, még­is merésznek tűnt, hiszen egy évvel korábban a másik nősze­mély, Lili bárónő igencsak ma­gasra tette a lécet, melyet nehéz feladatnak tűnt átugrani. Őszintén szólva: nem is sike­rült. Annak ellenére, hogy a ren­dező a tavaly már jól bevált gár­da tagjaival közösen készítette el a produkciót, a végeredmény valahogyan mégsem hasonlított az előző esztendőbelire. Pedig a korábban bevált felállást Zna­menák István sem bolygatta meg túlságosan. Primadonnaként - Pünkösdi Katóka szerepében - Pető Katát küldte a színpadra, aki köztudot­tan nem ijed meg a zenés szere­pektől, s hasonlóképpen jó vá­lasztásnak tűnt szubrettként Nyári Szilvia - Rica Maca - is. Némedi Árpád - alias Ibolya Ede- már korábban bizonyította, kö­zel áll hozzá a táncos-komikus szerepkör, ráadásul egy igazi ka­posvári nagyágyút is sikerült „be­dolgozni” a darabba Kovács Zsolt- Tarpataky báró - személyében. Merész húzásnak tűnt viszont a bonviván-választás: a rendező az idei végzős színészosztály egyik ifjú titánjára, Krékits Péter­re bízta Dorozsmai Pista megfor­málását, ám a színészpalánta premiere meglehetősen viszon­tagságosra sikeredett. Arra ugyan még lehet magyarázat, hogy valaki egy hedonista életet élő figurát meglepően egyénien kezel - bár egy vérbő duhaj és a divatmagazinokból ismert mo­dellfiú között elég nagy űr tá­tong... -, ám egy nőfaló megsze­mélyesítéséhez több kell holmi hajhátradobálásnál. Ráadásul, mivel operettről van szó, nem árt némi énekhang sem. Az már Krékits Péter külön személyes szerencsétlensége, hogy az esetek többségében ép­pen Pető Katával és Nyári Szil­viával kellett duettet énekelnie, s így még inkább érezhető volt a minőségkülönbség. A legtalá­lóbban talán - szerepéből adó­dóan - éppen Nyári Szilvia jel­lemezte társát, amikor az ép­pen befejezte az erkélyen állva Dorozsmai Pista nagyáriáját: Rica Maca - találóan... - egy nyávogó bakmacskához hason­lította a hősszerelmest... Amúgy az ismert és fülbemá­szó slágerek nemcsak a bonvivá- non fogtak ki: Kovács Zsolt is nyújtott már emlékezetesebb produkciót, s a „Van a Bajza utca sarkán” című örökzöldet már jobban is elénekelték néhányan. Legalábbis abból megítélve, amennyit hallani lehetett belőle. A Stauróczky Balázs dirigálta ze­nekar ugyanis általában meg­nyerte a szereplőkkel folytatott versenyt: a legtöbbször teljesen elnyomta az énekeseket Akik közül csak Márton Eszter és Lugosi György tudta tartani a lépést: közös produkciójuk nem véletlenül váltott ki ovációt a nagyérdeműből, mely értékelte, hogy végre mind előadásban, mind hangerőben tökéletes pá­rost láthatott. Lugosi György amúgy is ficánkolt Kubanek, a hentes szerepében, némettel ke­veredő magyarsága nem bizo­nyult se soknak, se kevésnek,, s meglehetősen kirítt a josefstadti bérház lakói közül. Utóbbiak egyébként - a kettős szereposz­tásnak köszönhetően - feltűntek a Bajza utcai bárói házban is, mint a pesti arisztokrácia jeles képviselői, ám a VIII. és a VI. ke­rületben mutatott produkciók sem hozták lázba a közönséget. Már csak hab a tortán, hogy a Bajza utcai kékvérű társaság egy kerekes székes tagja állandó vaskos tréfák céltáblája... Az „amazonok” - Lili báró­nő és Csókos asszony - pár­harcából tehát előbbi került ki győztesen. S erről legkevésbé sem Némedi Árpád, Nyári Szilvia és Lugosi György te­het, akik, ha egyéni verseny­ről lenne szó, átvitték volna a tavaly magasra tett lécet is. ■ Vas András Íjerős várunk, a nyelv” (KOSZTOLÁNYI) Bige és pasi a buliban „Kell 1 pasi!” - reklámozzák egyik tévé műsorát. Én idegen­kedem tőle. Egyrészt az 1 miatt, mert akár határozatlan névelő, akár tőszámnév, mindkét eset­ben így írjuk: „egy”. A másik ok a „pasi”. Hiszen a férfi pejoratív (rosszalló, lekicsinylő, becsmér­lő) megnevezéséről van szó. Pél­da erre még a fickó, fráter, alak, pacák, pali, pasas, ipse, hapsi, krapek, manusz, muki, muksó, mókus, fazon, tag, fej, csávó, szi­var, ürge, pofa stb. De a fiú sem menekülhet, hiszen ő a srác, skac, fickó, tacskó, suttyó, sur- bankó stb. Aztán itt vannak a lányok: csaj, csajszi, bige, bula, bőr, bébi, fruska, maca, nőci, nőcske, puly­ka, liba, tyúk, pipi, spiné, spin- kó, sőt ma már a görl is. Mind a fiúknál, mind- a lányoknál a fel­sorolt szavak többsége a szleng stílusminősítéshez tartozik. Régen volt a bál. Az idősebbek még el-eljárnak a bálokba, de már az is előfordul, hogy ők is buliba mennek. Pedig a két szó között nemcsak stílusában, ha­nem tartalmában is különbség van. Ide tartozhatnak még az aránylag semleges összejövetel, szórakozás, mulatság, vigalom, parti, pláne a zsúr szavak; de a dizsi, muri, banzáj, hepaj és a buli is. Végül: az udvarlás egyre in­kább kimegy a divatból; helyébe a fűz, főz valakit; a nyomul, hajt valakire; a csajozik; a kavar vala­kivel, a jár valaki után vagy vala­kivel került. S a kedveskedik, csapja a szelet, teszi a szépet, ke­rülget, ostromol valakit, bókol valakinek, keresi a kegyeit eltű­nőben van. Az udvarló helyébe pedig a férfi és a fiú rokon értel­mű szavai meg talán a barát lép­tek a gavallér, a lovag; az imádó, hódoló vagy kedves helyébe. Ki szereti, ha a lányát bigének nevezik, és egy pasi hajt rá a bu­liban? ■ Mihályfalvi László KÖNYVESPOLC Szakonyi Károly: Hófödte hegyek „Úgy érzem, hogy a mi vüágunk nagy sodrású fejlődésében a no­vella feszesen zárt keretében tu­dom az alakulóban levő embert egy-egy jellegzetes pillanatában megörökíteni.” Évtizedekkel ezelőtt nyilatko­zott így Szakonyi Károly Kos- suth-díjas írónk, a mai magyar próza egyik legrokonszenvesebb egyénisége, aki most, életmű-so­rozatának negyedik köteteként ismét egy gazdag novellagyűjte­ményt nyújt át olvasóinak „Hó- fódte hegyek” címmel. A nemrégiben megjelent tár­canovellák sokaságában régeb­ben születtek és újabbak egy­aránt helyet kaptak. Szakonyi Károly érzi, érzékeli és velünk is érezteti, hogy felgyorsult, elem- bertelenedett világunkban mi­lyen nagy szükségünk van a szépség, az értékek megragadá­sára. Hogy napjaink szürke tapo­sómalmában se hagyjuk elvesz­ni ezeket. Csak mi leszünk sze­gényebbek, ha nem vigyázunk rájuk... A Szakonyi-életmű ismerői és kedvelői ebben a kötetben is szá­mos önéletrajzi elemet fedezhet­nek föl. Szakonyi, immár több év­tizedes írói múlttal a háta mö­gött, megengedheti magának a „csapongást”. Ám kötete ennek ellenére egységes egészet alkot. A személyes vallomás hangja át­süt akkor is a szövegen, ha lát­szólag másokról beszél. Össze­gez, emlékezik, felidéz. Kedves tájaink színes leírása váltakozik a gyermekkor édes-bús emlékei­vel, hogy azután színes villanás­ként táruljon elénk napjaink szá­mos torokszorító valósága... Az író ezúttal nem rendezte ciklusokba a kötetét Szabad fo­lyást enged írásainak. És ezt szinte szó szerint érthetjük. A novellák szinte körülfolynak, kö­rülölelnek bennünket. Egyszerre nyújtva élményt és tanulságot... Tallózunk most mi is egy kicsit a kötetben. Fedezzük fel újra és újra Szakonyi Károly írásművé­szetének gazdag világát... A címadó „Hófödte hegyed­ben az író riasztóan hiteles ké­pekben villantja föl a látszólag békés, gyönyörű tájban a tragé­diát sejtető szerelmi konfliktust.. A „Kemény fiúk” inkább az apa konfliktusa. Felesége min­denáron fel akarja menteni férje segítségével fiukat a katonaság­tól. És az apa, minden ellenérzé­se dacára, rááll. Miközben emlé­keiben drámai sűrítettséggel su­han el előtte (és előttünk) saját katonaéveinek emberformáló időszaka. Magának az írónak egy sor személyes emléke... Az „Ölelő két karod” a kötet egyik legerősebb elbeszélése. Az állandó időhiányban őrlődő, el­vált, fáradt fiatalasszony rajza szinte látlelet felgyorsult életünk visszásságairól. A „Csak az erős szabad...” ta­lán a kötet legszebb írása. A gyer­mekkori táj, Nagycenk ezernyi emléke búvópatakként tör elő az íróból és ugyanakkor nagyon szép portrét is ad a „legnagyobb magyar”-ról, Széchenyi István­ról. Szakonyi Károly Széchenyi István számos híres mondását is megidézi. A most következő megszívlelendő mindazok szá­mára, akik közszolgálatot vállal­nak: „Ki a közönségnek akar használni, legelső kötelessége magáról egészen megfeledkez­ni...” Csak tallózhattunk a gaz­dag kötetben, melynek minden során átsugárzik Szakonyi Ká­roly ars poeticája: „Csak szenve­déllyel szabad létrehozni vala­mit Az a legfontosabb, hogy fenn tudjuk tartani magunkban a szenvedélyt.” ■ Dr. Sipos Csaba Leeső Péter, Pető Kata és Nyári Oszkár a darab egyik látványos jelenetében fotó: kovács tibor éHárom meggyőző érv és egy páratlan ajánlat! ^ naponta A Saab 9-3 1.9 TiDS Prémium Edttion akár 175 LE teljesítménnyel, páratlanul kedvező feltételekkel lehet az Óné. ^9 m^yen C^aSCO IÍzelítő az extrákból: • bőrkárpit • automata kétzónás klíma • tolatóradar • sebességrog2ítő • esőérzékelő • CD... érdeklődjön márkakereskedéseinkben. Saab Penthe Autóház íÉkéIÉ if.'í Telefon: (06-72) 539-500, 539-520 Fax: (06-72) 539-524 * E-mail: saab@pentheautohaz.hu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents