Somogyi Hírlap, 2006. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
2006-01-03 / 2. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP - 2006. JANUÁR 3., KEDD SOMOGYI GAZDASÁG Ezer sebből vérző vadászat vadgazdálkodás Mindenki fizet, csak a tulajdonos nem Férfikönnyek az álláslesen munka nélkül „Azért megéri dolgozni, hogy mások is dolgozhassanak” Divlánszkf János nem elégedett: kevesebb az érmes trófea, kisebb a vadásztársaságok bevétele, csak a vadkár összege nem csökken fotú: láng Róbert Nem zártak rossz évet a somogyi vadászok. Szinte ugyanannyi nagyvad esett, mint az előző esztendőben. Diviánszki János, a vadászszövetség megyei elnöke mégsem elégedett, mert a bevétel kevesebb. F. Szarka Ágnes- Trófeás vadat ugyanannyit lőttek a vadászok, mint tavaly, ám sokkal kevesebb az érmes. A vadászidény február végén fejeződik be, pontos elszámolás csak utána várható. Tény, hogy a tarvad - az agancsot nem viselő egyedek - száma jelentősen csökkent. Ez nemcsak Somogybán, hanem a környező megyékben is gond. A vaddisznót nem lehet a lábon álló kukoricából kicsalogatni, így - egy-két vadásztársaságot leszámítva - nagyon keveset hoznak terítékre. Arról nem beszélve, hogy a vadkár éppen emiatt nő.- Az elejtett vadak számával mindenki elégedett. Az árbevétellel?- Azzal senki. Túl nagy a konkurencia: a környező orszáCzene Attila A globalizáció ellen világszerte tüntetnek. Somogy megyében egyelőre csönd van e tekintetben, bár már a legkisebb faluban is megvásárolhatók az amerikai, kínai, szingapúri termékek. Mobiltelefonok kora Jól mutatja egy térség fejlettségét, hogy hány mobiltelefont használnak Még inkább pontos a kép, ha azt vizsgáljuk, miről beszélnek a mobiltelefon közvetítésével gok és megyék. Az osztrákok átjárnak Szlovéniába: olcsóbb, nincs adminisztráció. Délután vadászik egyet, este már otthon vacsorázhat. Nálunk fizetni kell a vadászházért, az ellátásért, a vadászjegyért, a biztosításért. Bulgária, Románia olcsóbb is nálunk. Ezért annak is örülünk, ha a vendég egyáltalán Magyarországra jön.- Azt se felejtsük el, hogy kisebbek a trófeák, kevesebb az érmes, eleve kevesebbet fizet a vendég. A vadkár pedig vagy ugyanannyi, vagy több.- A kukorica átlagtermése száz, száztíz mázsa hektáronként. Bár kevesebb a vad, a vadkár mértéke nem csökkent. A százegy euróval számolt kukoricának a kártalanítási ősz- szege megemelte a költségeket. A vadhús ára pedig olyan alacsony, hogy eladni sem érdemes.- Száz sebből vérzik a vadászati ágazat. Sokan a vadászati törvényt okolják, mondván az íróasztal mögött olyan ember készítette, aki életében nem járta még puskával kezében az erdőt. Valóban rossz a törvény?- Legalábbis módosításra szorul. Amikor megalkották, sok mindenre nem gondoltak. Munkahelyekről dönthet, hogy Mars csokit és hamburgert, vagy a térségben nevelt csirkét, itt csomagolt tejet fogyasztunk. A megyéből elszármazott Gáspár Tamás jövőkutató (képünkön) biztató konkrétumokat nem tudott mondani a következő évekről, évtizedekről.- Somogy gazdasága a további leszakadás ellen küzd - mondta a Budapesti Corvinus Egyetem docense. - Az infrastruktúra állapota rossz, illetve hiányos. A jobb megélhetés érdekében sok fiatal elköltözik. Maradásukat segítené, ha a helyi szükségletekhez igazítanák a képzést. Segít1999-ben hagyták jóvá a vadászati hatóságok a tízéves üzemterveket. A szerződés aláírásától vagy az üzemterv elfogadásától számít a tíz év? Nem tisztázott a földtulajdonosi közösségek jogállása, a haszonbérleti jogok, a különleges rendeltetésű területek vagy a vadkár kérdése sem. Senki nem tudja, hogy kinek mi a kötelessége, a feladata. Meddig terjed a vadászatra jogosult és meddig a földtulajdonos felelőssége. Persze, jó elemeket is tartalmaz: a legkisebb vadászterület megmaradt háromezer hektárnak, vagy az, hogy állami tulajdon a vad.- Ez miért jó?- Mert féket jelent. Nem lehet gátlástalanul lőni. De a tulajdonosnak valamivel támogatnia kellene az ágazatot. Fizetünk egy nagyvad elejtése után ezer forint vadvédelmi hozzájárulást, száz forintot a krotáliáért és az új szabályozás szerint ötszázat a vadhúsvizsgálati jegyért. Az állam mindehhez semmivel nem járul hozzá. Kijelenti, hogy a vad az övé, de minden költséget a vadászatra jogosultakra hárít. A hetvenes évek végén joggal raséget jelentene, ha erősítenék az elszármazottak Somogy-tudatát. Gáspár Tamás beszélt arról is: tíz-húsz évvel ezelőtt könnyebben meg lehetett válaszolni a kérdést, hogy mi lesz Somogy jövője. Manapság azonban a gyorsan változó körülmények lehetetlenné teszik ezt. Bizonytalan tényező a lakosság öregedése, képzettsége, kötődése és nemzetiségi összetétele. Kedvezőnek ítélte ugyanakkor, hogy élnek még fogalmak, mint kanászlé- lek, Somogyság. A megmaradás érdekében azonban jobb gazdasági eredményekre van szükség, mert az Európai Unió azon segít gasztották ránk a vadászati nagyhatalom címkét. Abban az időben azonban még volt támogatás. Előírás, hogy hivatásos vadászt kell alkalmazni. Már az is támogatás lenne, ha ők állami alkalmazottak volnának, így a bérük és annak közterhei nem a vadászatra jogosultat terhelnék. De elképzelhető lenne, hogy az üzemterv adatai alapján kapnának támogatást a vadásztársaságok, és nem elvonnák a pénzt.- A köztudatban úgy él, hogy a vadászat drága sport Fizessen, aki vadászni akar.- Ezek az emberek rengeteg társadalmi munkával és nem kevés pénzzel járultak hozzá az ágazat fejlődéséhez, hogy a vendég megfelelő szintű kiszolgálást kapjon. Épülnek, épültek vadászházak, rendben tartják az erdőket, magasleseket készítenek. Ez pénzre átszámítva nem kevés. Egy szarvasbikát „fel kell nevelni”. Mire eléri a 10-13 éves kort, már többet költöttek rá, mint amennyit a kilövéséért kapnak, hiszen a vad károsít és eszik. Ez a 22-es csapdája. Mindenki fizet, csak a tulajdonos nem. majd, aki maga is törekvő. A jövőkutató úgy gondolja, hogy Koppány népe ugrásra kész, a feltételeket kell megteremteni a boldogulásához. Koppány népe ugrásra kész jövőkép Munkahelyeket tarthat meg a helyi csirke Az ország egyik leginkább munkanélküliség sújtotta térsége Dél-So- mogy. Dernanecz Józsefné, a barcsi munkaügyi kirendeltség vezetője szerint a munkájuk korántsem csak statisztikai adatok gyártásából és elemzéséből áll. Minden szám mögött egy emberi sors bújik meg. Takács Zoltán- Az Adrián nyaraltunk, amikor odajött hozzám egy hölgy azzal, hogy mi is magyarok vagyunk, ismerősnek tűnök neki. Megmondtam, ki és honnan vagyok, és ekkor közölte, hogy ápolói tanfolyamot végzett nálunk, most egy neves kórházban dolgozik a megszerzett szakmájában. Hát kell ennél több? - idézett föl egy szívének kedves történetet Dernanecz Józsefné. Aztán hozzáteszi: sajnos, nem ez a jellemző történet ebben a térségben.- Miért döntött annak Idején úgy, hogy a szociális szférában dolgozik?- Szociális érzékenységem családi örökség. Édesapám, aki 30 évig a barcsi fűrészüzem igazgatója volt, szerette a dolgozóit, és édesanyám is sokaknak segített életében. Nekem azonban igazából faipari technikus az alapszakmám, dolgoztam is tíz évet ezen a területen. A hetvenes évek közepén lehetőségem adódott a nagyközségi tanács apparátusába bekerülni, ahol már a várossá válás készülődése volt napirenden. 1990 évben vált külön a munkaügyi szervezet, ekkor kerültem oda. 1991. évtől már a munkaügyi kirendeltség is megalakult. Először egyedül dolgoztam ott, jelenleg 13-an vagyunk.- Mennyiben változott az évek során az állástalanok helyzete?- A saját kis statisztikámat 1990 óta vezetem. Az első év januárjában 33-an voltak munkanélküli-segélyen, ám ezután rohamos emelkedés történt a munka nélkül maradók számában. 1991. évvégére közel 1500- an voltak már állás nélkül, míg 1992. évben 2000 fölé emelkedett ez a szám. Nagyon nehéz volt az addig munkában álló embereknek egyik napról a másikra állás nélkülivé lenni. Sok felnőtt férfi sírta el magát nálunk. Volt olyan, aki reggel bement dolgozni és közölték vele, menjen haza, megszűnt az állása. Ezek sokkoló élmények voltak.- Sokan úgy tartják, hogy a különféle tanfolyamok és képzések csak pót- cselekvések. Közelebb Juthatnak ezzel a munka világához az állástalanok?- Igaz, hogy néha csak pót- cselekvés a munkanélküli számára a tanfolyamon való részvétel, de ez pozitív pótcselekvés. Képzéspárti vagyok. A legnagyobb visszahúzó erőt a ta- nulatlanságban látom. Még a saját ügyei intézését is nehezen látja át sok ember, pedig a mostani világban az önmenedzselés nagyon fontos. Aki befejezi a 8. osztályos általános iskolát, tanulhat tovább. Persze, van rá jó példánk is. Azt például mindenki megteheti, hogy elolvassa a Somogyi Hírlapot.- Miben látja a barcsi térség, Illetve egész Dél-Somogy munkaügyi gondjainak legfőbb okát?- Dél-Somogy kedvezőtlen helyzete több tényezőből adódik. Ami sokáig előny volt - a határszél -, a privatizáció során hátrány lett. Messze vagyunk Budapesttől, rosszak az utak, visszavetett sok mindent a hor- vát háború, kicsit kiestünk az ország vérkeringéséből. Nem találta még meg ez a térség az igazi arcát. Szép a természet, a gyógyfürdőket egy turistaútra lehetne felfűzni, de ezek sok pénzt igénylő fejlesztéseket feltételeznek. DERNANECZ JÓZSEFNÉ Barcson született 1946. szeptember 30-án. A Barcsi munkaügyi kirendeltség vezetőjeként Kiváló Dolgozó kitüntetés mellett Miniszteri dicséretben is részesült Férjével két gyermeket neveltek föl, Dórát és Zsoltot. Két unokájuk Bence és Ákos. Hobbija a munkája, az utazás és szereti a gyógyvizeket és a tengert.- Fontos kérdés a térségben Is a romák Integrációja. Ml ennek a legfőbb akadálya?- A roma lakosság is nagyon kedvezőtlen helyzetben van. Sokan képzetlenek közöttük, segélyből élnek. Felmerül a kérdés: az ő gyermekeik milyen jövőre számíthatnak? Van ön- szerveződésük, de kevés, aki ebből igazi segítő programot tud csinálni. Most közmunkákkal jutnak esetenként kicsit magasabb jövedelemhez.- Hogyan éli meg a szinte kilátástalan küzdelmeket, a szomorú emberi sorsokat?- Kollégáim, akik naponta fogadják az ügyfeleket, az igazi hősök, hiszen olyan munka a miénk, ahol sokkal több az álláskereső, mint a lehetséges munkahely. De higgye el, azért megéri sokat dolgozni, hogy mások is dolgozhassanak.
