Somogyi Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-11 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 49. szám

14 MASZK 2005. december 11., vasárnap Zenés nyomozás két részben ERICK KASTNER klasszikus ifjúsági regényéből készülő darab olvasópróbái kezdődnek meg holnap a kaposvári Csiky Gergely Színházban. Az Emil és a detektívek színpadi műfaját zenés nyomozásban határozták meg, a két részben színre kerülő nyomozás vezetője Rusznyák Gábor. A premiert 2006. január 30-án tartják. Nemzeti-tánctanulmányok KEDD ESTE a Nemzeti Táncszínházban tánc­tanulmányokkal mutatkozik be a miskolci Nem­zeti Színház; Krámer György Faust-Prospero című két egyfelvonásos produkcióját viszik szín­re. A rendező-ko­reográfus Krámer nem a teljes Faust- történetet meséli el, csupán azt a pillanatot, amikor Mefisztó és Faust alakot cserél. Huszár, a Magyar Színház hőse bravúros BEUGRÁSSAL mentette meg Hu­szár László A néma revolverek városa előadását. A Magyar Színházban azért volt szükség a gyors segítségre, mert a szerep eredeti „tulajdonosa”, Kállai Ferenc váratlanul megbetegedett. Huszár azonban derekasan helytállt, holott egy éjszakai szövegtanulás állt csupán rendelkezésére. Czapkó balesete ellenére játszhat AZ ALFÖLDI RÓBERT RENDEZÉSÉBEN be­mutatott Az ügynök halála című előadás Happy szerepét játszó Czapkó Antal szalagszakadása miatt izgalmas fordulatot vett az előadás „törté­nete”. Mivel Czapkó egyelőre nem tud lábra állni, a Howard szerepét játszó Hevér Gábornak adta, míg ő átvette Howardot, aki a jelenetében mind­végig egy íróasztal mögött üldögél. Nők férfiszemmel, avagy Caveman MA ISMÉT LÁTHATÓ LESZ a Caveman a Bel­városi Színházban. A férfi-nő viszony sajátságos mivoltáról egy ellen-Terézanyu, Kállóy-Molnár Péter „értekezik”. Később az egyszemélyes fő­szerepet Rudolf Péter veszi át, Kállóy ugyanis hamarosan vándorútra indul - Ausztráliába. Trill Zsolt: sztár vagy nem? Negyedik éve ingázik a beregszászi Magyar Színház és a pesti Új Színház között. Trill Zsolt színészt mégis egy színházi szakemberek közötti csetepaté dobta be a köztudatba. ínosan érezte magát, amikor Jordán Tamás, a Nemzeti Színház igazgatója közölte, hogy Trill Zsolt nem sztár?- Nem igazán, mert azt sem értettem, miért engem nevezett néven. Más­részt nem éreztem, hogy ez vala­miért kínos lenne számomra. Azon a bizonyos beszélgetésen nem is vol­tam jelen, hiszen a Tóték előadása után azonnal elutaztunk Pécsről. Olvastam a történtekről, nem örülök, de nem is bosszankodom. Egyébként én sem gondolom, hogy sztár lennék, Jordán Tamásnak igaza volt ebben, Beregszászon sem számítok annak. Sok jó színész van Magyarországon, miként a határon túli színházakban is, de nincsenek benne a köztudat­ban. Legfeljebb a színházba járók is­merik őket. Ez a világ azonban nem róluk szól, nem a színészekről, ha­nem azokról a középszerű emberek­ről, akikből a bulvár, a kereskedelmi televíziózás pillanatnyi sztárocskákat csinál. Azt hiszem, ez a történet nem rólam szól, inkább arról, hogy ma­napság másként bánnak a színészek­kel, mint régebben. Rosszabbul. Show-műsorokban kell szerepel­nünk ahelyett, hogy komoly rende­zők izgalmas tévéjátékaiban, tévé­filmjeiben játszanánk. Miközben egyre nagyobb családot alkotnak a magyar színészek. A Bubik-díjas Trill Zsolt nem tervezi az áttelepülést- Mit értsünk ezalatt?- A határon túli és a magyarorszá­gi színjátszás egyre inkább össze­olvad. Régóta lehetett sejteni, hogy ez előbb-utóbb bekövetkezik.- Ön is ingázik Beregszász és Bu­dapest között, hiszen a pesti ran­gos teátrumba, az Új Színházba szerződött különböző szerepekre.- Lassan négy éve ingázom, min­dig egy-egy darabra hívtak. De hát ez a szerződés csupán formaság, a lé­nyeg, hogy együtt dolgozhatom a bu­dapesti színészkollégákkal. Fontos, hogy ez nem egyedül az én érde­mem, ezt a lehetőséget az egész be­regszászi társulatnak is köszönhe­tem. Nélkülük senki lennék.- Mégis azt hiszem, ez az állapot mindenképpen nagy lehetőség ön­nek valamiféle kiugrásra, hogy mást ne mondjak, az átköltözésre.- Ma még nem gondolok az áttele- pedésre, pedig tudom, hogy a mosta­ni lehetőségben ez is benne van. Nagy különbségek egyébként nin­csenek, amit itt tudok nyújtani, arra otthon is képes voltam.- Átjár próbákra, előadásokra. Ilyenkor például hol lakik?- Rokonoknál, de ha úgy alakul, elalszom az öltözőmben is. Legtöbb­ször a keresztanyámnál vagyok.- Miért éppen az Új Színház cserkészhette be Trill Zsoltot?- A beregszászi színház rendező­je, Vidnyánszki Attila itt rendezett, és hozott magával. Márta Istvánék is jártak Beregszászon, megnézték a darabokat, és ajánlották, hogy játsz- szam némelyik darabjukban az Új Színházban. A négy év alatt négy elő­adást csináltam meg.- Meg kellett-e küzdenie a távol­ról érkező színész kisebbségi ér­zéseivel?- Egyrészt erre senki nem adott okot, ráadásul a színpadon nincs idő ilyesmin gondolkodni, hiszen a lé­nyegtől szívnám el az oxigént. Úgyis a közönség dönt.- A kijevi színművészeti főiskolán tanult. Másféle játékstílust kép­visel-e emiatt?- Nagyon erős és izgalmas Szta- nyiszlavszkij-iskolát sajátítottam el. Az orosz színjátszás bátrabban ösz­tönzi a színpadi mozgást, meré­szebb a dramaturgiája, a képi meg­fogalmazása.- Adódik alkalma Moszkvába is eljutni, mondjuk a Tabakov vagy a Taganka Színházba?- Ritkán, hiszen ezernyolcszáz kilométer nem kis távolság, de Buda­pesten mindig igyekszem elcsípni az orosz színházak előadásait. Moszk­vában legtöbbször Vasziljev színhá­zában játszunk. Az ő előadásait ak­kor megnézem, mert azokból hó­napokig táplálkozom.- Építkezik-e a magyarországi színházi előadásokból is?- Mindenképpen, de ezt nehéz megfogalmazni, benne vannak az emberi kapcsolatok, a próbák hangu­latai. Sokat jelentett, hogy találkoz­hattam Jirí Menzellel, aki rendezett az Új Színházban. Csontos Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents