Somogyi Hírlap, 2006. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

2006-02-22 / 45. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2006. FEBRUÁR 22., SZERDA PATOSFA 15 2 SZAMOKBAN Kevesebb a férfi a faluban a háromutcás településnek jelenleg 300 lakosa van. 46 helybeli fiatalabb 17 évesnél. 26 iskolás és 9 óvodás korú gyermek lakik a faluban. A legkisebb Csiga Zoltán József, aki két hónapja született. A legidősebb helyi lakos, Rózsás Gyuláné 1914-ben látta meg a napvilágot. Azt mondják: las­san elnőiesedik a falu, mert - főleg az idősek korosztályában - egyre kevesebb a férfi. Négymillió forint a hitel az önkormányzat tavaly 46 millió forintból gazdálkodott, az idén várhatóan ennél is ke­vesebb, 44,5 millió forint lesz a pénze. 11 millió forint hiány­zik a zökkenőmentes műkö­déshez. Emellett 4 millió fo­rint hitelt is törleszt az önkor­mányzat. Pályázik az önhibá­ján kívül hátrányos helyzetbe került településeknek nyújtha­tó támogatásért. Némi köny- nyebbséget az jelent, hogy az idén várhatóan 3 millió forint­tal kevesebbe kerül az iskola- fenntartás. így is 5,8 milliót utalnak át a 35 gyerek után a szomszéd falu számlájára. RECEPT Sajtos kifli hozzávalók: egy kilogramm liszt, két tojás, fél liter tej, 1,5 dl étolaj, élesztő egy kis cukorral felfuttatva. A lisztbe öt mokkás­kanál sót tesznek, s az egészet összedolgozzák. Egy egész mar­garint egyetlen evőkanál sóval habosra kevernek. A tésztát ki­lenc részre osztják, majd ki­nyújtják, mint egy lapostányért. Három-három lapot egymásra raknak, és mindegyiket megke­nik sós margarinnal. Az egy­másra rakott lapokat tizenkét részre osztják, és kifliket teker­nek, belőle. Tepsiben kelesztik, sütés előtt tojással megkenik és bőven megszórják sajttal. Hölgykoszorú a konyhában. Csiga Brigitta (balról) Zolikával, Boros Istvánná, Bognár Józsefné és Csiga Szilvia édesanyja, Csiga Zoltánná ölében Ösztöndíj a fiataloknak HÁROM PATOSFAI FŐISKOLÁS, il­letve egyetemista igényelt és kapott támogatást a Somogyi Egyetemisták és Főiskolások Alapítványától az idei tanév­re. Az ösztöndíjat ezen a hé­ten vehetik át Homokszent- györgyön. A patosfai önkor­mányzat harmincezer forint­tal támogatja az alapítványon keresztül a helyi fiatalok to­vábbtanulását. A községnek dolgoznak a tervek szerint öt munka- nélkülit alkalmaz idén az ön- kormányzat a területrendezé­si feladatokra. Ennyi ember­nek jut feladat a faluban, és állástalan sincs sokkal több, aki ezt a munkát elvállalja. Idén előre láthatóan a közcé­lú munkavégzést részesíti előnyben az önkormányzat a különböző támogatott mun­kaprogramok közül. Pénz a falugondnokságnak Egyetlen betűért utaznak közösségi élet Nagyszülői háttér a rendezvények szervezéséhez Bár idén feltehetően helyreállít­ják a bekötőutat, azonban most még Csiga Zoltánék portájához vastag sáron át vezet az út. Oda­érve már nemcsak a sár ma­rasztal, hanem a barátságos, vi­dám család is. A kis házban négy generáció él együtt, össze­sen heten laknak egy fedél alatt. A legidősebb a 78 éves dédmama, a legfiatalabb pedig az alig két hónapos fiú, aki az apja után a Zoltán nevet kapta.- Az ő megszületése végre ja­vított a nemek arányán a csa­ládban. így ma már nem csak a férjem az egyedüli férfi. Koráb­ban úgyis gyakran szóvá tette, hogy nem bír öt nővel - mondja nevetve Csiga Zoltánná. - A fi­unk ugyan csak nemrég szüle­tett, de a véleményét már teli to­rokból közli. A fiatal házaspárnak három gyereke van, akik bőven gondos­kodnak tennivalóról. Ráadásul a fiatalasszony még a Patosfáért Egyesületben is dolgozik.- így alakult; néhány szülő összefogott, farsangot szervez­tünk a gyerekeknek. Jól sike­rült, és újabb rendezvény követ­te. Azóta csináltunk már gye­reknapot, szépítettük a falut. Aztán a polgármesterünk fölve­tette: ha már dolgozunk a falu­ért, azt megfelelő keretek között tegyük, mert úgy hatékonyabb, így jött létre az egyesület, ami­nek én is vezetőségi tagja va­gyok - mondja az asszony. - Most készülünk a farsangra, es­te lesz a megbeszélés. Tudja, jó is egy kicsit összejönni, és más­féle munkát végezni, mint ami idehaza vár. A nagyszülőkre pe­dig számíthatok. Ők a garancia arra, hogy addig is rendben mennek a dolgok idehaza, amíg mással foglalkozom.- Fel vannak osztva a felada­tok - mondja a dédmama, Boros Ish'ánné. - Én nehezen moz­gok, de a picire mindig szíve­sen vigyázok. Segítek a csöpp­ség körül, a nagymama - Bog­nár Józsefné - a középső leányt viszi nap mint nap a barcsi óvo­dába. Naponta 70 kilométert buszoznak egyetlen betű miatt. A falut sosem cserélnék el egy városra négy generációnak nem köny- nyű egy fedél alatt élnie, a pénz sem veti föl a családot. Mégis azt mondják: jól meg­férnek egymással, ha vannak is viták, megoldják ezeket SAJNOS GOND MINDIG VAN. A férjem a SEFAG-nál dolgozott tavaly, de a télre elküldték munkanélkülinek. Csak re­mélhetjük, hogy a tavaszra visszaveszik. En gyesen va­gyok, nem dúskálunk a pénz­ben. Talán jobb lenne másutt, de itt születtünk. Én Patosfán, a férjem pedig Kálmáncsáról jött ide. Sosem akartunk vá­rosba költözni, még ha ott job­bak is lennének a lehetősé­gek. Nem tudnám megszokni, a falut sosem cserélném el a városért, mondja az asszony. Ráadásul itt tarthat az ember baromfit, disznót, nyulat, s a friss zöldségért is csupán a konyhakertig kell elmenni. A városban mindezekért pénzt kell adjon az ember.- A kislány nem tudja kimon­dani az „r”-t, logopédiai fejlesz­tésre szorul. Ezért jár a barcsi Szivárvány óvodába, ahol folya­matosan javítják a beszédét, hogy majd iskolába mehessen - veszi át a szót a nagymama. - Nem titkolom, nagyon megter­helő. Nem vagyok már fiatal, és mindennap hozni-vinni kell. Ki­merítő ez a sok utazgatás. Ami­kor túl sok már a gyerekzsivaj, akkor egy kicsit elbújok és ma­gamra zárom az ajtót. Rajtuk kívül van még egy bébiszitter a családban: a 15 éves Brigitta.- Kadarkúton tanulok, de amikor itthon vagyok, én is se­gítek - mondja, miközben mes­terien teszi tisztába a picit. Lát­szik rajta: nagyon szereti a csöppséget. A szülők nemcsak erre büsz­kék, hanem arra is, hogy Brigi nagyon jó tanuló.- Cukrásznak készülök - folytatja a nagylány - , de nem szeretnék megállni az érettsé­ginél. Szívesen tanulok, amed­dig csak lehet, folytatni akarom az iskolát. fejlesztésre vár a falugond­nokság Patosfán; ha nyer a pályázatuk, akkor 560 ezer forintot költhetnek erre. Olyan hőtartó edényeket sze­retnének vásárolni, amelyek alkalmasak az éthordók szál­lítására, s megfelelnek az uniós előírásoknak. Új autó­gumikra is szükség lenne a hatéves kocsi alá. A pályázat része egy videokamera és fényképezőgép vásárlása is, ugyanis jelenleg nincs olyan eszköz az önkormányzat bir­tokában, amivel felvételt ké­szíthetnének a település ren­dezvényein és rögzíthetnék azokat. Felvételűn <ön Zsu- nics László falugondnok, az ő munkáját is kömyebbé ten­né a fejlesztés. Az oldal cikkeit írta és a fotókat készí­tette: Nagy László Az oldal elkészítését az önkormányzat támogatta A nincsböl építkezni Patosfán is nehéz forrás A hiány enyhítésére állami támogatásért pályázik az önkormányzat Hétvégenként hazatérnek az ingázó fiatalok is Nincsböl nem lehet építkezni, ez Patosfán sincs másként. Vár­hatóan forráshiányos lesz a költségvetésük, így nagy fej­lesztésekre nem gondolhatnak. Mivel kevés a pénzük, kétszer is meggondolják, hogy mire pá­lyázzanak. Az elnyerhető támo­gatás mellé ugyanis önerőként rendszerint a falu pénzére is szükség van. Horváth Margit polgármester azt mondja: an­nak is örülni kell, ha ezt az évet is sikerül túlélni.- Folytatjuk a tavaly kezdett útjavításokat, kiegészítve két bekötőút helyreállításával - mondta. - Másra már nem jut. Ezekre is csak úgy futja, hogy az idén a leghátrányosabb hely­zetű települések egyikeként 1,6 millió forintot kapunk a tér­ségbe kerülő 150 millióból. Az intézményfenntartás gondja agyonnyomja Patosfát. 12 millió forintot fizet a szom­szédos Ladnak az iskola, óvoda és a körjegyzőség fenntartására.- 35 gyerekünk jár át iskolá­ba és óvodába. Tavaly gyereken­ként 280 ezer forint volt a hoz­zájárulás - mondta a polgár- mester. - Egyik szemünk sír, a másik nevet, hiszen a ladi intéz­mények jó színvonalúak, min­den a megtartásuk mellett szól, a költségeik azonban már elvi­selhetetlen terhet rónak ránk. Mit tehetnénk mást, kitartunk Lad mellett. A szülőket nem Horváth Margit polgármester akarjuk befolyásolni. Tisztelet­ben tartjuk, hogy ők a szom­széd falu iskolájába szeretnék járatni a gyerekeiket. Rövid ide­je társulásban tartjuk fenn az intézményt. Azóta egy kicsit könnyebb a helyzetünk. Nemcsak az önkormányzat, a település lakosai is bőrükön ér­zik a gondokat.- Azt szoktam mondani: elát­kozott háromszögben fekszik Patosfa. Messze van a körzet- központ Barcstól, Kadarkúttól szintén, Szigetvártól pedig a megyehatár választ el bennün­ket. Somogy peremén vagyunk, idáig már nem látnak el egyik irányból sem - tette hozzá a polgármester. Ragaszkodnak a faluhoz és egy­máshoz a fiatalok; többségük hét közben az ország különböző sarkaiban tanul vagy dolgozik, de hétvégére hazatérnek.- így vagyok ezzel én is, ha le­telik a hét, jövök - mondta Raffai Krisztián (képünkön), aki szerződéses katonaként Ta­tán szolgál. - Jó hazajönni, hi­szen a hétvégék házibulikkal, beszélgetésekkel telnek. 18 és 28 éves is van köztünk, mégis megtaláljuk a közös hangot. So­kan tanulnak Budapesten, így egy irányba utazunk. A tucatnyi fiatal szót ért az idősebbekkel is, és a munkából sem húzzák ki magukat.- Kicsi ez a falu, csak úgy le­het benne élni, hogy összefog­nak az emberek. A farsang szervezésében mi is segítünk. Még nem tud­juk, mi lesz a dobjunk, de az egy percig sem volt kétséges, hogy ránk is számíthatnak. Hogy meddig maradnak pa- tosfaiak ezek a fiatalok? Nem tudni. A fiatal katona azt mond­ja: ha nem lesz gyökeres válto­zás és nem teremtenek új mun­kahelyeket, akkor a legtöbb fia­tal nem marad itt, hiába szereti a szülőfalut. Ő sem sokat gon­dolkodna: ha találna munkát a közelben, visszajönne Tatáról.

Next

/
Thumbnails
Contents