Somogyi Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 281-306. szám)
2005-12-23 / 300. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2005. DECEMBER 23., PENTEK 3 MEGYEI KÖRKÉP Erdélyből kapott padokat a marcali templom Vigmond Erika Újabb 18 tölgyfapad érkezett Erdélyből a marcali plébániatemplomba. Az egyházközség finanszírozásával az utóbbi években 50-nél több pad cseréjét kezdték meg. Korábban 16-ot készítettek el, szeptemberben 18-at kaptak, és a mostani 18-cal sikerült teljesen kicserélni a bútorzatot A régiek közül mintegy harmincat a pamuki, a nagyszakácsi, illetve a szenyéri templomnak adták, tudtuk meg Kiss Iván címzetes préposttól, esperesplébánostól. Mázsaszám mérik a pontyot Somogybán Harsányi Miklós- Ezúttal is a pontyból adták el a legtöbbet. Ez étkezési kultúránkkal függ össze; évszázadok óta ez a fő ünnepi ételek egyike - mondta Havmnek Mihály megyei halászati felügyelő. A somogyi családok az utóbbi hetekben összesen 330-350 tonna halat vásároltak. Karácsony előtt növekvő forgalma volt az áruházaknak, hosszú sorok kígyóztak a halüzleteknél, akadtak, akik a halastavakhoz zarándokoltak el. Somogybán az eladott halnak csaknem 75-80 százaléka ponty volt. Egres József kaposmérői őstermelő azt mondta: a jó halért a vásárlók távoli településekről is eljönnek. Ragaszkodnak a megszokott ízekhez, a kiváló minőségű halért akár többet is üzemek, mint a nagyáruházakban. Náluk a hathektárnyi halastórendszerben lévő pontyokra nagy a kereslet. Varga Gábor, a földművelésügyi hivatal vezetője csütörtökön elmondta: Somogy hazánk harmadik legfontosabb haltermelő megyéje. Személyenként az éves átlagfogyasztás azonban mindössze három kiló. Program a bogiáriaknak Az Egészséges Településekért Alapítvány pályázatán nyert támogatást programjának megvalósításához a Bogiári Gyermek- jóléti és Családsegítő Alapítvány. A bogiári civüek előadás- sorozatot és főzőklubot szerveznek a város egészségtervéhez igazodva. December 17-i lapszámunkban tévesen jelent meg az információ, mely szerint a Család Egészségéért Alapítvány támogatta volna a projektet. A szervezet elnöke előadóként vesz részt az egészséges életmódért végzett munkában. Karácsonyi társasjáték ajándékozón Hat-tízezer forint értékű játék jut egy gyereknek A gyerekek kedvence. Az ötéves Miháczi Anllla a játékboltban A gyerekek többsége pontosan tudja, mit kér a Jézuskától, azaz mit akar szentestén a fa alatt látni: a reklámoknak köszönhetően a klasszikus ajándékok mellett minden karácsonynak megvannak a maga slágerajándékai. Vas András- Meghatározó, mit lát a gyerek a televízióban - állította Röhögné Radvánszky Zsuzsanna, egy kaposvári játékbolt üzletvezető-tulajdonosa. - Az idén a forgalmazók közel kétszáz terméküket hirdetik, azaz nagyon nehéz választaniuk a szülőknek. Pedig ilyenkor könnyebben megnyílik a felnőttek pénztárcája, bár a játékokra az ünnepek előtt elköltött összeg évek óta nem változik: gyermekenként átlagosan 6-10 ezer forint.- A legklasszikusabb ajándék a társasjáték - folytatta Röhrigné Radvánszky Zsuzsanna. - Az ünnep jellegéből adódóan ilyenkor a szülőknek több idejük jut a gyerekekre, hajlandóak velük játszani, persze, akadt olyan vásárló is, aki olyan társasjátékot keresett, amivel a gyerek egyedül is elvan... A családi játékok palettája rendkívül széles: sokaknak a legújabb mesesorozatok szolgáltatnak alapot, ám ebben a kategóriában is hódít a retro. A gazdálkodj okosan! vagy a libajáték a nagyszülők által favorizált ajándék, de a Monopoly vagy a Hotel is gyakran kerül az ünnepi fa alá. Meglepő viszont az Activity és a puzzle-ok háttérbe szorulása: az elmúlt években mindegyikből sokat vásároltak, így szinte már minden családban akadnak ilyen játékok.- Egyre kedveltebbek a különböző fejlesztőjátékok - mondta.- Főként ovisoknak adnak olvasni, számolni, rajzolni tam'tó játékokat. Szintén hasznos és keresett a gyurma. Az egyéni játékok közül az interaktív állatok a legnépszerűbbek: ismét fénykorát éli a Furby- a szőrmék tamagocsi-féleség sok türelemmel akár beszélni is megtanítható -, melyet élőállatpótlékként vásárolnak a szülők, de a mindenféle kunsztokra képes robotok iránt is nagy az érdeklődés. Utóbbiakból a csúcskategória már az űrkorszakot idézi, hiszen egy közel 30 ezer forintos példány például még a gyerek poharát is képes megemelni...- Sok szülő ilyenkor kompenzációként szinte elárasztja a gyerekeket drága ajándékokkal - mondta Schleinemé Szányel Erzsébet, a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Karának főigazgató-helyettese, a pszichológiai tanszék vezetője, főiskolai tanár. - Egész évben kevés idejük jut rájuk, úgy gondolják, ez a legegyszerűbb módja a törlesztésnek, pedig a gyerek számára az sem jó, ha egyszerre sok ajándékot kap, hiszen akkor nem tudja sem megbecsülni, sem kihasználni azt. Ráadásul a szülő sokszor saját gyerekkori vágyait vetíti ki csemetéjére: ilyenkor olyan ajándékok kerülnek a fa alá, melyek nem is érdeklik a gyereket.- A szülők gyakran még itt a boltban is vitatkoznak, mit veA tehetősebbeknél azonban a határ a csillagos ég Bár a gyerekek nem mindig örülnek neki, a játékok mellett a karácsonyi ajándékozás során előkelő helyen állnak a különböző ruhafélék is. Sok szülő ugyanis összeköti a szükséges ajándékozást a praktikummal: ha már mindenképpen költeni kell, olyan dolgok is kerüljenek a fa alá, melyeket mindenképpen meg kellene vásárolni. A tehetősebbeknél viszont - főleg, ha már serdülőkorba lépett a gyerek - hódít az elektronika: a hordozható cd- és az mp3-leját- szó, a dvd, a Playstation, a számítógépes játékok forgalma is jelentősen megnő az ünnepek közeledtével. Per-sze, ilyen ajándékok eseté-ben a szülő jócskán túllépi az átlagosnak mondott 6-10 ezer forintos értékhatárt, nem ritkák a több százezer, sőt akár milliós meglepetések sem. gyenek - tette hozzá Röhrigné Radvánszky Zsuzsanna. - Az apukák favorizálják a csocsót, a terepasztalt, a távirányítós autókat, a gombfocit, míg az anyukák a drága babákra voksolnak. Legtöbbször persze a szülőknek nincs konkrét ötletük az ajándékokat illetően, ilyenkor a gyereket is magukkal viszik a boltba tájékozódási pontokat keresve. Aztán egy későbbi időpontban, persze, az utódok nélkül, megjelennek.- Szinte mindenki az ünnep előtti utolsó két hétre hagyja a vásárlást - mondta a Játékváros tulajdonosa. - Erre az időszakra esik az éves bevételünk hatvan százaléka. Még szenteste napján is tele a bolt: ez a nap jellemzően az elvált apukáké: az utolsó pillanatban jut eszükbe az ajándékozási kötelezettség. Szinte nem is nézik, mit vesznek, csak legyen valami tőlük is a fa alatt... A vadászat vége Nem tudom, mi történt Egy erős ütést éreztem az oldalamon, aztán elsötétedett a világ. Rémlik, vadászaton, vaddisznóhajtáson voltam. Vadásztam. Összeszokott jó társasággal. Kétszer hajtottam, de utóbb leálló voltam. Hallottam, ahogy csörtettek a disznók, azután egyszerre sötét lett, nagyon sötét. Fölrémlettek ismerős alakok, fölemeltek, aggódtak. Valakik hordágyra kötöttek, és egy térre vittek. Itt már ég a máglya. Fázom, nagyon fázom. Valaki betakart egy pléddel. Közben hallottam: segítsetek, azonnal mentőt kell hívni! A vadászatot leállítom. Adjatok kötszert! A lapocka alatt ment be a golyó! Fájt! Menekülök egy másik világfa, ahol azt mondják• igen, ő az, akire szükségünk van, akire eddig vadásztunk Fázom, és olyan megnyugtató a tűz közelsége. Félek! Ismeretlenek állnak körbe, kezükben nyilakkal Ekkor megint magamhoz tértem. Hallottam a rideg valóságot: hívjatok orvost! Hol az egészségügyi felszerelés? El kell kötni a vérzést! Kimondhatatlanul fájt mindenem. Nincs mese, ki kell szedni a lövedéket, különben elvérzek. Fölém hajolt egy orvos szikével a kezében. Majd sámánná változott, és a szike már egy kés. Hirtelen nem tudtam, hogy a társaim közül ki öltözött ilyen maskarába. Szólnék, de valaki mobilon segítséget, mentőt kér. Mi az a telefon? Mi az a mobil? Már csak a sámán van, aki emberáldozatot mutat be az istennek. Az áldozat én vagyok. Lesújt a kés, kiáltani akarok, de nem jön ki hang a torkomon. Mi volt az a tünemény? Az a lángköpő, vállhoz emelhető tárgy? Itt fekszem a ravatalon, és tudom, hogy vége. A vérem már elfolyt, nincs semmi, csak valami megmagyarázhatatlan csend és nyugalom. Gyújtsátok meg a máglyát! F. szarka Ágnes A zalai tündérkertből Amerikába A honi nimródok és vadászirodalom kedvelői jól ismerik Páll Endre nevét A harmadik kiadást is megért Vaddisznó és vadászata című kötetét tankönyvként használják, emellett számos vadászirodalmi könyv szerzője. Legutolsó kötete azonban nem a vadászatról szól. F. Szarka Ágnes- Szentpéterföldjén születtem több mint nyolcvan évvel ezelőtt. Ma is a világ tündérkertjének érzem, bár ott se víz, se villany nem volt. Nagyapám, apám erdőmérnökként dolgozott; szinte az anyatejjel szívtam magamba az erdő, a természet, a vad szere- tetét. Nem lehettem más, csak erdész. Édesapám szinte észrevétlenül adta át a tudását, olyan etikai normákat, amiket a mai napig igyekszem betartani. Páll Endre büntetésből került Somogyba, Zamárdiba, mert 1956-ban Keszthelyen a munkástanács elnökévé választották. Még a puskáit Is elvették. Talán ez indította el írói munkásságát, puska helyett tollal vadászott. Akkoriban született a Vaddisznó és vadászata című könyve, amely azóta három kiadást ért meg. Három év múlva pedig a fegyvereit is visszakapta, majd 1970-ben Kaposvárra került az erdőgazdasághoz. A toll hűséges társnak bizonyult.- Minden egyes trófeának, minden elejtett vadnak külön története van. Az emlékekből lassan megtelt a Vadásztarisznya, majd megjelent a Legjobb vadászni című könyvem. Jártam Kanadában is, noha nekem idegen az a vad vidék: a meredek szurdokok, a rideg ősrengetegek, s ezeket az élményeket is papírra vetettem. Az Egy lövéssel kettőt maga az életem, a Mozaikok pedig a múlt villanásai. Ahogy idősödik az ember, egyre többször villannak föl a múlt eseményei. A gyótai nagy kan, a torz agancsú alföldi bak, régen elment barátok, ismerősök, emlékek. Az első alkalom volt, hogy Andor üam haláláról is képes voltam írni, de elfogytak a vadászélmények, ami maradt, azok morzsák, nem igazán érdekesek. Az új könyvem más. A Vadászszemmel Amerikában az amerikai életmódra jellemző állapotokat és jelenségeket tárja fel vadászszemmel.- Ötször jártam az államokban, hiszen a üam 15 éve ott él. A két-három hónapos kintlétek során alaposabban belenézhettem az újvilág életébe. Vadászszemmel talán olyasmit is észrevettem, amit más esedeg nem. Amerikában nem vadásztam, puska csak üzletben, illetve néhány amerikai vadász otthonában volt a kezemben. Bár már a Páll Endre legújabb kötetével saját puskáimat is egyre ritkában veszem kézbe. Nehezebben megyek föl a magaslesre. Legtöbbször a sarokba állítom a puskát és nézelődöm. Ha jön a vad, gyönyörködöm benne, találok valami kifogást, hogy miért nem lövök. Ám a vaddisznóhajtás még mindig lázba hoz. Amikor a sűrűből előtör a disznó, az még mindig megdobogtatja a szívemet.
