Somogyi Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-31 / 306. szám

RIPORT SOMOGYI HÍRLAP - 2005. DECEMBER 31., SZOMBAT A jó borhoz türelem, nem térerő kell hitvallás Konyári Dániel szerint elsősorban nem a szőlőfajtákat, sokkal inkább a felfogást kell megváltoztatni, hogy a Dél-balatoni Borvidék végre az őt megillető helyre kerüljön Csípős a hideg és még délben is bokáig ér a dér a leilei Kis-hegyen. A pincében azonban még tart a nyár, vagyis javában az idei termésen dolgoznak. Konyári Dániel futva és kicsit fáradtan érkezik az ebédből. Há­romnegyed órája volt rá. Amíg be nem fejeződik a pa­lackozás, reggel héttől, este hatig ennyi szabadidő jut egy napra. Nem vonakodik a beszélgetéstől, de látha­tólag jobban érdekli, mi folyik éppen egy emelettel lej­jebb. Valaki jön és azzal szakítja félbe a beszélgetést, hogy elmondja, mennyi volt a seprő. Ezen tanakodnak egyet, Dani elégedett, s türelmesen és érthetően mond­ja el, miért is fontos, hogy mennyi a seprő. Aztán még szabadkozik kicsit a pár perces kitérőért, de sokkal nyugodtabban folytatja tovább. Nem számít, a kitérő­nek is volt értelme. Kiderül belőle, például hogy a Ba­laton egyik sztárborászatában mindössze ketten vég­zik el az összes pincemunkát. Nem csoda tehát az év végi fáradtság. A Konyári nemzedék ifjabb képviselője egyébként pont olyan, mint amilyennek egy fiatal és öntudatos borászt elképzelnénk. Azt mondja, neki fon­tos, hogy a szürettől a borfejtésig mindenhol ott le­gyen, de még az is, hogy a téli tartálymosáskor kicsit odafagyjon a keze a hordóhoz. Azt is mondja, hogy nem sznoboknak akar bort csinálni. Inkább egyedit akar, mint divatosat. Éppen ezért azt sem tartja fontos­nak, hogy minden borversenyen ott legyenek a Konyári borok. Úgy gondolja, hogy a minőség fonto­sabb, mint a mennyiség és a kevesebb, az sokszor több. Konyári Dániel tehát pont olyan, mint egy mai ambiciózus huszonéves és mégis teljesen más, mint egy mai fiatal. Ha tehetné, szívesen megszabadulna örökre a mobiltelefonjától és bár rendszeresen hasz­nálja, mégsem lóg az interneten, helyette inkább köny­vet olvas. Amikor alkalom adódik, vörösbort iszik és tíz év múlva is azzal akar foglalkozni, amivel most. Kicsit nyugodtabban és több szabadidővel. Fábos Erika- Két vörösboruk Is igen kiemelkedő­en szerepelt rangos külföldi versenye­ken. Ha jő vörösbort akar inni, ezeket választja?- Vagy ezeket, vagy mást. Gere Attila 2003-as Solusát pél­dául nagyon szeretem. Cserél­tünk is már pár palackot. Bár, ez egy olyan dolog, hogy a saját borát akkor is szereti az ember, ha nem olyan jó, hiszen hosszú éveket kell dolgozni vele, amire meg lehet kóstolni.- Édesapjával közösen vezetik a pin­cét Mindent megbeszélnek, vagy azért az idősebb borász szava a döntő?- Mindent megbeszélünk, az­tán a helyzet eldönti: rutin kell, vagy megérzés.- Hogyan dől el, kinek van Igaza?- Éjjel-nappal vitatkozunk, aztán valamelyikünk feladja.- Miről van leggyakrabban vita?- A minőség és az ár arányá­ról, illetve arról, hogy mi az, ami belefér egy bor árába.- Gondolom, a fiatalabb az, aki drá­gábban adná a befektetett munkát- Á, tévedés. A családban az az általános közvélekedés, hogy én legszívesebben ingyen odaadnám a borainkat.- Tényleg, teljesen egyértelmű volt, hogy folytatja a családi hagyományt, vagy kerülő utak után érkezett erre a pá-lyára?- Nem volt sem egyértelmű, sem tudatos döntés, de kerülő utak sem voltak. így alakult.- Azért valami indíttatás csak volt?- Persze. Amikor a gimnázi­um utolsó évében dönteni kel­lett, befolyásolt, hogy otthon ezzel foglalkoznak. Nem igazán tudtam, mit akarok pontosan, és talán az egyszerűség kedvé­ért választottam a Kertészeti Egyetemet. Akkoriban egyéb­ként talán már valami kíván­csiság is volt bennem, de egy A zászlóshajók: a Loliense és a Sessio A pincészet Sigillum Loliense névre keresztelt cabernet-je itthon és külföldön egyaránt komoly elismeréseket nyert el. A 2003-as évjáratot a Pan­non Bormustrán csúcsbornak választották, Brüsszelben aranymedált nyert, Bordeux- ban pedig bronzérmes lett. A Konyári pince legtöbbet díja­zott bora, a vörös Sigillum Loliense, Lelle egykori pecsét­jéről kapta a nevét, amelyben már évszázadokkal ezelőtt is a szőlő szerepelt. A 2003-as, Sessio névre hallgató Merlot szintén szép sikereket hozott Leltére: nagy aranyérmet nyert Brüsszelben a Concours Mondialon, ami Európa egyik legrangosabb vörösbor-verse­nye. A Konyári pince Cabernet Sauvignonját idén Somogy bo­rának választották. Konyári Dániel szerint a következő ötven év határozza meg a Dél-balatoni Borvidék jövőjét gyereknek, egy fiatal ember­nek sem sok vonzó van abban, amikor szüretelni, kötözni meg metszeni kell, ráadásul a Nils Holggerson is mindig akkor ment a tévében, amikor a leilei Utasellátóba kellett vinni a bort. Szóval nem éreztem sem­miféle nagy elhivatottságot. Akkor még nem.- Mikor érezte először?- Azt hiszem, Udinében. Az egyetemi évek alatt eltöltöttem ott egy szemesztert. Az egye­tem szőlészetében és borlabo­ratóriumában dolgoztam. Ott értettem meg, hogy mekkora lehetőség van egy ember kezé­ben, ha borász. Talán azóta va­gyok biztos abban, hogy ez az én utam.- Nemcsak Udinében dolgozott, ha­nem sok helyen a világban. A fiatal nemzedéknek már muszáj külföldre menni, mert ez a trendi, vagy itthon nem lehet tanulni?- Fiatal nemzedék van, de ok­tatás nincs megfelelő színvona­lú. Magyarországon iskolában nem lehet borászatot tanulni. Az egyetemen az első három évben szóba sem került a bor. Az utolsó két évben meg dönte­ni kell, hogy szőlész vagy bo­rász lesz az ember, pedig a bo­rásznak szőlésznek is kell len­ni. Az egyetemen jó, ha né­hányszor kóstoltunk bort. Én is ezért mentem külföldre.- A vüág több nagy bortermő vidékét megismerte. Régi vita idehaza, hogy mit ér világviszonylatban a magyar bor? A külföldi tapasztalatok után mit gondol erről?- Nagyon sok nagyon jó bor van Magyarországon és igaz, hogy nincs olyan híre, mint amit megérdemelne. De az is igaz, hogy a nagy átlagról ez nem mondható el. A nagy tö­meg átlagminősége jobb kül­földön. Igaz, ezeken a vidéke­ken könnyebb jó bort csinálni, mint itthon. Egyrészt a klíma miatt, másrészt a bortörvényi szabályozás miatt is. Magyaror­szágon a tradíciók és az ebből adódó szabályozás nagyon meg­köti a borász kezét. Ez nem fel­tétlenül baj, de nehezebb a dol­ga. Hogy érthető legyen: Új-Zé- landon például - azon a borvidéken, ahol én voltam - 1974-ben kezdtek borászattal foglalkozni. Ott a borkészítés nem hagyomány, hanem tisz­tán szakma és üzlet. Kifagyaszt­hatják a vizet a borból, szabad pasztörizálni, vagy nem azért veszik ki a magot a pinot noir- ból, mert attól jobb lesz a bor, hanem azért, mert úgy hama­rabb érik, gyorsabban palackba kerülhet és előbb el lehet adni. Egy igazi szép magyar bor az természetesen szép, Új-Zélan- don pedig „meg van csinálva”, azaz sokkal művibb. A Konyári birtok konyári János (képünkön) az 1990-es évek elején jelent meg a piacon palackozott boraival, de Konyári névvel csak 2001- ben hozott forgalomba nagyobb tételeket. 2004-ban adták át az új Konyári pincét a leilei Kishe­gyen, ahol a borkészítés hagyo­mánya 800 éves. Jelenleg 25 hektáros ültetvényen gazdálko dik és évente 150-200 ezer pa­lack bort forgalmaznak. * Konyári Dániel 1977-BEN SZÜLETETT. 2000-ben diplomázott a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen bo rósz szakon. 1999-ben egy évet töltött Udinében ösztöndí­jasként, majd friss diplomával elindult (borjvilágot látni. 2000- ben Portugáliában, 2001- ben Dél-Afrikában, Kali­forniában és Új-Zélandon dol­gozott pincemunkásként. 2002- ben csatlakozott a csalá­di pincészet munkájához, ahol évről évre többet vállal. Hobbija az utazás, amiben számára nem is annyira az úti cél, inkább az útitársak és az útonlét a fontos. Amikor pedig nem utazik és szabad­ideje van, olvas: Graham Green és Szerb Antal könyveit veszi kézbe legszívesebben. Nős, felesége Szabó Éva porce­lántervező. Februárra várják első gyermekük érkezését.- Ha a tradícióknál tartunk: a dél-ba­latonit nem szokták a nagy borvidékek közé sorolni hazánkban. A villányi vagy a tokaji bornak sokkal jobb híre van, mint a balatoninak. Ez hátrány?- A Dél-Balatonnál éppen olyan régóta van szőlő, mint Vil­lányban. Nem a tradíció hiány­zik. Inkább az hátrány, amit ter­meltek rajta sokáig. Nem az évszázados hagyomány, inkább az határozza meg, hogy mit gon­dolnak egy borvidékről, hogy mi történt rajta az elmúlt ötven év­ben. Itt a BB volt a meghatározó. Ha valaki azt hallja, hogy balato­ni bor vagy bogiári bor, nem a szép, nagy borok jutnak eszébe, hanem az édes muskotály, meg a BB pezsgő. Nyilvánvaló, hogy ez nem fog 5-10 év alatt megváltoz­ni, több idő kell hozzá.- Az időn kívül ml kell még?- Tiszta, szép borokat kell csi­nálni és becsületesen dolgozni. Ez a jövő. Minnél több jó bor lesz, annál nagyobb lesz az ér­deklődés. Ötezer hektáron terem szőlő itt a környéken, nekünk ebből 25 hektárnyi van, nyilván ez kevés ahhoz, hogy csoda tör­ténjen, de ha a felfogás változni tud és a borászok megérzik en­nek a lehetőségét, akkor nem lesz hátrány. A borvidék jövője alapvetően attól függ, hogy mi­ről szól itt a következő ötven év.-Optimista?- Nem kérdés. Ott van a Sessio. Azt a Merlot-ot, amiből ez a bor készült, 23 évvel ez­előtt telepítették. Édes vörös­bort csináltak eddig belőle, ami senkinek az érdeklődését nem keltette fel. Ugyanabból a szőlő­ből készítettünk egy olyan bort, ami Brüsszelben nagy aranyérmet nyert és csúcsbor lett. Pedig semmi nem válto­zott, csak a felfogás. Lehet itt is olyan bort, vörösbort is csinál­ni, amire odafigyelnek.- Szóval a borvidék jövőjén nem ag­gódik. És a saját jövő: hol fog tartani, mit fog csinálni tíz év múlva?- Ugyanazt szeretném csinál­ni tíz meg húsz év múlva, mint most, csak nyugodtabban és több szabadidővel.- Mit kezd majd vele?- Jó borokat iszom és olyan helyekre utazom a feleségem­mel meg a gyerekeimmel, ahol nincs térerő...

Next

/
Thumbnails
Contents