Somogyi Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-30 / 305. szám

10 RIPORT SOMOGYI HÍRLAP - 2005. DECEMBER 30., PÉNTt Magad uram, ha szolgád nincsen kapós mente Az árvízkor bajba jutottak pénzt még csak kaptak, de emberi segítséget alig Alig négy hónapja, hogy az augusztus végi esó'zé- sek miatt a Kapós víz­szintje a megyeszékhelyen egyik pillanatról a másik­ra évtizedek óta nem látott mértékben megemelke­dett, s a folyó elöntötte a környező utcákat, házakat. A katasztrófa napjaiban több százan dolgoztak a gátakon, építették a ho­mokzsákakadályokat, s a politikusok is minden se­gítséget megígértek a baj­bajutottaknak. Az ár levo­nulása után a Belügymi­nisztérium 50 milliós gyorssegélyt utalt át a vá­rosnak; a károk további mértékén azonban mind a mai napig vitatkozik a vá­ros vezetése és a regioná­lis területfejlesztési ta­nács. Azzal viszont senki sem törődik, mi lett a baj­bajutottak sorsa: a legtöb­ben némi pénzt még csak kaptak az államtól vagy a biztosítóktól, más embe­rektől segítséget, szolida­ritást azonban alig. Vas András- Még, hogy folyó! - pök a vízbe egy hegyeset a donneri hídról egy láthatóan illuminált egyén karácsony másnapján. - Ha aka­rom, hosszában átugrom - ma­gyarázza nem kevésbe elázott társának, aki egyetértőén bólo­gat Első blikkre még igazuk is lehetne, hiszen a somogyi me­gyeszékhely névadója bizony csendes kis patakként csordogál a kertek alatt, s ha nem is feltan­kolt állapotban, de némi atlétikai előképzettséggel bizony tényleg száraz lábbal lehet átkelni egyik partjáról a másikra. Alig négy hónappal ezelőtt vi­szont még a vadvízi evezés - becsületes nevén: rafting - ked­velői tehették volna próbára ma­gukat: augusztus 21-én éjszaka a folyó - ahogy a költő mondja - zúgva, bőgve törte át a gátat, s el akarta nyelni az egész... Ha nem is a világot, de a part menti utcá­kat, házakat mindenképpen. Kivonult a sajtó, Kaposvár is­mét a hazai média figyelmének Az árvíz sújtotta utcák lakóiból csak úgy dől a panasz. Legfeljebb az értékeiket mentő katasztrófavédőktől kaptak szolidaritást FOTÓK: LÁNG RÓBERT Varga Istvánná fókuszába került: nem meglepő tehát, hogy országos és helyi po­tentátok versenyeztek, ki a na­gyobb legény a gáton... Minden­ki ígért fűt-fát, gátat, kártérítést, kacsalábat, ám a víz és a média elvonultával szépen elcsendese­dett minden.- Lerohadt a tapétám, szinte felrobbant a parketta, szétáztak Városi Jánosné a bútorok, a bejárati ajtót ki kel­lett cserélni, mert megveteme­dett - sorolja egy szuszra a há­zában keletkezett károkat Varga Istvánná. - Még mindig vizes a fal, nem tudott kiszáradni. A biztosító közel egymillió forintot utalt a számlánkra - teszi hoz­zá, igazolva, hogy valóban ko­moly a kára. Ranczinger Józsefné Az anyagi veszteségek mellett viszont legalább annyira bántja, hogy egyedül maradt: hiába hir­dette mindenki az összefogást, a katasztrófavédőkön kívül szinte senki sem segített a bajbajutot­taknak.- Az első nap az ökomenikus szeretetszolgálattól kaptunk tisztasági csomagot, szendvi­Sebők Attila Alfréd eset és ásványvizet - meséli -, no és a főiskolások rakták né­hány órán át a homokzsákokat. A víz visszahúzódása után vi­szont magunkra maradtunk: a kutya sem kérdezte, hogy kell-e segítség a takarításban vagy a tatarozásnál. Aki pedig segített az elárasz­tott házak lakóin, maga is bajba jutott. Az Iszák utca néhány, vb zel körülzárt, idősek lakta házi ba a közeli óvodából vittek hí rom napig élelmet.- Az óvoda vezetője önhatai múlag hozta meg ezt a döntéséi s meg is ütötte a bokáját miatt:- állítja Városi Jánosné, aki anm maga is haszonélvezője volt a; emberi humánum ilyetén meg nyilvánulásának. - A tulajdonol számon kérte rajta, hogy mer az engedélye nélkül ilyen akció ba bocsátkozni. Persze, a mai vi lágban már semmin sem lepő dik meg az ember... Az asszony elmondása sze­rint az áradáskor sem számítha­tott senkire: öt homokzsákot dobtak be a kertjébe, amiket magának kellett megtöltenie és szétraknia. Nem csoda, hogy a kertet teljesen tönkretette a víz.- Ám ami a legfelháborítóbb - méltatlankodik -, hogy amikor a testvérem családja eljött volna takarítani, be kellett volna jelen­teni őket, s fizetnem kellett vol­na a járulékokat utánuk... S az árvíz sújtotta utcák lakó­iból csak úgy dől a panasz: a se­gélyszervezeteken kívül - tőlük is csak a katasztrófa napjaiban- senki sem kapott segítséget nemhogy hivatalos helyről, de még az ismerősöktől, rokonok­tól, szomszédoktól sem.- Ilyenek az emberek, senkit sem érdekel a más boldogulása, élete, maximum irigyei vannak mindenkinek - legyint a Csator­naközben lakó Ranczinger Józsefné. - Mi is magunk zsákol­tuk körbe a házat, s utána a hul­ladékot is mi hordtuk ki. Hasonlóképpen emlékszik vissza Sebők Attila Alfréd is: a tévéseken és a fertőtlenítőkön kívül idegen nem járt a házá­ban.- Tudja, az a baj - mondja KruscsikLászló-, hogy a Kapós- part nem a gazdagok vidéke. Azt hiszem, ha valamelyik he­lyi potentátnak itt lenne háza, díszmagyarban hordták volna még a homokzsákot is, és gu­lyáságyúból mérték volna reg­geltől estig a forró levest. így vi­szont addig voltunk érdekesek, amíg a tévében megmutattak minket, esetleg beült valaki a kocsijába, s kijött sóhajtozni az utca végébe. Amint kikapcsol­ták a tévések a kamerákat, a mi műsoridőnk is lejárt. Pedig ez volt az igazi valóság-show... Cipő nélkül nem lehet iskolába jámi somogyvár Rendkívüli ellenőrzést tartottak a szegény családoknál Köldökzsinór a hivatal és a családok között Sándor Péter rendőr törzsőrmester, Móring József Attila somogyvárl polgármester, Németh Judit gyámügyi előadó, Varga Zsolt rendőr­törzszászlós, Vargáné Fülöp Gyöngyi családgondozó Tizenkét hátrányos helyze­tű családhoz kopogtatott be váratlanul Somogyvá- ron és Vityapusztán a csa­ládgondozó és a gyám­ügyes rendőrök kíséreté­ben. Azt is megnézték, hogy mire költötték a szü­lők a támogatást. A vityapusztai Virág Rozália büszkén mutatta, hogy egy ab­lak beépítésére ment el az a har­mincezer forint, amit az önkor­mányzattól kért. Ezenkívül fiá­nak vett bakancsot, zoknit. Az ellenőrzéskor néhány gyermeket az iskola vagy óvoda helyett otthon találtak - tudtuk meg Németh Judit gyámügyes­től. Leggyakrabban az volt a ki­fogás, hogy elaludt vagy nincs cipője, ruhája. Vargáné Fülöp Gyöngyi családgondozó elmond­ta: az a baj, hogy a szülők leg­többször nem a gyermekre köl­tik a pénzt, amit kapnak. Ezért is fontos, hogy találkozzanak a családokkal és számon kérjék: mire költik a támogatást. Csak­nem tíz éve még volt olyan ház­tartás, amit csak rendőri kísé­rettel mertek meglátogatni. Varga Zsolt törzszászlós azt mondta: sok mindent tudnak így egyszerre ellenőrizni: ahol gépjármű van, ott felmérik a műszaki állapotát is. Megné­zik, nem építkeztek-e illegáli­somogyváron 260 kiskorú kap gyermekvédelmi támoga­tást. Néhány esetben ezt az összeget önkormányzati hatá­rozat alapján az oktatási intéz­ményeknek utalták. A többség azonban a hivatalban veszi föl a támogatást, így rendszeres a kapcsolat a családokkal Volt olyan lehetőség is, ha kisebb kamatmentes kölcsönt igényel­tek az önkormányzattól, ebből a pénzből vonta le a hivatal a részleteket. Móring József Attila attól tart, hogy a családtámo­gatási rendszer átalakításával megszakad ez a köldökzsinór. Miután postán kapják mega pénzt, megszűnik a kapcsolat és nem tudnak nekik segíteni abban, hogyan osszák be, mire költsék forintjaikat. gokra, és azt nézik, miben tud­nak segíteni. Vityapusztán pél­dául azzal fordultak hozzá a legtöbben, hogy az egyik mel­lékút a csapadék miatt sárten­gerré vált, ezért sem az orvos, sem a mentőautó nem tudott bemenni. Másnap már járható­vá tették az utat, leszórták zú­zott kővel. ■ Vigmond Erika Móring József Attila polgármes­ter - maga is tagja a családláto­gató bizottságnak - elmondta: nem a büntetés a céljuk. Fel­hívják a figyelmet a hiányossá­san, illetve hogy az ott lakók közül mindenki be van-e jelent­ve. A mostani családlátogatá­sok alkalmával nem találtak komolyabb szabálytalanságot.

Next

/
Thumbnails
Contents