Somogyi Hírlap, 2006. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

2006-02-18 / 42. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2006. FEBRUÁR 18., SZOMBAT 11 HÉTVÉGE Thewrewk és Sigray A világon a legelterjedtebb ábé­cé a latin betűs. Az európai nyel­vek közül ezt alkalmazzák pl. az angol, a francia, a német, az olasz, a spanyol és a magyar ábé­cében is. Ez nem is baj; a probléma ab­ból adódik, hogy a magyar ma­gán- és mássalhangzók közül jó néhány nincs meg a latinban; s ezeknek a hangoknak - termé­szetesen - nincs megfelelő latín betűjük. Ilyenek pl. az „ö, ő”, az „ü, ű”, valamint - többek között - a „cs”, a „zs” hang. Ezeknek a hangoknak a jelölését is meg kellett oldani, meg kellett találni az ezeket a hangokat jelölő betű­ket is. így jöttek létre régies, de a hagyományos írásmód elvei sze­rint írt családneveink egy részé­ben még megtalálható betűink. Elevenítsünk fel néhányat! Georch (ejtése: görcs), Thew­rewk (e.: török) - az „ö" hang he­lyén régies „eo” és „ew” betű! Cházár (e.: császár), Zichy (e.: zicsi), Széchenyi (e.: szécsényi), Tartsay (e.: tárcsái) - a „cs” hang helyén régies „eh” és „ts” betű! Jósika Miklós (e.: józsika), Pais (e.: pajzs), Sigray (e.: zsigrai), Rósa (e.: rózsa), Dessewffy (e.: dezsőfi) - a „zs” hang helyén ré­gies „s” és „ss” betű! (Az utóbbi­nál is ott az „ő” hang helyén „ew” betű!) Néhány történelmi (politikai, irodalmi, művész, tudós...) sze­mélyiség nevében ma már - re­mélem - főbenjáró bűn hibát el­követni. Ezért néhányat a teljes­ség igénye nélkül most (helyes kiejtésükkel együtt) okulásul felsorolok: Batthyány (battyá- nyi), Kossuth (kosut - rövid „s” hanggal!), Eötvös (ötvös), Thö­köly (tököli), Wesselényi (veselé- nyi), Vörösmarty (vörösmarti), Egressy (egresi), Andrássy (andrási), Gombocz (gombóc), Babits (babics), kaposvári Kos- suth-díjas költőnk, Takáts Gyula (takács) stb. Figyelem! A régies magyar betűk az elválasztásban hangér­téküknek megfelelően kezelen­dők: Thew-rewk (tö-rök), Eöt-vös (öt-vös), Weö-reös (vö-rös). A ket­tőzött mássalhangzót tartalmazó nevek esetében pedig ez az eljá­rás: Kos-suth, Bes-senyei, Wes­selényi. Van egy kivételes elvá- lasztású név is: Bat-thyá-ny! ■ Mihályfalvi László Félelem és rettegés Siófokon szomszédátok Aki szereti, ültessen virágot, más pedig ne tapossa szét Rettegésben tartja a siófoki Klapka, Irinyi, Vasvári, Rét és Alsó utca lakóit három család. Tegnap az alpolgár­mester fogadóóráján kibo­rult a bili; heten sorolták a sérelmeiket. Az, hogy fé­nyes nappal is kővel dobál­ják a házakat, ellopják a fát, a kerítésből is kivágják a vasat, feltörik a pincéket Vécének használják az egész környéket. A gyere­kek is részt vettek a rongá­lásban, mert szüleik jól tud­ják, hogy ők az életkoruk miatt nem büntethetők.- Nem a cigányokkal van bajom- szögezte le Szalay László. - Be­fogadtam többüket is tanuló­nak, amikor üzemi konyhát ve­zettem, s cigány az egyik ke­resztfiam is. De ami itt van, az Chicagónál is rosszabb. Egyelőre huszonheten írták alá a polgármesternek címzett segítségkérő levelet. A pana­szosok félnek, de egymást erő­sítve mondják. De aztán las­sanként előtörnek a szavak. Mert különben ennek a rém­álomnak sohasem lesz vége - mondják egymást erősítve. Hi­szen ezek a roma gyerekek rosszat látnak, tanulnak el a felnőtt családtagoktól.- A grúz kalandfilmekben sem történnek ilyenek - állítja Szalay László. - Amikor jó nap­juk van, köszönnek, máskor az­zal fenyegetőznek, hogy hozzák a kaszát és elvágják a torkomat. Több ismerősöm kérdezte már: hogyan bírom? Simon Gyuláné visszaemléke­zett: egykor azért költöztek ide, mert úgy tudták, ebben az Grúz játékfilmek világa a véres valóságban. Szalay László (Jobbra) szerint lehetetlen így élni, Balogh Ákos őrmester a törvény erejében hisz irányban terjeszkedik a város. Mára megöregedtek. Aki tud, az elmenekül, főleg a fiatalok. De az ingatlanokra ilyen körülmé­nyek között képtelenség vevőt találni.- Most már sok kulcsunk van - tette hozzá. - De így sem va­gyunk biztonságban. Előfordult, hogy éjszaka dobálták meg a redőnyünket. Máskor néhány perccel a távozásunkat követő­en idegen férfiak mentek be az udvarunkra. Eszerint kifigyel­tek bennünket. Fenyegettek már a házunk felgyújtásával és felrobbantásával is. Ezen a környéken már gyul­ladt ki ház, lovak és disznók is benne égtek. Egy másik épüle­tet pedig téglánként csaknem széthordták már. Németh Lajos, a cigány kisebb­ségi önkormányzat elnöke sze­rint ebben az ügyben csak a rendőrség képes rendet tenni. Mert más kezében nincs meg­győzőerő. Megjegyezte: túl libe­rálisnak, kószának tartja az eset­re vonatkoztatható törvényeket- Biztosan van alapja a pana­szoknak, hiszen nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél - vé­li. - Az lenne a jó, ha az emberek nem zavarnák meg egymás éle­tét; ha valaki szereti a virágokat, ültessen, más pedig ne tapossa szét. Vidovics István szerint ez nem kimondottan rendőrségi ügy. A fogadóórán ettől függetlenül fel­vetődött a rendőrség tehetetlen­sége is. Ez ellen Balogh Ákos őr­mester határozottan tiltakozott.- 2005. április 1. óta dolgozom A szemét miatt szélt: „lerasszistázták” Ellopták a vaskádját a körzet képviselőjének- miért dobod el az utcán a sörösüveget? - kérdezte az egyik panaszos a balhés ro­mától.- Miért vagy te rasszista? - kiabált rá amaz. A panaszos úgy magyarázta a fogadóórán: ő csak azt szeret­né, ha nem borítaná el a sze­mét a környéket. - Ráadásul én idős korom ellenére dolgo­zom, egyike vagyok azoknak, akik eltartják a segélyen élő- két - tette hozzá. démuth Pál, a választókörzet önkormányzati képviselője azt mondta: munkája nagyobb ré­sze arra ment el, hogy felszá­moltassa az illegális szemétle­rakókat Iskolaigazgatóként ko­rábban azt is tapasztalta, hogy egyes itt élő roma gyerekek az utcán zsarolással szereztek ér­téket védtelen társaiktól Neki pincéje van a területen, ezért már a saját kárán is megta­pasztalta a helyzetet: ellopták az esővizet felfogó vaskádját a területen, előtte másfél-két évig nem volt itt körzeti megbí­zott - idézte föl. - Nyolc-tíz sze­mély ellen folyamatosan zajla­nak a büntetőeljárások. Az egyi­küket nemrég ítélte el a bíróság egy évre, mert rátámadt három intézkedő rendőrre. Az elmúlt napokban a vasútállomáson négy, a sóstói és a széplaki vá­rosrészekben pedig öt ide való romát fogtunk el lopás közben. A helyzet javítása érdekében a veszélyeztetett utcákban élők­ből polgárőrséget toborozni kép­telenség, mert kevés a fiatal fér­fi. Démuth Pál azt javasolta: élje­nek azzal a lehetőséggel, ame­lyet egy őrző-védő céget üzemel­tető volt tanítványa ajánl: öt tér­figyelő kamerát helyezne el in­gyen a