Somogyi Hírlap, 2006. március (17. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-13 / 61. szám

PETERHIDA 15 4 SOMOGYI HÍRLAP - 2006. MÁRCIUS 13., HÉTFŐ SZÁMOKBAN Péterhida számokban péterhidát jelenleg 196-an lak­ják, s ehhez képest aránylag nagy számban - kéttucatnyian - vannak gyerekek a faluban. A legfiatalabb helybeli az egy­éves Kalló Dániel, aki február­ban ünnepelte az első születés­napját. A legidősebb pedig a 84 éves Békefi Ernő. Lakóira költi pénzét a falu sokféle módon könnyíti meg az itt lakók életét a képviselő- testület: ingyenes a kábeltévé és a szemétszállítás is. A gye­rekek fél áron ebédelnek, az idősek étkeztetését is támogat­ja az önkormányzat. Helyi adót pedig senkinek nem kell fizetnie. Kis lépésekben fej­lesztésre is jut: 80 százalék­ban elkészült a kultúrház felújítása. RECEPT Túrós lepény Hozzávalók: a tésztához 4 dkg élesztő, 6 dl tej, 2,5 evőkanál porcukor, 1 csapott mokkáska­nál só és annyi liszt, hogy ru­galmas, de nem kemény tésztát kapjunk. A töltelékhez 1 evőka­nál liszt, 50 dkg túró, 2 tojás, 2 dl tejföl, 5 dkg vaj vagy Rama margarin, 4-5 evőkanál porcu­kor, 1 csomag vaníliás cukor, egy fél citrom reszelt héja, kés­hegynyi só. A tepsi kikenésé­hez zsír, a tészta tetejére 1 dl tejföl, 3 dkg vaj, meghintésére porcukor. Egy fél evőkanál cu­korral ízesített egy deci tejben megfuttatják az élesztőt, majd hozzáadják a többi belevalót és langyos tejjel bedagasztják. Tepsi nagyságúra nyújtják, ki­bélelik vele a tepsit és rásimít­ják a tölteléket. A töltelékhez si­mára keverik az áttört túrót a liszttel, a cukorral, tojással, tej­föllel meg a puha vajjal és va­níliás cukorral meg reszelt cit­romhéjjal ízesítik. A tésztára simítva tetejét tejföllel kenik meg és vajat tördelnek rá. otthon Kevés a fiatal család, de nagyon összetart ez a nemzedék A csöpp zsákfaluba csak egy irányból, Komlósd felől vezet út. Gyurka Gáborék házát innen el sem lehetne téveszteni: az első, amit a Péterhidára érkező meg­talál. A fiatal házaspár 1995-ben költözött a faluba; hamar meg­szoktak itt, s segítőkészségü­kért gyorsan megszerették őket a többiek. Nem véletlen, hogy az asszonyt beválasztották a helyi képviselő-testületbe is.- Én hazajöttem ide. Pécsen születtem ugyan, de mindig péterhidainak tartottam magam- mondja a fiatalasszony. - A fa­luban lakik apám, anyám, nagy­anyám és azóta még az apósom is ide költözött. Segítjük őket, édesanyámra pedig számítha­tok, ha a gyerekekre kell vigyáz­ni. A férjemnek nehezebb volt; ő Barcson élt, nehezen szánta rá magát, hogy otthagyja a várost és a barátait. Most azonban in­nét nem lehetne már elmozdíta­ni hat lóval sem. Gyurkáné Bihari Brigitta az egyedüli nő a péterhidai képvi­selő-testületben. Ezért aztán minden olyan program, amihez asszonykéz és asszonyszem szükséges, rámarad. A férfiak bölcsen átengedik neki ezeket a dolgokat. - Nem is bánom, mert szeretem csinálni. Nem látvá­nyos dolgokra kell gondolni, kis helyi rendezvényekről van szó csupán, de jó érzés örömet sze­rezni vele az embereknek. Leg­utóbb a karácsonyi ünnepségen a gyerekeknek az édesség mellé játékot Is tudtunk venni. Jó volt látni, hogy a többségük mennyi­re örül neki. Arra a kérdésre, hogy miért szeretik ezt a helyet, elsőként az összetartást említik; kevés ugyan a fiatal család, de az a né­hány Igazán összetartó - mond­ják. Gyurkáéknak két gyerekük van: itt született már mindkettő. Gábor tíz-, Bálint hároméves. A nagyfiú Barcson tanul, bár - te­szik hozzá mosolyogva - nem viszi túlzásba. Szívesebben se­gít az apjának kaszálni, mint görnyedni a tankönyv fölött.