Somogyi Hírlap, 2006. március (17. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-09 / 58. szám

\ 12 SÉTA SOMOGYI HÍRLAP - 2006. MÁRCIUS 9., CSÜTÖRTÖK $A7TÓ U TANULÁS Nem hallgatni, érezni kell Február 24-e esős estéjén az érdeklődők Gyón i| ftnett 5| szama igen cse- i2^A kély a kaposvá- mK0RLó ri Pogo Center­ben. A haverok­kal kicsit csalódottan szántuk rá magunkat a belépő kifizetésére, ugyanis a reggae-buli említése­kor a felszabadultság, a fergete­ges hangulat és a tömött Pogo képe jelenik meg. Igaz, ez a kép a kaposvári Ivory Coast fellépéseire jel­lemző. Felmerül a kérdés, vajon a banda vonzza a tömeget vagy ma­ga a zenei irány­zat? Persze, egyik nem zárja ki a mási­kat. Első látogatásom egy Ivory Coast-koncert- re egyrészt annak volt kö­szönhető, hogy trombitásuk, Kartali Laci az osztálytársam, másrészt akkor már keringett a híre, milyen jó a banda. A reg- gae-zenében viszont nem vol­tam járatos. De nagyon bejött! Előadnak magyar nyelven saját számokat, ezenkívül Bob Mar- ley-, Manu Chao- és Inner Circle- feldolgozásokat. Aki kezdetben csak ismerősök miatt ment el a koncertre, most már azért megy, hogy része lehessen az élmény­nek. A zene dallamos és köny- nyed, nagyszerű kikapcsolódá­si lehetőség. Sikerük titka ta­szlenges angol nyelvezet az együttes hiteles­ségét kívánja erő­síteni. Azalatt az egy óra alatt gyarapodott a résztvevők létszáma, de tömegnek még min­dig nem nevez- h e - \ to­rnán-, Bob Marley- feldolgo zások mellett elhangzanak saját számok, melyekben a karibi patois­Mennyire sajnál­hatja, aki ki­hagyta! Valóban érezni lehe­tett a zenét, pedig jóma­Mit jelent a rastafarianizmus? A RASTAFARIANIZMUS egy olyan mozgalom, melynek nincs egységes központi szer­vezete. Egy szélesen értelmez­hető vallás, mely kiterjedhet a szigorú bibliai értelmezés­től a fehérek totális megta­gadásán keresztül a relatív nyitott felfogásig. A rastafari­anizmus kezdete 1930-ra te­hető, de gyökerei három te­kintetben is régebbre nyúl­nak vissza: szimbolikájá­ban az angol bibliára, spi­rituálisán a nyugat-af- ■", rikai vallásokra, pszi- ökológiájában az afri­kai rabszolgák életének tanulságaira támaszkodik. gam azok közé tartozom, akik csak hallgatják a reggae-t. Hosszú sorokat írhatnék a ze­néhez kapcsolódó szubkultúrá­ról és a rastafarianizmusról. Ahogy egy helyen olvastam: „Ahhoz, hogy megértsd a reg- gae-előadók dalszövegeit, feltét­lenül szükséges a rastafarianiz­mus alapjainak ismerete.” Aki pedig még szeretne, egy estéig nemcsak reggae hallgató, hanem „érző” is lenni, jöjjön el legközelebb, amikor az Ivory Coast fogja ismét megremegtet­ni a világot jelentő deszkákat! Unom a telet. Örültem a hónak karácsonykor és szilveszterkor, de nem kellett kétszer mondani, hogy csatlakozzam ahhoz a cso­porthoz, amelyik sok éve a híres velencei karneválon temeti a halott évszakot. Február 24-én este keltünk útra, hogy szemta­núi lehessünk a tarka kavalkád- nak. Az út egy éjszakát vett igénybe, így a csoport már szombaton kora reggel megér­kezett. Kissé álmosan, mégis iz­gatottan szálltunk le a buszról. Még azok is, akik már nem elő­ször jártak itt. Miután mindenki kinyújtóz­tatta a hosszú út alatt elgémbe­redett végtagjait, kezdetét vette a túra. Az el­ső ál- l lomás l a vaporettó, hisz Velencében csak így érhetjük el a kitűzött célt. Az idő általában