Somogyi Hírlap, 2006. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
2006-01-02 / 1. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2005. JANUÁR 2., HÉTFŐ SOMOGYI GAZDASÁG Akit a világpiac majdnem elsodort helytállás A talponmaradás alapja a minőség, ezt vallják a leilei híradás-technikai gyárban A leilei PHT-Print Kft. jelentős, 83 millió 850 ezer forintos, állami támogatást nyert Kolber István területfejlesztésért felelős tárca nélküli minisztertől munkahelyteremtő beruházásokra. Kilenc hónapja értesült a cég erről, három hete írták alá a támogatási szerződést. Lukács Sándor ügyvezető igazgató azonban ezúttal is komoly kockázatot vállalt mint a cég elmúlt 11 évében számos esetben. Gáldonyi Magdolna- Ehhez az összeghez, amit az állam ad, ha ad, hozzá kell tenni a csaknem 50 millió forintos saját részt - mondta Lukács Sándor. - Ennek ellenére kényszerből és bátorságból is belementem a beruházásba: kicseréltük az összes nyílászárót. Most ott tartunk, hogy a támogatás első felével, amit még meg sem kaptunk, el kellene számolni. Eddig 20 millió forintot költöttünk, de most visz- szafogtam magam, mert bizonytalan, hogy megkapjuk-e a pénzt. Amit eddig meg tudtam oldani saját erőből, azt megtettem. Szerencsére, a bizalmi tőkém sokkal nagyobb, mint a valós tőke a banknál és a tulajdonosoknál. Tagi kölcsönt is igénybe tudtam venni és 30 millió forintos hitelt vettünk fői azért, hogy finanszírozni tudjam a termelést is. Az majdnem önfenntartó lenne, de fizetni kell ezeket a beruházásokat is. A lellei híradás-technikai cég háttérben a fonyódi Fony- ton Kft.-vel, amelynek szintén Lukács Sándor az ügyvezetője, ma az amerikai LEAR beszállítója. Az autóiparnak gyártanak Lellén és Fonyódon elektronikai kábelkonfekciót.- A tavasszal összejött a projekthez a 300 fős csapat, ami sok pénzbe került. A termelést nem könnyű finanszírozni, ha meg is termeljük a javainkat, a nagy részét vissza kell adni bérben. Augusztus végén a fonyódi Fonytonban kezdtük a munkát, mert a hely szűke miatt itt csak 70 embert tudtunk befogadni. A csapat most tanulja azt a szakmát, amit 3-4 hónap múlva 95-100 százalékos normateljesítménnyel tud teljesíteni. Egyelőre ezt is meg kell finanszírozni. Több mint tíz éve indult be újra Lellén a híradás-technikai ipar a Philipsszel karöltve. A klagenfurti Philips a nyomtatott áramkörű lapok gyártását telepítette ide. Azt kellett elsőként megtanulniuk. Az volt az igazi szakma, mert egy kicsit vegyi technológia, kicsit mechanikus. Ez a nyomtatott áramkörű lapgyártás viszonylag egyszerű volt 5-6-7 éven keresztül. Aztán jöttek az új technológiák, szinte egyik napról a másikra kellett váltaniuk, bevezetni legalább 4-5-féle új eljárást. Amikor a Philips kivonult, az AIK-val szerződtek, akkor is meg kellett tanulni az új tánclépéseket, mondta az ügyvezető. Két-három év múlva ez a cég csődbe ment. A lellei- eket majdnem eltemetette, pedig ott volt a fonytonosokLukács Sándor 1950-ben a zalai Pákán született. Zalaegerszegen a gépipari technikumban szerzett technikus-minősítést. A műszaki egyetemen gépészmérnöki, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen közgazdász-diplomát szerzett és külkereskedelmi rendszer- szervező képzésben is részt vett. Felsőfokú szakmai né- metnyelv-vizsgája van. Dolgozott mérnök-tanárként, Németországban három évig külképviselettel foglalkozott egy mérnökirodában. Rendszeresen sportol, hobbija a motorozás. kai együtt csaknem 240 ember.- Ez nagy teher volt nekünk, de kimásztunk a lavinából az ő csődeljárásuk közepette, úgy hogy elveszítettünk 330 ezer eurót. A következő partnerrel már viszonylagos jogbiztonságot éreztünk, mert 12 hónapos felmondási idővel kötöttük a szerződést. Az európai híradás-technikai piac gyengélkedése miatt azonban 4-5 hónap után éreztük, hogy nem stimmelnek a dolgok. Hét hónap után kényszerből felmondták a szerződést. Mindenki földönfutóvá vált. Glück István üzemvezetővel és néhány emberrel vállaltuk a lehetetlent, hogy mindent megteszünk az újjászületés érdekében. Óriási szerencsénk volt, mikor ezt a projektet megnyertük - mondta Lukács Sándor az eltelt három évre utalva. Elismeri, hogy az elmúlt évtizedben megfordult a fejükben: ebből elegük van.- Mindig az motivált, hogy ezzel a több száz emberrel kell dolgoznom, a munkahelyüket máról holnapra megszüntetni még kényszer hatására sem egyszerű. Amikor oda kellett állni eléjük, hogy vége, akkor bizony, el-elcsukló hangon szóltunk arról, hogy mi történt a valóságpiacon. Mindenáron meg akartuk menteni, amit lehetett. Ennek inkább emberi oldala van, megpróbáltuk a reményt utolsóként eltemetni. Csaknem 50 millió forint vég- kielégítést fizettünk ki az elbocsátott embereknek. Ahhoz, hogy kifizessék a dolgozóikat és ha üresen is, de fenntartsák a hatalmas gyártó- csarnokokat, a magántulajdonosoknak is a zsebükbe kellett nyúlni: több mint 130 ezer eurós banki kauciót tettek le.- A kollégámmal szoktuk mondani: nem adjuk fel soha! Most roppant nehéz, mert mínuszokban vagyunk, de amíg működtethetem a cégeket, addig csináljuk - mondta. Három éve, amikor végképp magukra maradtak, ajánlották a Balaton-parti híradás-technikai cégeket a világ minden táján Japántól Amerikáig. Megtapasztalták: ahhoz, hogy 3-4 társaság legalább szóba álljon velük, több százat kellett megszólítaniuk. Végül nemcsak a szerencse állt melléjük, az amerikai LEAR pályázatán szakmai felkészültségük hozta meg a sikert.- Mi nem kínai bóvlit, hanem professzionális technikát gyártunk. Olyat, amit kevés helyen használnak a világban. A minőségi követelményeknek bármilyen áron meg kell felelni. Erre szerencsére megvan a törzscsapat. Ők nagy-nagy. felelősséggel, szakmai öntudattal végzik a dolgukat, irányítják a munkafolyamatokat. A szervezetépítést én nem tudom úgy irányítani, ahogy az a nagykönyvben megvan írva, ahogy azt a modern cégek teszik, mert nekünk erre nincs pénzünk. Mi inkább önképzéssel és a mindenáron megfelelni akarással, öntudattal, hűséggel csináljuk - mondta Lukács Sándor. A saját cégüket fejlesztik a varrónők marcali Új dolgozókat vett fel és januártól autóülés-huzatokat varr a Marylla bőrdíszműgyár Bera Sándorné tanműhelyvezető a bőrdíszművesség szépségéről beszél a diákoknak F0TÓ: K0VÁCS ™IIR A karácsonyi időszakot tanulással tölti a marcali Marylla Bőrdíszműgyártó és Kereskedelmi Kft. mintegy ötven alkalmazottja. Januártól újra beindul az autóülés-huzat gyártása, új dolgozókat vettek fel és szükség lesz még varrónők alkalmazására. A cég csaknem 170 dolgozójával a marcali kistérség meghatározó gazdasági szereplője. Vigmond Erika 1968-ban az első táska megvar- rására még a budapesti Palota Bőrdíszműgyár adott megbízást az üzemnek. 1992-ben helyi kezdeményezésre vált önállóvá. 1994-ben azon kevés vállalkozások egyike lett, melyet a munka- vállalói résztulajdonosi program keretében privatizáltak. A céget ma száz százalékban a dolgozók birtokolják. A privatizációt követően profiltisztítással és átszervezésekkel tették eredményessé a termelést, sikeresen vészelték át a bőripar válságát. Tanműhelyük segítségével pedig gondoskodnak a szakember-utánpótlásról is. Fő profiljuk a női táskák készítése, amelyekből évente több mint kétszázezret készítenek. Marton Ferenc műszaki igazgató elmondta: 20 dolgozót vettek fel. Megnyerték a postástáskák varrását, januártól pedig újra autóülés-huzatokat varrnak.- Jelenleg mintegy ötven dolgozót utaztatunk Vas megyébe betanító tanfolyamra - mondta. - A megrendelés nagysága miatt beindítjuk a két műszakot, ezért újabb varrónőkre lesz szükség. A jelenlegi épületben huszonöt éve kezdték az iskolai és vállalati szakképzést A cég kiemelten kezeli a fiatalok taníttatását és helyben foglalkoztatását. Már a tanulás kezdetén ösztöndíjjal támogatja a pályára lépő diákokat Ez egy ötös tanuló esetében nyolcezer forintot jelent. Bera Sándorné tanműhelyvezető elmondta: a szakma hullámzó népszerűsége ellenére is minden évben voltak tanulók. Most a két osztályban összesen 19 diákot képeznek. Teglovics Szabina örömmel tanulja a bőrdíszműves-szakmát Biztos abban, hogy lesz állása. Varga István például 1977-ben a cég tanműhelyében tanulta ki a bőrdíszművességet és azóta is a társaságnál dolgozik. Ma már technológiai csoportvezető. Bodrogi Csaba, a marcali szakképző iskola igazgatója elmondta: az iskola a gyár miatt vette fel a bőrdíszműves szakmát a képzési palettájára. Bár nem kifejezetten slágerszakma, mindig tudtak fiatalokat az üzemnek adni. Olyanok is akadtak, akik a szakmájuk kiváló tanulójaként végeztek. Jelentős a cég munkaerőigénye, tudtuk meg Balogh Miklósáétól, a marcali munkaügyi kirendeltség vezetőjétől. Legutóbb is kifejezetten a kft. kérésére képeztek tizenhat bőripari dolgozót. A fejlesztések során olyan munkák is megjelennek, amelyekben a varrótudás a meghatározó. Ezért a munkanélküli varrónők is elhelyezkedési lehetőséget kapnak. Jelenleg hetvenöt ilyen képzettségű állásnélkülit regisztrálnak a térségben.
