Somogyi Hírlap, 2006. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

2006-01-14 / 12. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2006. JANUÁR 14., SZOMBAT 11 HÉTVÉGE A színház nem cirkusz „ERŐS VARUNK, A NYELV” MBnfEHHI Oké, de nincs rendben eörsi-darab Bemutatták Eörsi István Halálom reggelén című darabját Sokan Eörsi István halál­hírével egy időben tud­ták meg, hogy már tavaly műsorra tűzte az író egy darabját a Kaposvári Csiky Gergely Színház. Az előadás címe: Halá­lom reggelén. S tán nem véletlen, hogy Eörsi egyik barátja, lelki és szellemi társa, az egyko­ron Kaposváron játszó Lukáts Andor rendezi a stúdiódarabot. Takács Zoltán- Mikor merült föl az Eörsi-darab ka­posvári megrendezésének öüete?- Már évekkel ezelőtt szeret­tem volna színre vinni ezt az előadást, de akkor valahogy se­hová nem kellett. Egy éve dőlt el, hogy most Kaposváron mű­sorra tűzik. Eörsi István Stutt­gartban dolgozott és megbe­széltük, hogy amint hazajön, még dolgozunk rajta közösen. Sajnos, ezt a munkát már nem együtt végezzük el.- A régi ismeretség és a közös élmé­nyek okán lehet, hogy néha tudja, hogy mit mondana az írt egy-egy szituációban.- Valóban, de most ezzel a re­mek és összeszokott kaposvári csapattal dolgozunk azért, hogy minél jobb színvonalon kerül­jön színpadra az írás. Amúgy Eörsit még a hetvenes évekből ismerem, amikor Pinceszínház­ban játszottam egy darabjában. Később a kaposvári, A kihallga­tás című előadásban is szere­peltem, s persze közben igazi barátsággá alakult kapcsola­tunk. Ez a kapcsolat haláláig tartott.- Sokan gondolhatják úgy, hogy a darab valahol törvényszerűen össze­kapcsolódik a jelenkor tragikus valósá­gával- Nem tud nem összekapcso­lódni. Még akkor sem, ha a fő­hős Kleist nem sok mindenben mutat hasonlóságot Eörsi Ist­vánhoz. Kleist a német roman­tika irodalmának kétségkívül A darab díszleteit is a ren­dező, Lukáts Andor tervezte. A jelmezeket Cselényi Nóra találta ki. A stúdió színpadán bemutatott előadásban kilenc színész lép Színre: Znamenák egyik legnagyobb hatású drá­maírója volt, aki nem tudta elfo­gadni a sikertelenséget. Kleist meg akart halni. Aki ismerte Eörsi Istvánt, tudta, hogy ő min­dig élni akart, nem foglalkoztat­ta a halál lehetősége. Az viszont tény, hogy egyik író sem kapta meg azt az elismerést életében, ami megillette volna.- Talán valahol törvényszerű, hogy ez a darab most Kaposváron kerül szín­re. Milyen érzés volt egy évtized után visszatérni ebbe a közegbe?- Előadásokon ugyan jártam itt, de közös munkára évek óta nem volt lehetőség. Az viszont biztos, hogy van ennek a szín­háznak egy olyan alapillata, amely semmit sem változott a hetvenes évek óta. Ezt most is ér­zem, és boldog izgalommal tölt el. Ahogy az is, hogy sok ismerős színésszel dolgozhatok együtt.- Könnyen megtalálták a közös nyel­vet? István, Szula László, Nagy Viktor, Sarkadi Kiss János, Horváth Zita, Tóth Géza, Znamenák István, Gubás Gabi és Kovács Zsuzsanna tűnik föl a kaposvári színen.- Egy percig sem hittem azt, hogy könnyű lesz. Sok színész­szel együtt játszottam annak idején és most ezt a darabot én rendezem. Sok esetben előnyö­sebb a másik gondolkodásának ismeretében ez a munka, míg máskor jobb ismeretlen színé­szekkel közös alkotásban részt venni. Ám úgy érzem, hogy a darab nyolc szereplője olyan ol­dott állapotban és egymásra hangoltan működik együtt, hogy egészen kivételes élmény a közös munka, s ez majd az előadáson is tükröződik.- A darab témája azt feltételezi, hogy ez nem egy könnyű közönségdarab.