picit hűvös, de a vaporettóban ez nem érzé­kelhető. A húszperces hajóút után végre a vízi város macska­köveire tehettük a lábunkat. Ez­után kezdetét vette az egész na­pos velencei túra. Látványos szabadtéri színjátékok, felvonu­lások és zenés-táncos műsorok tárultak a szemünk elé. Bár a hatalmas forgataggal, nyüzsgés­sel, színkavalkáddal szinte kép­telenek voltunk betelni, azért a csodás hangulat mellett kisebb^ ajándékokat, bohókás sapkákat is vásároltunk szeretteinknek. Velencében a szűk sikátorok, az egyforma utcák és a hatalmas tömeg ellenére is nehéz eltéved­ni. A látványt nem lehet megun­ni, de az ember a nap végére borzalmasan elfárad. A buszon tovább folytatódott a farsangi hangulat, hiszen egymás szavá­ba vágva tartottuk az élménybe­számolókat. Egy darabig... aztán lassan elcsendesedett a busz és kimerültén bóbiskoltak el a fia­talok. Vasárnap reggel minden­ki kicsit megviselten, de tavasz­váró hangulatban tért haza. Jö­vőre találkozunk ugyanitt! Nem csak a boldogságban úszhatunk Átadták az új barcsi rek­reációs központot. A név idegen és rossz hangzású, de amit kínál, nagyon is kellemes. A Széchényi Kö­zépiskola angol tagozatos diákjaival beszélgettünk erről, ők ugyanis a múlt héttől kezdve ott tartják testnevelés-óráikat.- Hogyan fogadtátok az új tesiórákat?- Törülköző, fürdőruha, egyéb kacatok és indulhatunk. Furcsa nagykabátban, sapkában, sál­lal bebugyolálva indulni a strandra!- Hogy tetszett a környezet?- Ahogy beléptünk, kellemes ze­ne ütötte meg a fülünket.- Mivel telt az óra?- Az 1. számú lecke: „Merülj a víz alá!” Nos, a dolog koránt­sem olyan egyszerű, mint ami­lyennek hangzik. Két perc pró­bálkozás után a barátnőm meg­állapította, hogy nem lehettem hal az előző életemben.- 2. számú lecke: lebegni kel­lett a víz alatt pár percet. Leme­rültem, és átvillant az agyamon, hogy nem jó ez itt nekem. Levegő­ért kapkodva törtem a felszínre.- 3. számú lecke: víz alatt (csak ezt ne!) ver­senyzőnk, ki jut el a legtávolabbra. Le­vegő híján félúton hagytam abba.- Az utolsó a fe- _ jes ugrás volt. Több alkalommal fájdalmas hasas lett a vége, de nem adhattam fel! A jó úszók eközben a nagy medencé­ben a hátúszást, gyorsúszást gyakorolták. Az utolsó percek­ben elengedhettük magunkat, belopózkodtunk a szaunába és a pezsgőfürdőbe...- Milyen hasznát látjátok ennek a lehetőségnek?- Sokkal jobban érez­tük magunkat, mint ha a tornateremben kellett volna futkározni! Na­gyon jó dolognak tar­tom, mert nem csak egészségügyi problémákra hasznos az úszás, de kellemes testmozgás, s a pi­henni vágyókat tényleg „rekreál­ja” a termálvizes fürdő, a szauna.- Már most várom a legközelebbi alkalmat! Nem ártana észrevenni, létezik a színházi etikett Szeretek színházba járni. Amel­lett, hogy kellemes időtöltés, a tanulmányok miatt is hasznos lehet megnézni egy-egy elő­adást. Egyrészt azért, mert szín­vonalasan játszanak a színé­szek, így mindig egy élménnyel leszünk gazdagabbak, másrészt az előadások témája gyakran kapcso­lódik a tananyaghoz. Sajnos, azonban nem­csak azok vesznek bérle­tet, akiket igazán érdekel az elő­adás. Sokan ezt csak bulinak tartják, ahol lehet hülyés kedni, ökörködni. Bár a tanáraink igyekez nek őket féken tar­tani, nincs olyan előadás, ahol ne zavarná meg az em­ber figyelmét a pop- corn- vagy chipses- zacskók zörgése, mo- bücsörgés és az el­maradhatatlan han­gos vélemény-nyilvánítás. Na és persze a napi pletykákat is pont a színházban kell megvitatni. Leleményes társaink egy ideje már újdonsággal is szolgálnak: pénzérmét vagy kupakot dobál­nak, esetleg öngyújtókkal játsza­nak. Szerintem ez a fajta viselkedés felháborító és biztos vagyok benne, hogy ezt nem csak én gondolom így. Nem elég, hogy azokat zavarja, aki­ket tényleg érdekel az előadás, hanem még a színészeket is. Ezért inkább mindenki két­szer gondolja meg, hogy tényleg színház­ba akar-e menni! Azért ne jöjjön sen­ki, hogy ne legyen otthon. Akkor in­kább a bérlet árát költse olyanra, amit tényleg szeret. Példá­ul állatkertre! Játékos verseny a sárdi versmondó fesztiválon Február 23-án délelőtt keltünk útra. Ahogy elindult a busz, száz kérdés merült fel bennünk, köl­tőkön, színházon járt az eszünk, mert ahová robog­tunk, az nem más, mint egy versmon­dó fesztivál So- mogysárdon. Úgy tűnt, a busz hihetet­len gyorsasággal érkezik meg a sár­di megállóba. Jaj, Istenem, mi is a versem címe? Mi is a címe? - tettük fel kérdést Ám az izgalom he­lyett megnyugtató légkör foga­dott minket. A megnyitó után körbe, pontosabban tojásba áll­tunk és megkezdtük a játékot Tulajdonképpen épp ez a tojás szimbolizálta ennek az egész rendezvénynek a lényegét. Nem kell tökéletes körbe rendeződni, itt inkább a játékról és egymás­ról szólt minden. Aztán előadtuk a verseinket, egymás után mind a negyvenen. Itt volt velünk Sza­bó Lőrinc, Mátrai Sándor, Babits Mihály, Varró Dani, sőt még Jean Morisson és a Belga is. Tele gyomorral baktattunk vissza, hogy családot alapít­sunk. Ez persze nem szó szerint értendő, csak egy játék része, ahol egy csomó érté­kes falatka ütheti a markunkat. Másnap ismét előadtuk verse­inket. Szó szerint ver­seinket, mert akadt olyan is köztünk, aki saját költeményével rukkolt elő. Az eredményhirdetés pillana­tai kicsit visszarántottak minket a valóságba. Tolnai Mária, a zsű­ri elnöke a tiszta beszéd mellett a megfelelő kiállást, a „versmon- dó-pénzt” is értékelte. A kapos­vári Csiky Gergely Színház szí­nész-rendezője, Homung Gábor kifejezetten szakmai tanácsok­kal látta el a szereplőket Mint minden jónak, ennek is vége szakadt, de reméljük, jövőre is találkozunk... Bemutatkozik a barcsi pompon-lányok csapata A kilenc­tagú Vénusz Mazsorett Csoport 2002-ben alakult Pávics Judit vezetésével. A helyi fúvósze­nekarral számos alkalommal lé­ptünk fel, ezenkívül háló­ikon és verse­nyeken is részt veszünk. Jár­tunk már Bio- grádban, Buda­pesten és Zalaeger­szegen, ahol több tánccsoporttal is meg- \ ismerkedtünk. Kitar­tó munkánk eredmé- \ nyeként elismerő díjakat — is szereztünk. Széles re­pertoárunkban a menettánc- tói a show-táncig min- Petra"t den stílus megtalálha- i. f tó. Műsorszámainkat |W / pomponnal és zászlóval **■''*» tesszük érdekesebbé és négyféle formaruhában adjuk elő koreográfiáinkat. Miért a mazsorett? A TÁNC SZERETETE hozott a csoporthoz, de jelenleg sok­kal többet jelent számomra a mazsorett. Az évek során baráti társasággá kovácso- lódtunk össze és szinte min­den szabadidőnket együtt töltjük. Idővel persze „kiöreg­szem” a pompon-lány szere­péből, de ameddig csak le­het, a lánybanda lelkes tag­ja szeretnék maradni. Itáliai kavalkáddal búcsúztattuk a telet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents