Somogyi Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 281-306. szám)
2005-12-24 / 301. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP - 2005. DECEMBER 24., SZOMBAT Vas András Szökőkút, apró park kis pavilonnal, no és egy hatalmas, kivilágított karácsonyfa - az ember valahogy nem így képzel el egy alkatrészgyártásra és autójavításra szakosodott vállalkozást Pedig nem járunk rossz helyen, ahogyan a felirat is mutatja: A Briggstól a mozdonyig.- A mozdonyt értem. Ml az a Briggs?- A legkisebb belső égésű motor - válaszolja Kacsó Csaba, a taszári Kacsógép Kft. tulajdonosa, aki vélhetően maga sem gondolta, amikor másfél évtizede áttelepült Marosvásárhelyől Kaposvárra, majd Taszárra, hogy belátható időn belül a település egyik legnagyobb foglalkoztatójává avanzsál. - Amerikai fejlesztés, az univerzális kerti és mező- gazdasági kisgépekben szokták alkalmazni. Ilyen a fűnyíró, a kerti kapa, de egy hómaró is.- Az ajtó mindenki előtt nyitva áll?- Valahogy így. Sokat fejlődött a cég a kezdetek óta, de a szolgáltatás megmaradt.- Emlékszik még az első lépésekre?- Mintha ma lett volna. 1992- ben Kaposváron a Hideg-telepen béreltem egy műhelyrészt.- És ml hozta Taszárra?- Telket kerestem a vállalkozásnak. A városban akkor éppen az északnyugati részben parcelláztak ipari célokra, de úgy gondoltam, oda én kevés leszek. Egyrészt túl drága volt a terület, másrészt a tevékenységben sem voltam még biztos.- Az alkatrészgyártás és -javítás mellett ml jött még szóba?- Akár hiszi, akár nem: az idegenforgalom. Ha megnézi a telepünket, láthatja, úgy lettek kialakítva a különböző épületek, hogy szükség esetén egy országúti motel apartmanjait is ki lehessen hozni belőlük.- Nehéz Idők jártak akkoriban...- Mondjuk úgy, hagytam magamnak menekülési útvonalat “ Ez még mindig nem magyarázza meg, miért éppen Taszárra jött- Az ügyfeleinknek mindenképpen kocsiba kell ülniük, ha eljönnek hozzánk. Ez egy Uyen szolgáltatás. Ebben az esetben viszont mindegy, hogy három vagy tíz küométert kell autózniuk. S nem mellékesen Taszár mellett szólt az akkor még alacsonyabb iparűzési adó és a megfelelő infrastruktúra is.- Jövője meglehetősen képlékeny.- A vasutat vélhetően nem viszik el. Állítólag néhány éven belül megépül a gyorsforgalmi út, s sokan hisznek a reptérben is.- Közéjük tartozik?- Mindent pártolok, ami fejlődési lehetőséget, munkahelyet hoz. Éppen ezért nem örülök, hogy megszűnt a honvédség.- Személyes okokból vagy csak lokálpatriotizmusból?- A helyiek közül rengetegen kötődtek a katonasághoz és a reptérhez, egész családok egzisztenciája függött tőlük.-Az öné is?- Mint minden környékbeli vállalkozónak, nekem is volt kapcsolatom velük.- Az amerikaiakkal Is?- Dolgoztam a hadseregnek és a katonáknak is. Előbbinek az aggregátorokba szállítottunk saját fejlesztésű stabil motort, utóbbiaknak az autóikat javítgattuk.- Böhöm országúti cirkálókat?- BMW-ket. A nagy hetes sorozat V12-es modelljeit. Nem gondoltam, hogy ebből a hatalmas kocsiból ennyi fut az országban.- Ha már szóba hozta: hányat láttak?- Vagy kéttucatnyit Egyszer az egyik amerikai katona behozott ide egy Uyen autót, mi pedig megcsináltuk neki. Elterjedt a. híre, s jöttek a többiek is. Aztán, a legjobb tudomásom szerint hazavitték a kocsikat magukkal.- Legalább messze eljutott a hírük.- Ameddig lehet, már kinyújtóztunk. A tevékenységeink közül a szolgáltatási részt ugyanis nem lehet korlátlanul csinálni. Hiába lennénk a legjobbak és a legolcsóbbak az országban, egy bizonyos távolságon túlról egyszerűen nem éri meg az ügyfélnek eljönni hozzánk. Ebből a szempontból a régióban gondolkozunk. A fejlődési lehetőségek a gyártásban vannak.- Országos tervek?- Még annál is tágabb! Már most vannak partnereink Ausztriában és Németországban. A saját fejlesztésé és gyártásé a jövő.- Újabb épületek, gyártósorok, új munkahelyek?- Ennyire azért ne szaladjunk előre. Jelenleg arra is büszke vagyok, hogy eUentétben a hasonló profilú cégekkel, nálunk nincsenek elbocsátások. Az elmúlt évek azt mutatják, nehéz helyzetben vannak a kis- és közép- vállalkozások.- Csak Somogybán?- A legnagyobb gond a körbetartozás, s ez országos probléma. Sok esetben tízmilliókról van szó...- Mi a megoldás?- Ha multi lennék, összepakolnám a céget, és elmennék keletebbre, valamelyik nem EU-tag országba: alacsonyabb költségek, kisebb fizetések, több haszon.- Ezek szerint a szívére hallgat?- Hiszek benne, hogy előbb- utóbb itt is jobb lesz.- Magyarországon, Somogybán vagy konkrétan Taszáron?- Ez mind összefügg. Persze nekem elsősorban az a fontos, hogy helyben menjenek jól a dolgok. Régebben szerettem kockáztatni, de ma már, három gyerek mellett ezt nem tehetem meg. A falunak fontos lenne, hogy működjön a reptér. Ha így lesz, én is megtalálom a magam hasznát, hiszen új munkahelyek jönnek létre, ez új lakókat, egyre több beáramló pénzt, gazdasági feUendülést jelent. Ha nő a fizetőképes kereslet, nekem is jobban megy a cégem.- S ha a reptér csak álom marad?- Akkor Taszárra ugyanaz a sors vár, mint a többi somogyi településre, melyet megfosztottak a lehetőségeitől... Széthúzás helyett húzóerő legyen Somogy! (Folytatás a 11. oldalról) Legyen szent a közmegegyezés! Somogyország gazdaságáról, lehetőségeiről és korlátáiról szóló év végi gondolataimat nem véletlenül kezdtem így. Megyénk - szívünkben bármenynyire is ország - nem élhet külön életet. Márpedig úgy látom, hogy az ország s benne Somogy fejlődésének fő kerékkötője a társadalmi közmegegyezés hiánya. Csak az ígéretek szintjén vannak olyan ügyek, amelyeket „szent tehenekként” tisztelünk, s amelyek ezért vitán felül áll- nak. De a tettekben, úgy tűnik, már semmi se szent. Mi hát a legfőbb teendő? Mindenekelőtt az, hogy az Ország- gyűlés közmegegyezésen nyugvó fejlesztési irányokat fogadjon el. Példának okáért senkinek ne lehessen megkérdőjelezni, hogy fontos a munkalehetőségek gyarapítása, az otthonteremtés, a versenyképes tudás megbecsülése, a közlekedési feltételek és közszolgáltatások - benne az ön- kormányzatok - működési minőségének javítása, a tiszta környezet, a közbiztonság, az egészségesebb életmód megteremtése. A vidékfejlesztést szintúgy a nemzetpolitikai kérdések rangjára kell emelni. Ezek rendezése nélkül helyben csak erőlködhetünk. Nem reménytelenül, de kínkeservesen, alacsony hatásfokkal. És közben telnek a napok. Csak körbe evezhetünk? Ameddig megteszi, mert megteheti a pártpoUüka, hogy az egyik oldalon húz, a másikon pedig fékez, addig kínosan körbe-körbe evezünk. És az emberek, a becsülettel hajtők elszenvedik ezt. Előre csak együtt juthatunk, s ehhez mindenkire, mindenkinek az egy irányba húzására van szükség. Gondolkodhatunk világról és Istenről százféleképp, de amellett, hogy méltányoljuk a másik véleményét, az országot csak egyszerre húzva mozdíthatjuk egy - s remélhetőleg a jó - irányba. A politikai törésvonalak varázsütésre eltüntethetők, ha egységes a közakarat. De manapság a kormányok egy-egy problémára adott válaszai néha rosszabbak, mint maga a probléma. Pedig az uniós tapasztalatok is azt mutatják, hogy csak azok az országok válnak igazán sikeressé, amelyekben a politikai erők, a gazdasági élet szereplői és a társadalmi szervezetek megállapodnak a nagy célokról, a fő fejlődési irányokról. Máglyára a szómágiával! Somogynak és az ország más, nehéz örökséggel bajlódó régióinak nincs ideje várni. Észak- Nyugat- és Közép-Magyarország talán nem érzi a bőrén, de mi tudjuk: minden perc számít. A szegény halász ugyanis a kedvezőtlen széljárással még szegényebb lesz, a gyengébb hajó pedig rátermett kapitánnyal is csak nehezen maradhat versenyben. A legtöbben persze a megélhetésért szállnak hárcba nap nap után. A munkanélkülit érthetően nem vigasztalja, hogy csak 6-7, esetleg 15-20 százalékos az álláskeresők aránya, neki a ráta száz- százalékos. Neki a saját családjáért kell felelősséget viselnie. És mert dolgozni akar - bár valóban akarna mindenki! -, kötelességünk tisztességes munkát adni neki. Csökkentenünk kell az előre elrendeltnek tűnő különbségeket, le kell dolgoznunk a települések, a mikro- és a kistérségek lemaradását, a családok hátrányait Nem nézzük tétlenül a társadalmi szakadék mélyülését. Segítünk ott, ahol elvárják azt, ahol bíznak bennünk. Ahol bennünk bíznak. Látjuk, hogy a világ ellentmondásos körülöttünk. Szó esik a nehezedő körülményekről, de nincs nap, hogy ne jönne létre valami új érték a megyében. Utak, művelődési házak, megújult iskolák, kisvállalatok, sportlétesítmények, idősotthonok sorát avatjuk föl nap mint nap. A kavarodás azonban akkor keletkezik, amikor ugyanaz a helyi vezető egyik nap tiltakozik, hogy ellehetetlenül, a másik nap pedig nem röstell a szárnyalással kérkedni. Ugyanazon csapból a hideg és a meleg, ez összességében vagy langyos hatást kelt, vagy egyszerűen szemfényvesztő. Ami hiteltelenné tesz. Alázat és hitelesség nélkül, pártpolitikai indíttatású szómágiával csak a zavar fokozható, a fejlődés nem. A vonat nem vár Egy lassan összeálló regionális vonatszerelvényhez kapcsolódunk hamarosan. Célunk csak az lehet, hogy időben és jó pozíciókkal tegyük. Ha kimaradunk, lemaradunk. Ha azt képzeljük magunkról, hogy mi vagyunk a mozdony, akkor még sokáig a rendező-pályaudvaron vesztegelhetünk, gyönyörködve önnön tehetetlenségünkben. Mert a vonat nem vár. A tervezéshez reális világlátásra van szükség. Ne álmodozzunk, ne követeljünk, ne mutogassunk felfelé, mert ez a sokat próbált technika eddig sem vezetett sehová. Viszont tegyünk meg mindent, s ha lehet, annál is többet, hogy előbbre jussunk - együtt. Látnunk kell, hogy a gyenge mutatók mögött is fejlődés van, de szinte lehetetlen a tradicionális lemaradás gyors behozása. Ráadásul a modern gazdasági növekedés sem feltétlenül jár együtt a munkahelyek számának gyarapodásával, sőt! És emellett ahol magas az álláskeresők aránya, ott a nagy munkaerő-piaci kereslet hatására ráadásul alacsonyak a bérek. Minden mindennel összefügg. Utat a szolgáltatásokhoz! A legfontosabb, hogy minden településről, még a legkisebbről is elérhetőek legyenek a szolgáltatások: a munkahely, az iskola, az orvos és még sok minden más. Ezért is kiemelt feladat a közútfejlesztés. Vita tárgya, hogy az útépítés erősíti-e a gazdaságot, vagy az erősödő gazdaság kényszeríti ki a közlekedési feltételek javulását. Ez maradjon egy tyúk-tojás probléma, a polémia helyett menjünk a dolgok elébe. Az M7-es, az M9-es és az M6-os autópályák tervezése, építése, az észak-déli és kelet-nyugati alsóbb rendű összekötő utak fejlesztési programja bizakodásra adhat okot Az M9-es tervezett nyomvonalát például remélhetőleg sikerül egy kicsit délebbre vinni, Segesd alá, Nagyatád- Csurgóhoz közelebb. Somogy számára a legfontosabb a perifériák, az elmaradott területek bekapcsolása a közlekedési vérkeringésbe. Belső-Somogyra és Dél- Somogyra koncentrálva kell fejlesztenünk az infrastruktúrát. Kiemelt feladat a balatoni térség tartós versenyképességének megteremtése, a működő magántőke aktivizálása is. Óriási tartalékaink vannak a termálvízkincs térségi koordinációval történő hasznosításában, az egészség- és a környezetipar fejlesztésében, a határokon átnyúló kapcsolatok erősítésében, az aprófalvak természeti értékeinek megújításában és hasznossá tételében. Akkor és ott vagyunk igazán sikeresek, ahol partnerek a települések. Ma még azonban ezer a feladatunk. Byen a cigányság felzárkóztatása vagy a lakosság elöregedésének gondja. De nemcsak a somogyi korfa kedvezőtlen, hanem az országé is, és az EU-államok- ban is komoly probléma az elöregedés. Ezért e folyamat megállítására biztosan lesz majd uniós program, amit ki kell tudnunk használni. De akkor sem tarthatjuk majd a markunkat Az unió filozófiája ugyanis az, hogy tégy a közös kalapba 1 eurót, és hozzátesznek egy másikat Kell a saját erő ebben is. Nem várhatunk tá- tott szájjal a sült galambra. A tények makacsok A tények ismertek és magukért beszélnek: megyénk, illetve a régiónk, fejlettségében sok tekintetben a kelet-magyarországi térségekhez hasonlítható. Az úthálózat minősége, az ipar szerkezete és a határmentiség - ahogy mondani szokás - makacs tények. Nehéz velük vitatkozni. De mi nem is vitatni akarjuk őket, hanem ugyanolyan makacsul: megváltoztatni. Utat építeni, ipart telepíteni, munkahelyeket teremteni. Az utóbbi években a megye mutatóit a megyeszékhely, Kaposvár romló statisztikai adatai befolyásolják a leginkább. Számunkra elgondolkodtató, hogy az országos területfejlesztési koncepció versenyképességi pólusokat jelöl ki, s ezek a városok Budapest, Debrecen, Győr, Miskolc, Szeged és Pécs. A felsoroltak a térség dinamizálása érdekében nagy összegű fejlesztéshez jutnak. Nekünk - és Kaposvárnak is - nem kis részben Pécsre kell építenünk a saját fejlődésünket, arra a szomszédvárra, amely - tetszik, nem tetszik - Európa Kulturális fővárosa is lesz. A somogyi egységről A harmadik köztársaság és az önkormányzatok megalakulása óta sok minden változott, de még nem értünk célt Nem léptük át saját árnyékunkat: pedig a változáshoz majdhogynem ekkora csoda kellene. Mi nem a csodákban bízunk, hanem a somogyi ember tehetségében, akaraterejében, munkabírásában. És bízunk a partnereinkben. Közösen kell kitalálnunk a megye jövőjét, és közösen is kell megvalósítanunk. Együtt építjük a megyét mindenkivel, aki hajlandó segíteni, aki képes megfogni a munka végét, és akinek a kritikai érzékénél erősebb a tenni akarása. Jómagam csak egy Somogyot ismerek. Csak egy megyét tudok és akarok építem. Nem a balját, Nagybajomtól nyugatra, és nem a jobbját, Kadarkúttól keletre, hanem az egészet. Ránk 2002- ben is egy egész megyét bíztak. És 2006-ban egy egész megyéért végzett munkánkról kell számot adnunk. Lévén küszöbön a választás, továbbra is a jól végzett munkával igyekszem kam- pányolni, és ahol szükséges, ott segíteni. Hogy Somogy élhetőbb „ország” legyén. Ha nem hiszünk magunkban, nem fog sikerülni. De mert van hitünk, sikerülnie kell! KARÁCSONY 2005 Marosvásárhelytől a mozdonyig Kacsó Csaba: Mindent pártolok, ami fejlődési lehetőséget, munkahelyet hoz F0T6: LANG búbért