- A színház nem cirkusz. Saj­nos, kezdünk elszokni az egy­másra való odafigyelésről az emberi kommunikációban is. Ezért van az, hogy sokan egy színházi előadás kapcsán elő­ször azt kérdezik: milyen hosz- szú a darab? Nos, megnyugta­tok mindenkit, ez mindössze másfél órás előadás. De nincs benne hárompercenként akció és nélkülözi a teátrális attrakci­ókat is. Viszont ember közeli. Olyan dialógusokkal és beléjük rejtett asszociációkkal, hogy a sztori mellett adjon egy intel­lektuális többletet is a darab. Arra törekedtünk, hogy egysze­Llikáts Andor Kaposváron szü­letett 1943. március 11-én Pá­lyáját a Pinceszínházban kezdte amatőr színészként 1972-ben a Kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött segédszínésznek, amelynek 1977-től színésze, 1989-től 1991-iG rendezője volt, azóta szabadfoglalkozá­sú színész Sajátos hangszí­nű, erőteljes karakterű egyéni­ség. Jászai Mari-díjas (1985). FŐBB SZEREPEI: Lucky (Beckett: Godot-ra várva); Vang, vízhordó (Brecht A sze- csuáni jólélek); Liliom (Mol­nár F.); Oidipusz (Szophok- lész); Othelló (Sh.); Lopahin (Csehov: Cseresznyéskert); Stanley (Williams: A vágy’ vil­lamosa); Tanár (Ionesco: Kü­lönóra); Kolosy Kálmán (Eörsi I.: A kihallgatás); Fogoly (Mrozek: Rendőrség). főbb rendezései: Mann Mario és a varázsló; Jarry: Übü király; Mrozek: Mé­szárszék. rű, emberi nyelven jusson el az üzenet a közönséghez. Hogy miután kimennek a színházból, legyen miről gondolkodniuk. Kilencen lépnek a stúdió színpadára Január 24-én megjelenő számunkban 40% kedvezménnyel adhatja fel hirdetését minden alapítvány, társadalmi szervezet és intézmény. Leadási határidő január 20. Telefon: 82/528-106, 82/528-165, 82/528-164, 82/528-167 Somogybán otthon vagyunk Somogyi Hírlap Az OTP Bank Rt. Kaposvári Igazgatósága Számlavezető munkatársat keres Feladatok: • Lakossági betétek/hitelek és kapcsolódó szolgáltatások értékesítése • Készpénzforgalom bonyolítása • Banki és csoporttagí termék- és szolgáltatásértékesítés • Ügyfélforgalommai kapcsolatos iratkezelés A munkakör betöltéséhez szükséges feltételek: • Min. középfokú végzettség • Min. alapfokú nyelvvizsga • Dinamikus, határozott személyiség • Pontos munkavégzés, nagy munkabírás • Kiemelkedő kommunikációs készség • Értékesítési szemlélet • Számítógép felhasználói szintű ismerete A pályázat elbírálásánál előnyt jelent: • Pénzintézeti gyakorlat • Értékesítési tapasztalat Amit nyújtunk: • Versenyképes jövedelemcsomag • Stabil vállalati háttér • Hosszú távú perspektíva, fejlődési lehetőség A pályázat tartalmazza a jelentkező fényképes szakmai önéletrajzát, bizonyítvány másotetait és motivációs levelét a fizetési igény megjelölésével. A jelentkezést 2006. január 20-ig a következő címre kérjük eljuttatni: OTP Bank Rt. Koordinációs Osztály 7621 Pécs, Rákóczi út 44., vagy olpbank@dravanet.hu Ha belépünk egy kávézóba, és helyet foglalván, rendelünk két kávét; a felszolgáló így szól: oké. Ezzel jelzi: érti a kérést. Vagyis: rendben van! Ha ugyanezt egy kocsmában két sör erejéig ugyancsak megtesszük, a válasz a csapostól is: oké. Vagyis: jól van! Erre én is mondhatnám - hisz kultúr-nemzet vagyunk hogy: oké. Azaz: helyes! Mégsem mondom, mert a globalizációt képviselő szavak terjedése szinte megállíthatat­lan; és - ez a jelenség - káros anyanyelvűnk értékeinek védel­me szempontjából. Természete1 sen vannak elfogadható angol szavak például a számítástech­nikában (fájl, e-mail), a sportban (aerobic, windsurf, mountain bike), a könnyűzenében (techno, house) stb. Ennek ellenére esé­lyt kell adni a magyar szavak­nak is; főleg akkor, ha az angol­amerikai szónak megvan a jobb anyanyelvi megfelelője. Ilyen ke­rülendő szó az oké is. Különösen káros az oké nyak­ra-főre való használata a tévé­ben, rádióban, intelligens embe­rek társalgási stílusában. Azért, mert belőlük tanulnak a tévéné­zők, a rádióhallgatók, a minden­napok emberei, a fiatalok. A té­vévetélkedőkben, ha a verseny­ző jót mond, a játékot vezető nyugtázza a jó választ: oké. Ugyanez történik más tv-műso- rokban, a riportokban. Szereted a focit? - kérdezi a riporter. Igen. - válaszol a kérdezett, mire a ri­porter: oké. És ki a kedvenc játé­kosod? - Gera! - hangzik a fele­let. Oké. - zárja a tévés a „beszél­getést". Márai Sándor, aki megélte a hazától való elszakadás minden gyötrelmét, ezt írja a Halotti be­széd című versében: „A gyerek­nek Toldi-t olvasod, és azt feleli: oké”. De legalább itthon ne sza­kadjunk el magyarságunk leg­főbb értékétől, anyanyelvűnktől! Ezért javaslom: az oké helyett használjuk a megfelelő és sok­kal kifejezőbb, tehát szebb ma­gyar szót, kifejezést: Igaz! Rend­ben van! Minden rendben! Min­den helyes! lói van! Helyes? MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ A Kiskovács Kovács Tibor egy hete vehette át a Somogy Polgáraiért díjat Kovács Tibor Somogy Polgárai­ért díjat kapott a megyenapon. Kollegáim azt mondják, rászol­gált. Nagyon is. Kovács Tibor az ünnepre fel­vette ünnepi öltönyét, nem vál­lalt semmilyen munkát, egysze­rűen ünnepelt. lói érezte magát akkor is, amikor „kíséret nélkül” egyedül ment az emelvényre, hogy átvegye a díjat. A kitünteté­sek átvételére amúgy meghívták a feleséget, az élettársat is. Ko­vács Tibor egyedül él, és társa a fényképezőgép. Szomorúnak egyszer láttam csak: évekkel ez­előtt, amikor ellopták a másfél millió forintot érő fotóapparátu­sát Egyébként pedig bizakodó. Társát - a fotógépet - el nem hagyná semmiért. Rossznyelvek szerint vele is hál. Én ugyan ezt nem hiszem el, azt viszont tu­dom, hogy nemcsak a szakma kellékét, hanem a szakmát is szenvedélyesen szereti. Fonyó­don tanult fényképezni, a mes­terséget, a szakma fogásait Ró­mában ismerte meg az egyéves ösztöndíj idején. A paparazzik világában is megmaradt elmélá­zó, gondolkodó riporternek. Szenvedéllyel csak a falut, Somogyjádot szereti még, ahol született, felnőtt és ahova ma is mindennap visszatér. Közben pedig járja a megyét, portrékat készít emberekről, tájakról, tör­ténésekről. Egy éve talán, amikor a Ma­gyar Újságírók Országos Szövet­sége megnyitotta elektronikus fotótárlatát, elsőként Kovács Ti­bor képeiből állított ki egy cso­korra valót. A képeknek sikere volt, mint ahogy siker volt a szö­vetség székházában megrende­zett kiállítás is. Az ország vezető fotósai és képekhez értő híressé­gek álltak a tablók mellett és szemlélték elmélyültem Kovács pedig szerényen várta a hatást. A hatás nem maradt el. Azok az arcok, pillanatok és tájak, amelyeket Somogybán örökített meg, megmozgatták a látogatók fantáziáját. A Kiskovács - mert így szólítjuk csak a szerkesztő­ségben - megérzett valamit a so- mogyiságból. Ismeri az itt élő emberek hanghordozását, gon­dolkodásmódját és reakcióit is. így aztán képein mindig ott van az optimizmus. Szülőfaluja, Somogyjád iskolája tele van már a Kovács-képekkel. Mert miután megjárják a híres kiállításokat - többek között a nagynevű sajtó­fotókiállítást is -, bemutatja azokat Somogyjádon, s aztán „ott felejti” az iskolában. Kovács Tibor a kitüntetés más­napján újra nyakába akasztotta a fényképezőgépet, s azt mondta: menni kell, munka van. A kitün­tetett fotóriporter, a Somogyi Hírlap munkatársa ismét mun­kához látott. KERCZA IMRE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents