Somogyi Hírlap, 2006. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

2006-02-05 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 5. szám

4 Sztorik, esetek

amnii mmmmm - ss - '. .

2006. február 5., vasárnap

Orbán Viktor országértékeléséről:

„Lehet politikai show-t ren- f dezni: Viki bácsi elintézi.” j

| TÖLGYESSY PÉTER alkotmányjogász:

„Ha ismét az ígéretverseny dönt majd, a tanú- j lékony pártvezetők legközelebb már a Holdon fognak telkeket osztani az embereknek.”

1 . | WITTMAN FIÚK (inkognitóban látogatták az éttermeket, és megírták tapasztalataikat):

„Az élmény mindannyiszor j ugyanaz volt. Öröm, hogy olyan vendéglátóval találkozunk, akinek nem mind- isi egy, aki harcolni akar az igazáért, aki követeli, 1 hogy a független bíróság mondja ki: a töltött káposztába ö bizony a lelkét is beleadta.”

I I

LAKATOS PÉTER, a Videoton Holding Rt. vezérigazgatója az

| ML SZ-elnök választásról: ..Dómján Sándornak is beletört már a bicskája a magyar fociba, márpedig ő kevés kudarcot volt kénytelen elkönyvelni. Én azt látnám szívesen az elnöki székben, aki becsukja az egészet, s eset- f lég a sorok rendezése után újra kinyitja. Ezzel viszont az a baj, hogy a verebek ugyan tapsra felszállnak a villanydrótról, | ám ugyanazok ugyanoda vissza is szállnak.”

FARKASHÁZY TIVADAR | a Szabó- (ügynök) ügyről:

„Most lettem kész - mond- I

ja Gervai, ilyet azért még Kende sem mert. Amúgy |. kritikus, akinek legutóbbi átfogó kötetéből a magyar I film nagyjai közül kizárólag I Szabó hiányzik.”

A magyar magánnyomozók nem járnak ballonkabátban, nincs a hónuk alá szíjazva stukker, és nem a hűtlen házastársak lebukta- tása a fő profiljuk. Többnyire cégek üzleti partnereit kell feltérképezniük, biztosítók állítják rá őket a gyanús ügyfelekre.

A magyar magánnyomozók csak rendőrségi engedéllyel dolgozhatnak, de nem kapnak pluszjogosítványt, többek között nem nézhetnek bele a bűnügyi nyilvántartókba sem

E

gy férfi, miután összetörte Mercedesét, külföldre vitte javíttatni az i autót, majd benyújtotta a biztosítónak a 12 millió forintról szóló számlát. Az intézet sokallta az összeget, ám mivel a jármű tulajdonosa számlát és szakvéleményt is mellékelt, hivatalosan nem emelhettek kifogást. Megbíztak viszont egy magánnyomozót, akinek azonnal szöget ütött a fejében, hogy vajon miért kellett a kocsit külföldön javíttatni. A férfi elballagott ahhoz a céghez, amely a papírok szerint az autót Düsseldorfba szállította, ahol elmondták neki, hogy néhány hónappal korábban pont azért rúgták ki egyik munkatársukat, mert ellopott néhány példányt a szállítást igazoló nyomtatványokból. A magánhekus ezután egy düsseldorfi kollégájával vette fel a kapcsolatot, s két nap alatt kiderült, hogy a számlán szereplő cím alatt semmilyen szerviz nem működik. A biztosító megtagadta a kifizetést, a magán- nyomozó megkapta a kár 10 százalékát.

Ez csupán egy eset azok közül, amelyekhez hasonlókkal az

ország csaknem ezer magánnyomója nap mint nap találkozik - állítja Margitai Domokos magándetektív, aki szerint megbízásaik zömét cégektől kapják. „Többnyire a vállalkozások üzleti partnereit kell feltérképeznünk, a konkurenseket figyeljük, olykor bankok is hozzánk fordulnak, hogy készítsünk a hitelkérőről háttértanulmányt.”

A magánnyomozóknak semmivel sincs több jogosítványuk, mint bárki másnak. Mégis képesek olyasmit is kideríteni, amit a megbízóik nem, mivel többségük egykori rendőr, illetve kiugrott titkosszolgálati szakember. Sok évtizedes tapasztalattal a hátuk mögött azonnal tudják, hol találhatók azok az adatbázisok, amelyek ugyan nyilvánosak, ám az összefüggéseket már csak egy szakember látja át.

Olykor persze azért vannak izgalmak, csak nem olyan látványosak, mint a krimikben. Ilyen például az, ha be kell épülni egy vállalatba - állítja Bandula László, a Poliscope Detektíviroda egyik vezetője. „Egy világcég raktárából folyamatosan tűnt el az áru, s nem tudtak rájönni, hogyan. Egyik emberünk

beállt munkatársnak. Több hónapba telt, amíg a többiek any- nyira megbíztak az új kollégában, hogy őt is bevegyék a buliba. Ekkor megírtuk a jelentésünket és átadtuk a cég vezetésének” - idézteiéi az egyik esetet a szakember, aki szerint visszatérő megbízás a cégek részéről a lehallgatóberendezések felderítése is. „Általában azzal szoktak minket megkeresni, hogy túl sok információ szivárog ki - mondta Bandula László. - Ilyenkor azokat a helyiségeket vizsJol fizetett árulók

A HAZAI RENDŐRÖK és magánnyomozók viszonya nem felhőtlen. Akik állományban vannak, „árulónak” tartják a magánszférába átnyergelőket, s irigylik is őket a magasabb fizetésért. Hogy ez a pénz mennyivel több, azt nem tudni pontosan, mivel a magánhekusok bizalmasan kezelik tarifáikat is. A díjazás mindig a felmerülő költségektől, a feladat bonyolultságától függ, de befolyásolja a megbízó személye is, hiszen egy multitól többet is el lehet kérni.

gáljuk át, ahol a döntések születnek. Az esetek többségében a vizsgálat igazolja a gyanút, vagyis megtaláljuk a poloskákat.”

Ugyanez „visszafelé” már nem működik, a hazai magánhekusok senkit sem hallgathatnak le, illetve figyelhetnek meg illegális módon vagy eszközökkel. Ha például a célszemély eltűnik egy kapualjban, oda már nem mennek utána. Ugyanakkor igyekeznek élni az összes olyan konspirációs lehetőséggel, amely legális. Bár nem szívesen beszélnek róla, az általuk használt eszközök arzenálja eléggé változatos. A mikrokamerán és poloskafelderítő berendezésen túl olyan tollúk is van, amellyel „többek között írni is lehet”...

Bandula László elmondta: náluk a diszkrécióba az is beletartozik, hogy olyan megbízást nem fogadnak el, ahol korábbi ügyfelük lenne a célszemély. „Ilyenkor elegánsan kitérünk a felkérés elől” - jelentette ki. Hasonló a helyzet, ha olyan ügybe botlanak, amelyben már nyomoz a rendőrség. Ám ez utóbbi belső szabályt nem minden magánhekus tartja be - bizonyíték erre az a tény, hogy egyre több

ügyvéd veszi igénybe a szolgálataikat. „Ha az ügyésznek van rendőre, az ügyvédnek is lehet magánnyomozója” - jelentette ki dr. Magyar György, aki speciális helyzetben van, hiszen ügyvédként egyben a Magyar Detektívszövetség elnöki pozícióját is betölti. „Nemrég épp az ország egyik nagystílű vállalkozójának pénzügyi hátterét kellett felderíteni. Mivel még az illető felesége sem tudta, hogy a férjének mennyi pénze van, magánnyomozót bíztam meg, aki el is végezte a feladatot. Az úriember nagyon meglepődött, amikor tudomására hoztuk, mi mindent sikerült kinyomoznunk...”

A szövetség elnöke ellentmondásosnak tartja, hogy miközben a magánnyomozói tevékenységhez rendőrségi engedély szükséges, az e területen dolgozókat semmilyen többlet- jogosítvány nem illeti meg. „Már az eredmény lenne, ha a bűnügyi nyilvántartásokat megnyitnák a magánnyomozók előtt - mondta Magyar György. - Jelenleg a magándetektívek kénytelenek nem legális összeköttetéseikhez fordulni, amit én nem tartok szerencsésnek.” Dián Tamás

Szexkommunizmusban nincs tizedesvessző

Üli J Ili Hl

antól érdemes odafigyelni a pártokra. Fidesz politikusai választási győzelmük m alanyi jogként ígérik az orgazmust, a szocialisták betiltják a tizedesvesszőt, i tudjuk: Kaposvári Arnold szexkommu- ideológiája győzelmet aratott.

Kaposvári Arnold szexkommunista pártját nem jegyezték be. A bíróság hét oldalon át indokolta döntését.

a felelős. Gondoljunk csak bele, mit hirdetnek a nemiséggel kapcsolatban az egyházak, s milyen az emberek viszonya a szexualitással. Ha a testiség kerül szóba, a legtöbben viccelődnek, mintha mindez valamilyen felszínes téma volna, holott

a nem megfelelő minőségű szex rengeteg feszültség forrása lehet.”

Kaposvári úr eszméje, a szexkommunizmus két pilléren nyugszik: az emberek közti közösségi szellem erősítésén és a szexuális élet jelenlegi korlátainak ledöntésén. „Á párok egy idő után megunják egymást, feszültek lesznek, s ezen csak a nemiséggel és a hűséggel kapcsolatos gátlások lerombolásával lehet változtatni.”

Azért, hogy a szexkommunista forradalom ideája ne csupán írott malaszt legyen, Kaposvári Arnold néhány éve megalapította a Szexkommunista Pártot. Azaz csak szerette volna, mivel a bíróság megtagadta a bejegyzést. Az ítélet hétoldalas indoklása szerint a létrehozni szándékozott politikai formáció nem illik bele a társadalmi képbe, az állami szolgáltatásként működő örömszerző Erosz- központok fenntartása pedig konkrét törvényekbe ütközne. A pártalapító persze úgy véli,

mindez csak gyenge kifogások halmaza, s az elutasítás igazi indokának épp azt a felfogást tartja, amely ellen küzdelmet hirdetett, Ugyanakkor jelezte, hogy hajlik a kompromisszumokra, a következő próbálkozásnál már mellőzte a „szexkommunista” szót, s Új Gondolkodók Pártja néven kérte az elismertetést. Ám mivel az ÚGP az eredeti pártprogramon jottányit sem változtatott, a próbálkozás újfent kudarcba fulladt.

„Ma már látom, hogy nem érdemes őszinténék lenni - kesereg az ország első szexkommunistája. - Ha semmitmondó általánosságokat írok a beadványra, már a választásokra készülhetnénk.”

S hogy ezzel mi, emberek, mit veszítettünk? Nos, a „testiség pozitív megítélésének elérését” célként kitűző szexkommunista programban nem csupán a már említett örömszerző Erosz-plázák hmm... felállítása szerepelne, hanem a „szabadidő túlzottan passzív

eltöltésének visszaszorítása” (képernyőfüggőség), valamint az „élet anyagi oldalának és a közigazgatásnak az egyszerűsítése”. Ez utóbbi kissé talányos kitétel egy korábbi munkaterv szerint azt jelentené, hogy az állami szervek csak kerek számokkal dolgoznának, mivel a semmit sem érő egy forintok és bonyolult tizedesvesszők csak áttekinthetetlenné teszik az elszámolási rendszereket. Persze mindez pártháttér nélkül már csak ötlethalmaz. Vagy mégsem? Kaposvári Arnold szerint ugyanis maradt még számára egy esély. „Az erős előítélet miatt saját pártban már nem bízhatok, de egy meglévő politikai formációba még beférkőzhetek. Talán sikerül bázist találnom egynémely elképzelésemhez. Kisebb pártokban már nem gondolkodom, a legjobb erre a Fidesz vagy az MSZP lenne. Oly sok a teendő, nekem pedig nincs már kedvem hosszú évekig várni...” Dián T.

Magánzsaruk cégeLzsoldj ában

lélet csak az emberek szükségleteivel foglalkozik, miközben a valódi igények kielégítetlenek maradnak. „Ez nem más, mint vegetálás - jelenti ki. - Az emberek gátlásosak, érzelmileg elnyomottak, s ezért a mindenhol tettenérhető szexellenesség

z ötvenes éveiben járó tolmácsot saját bevallása szerint már 32 éve foglalkoztatja a szexualitás és a társadalom viszonya. Úgy véli, jelenlegi bajaink többsége arra vezethető vissza, hogy a fogyasztói szem-