- Most végre hajtani kezdett. Az osztályból ugyanis sokan át­kerültek a nemrég indult nyolc- osztályos gimnáziumba. Gábor is szeretett volna átmenni, de nem engedtem - mondja az anyja.- Azt mondtam, hogy oda nem elegendő ennyi tanulás. A fiam most azért hajt, hogy két év múlva a hatosztályos gimná­ziumba átkerülhessen. A kisebbik fiú még odahaza van az anyjával. A jövő héten lesz az óvodai beíratás.- Félünk egy kicsit az ovitól, mert a nagyobbik fiú is nehe­zen illeszkedett be - mondják. - Óvoda helyett inkább iskolá­ba mennék, az Ildikó nénihez, aki a testvérem osztályfőnöke - jelenti be a hároméves Bálint. S nyomban mutatja a nemrég elkészült rajzát, bizonyítandó, hogy már rég megérett az isko­lára. Egy hónap van vissza a gyes­ből, s a család még nem tudja: hogy lesz azután. Az asszony a barcsi gyerekotthonban dolgo­zott, ahol hatéves munkavi­szony után a gyes ideje alatt mondtak föl neki. A férj is mun­ka nélkül volt egy ideig. Szeren­csére neki most már jó helye van egy barcsi cégnél. Azt mondja: igazán jó csapatra ta­lált az épületburkoló vállalko­zásnál. A feleség igyekezett okosan kihasználni az itthon töltött Időt. Kereskedelmi és vállalko­zási ismereteket tanul, hetente két délután eljár ezért Nagya­tádra. Azt mondja: talán éppen ebben az irányban talál majd valamilyen megélhetési lehető­séget. Emellett ellátja a csalá­dot, az önkormányzati feladata­it, s még állatokat is tart, kiegé­szítve a család jövedelmét. - Góbéink vannak, s rövid ideje már kecskét is tartunk. A két gyereknek a világ összes teje nem lenne elég, ezért szereztük be Rozit, a kecskét. Nemcsak a kecsketejet, hanem magát az ál­latot is hamar megszerettük. A helye már megvan, de hiányzik a játszótér sok A gyerek a faluban, nagy szükség lenne egy jó játszótérre. Evek óta pályá­zik erre a képviselő-testület. Már a helyét is kialakították; a faluszéli területet befüvesí­tették, oda szánják. Jelenleg focipályának használják a fiatalok. Több ígéretet kapott már a falu a megvalósításra, de a támogatás mindeddig elmaradt. Nőnap először szombaton első alkalommal tartottak nőnapot a faluban. 76 nő él jelenleg Péterhidán, s a rendezvényre meghívták valamennyit. Az önkormány­zat támogatta a rendezvényt: virágot, italt, tortát kaptak a lányok-asszonyok, és termé­szetesen bállal zárult az első péterhidai nőnap. Járható Péter hídja szintén négy év kellett hoz­zá, s évekig tartó takarékos­ság, hogy állami segítség nél­kül helyreállítsák a Rinyán átvezető egyik hidat. Saját embereit állította munkába az önkormányzat, emellett a Dráva Coop Rt. is a falu se­gítségére sietett. Imaház belülről megszépült az imaház bel­seje; ennek a munkának a költségét Is javarészt az ön- kormányzat fizette. Járólapot raktak le a helyiségben, ki­festették, s a nyílászárókat is rendbe rakták. Megújult harangláb ebben a négyéves önkormány­zati ciklusban sikerült újjá­építeni a haranglábat; a mun­ka 1,3 millió forintba került, amelyhez TEKI-pályázaton nyert támogatást az önkor­mányzat. A haranglábat Ba­lázs Béla püspök szentelte fel. Pénz a táborozásra színházlátogatást és táboro­zást is támogat rendszeresen a péterhidai önkormányzat: legutóbb négyen mehettek színházba, s tavaly 2 idős helybeli mehetett el az Őszi Napfény táborba. Az oldal cikkeit írta és a fotókat készítette:Nagy László Az oldal megjelenését az önkormányzat támogatta Márió donorra és otthonra vár segítség A gyűjtésből összejött pénzt elvitték a gyógykezelés költségei Sokan megmozdultak a tíz­éves, leukémiás Orsós Márió megsegítésére az egész megye területén. A család azonban még ma is ugyanabban a mál­ló falú, fürdőszoba nélküli há­zikóban lakik, mint két és fél éve. Pedig annak idején azért indult meg a gyűjtés, hogy a műtét után megfelelő körül­mények közé kerülhessen a kisgyerek, ahol esélye lehetne a felépülésre. Bogdán Lászlóné, a nagyma­ma azt mondja: bízik benne, hogy nemsokára javulnak a körülményeik, mert a Rák ala­pítvány melléjük állt.- Ha alkalmas otthont talá­lunk, az alapítvány megveszi. Először Drávaszentesen mutat­tak egy lakást. A temető szom­szédságában van, ráadásul ugyanolyan állapotú, mint ami­lyenben most vagyunk. A gye­rek fél a haláltól, sírva mene­kült a temető közeléből. Most egy péterhidai házról folynak a tárgyalások. A meg­egyezést nehezíti, hogy a tulaj­donosa Ausztráliában él.- Az a pénz, ami a gyűjtésből összejött, az utolsó fillérig el­ment a gyerek gyógyszereire, kórházba járásra, tüzelőre. El tudok vele számolni. Muszáj erre odafigyelnem, mert sok az irigy, rosszindulatú ember. A bajt persze nem irigylik, csak azt a segítséget, amit kaptunk. Bogdán Lászlóné és Orsós Márió A gyerek jelenleg csontvelő­átültetésre és alkalmas donor­ra vár, akit természetesen a családtagok között is keresnek. A kisfiú azt mondja: jól érzi magát. A nagymamája pedig most is azt hangsúlyozza: so­sem magának kért.- Ötvenéves elmúltam, s ed­dig is megvoltam itt, ezután is meglennék. Még a sivatagban is ellaknék, ha ezzel segítenék az unokámon. Ha sikerül meg­venni a lakást, az természete­sen Márióé lesz, az ő életét te­szi majd könnyebbé. Mert az egész család bízik benne, hogy ugyanúgy felnőhet majd a kis Márió, mint bárme­lyik más kisgyerek. A lelkesedés a régi, ám autóból új kellene Magyar János többet tartózko­dik Péterhidán, mint sok hely­beli, de nemcsak ezért érde­melhetné ki a tiszteletbeli pé­terhidai polgár címet, hanem azért is, mert rengeteget tesz a falusiakért. Persze, ő azt mond­ja: a falu gondnokaként ez a dolga. A szomszédos Komlósd- ról már kora reggel első útja ide vezet, negyed nyolckor ösz- szegyűjti a péterhidai óvodá­sokat, s viszi őket Barcsra. - Nagyon jóban vagyok a kicsik­kel. Sok felnőtt tanulhatna a gyerekektől őszinteséget, ked­vességet - mondja. Kora dél­után haza is ő hozza őket az óvodából. A kettő között pedig ebédet szállít, gyógyszert vált ki, amit aztán a helyi szociális gondozó oszt szét Péterhidán. A péntek pedig a bevásárlónap. - Olyankor ma­gam mellé ülte­tem a két falu szociális mun- s kásáit és együtt járjuk a barcsi üzleteket, hogy megvegyünk mindent, amit az emberek kértek. A gondnokot nem csak a gye­rekek szerették meg. 1993-ban hozták létre a két községet ellá­tó falugondnokságot, és Magyar Jánost barátságos természete, segítőkészsége miatt az egész falu gyorsan megkedvelte. A lelkesedése azóta sem kopott. A kis Bálintnak nem Ismeretlenek a háziállatok. Gyurkáné Bihari Brigitta otthon és a képviselő-testületben Is megtalálja a munkát Péterhidán könnyű az élet

Next

/
Thumbnails
Contents