Somogyi Hírlap, 2006. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
2006-02-04 / 30. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2006. FEBRUÁR 4., SZOMBAT HÉTVÉGE A 95 éves Takáts Gyula győzelme drangalag Csu Fu, a Drangalag birodalom ura, csak a szépre és az igazra figyel Első rajzait Rippl-Rónai József javítgatta, első verseskötetéről viszont már Radnóti Miklós írt kritikát a Nyugatban. Aztán Babits Mihály biztatta, ismerték egymást József Attilával. Egyetemista társa volt Weöres Sándor, Tatay Sándor, jó barátja Jékely Zoltán, Fonyódon meglátogatta Kassák Lajos, ő maga pedig átjárt Badacsonyba Egry Józsefhez. Becei szőlejében ott kortyolta a bort Nagy László és Juhász Ferenc. Háromnegyed évszázada hangsúlyosan van jelen irodalmi életünkben. Aki e hűvös téli napok délutánján is a kaposvári Kovács Sebestyén Gyula utca felé sétál, nagy esélye van arra, hogy találkozzék vele. Ha kezét nyújtja, akkor egy közvetítéssel átadja legnagyobbja- ink kézfogását... Takáts Gyula kilencvenöt éves. Délutáni séta a kaposvári Kovács Sebestyén Gyula utca öreg fái alatt Ritka ünnepet ülhet a magyar irodalom, hiszen a költőinkre, íróinkra olyannyira kedvezőtlen idő csak nagy ritkán engedi meg egy-egy kiválasztottnak, hogy ezt a szép ünnepet megülhesse. Kilencvenöt esztendő nagy idő, az ilyesmire szeret lecsapni az irodalomkritika is, gyorsan megleli a maga skatulyáit, hogy beléhelyezze a költőt. Takáts Gyula esetében nincs is nehéz dolga, adott a pannon táj, pannon ecsettel, derűvel, ott van Bece, a nádas, a berek, Fonyód, ahova tiszta időben Egry József házáig látni. És persze Berzsenyi, Csokonai, akiket szintúgy ihletett a zselici táj, miként Takáts Gyulát. Megannyi szép kép: áll a költő a becei ház teraszán, a napfény felé fordítja poharát, aránylik a rizling benne, aztán írók érkeznek Szigligetről, akkor hát irány a pince, a malomkő asztal, kicsike borozgatás, beszélgetés a régi időkről, és bejegyzés a Bacchus-könyvbe. Ez a képzelet, és talán nem baj, hogy így alakult. A valóságról meg kicsit később... ♦ ♦♦ Mondom Takáts Gyulának, hogy célirányosan kéne beszélgetnünk, mert az ünnep talán mindkettőnktől ezt követeli. Meg hátha valami interjúféle is kikerekedik az egészből, az ilyesmit szokták szeretni a lapok évforduló közeledtével. A máskor szünetet nem ismerő beszélgetés kicsit megakad ezen a ponton, eltűnődik, és azt aztán ő kérdez:- No, jó, de miről lehet beszélgetni?- Olyasmire gondoltam - mondom, amit még nem kérdeztek, és Gyula bácsi sem mondott el. Próbáljunk túllépni a közhelyeken, ha lehet.- Jaj, azokon próbáljunk. Egy dologról érdemes csak beszélni, a többi talán annyira nem is érdekes. Ezen a ponton elégedettség költözik szívembe, van hát olyan pont, ahonnan elindulhatunk. Ugyanis az elindulással a megérkezésre nőtt meg az esélyünk.- Arról érdemes beszélni, hogy a kozmoszban élünk, az alkotónak pedig meg kell teremteni a saját mikrokozmoszát. Ha nem ebbe a világba helyezi be műveit, akkor azok csak versek maradnak. A saját magunk által teremtett világ a legfontosabb, mert tágítható, hiszen nincsenek fizikai és földrajzi határai. Ezt a birodalmat én Drangalagnak neveztem el. Benne él Csu Fu, aki a szépre és igazra figyel. Esetenként Csu azonos a költővel, ám van, amikor ő szemléli a költőt. Akik gyakrabban lehetnek Takáts Gyula társaságában és költészetét ismerik, sokszor tetten érhetik az említett saját világnak a létét, és benne Csu kettősségét. ♦ ♦♦ Takáts Gyula 1945 óta a Berzsenyi Társaság elnöke. Ma is. Mint ahogy ma is aktívan jelen van az irodalomban. A Somogy című folyóirat főmunkatársa, gyakran találkozunk legfrissebb verseivel a lap hasábjain, de nem meglepetés, ha a legrangosabb fővárosi irodalmi lapok is vezető helyen hozzák alkotásait. Nincs nap, hogy ne kapna levelet valamelyik írótól, akik gyakran küldik köteteiket is. Ezek mindegyikére néhány napon belül válaszol. De személyesen ott van a város jeles ünnepein, eseményein is. Számon tartja a változásokat, véleménye, elképzelése van arról, miképpen mehetnének jobban a folyamatok. A mostani alkalom attól is ünnepi lett, hogy a költő új kötettel lepte meg olvasóit. A pécsi Pro Pannónia Kiadónál jelent meg Öt esztendő Dran- galagban címmel a nyolcvanas évek elején írt naplója. Ezek a feljegyzések nemcsak a mára kialakult Takáts Gyula-képet árnyalják, hanem irodalomtörténeti jelentőségük is nagy. Mint ahogy érdekes adalék lesz nemcsak a szakembereknek, de az irodalomkedvelő közönség számára is Takáts Gyula Bacchus könyve, melyet a Berzsenyi Társaság adott ki. E kötet reprintben tartalmazza azokat a baráti bejegyzéseket, alkalmi rögtönzéseket, rajzokat, melyeket a Becehegyre érkező barátok, sőt néha maga Takáts Gyula jegyzett be a kis noteszbe. Az egyik ilyen barát a sok közül Pomogáts Béla irodalomtörténész, aki tisztelgésképpen Takáts Gyuláról szóló esszékötetet jelentetett meg a mostani alkalomra. ♦ ♦♦ Fájdalom, hogy kissé ünnep- rontónak is lennünk kell. Fájdalom, de le kell írnunk, hogy Takáts Gyulát szomorúsággal tölti el, amit ma lát. Azt látja ugyanis, hogy a világ jobban Drangalag, mint valaha. Látja, hogy ma már egy maroknyi csoportot érdekel csak az irodalom, nagy hírű alkotók művei jelennek meg néhány százas példányszámban, míg irodalomnak nem nevezhető műveket kapkod szét a közönség. Ilyenkor bizonyára régi-régi idők jutnak eszébe, amikor irodalmi matinét tartott vasárnap délelőtt a Városháza dísztermében a Berzsenyi Társaság, s még a karzaton is sűrű sorokban állt az érdeklődő közönség. Előfordult, hogy egy rendezvényt a következő héten Zágrábban kellett megismételni, odáig elment a híre. Volt idő, hogy évekre a költőt fiává fogadta a város. Biztos megélhetésre volt elég az ehhez járó apanázs, utazásra futotta belőle, pesti hetekre, könyvekre, színházra. Takáts Gyula mindig szívében hordta szülőföldjét. S hordja a mai napig is. Díszpolgára Kaposvárnak, Tabnak, Balatongyöröknek. Úgy lett egyetemes, hogy mindvégig kisvárosi maradt. Mert jobban érdekelték a fák, madarak, növények, mint a nagyvárosi élet. Életműve és élete minden alkotó ember számára bizonyság lehet: a zselic- kislaki domb vagy Becehegy igenis lehet akár a Parnasszus. Állván a magaslaton jólesik körülnézni a pannon tájon. Áll a költő tehát, s tekintete a nagy vizet kutatja. Ott távol, ahol a hegyek körvonalai sejlenek, mintha kéklene a tó. A költő szívében megelégedés és nyugalom: legyőzte az Időt. Legyőzte, mert elérve a tizedik évtized felét is, még mindig úr a szellem, úr a hasznos szép. Ezt ünnepelte tegnap Kaposvár, a megye és az ország jóra és szépre még fogékony része. Á városháza díszterme pedig egy estére olyan volt, mint hajdan, azokon az emlékezetes matinékon. ♦ ♦♦ Végezetül arról, hogy milyen szerencsés kegyeltjei vagyunk a sorsnak, akiknek megadatott a közelebbi ismeretség Takáts Gyulával. Emlékek, történetek, anekdoták folyton-folyvást. Mert a drangalagi költőnek a táj nem puszta táj, de virág, növény, fa, állat külön-külön. Mindnek tudja a nevét, tudja, milyen hasznot képes hajtani az ember számára. Autóval utazunk például egy nem is oly régi somogyi őszben. Az igali tetőre érünk, oda, ahonnan talán az istenek is szívesen körültekintenének. Már felsejlik a Balaton, látszanak az északi part vonulatai. És akkor Takáts Gyula azt mondja: nem is annyira az emberek miatt fáj a szívem, hogy egyszer itt kell hagyni őket, hanem a természet miatt. . Vagy látunk az erdő szélén egy sokszínű szép virágot. Illetve nem mi látjuk meg, hiszen a mi szemünk alig edzett útszéli virágokra. Takáts Gyula fedezi föl, megáll, és azt mondja: nézd meg, olyan szép, mintha csak nekünk akarna szolgálni a színével. (Bővebbet talán a hasznos szép fogalomköréből tudhatunk meg.) Máskor Tabon járunk valami hivatalos ügyben, és amíg folyik a tanácskozás bennünket nem érintő és érdeklő része, gyorsan fölkerekedünk a tabi hegybe. Tab a szülőváros, illetve akkor még falu, itt töltötte első éveit Takáts Gyula. Emlékszik még a házra, hol lakott, de más házakra is, és az egykor bennük lakók történeteit is tudja. Fölmegyünk a hegyre, ahonnan reményeink szerint szinte az egész Somogyra rálátunk. Amint kiszállunk az autóból, egy állat jön velünk szembe. Kóbor kutyának gondoljuk, de közelebbről látjuk, hogy róka. És akkor Takáts Gyula azt mondja:- Látod, ez megérezte, hogy jövünk, és üdvözölni akart bennünket. A róka pedig mintha a vendég kilétével tisztában lenne, kíváncsian közeledik, és csak húszméteres közelségben veszi oldalra az irányt, futásra fogva a dolgot, mintha csak sejtené, hogy egyszer majd ezzel esélye kínálkozik ugyanígy átsuhanni egy Takáts Gyula-versen. Vagy Bece. Végignéz a tájon, látja a Badacsony hegyét abból a furcsa nézetből, ahogyan csak Becéről látni, látja a Balatont, a déli partot, és akkor Takáts Gyula azt mondja: Capri is szép, de azt hiszem, Európának mégis csak ez a legszebb vidéke. De ha már Becénél tartunk, ne csak a déli partot lássuk, hordozzuk végig tekintetünket a kerten. Szomorú a látvány. És ez az ünneprontó valóság. Takáts Gyula rizlingtőkéi ma már csak az irodalomban léteznek. A megannyi versen üt csak át csillogásuk, száraz ízük. Hat-hét évvel ezelőtt ki kellett vágni valamennyi tőkét. Gondozni, művelni már nem tudta, hiába jelentkeztek új és új művelők, nem tudott senki olyan gazdája lenni a szőlőnek, amiképpen azt Takáts Gyula szerette volna. És az is a valóság, hogy évek óta csak néhány alkalommal láthatta a költő azt a vidéket, amely olyannyira hasonlatos Drangalaghoz. Reményünk azonban van, hogy az idei nyáron ez másként lesz. Addig azonban még előttünk a tavasz. Nem mintha az idei tél eleje nem hordozott volna magában sok-sok tavaszias elemet. A hideg- és melegfront sűrű váltakozása volt tán az oka, hogy még Takáts Gyula közérzete is rosszra fordult. Egyik délelőtt például olyat mondott, amilyet soha nem szokott:- Képzeld, reggel fölébredtem, és szédültem. Kihívtam az orvost, és száz volt a vérnyomásom.- Biztos a frontoktól van minden - próbáltam nyugtatni.- Látod, az lehet. Majd kis gondolkodás után hozzátette: - De mi van akkor, ha ez olyan öregkori dolog, nem átmeneti. Akkor aztán jól nézünk ki. Mindketten éreztük, hogy erről is lehetne beszélgetni, hogy mi történik, ha nem átmeneti itt minden, hanem így marad. De hallgattunk. Hosszú drangalagi csönd támadt. ■ Varga István „Erős várunk, a nyelv” (Kosztolányi A kettő együtt nem megy Vannak a magyar nyelvben olyan kötőszók, amelyek együttes használata nyelvhelyességi hiba. A legismertebbek a „de ellenben” és a „de azonban”: „Barátomnak jól sikerült a vizsgája, de ellenben testvérének nem.” „Pista megtanulta a leckét, de azonban az iskolában nem tudta elmondani.” A két azonos tartalmú kötőszó közül csak az egyiket tartsuk meg! A mondatok helyesen: „Barátomnak jól sikerült a vizsgája, de testvérének nem.”, esetleg: „Barátomnak jól sikerült a vizsgája, testvérének azonban nem.” A másik mondat is így javítható: „Pista megtanulta a leckét, de az iskolában nem tudta elmondani.”, vagy: „Pista megtanulta a leckét, az iskolában azonban nem tudta elmondani.” Nem ilyen közismert, ezért sokan hibáznak akkor, amikor az „és”, valamint a „pedig” kötőszót egy mondatban használják. Helytelenek tehát az ilyen mondatok: 'Testvérem elment moziba, és ott pedig megnézte a legújabb filmet.’ ’A képviselő elmondta javaslatát, és az országgyűlés pedig nagy tetszéssel fogadta.’ ’A gyűlésen a politikus szónokolt, és a közönség pedig unatkozott.’ A mondatok helyesen: „Testvérem elment moziba, és ott megnézte a legújabb filmet.” „A képviselő elmondta javaslatát, az országgyűlés pedig nagy tetszéssel fogadta.” „A gyűlésen a politikus szónokolt, a közönség pedig unatkozott.”, esetleg így: „A gyűlésen a politikus szónokolt, és a közönség unatkozott.” Vigyázat! Az „éspedig” kötőszó egybeírandó, de a Magyar értelmező kéziszótár vulgárisnak minősíti, vagyis a kevésbé művelt beszéd jellemzőjének, használatát pongyolának, tehát kerülendőnek tartja. A 'Szóltam, éspedig azért, hogy megelőzzem a bajt.’ mondat nyelvi szempontból helytelen. Az ilyen, magyarázó mondatok bevezetésére a helyes kötőszó a „mégpedig”. A mondat tehát csak így elfogadható: „Szóltam, mégpedig azért, hogy megelőzzem a bajt.” MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ KÖNYVAJÁNLÓ A megátkozott asszony legendája Pusztító földrengés, rejtélyes barlang. Igazi régészeti szenzációnak számít, amikor az indián asszony, Mirami mintegy kétezer éves földi maradványai előbukkannak a mélyből. Sokan akadályozzák dr. Erica Taylor munkáját, az élete is veszélybe kerül Barbara Wood: Megszentelt föld című regényében, ám az asz- szony nem riad vissza semmitől, hogy kiderítse, mi is történt valójában.