területen. Gencsi Attila alpolgármester leszögezte: a probléma megoldására minden­képp pénzt kell fordítani Siófok költségvetéséből. ■ A. C. Dubrovnik! tragédia két részben A horvát irodalom igazi legen­dája, a pásztorirodalom helyi megteremtője, Marin Drzic da­rabja, a Dundo Maroje is helyet kapott a Csiky Gergely Színház idei repertoárjában. Az előadá­sokra készült műsorfüzet sze­rint az olasz commedia dell’arte dramaturgiáját híven követő szerkezeti cselekmény, s a plau- tusi vígjáték-hagyomány alap­ján igazi népi komédiát láthat majd a nagyérdemű. Azt viszont már csak a jól ér­tesültek tudták, hogy az évad­nyitó társulatgyűlésen is szóba került: a Keszeg László rendezte darab a nyári, szentendrei játé­kokon nem aratott osztatlan si­kert. Az átdolgozott darab meg­tekintése után kiderült, hogy horvát irodalomremeke ide, olasz hagyományok oda, igen­csak jellegtelen előadás kereke­dett a meglehetősen sajátos ren­dezői felfogásnak köszönhető­en. Keszég László megpróbálta aktualizálni a ló. századi cse­lekményeket, s a kora újkori Raguzából napjaink Dubrov- nikába repítette a szereplőket. A helyszín tehát nem változott - nem úgy a szereplők, akik egy­szerű dalmátokból még egysze­rűbb magyarokká, egészen pon­tosan somogyiakká avanzsáltak -, de talán ez az egyetlen, ami az eredeti szerzői felfogásból megmaradt. A korabeli vígjáté­kokat ugyanis a szereplők sajá­tos jellemrajza és a bravúros szövegek tették komikussá. A kaposvári Dundo Marójá­ból, azaz egészen pontosan Da­rabos Mihály kalandjaiból - al­cím: dubrovniki komédia két részben - azonban mindezek hiányoznak. Érthetetlen okok­ból a humort a véget nem érő trágárkodás jelenti, no és olyas­féle szóviccek, melyeken már egy kereskedelmi tévé szilvesz­teri műsorának negyedik is­métlésén is felhőtlenül kacará- szó honpolgár is csak elhúzza a száját. Igazából csak néhány, más művekből átcsempészett poén ül, de ezekért inkább Csu­kás Istvánnak - a Gombóc Ar- túr-monológ - vagy a Bárányok hallgatnak szinkronrendezőjé­nek kellene köszönetét monda­ni. Mosolyt, de szintén csak a kínos fajtából valót csal az arc­ra a darabban szereplő külföldi­ek beszéde is: ki-ki döntse el maga, mennyire vicces egy, a monológjaiban perfektül, a leg­egyszerűbb mondatokban vi­szont angolos magyar akcen­tussal hadováié német turista, akiket rendszeresen vissza­visszatérő humorforrásnak szánt a rendező. Aki rengeteget köszönhet a társulatnak. Valcz Gábor dísz­lete ugyanis a maga egyszerű­ségével is remekre sikerült, s kiválóan visszaadja egy dal­mát városka egyik kis szegleté­nek hangulatát - ha nagyon keresnénk, Dubrovnikban vél­hetően találnánk egy teret, mely szinte tükörképe a szín­padra álmodottnak -, s Keszég László minden egyes előadás után fizethet egy kört a teát­rum büféjében a színészek­nek, akik rengeteg fáradozás­sal megpróbálják kihozni a maximumot az amúgy szűk le­hetőséget kínáló darabból. Ha nem lenne a Csokit megszemé­lyesítő Némedi Árpád, a rossz­fiút, Marcit alakító Kelemen Jó­zsef, a Buksit és Tommyt játszó Sarkadi Kiss János, illetve Ko­csis Pál egy-egy ösztönös, az adott kereteket messze túlhala­dó alakítása, komédia helyett hamar tragédiába fordulna az előadás. Melynek végén a taps csak a színészeknek szólt... ■ Vas András Kelemen József és Sarkadi Kiss János F0TÚ: török aneit

Next

/
Thumbnails
Contents