Somogyi Hírlap, 2005. november (16. évfolyam, 256-280. szám)

2005-11-30 / 280. szám

2 SOMOGYI HÍRLAP - 2005. NOVEMBER 30., SZERDA CSURGÓI KISTÉRSÉG HÍREK Gyakorlatok lúdtalpra győgytestnevelésen vehet­nek részt az iharosberényi gyerekek. Csaba Árpád, az ál­talános iskola testnevelő taná­ra a gyékényesi általános is­kolában és a csurgói II. Rákó­czi Ferenc Általános és Alap­fokú Művészetoktatási Iskolá­ban is tart foglalkozásokat. Munka után dalolnak tevékenyek az őrtilosi nyug- díjasklub tagjai. Vállalták, hogy virágosítják a templom környékét, s ha kell, segíte­nek a plébánián, a templom­ban és csinosítják a buszvá­rót. Táncolnak és énekelnek is, nemrég a csurgói közössé­gi házban léptek fel. A fővárosba kirándultak szívesen emlegetik legutóbbi kirándulásukat a zákányfalu­siak. Egybusznyi ember a bu­dapesti Szikla templomba lá­togatott el, illetve Gödöllőn megnézték a Grassalkovich- kastélyt. Hazafelé még Bada­csonynál is megálltak gyö­nyörködni a tájban. Táncra perdülnek a kicsik büszkék a csurgónagymarto- niak ifjú hagyományőrzőik­re. A Gyöngyösbokréta Együttes ugyanis sikerrel szerepelt a nemrég megtar­tott kadarkúti, ifjúsági nép­táncegyüttesek találkozóján. Csire Istvánná polgármester elmondta: szeretnék tovább­fejleszteni a meglévő reperto­árt és a kicsi gyerekeket is bevonni a táncba. Három tortán égett a gyertya. Egyéves születésnapjukat ünnepel­ték a kistérség legfiatalabb hármas ikrei. Stofa Alexandra, Stofa Levente és ifjabb Stofa László Zákányfaluban él szüleivel és nagymamájával. Az egyéves gyerekek a faluban is nagy szere­tetnek örvendenek. FOT& TÖRÖK ANETT Jó kezekben a múlt kincsei hagyományápolás Lelkes civilek őrzik a dédszülők hagyatékát Kincseket rejtenek az öreg házak padlásai. Leg­alábbis azok, amelyeket nem „söpörtek le” a régi­ségeket gyűjtő házalók. Varga Andrea Jól emlékeznek a staf írungra. Zákányban a nyugdíjasklub tagjai vállalták a gyűjtemény ápolását A kistérség több településén is lelkes civilek fogtak össze, hogy felkutassák és megmentsék az enyészettől településük múltjá­nak egy-egy darabját, s mindezt az érdeklődők számára is lát­hatóvá tegyék. Porrogszentkirá- lyon az apró, fehérre meszelt tájházba lépve úgy érzi a látoga­tó, hogy tulajdonosai csak a rét­re mentek szénát gyűjteni, vagy szőlőt kötöznek a hegyen, és mindjárt betoppannak. