Somogyi Hírlap, 2006. március (17. évfolyam, 51-76. szám)
2006-03-11 / 60. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2006. MÁRCIUS 11., SZOMBAT 11 HÉTVÉGE Hosszú alku A hosszú és rövid magánhangzók írásáról és kiejtéséről szólunk. Nem írhatjuk és nem is ejthetjük hosszú magánhangzóval a következő szavakat: árboc („Az árboc és vitorla / Megtörve, tépve lóg.”), hun, kun, dicsér, elodáz („Ki lett mondva az ítélet, / Elodáztak engem tőled”), finom, irigy, sima („Sima száddal mit kecsegtetsz?), kör, körút, parfüm, kusza, sujtás, parabola, folyosó, óvoda, posta, Tibor, Körös, unom, utálom (ha nagyon unom és rettentően utálom, akkor sem írhatom hosszú -ú betűvel), ülés, tribün (nincs köze a bűn szóhoz...), papiros (de: papír!). Pedig sokan ejtik és írják e szavakat hosszú magánhangzóval (betűvel)! A szó jelentését is megváltoztathatja, ha rövid helyett hosszú magánhangzót ejtünk: koros-kóros (idős-beteg), áru-árú (Sok a magas árú áru ebben a boltban.), falu-falú (Egy olyan falu, amelyben sok a fehér falú ház.) stb. Hosszú magánhangzót ejtünk a következő kis „történetben”: „A húgomat a múltkor egy csúnya színész elkísérte a búzaföldön át a zsúpfedeles galambdúcig. Megírtam neki színes papíron, hogy kímélje meg őt ígéreteitől.” (Dr. Borka Géza, szeretett magyartanárom „hagyatékából”.) A szóvégi -ú, -ű mindig hosz- szú; kivéve a következő főnevekben: áru, alku, batyu, falu, kapu, gyalu, ürü, bürü, apu, anyu, bizsu stb. Egyébként valamennyi melléknevünk hosszú -ú, -ű végű (nőnemű, ifjú, keserű, savanyú, szűkszavú, szépszámú, szépreményű, szép szemű)! Ugye nem is olyan nagy ördöngösség mindezt megjegyezni? ■ Mihályfalvi László Performansz és angolkeringő levizsgáztak Sikerrel debütált az első végzős kaposvári színészosztály Csetlő-botló, a színpadra, a rivaldára naivan rácsodálkozó, a határokon innen és túlról ösz- szeverbuválódott kis társaság kezdte meg tanulmányait lassan három esztendeje a Kaposvári Egyetem művészeti karán, ahol az országban másodikként indult el a színészképzés. Úttörők voltak minden tekintetben, el kellett magukat fogadtatniuk az alma materrel, a szakmával, egy nagy próbálkozás első, tevékeny részeseinek bizonyultak. Három-négyha- vonta előbb félve, majd egyre duzzadó önbizalommal adtak számot tanáraik és rokonaik előtt az újonnan elsajátított mesterfogásokról, hogy aztán két és fél esztendővel azután, hogy először betették a lábukat az iskolába, végre ország-világ előtt megmutathassák: meddig jutottak.- Rengeteg rejlik a társaságban - mondta tavaly decemberben, néhány nappal az első próbák után Mohácsi János, a végzős színészhallgatók vizsgadarabjának rendezője. - Ezért is választottuk az I. Erzsébet című darabot. Foster műve lehetőséget ad mindenkinek, hogy műfajokon átívelve mutassa meg magát. Lesz benne ének, mozgás, zene, dráma, irónia, egyszóval minden, amit ki akarnak hozni belőle. Mindent ki akartak. Érezték, meg kell lovagolni a lehetőséget, hogy felhívják magukra a figyelmet. A darab egyrészt diplomájuk feltétele, másrészt viszont első lépcsőfok a jövő felé. Hiába szól elsősorban a szakmának, tudják jól, ezúttal már a közönségnek is meg kell felelniük. Ennek megfelelően mindenki felkészült, még a spontaneitás is érezhetően begyakorolt: talán ezért is indul kissé nehézkesen a darab. A prológ meghökkentő, a nézőtérről a világot jelentő deszkákra egye- sével-párosával felszállingózó szereplők a közönség bevonásával téblábolnak egy cseppet, hogy aztán egy huszárvágással rátérjenek arra, ami igazán megy: a kívülálló számára legalább hatszólamúnak tűnő, fergeteges ütős performansz veszi kezdetét, mely a csapatban gondolkodás mellett a szereplők ritmusérzékét is próbára teszi. A hang után a mozgásé lesz a főszerep, különböző csoportos kompozíciók jelennek meg a színpadon, immár a darab tényleges felvezetéseként. Bár a két bemutatott elemből a későbbiek során akár egy egész estés műsort is össze lehetne állítani, még csak ekkor lép színre VIII. Henrik, a britek királya. A shakespeare-i tragédiákból jól ismert történet ezúttal görbe tükrön keresztül kerül bemutatásra: a zenés trónbitorlás során a hangsúly inkább a játékon, az előadáson van, mintsem a mondanivalón. Talán éppen emiatt alakult át meglehetősen a szöveg, a rendezői elvekhez és a színészpalánták adottságaihoz idomulva - elképesztő ötletek születtek: az I. Erzsébet születésekor fut- ballhuligánként tomboló király és kísérete mint idea, önmagában is fertályórás kalaplenge- tést érdemel... I. Erzsébet születése. Vili. Henrik és az udvaronc-huligánok: Mészáros András (balról), Bányai Miklós, Pál András, Olt Tamás és Feliinger Domonkos a színészhallgatók vlzsgaelőadásán Sorra követik egymást a különböző jelenetek, s nemcsak a színek, de a leosztás is változik: mindenki kipróbálhatja magát minden szerepben - igazi angolkeringő... -, a király megszemélyesítőjéből - a praktikus jelmeznek is hála - egyik pillanatról a másikra alabárdos válhat. A változó kihívásokhoz a fiúk láthatóan jobban alkalmazkodnak: az erősebbik nem a színpadon is uralkodik a lányok felett. Pedig egyenlőek az esélyek, ez a darab - a rendezői megoldásoknak köszönhetően - senkit sem favorizál, a lényeg, ki mit tud magából s egy szituációból kihozni: talán ez is a gond, a második felvonás közepére ugyanis ellaposodik a történet, a néző úgy érzi, ha kimaradt volna néhány jelenet, nem érződne a darabon. Ám mielőtt az agyakban igazán fészket verhetne ez a gondolat, jön a befejezés, mely talán még a prológnál is fergetege- sebbre sikeredik. Az ifjú csepű- rágók elképesztő átéléssel pü- főlnek vascsövet, dobot, fadarabot, a díszlet elemeit, színpadot, s az ember úgy érzi, előbb- utóbb elvesznek a kavalkád- ban. Ám egyetlen fals hang, koppanás sem hallatszik, a másfél tucatnyi szereplő - a zenekarral kiegészülve - hatalmas produkcióval rukkol elő. Kiderül, így, tizennyolcán már tudnak együtt dolgozni. Levizsgáztak. Hogy akadnak-e igazi egyéniségek köztük, arra csak a jövő adja meg a választ... ■ Vas András „ERŐS VÁRUNK, A NYELV” (Kosztolányi) Betyárként a földöntúli figurák között Sebestyén márta: Évszázadok kultúrája nem válhat különböző érdekek játékszerévé Sebestyén Márta: a művésznőséget nem érzem magaménak Egyszer egy hortobágyi csikós azt mondta neki: „Drága Mártikám, maga már legalább húsz éve a világ- örökség része!”. Sebestyén Márta neve bejárta az egész világot A nagyközönség az István, a királyban Réka „magyarhangjaként” kapta fel fejét nevére, egy 12 éves New York-i kisfiú pedig a Deep Forest Grammy-díjas albumát hallgatva. Lemezei Károly brit trónörökös kedvencei között sorakoznak, mégsem szereti, ha művészként emlegetik. Füleki Tímea- A „művésznőséghez” sok furcsa külsőség tapad, amit egyáltalán nem érzek magaménak - kezdte Sebestyén Márta. - Aki színpadon mozog, egyértelműen művésznek tekintik. Ugyanakkor én egy nagyon közvetlen és emberi dolgot közvetítek, ezért nem érzem azt művésznőség- nek. Egyszerűen azt csinálom, amire születtem, amit olyan nagyon szeretek. Ez részben velem született képesség, részben a csángó vagy éppen karádi asszonyoktól ragadt rám.- Az viszont vitathatatlan, hogy meglehetősen szűk réteg, mely büszkélkedhet ilyen képességgel- Majdnem minden műfajban vannak olyan emberek, akik elementáris erővel és átéléssel tudják képviselni amit képviselnek. Csak ők a hitelesek. Ha egy kicsit is megérzem valakin a mesterkéltséget, elmegy tőle a kedvem. Egyszerű dolgokat egyszerűen előadni - nem kell ezt túllihegni. Az én legnagyobb mestereim azok az idős nénik, akikből ösztönösen és magával ragadóan jött ez. Ha az ember ezt tudja szeretni, és úgy előadni, hogy nem hivalkodó, de nem is túlságosan szerény, akkor lesz hiteles. Nekem mindig nagy öröm és igazolás, amikor a közönség azt mondja: Jaj, Mártika olyan jól mulattunk, olyan jó volt hallgatni!”- Lehet ez a zene úgy hiteles, ha egy kis „tnctnccal” összegyúrják?- A „tuctuc” annyira távol áll ettől, az egészet brutálisan elviszi másik irányba. Nem hiszem, hogy csak akkor lehet valamit élvezni, ha a dobhártyám kettéreped. Szörényi Levente mondta: amióta van birtoka szőlővel, csodálatos este leülni a kertben, ahol a lehulló levélnek és egy bogár szárnya rezgésének is nesze van. Ez fantasztikus. Ma az emberek leegyszerűsítik a dolgokat, szögletes lesz minden. Ez nekem nagyon fáj, így sok minden eleve el sem jut a gyerekekhez. Örülök, hogy legalább a saját gyerekeimnek tudok mást mutatni. A egészen pici gyerek például azt szereti a legjobban, hogy a saját anyja hangját hallja. Nagy baj, ha egy ifjú anyuka lemond arról az élményről, hogy tisztába rakás közben beszél a gyerekhez, dúdol neki.- A fla az iskolai farsangon betyárnak öltözött és kicsit kilógott a sorból a Hány Potterek meg különféle földöntúli figurák között Lehet ma boldogulni betyárként a Hány Potterek között?- Lehet. Én is rengetegszer megkaptam a magamét középiskolásként, pedig még a Beatlest is borzasztóan szerettem. De ami első pillanatban hatott rám, az a népzene volt: egy gyönyörű, finom csángó női hang. Kaptam olyan leveleket órákon, hogy „Hajrá Sebestyén, vissza Erdélyt!” Nagy marhaság, hogy abból ezt szűrték le. Azok, akik akkor kiröhögtek, most látják: én vittem dicsőségre ezt a zenét. Nem biztos, hogy ők a saját szakmájukban ezt elmondhatják.- Biztos ma is akadnak olyanok, akik azt mondanák: „Hajrá Sebestyén, vissza Erdélyt!”- Mindennel lehet mindenfélét csinálni, rémes. Ragaszkodom hozzá, hogy nem vagyok hajlandó a napi politika játékszerévé tenni ezt a zenét. Engem soha senki nem fog kampányrendezvényen hallani, én nem azért vállaltam ezt fel. Szomorú, hogy vannak együttesek, melyek ilyenkor egy ház árát összedalol- gatják... Én nem tudnék tükörbe nézni, ha ezt tenném. Erre mondhatják, hogy „Bolond vagy, mit csinálsz a másfél szobás lakásban, rég lehetne házad!” Valóban, Oscar-díjas film, Grammy- díjas album után tényleg...- Az angol beteg című film és a Grammy-díjas Deep Forest-album említésére azt mondta a lellei közönségnek: „Már ha Magyarországon egyáltalán tudnak ezekről” Bizonyára nem alaptalanul gondolta ezt- Itt van nálam két újság, egy spanyol és egy francia. A sevillai lap fontosnak tartotta, hogy több fotóval és négycsillagos kritikával leírja: milyen koncertünk volt. Itthon nem nagyon lehetett hallani arról, hogy két héten át több ország létező legfontosabb koncerttermeiben jártunk. Itthon arról írnak, hogy Camilla féltékenyen őrjöng, mert Károly herceg levelet írt nekem. Arról már nem írnak, hogy azért írt, mert megérintette a magyar népzene varázsa.- Ismerik szerte a világon. A honlapján mégis az olvasható: „Nyitás 2005. március elejém- Egy halom pénzt kifizettem egy embernek, aki magát web- lapdesignernek nevezte. Az ösz- szeget eltette, nekem meg a mai napig nincs honlapom. De a kollégáim segítenek, néhány hét múlva tényleg lesz weboldal. Minden tehetségtelen kezdőnek van honlapja, nekem nincs. Mondjuk autóm, meg e-mailem sincs. Ez persze rajtam múlik, mert félek az autóktól és nem értem a technikát, távol áll tőlem. A technika olyan mértékben fejlődik, mellyel én nem tudok lépést tartani. A fiaim viszont igen, ők segítenek. Érdekes, régen futár vitte a leveleket, mégis a reneszánsz korban jól működtek a kapcsolatok. Most van e-maü, mégsem működnek. A másik gond a megbízhatóság, mely manapság hiányzik. Megígéri, nem teszi meg, nem jön el és így tovább. Ha régen egy parasztember azt mondta: egy év múlva a görbe fánál találkozunk, akkor az úgy volt.
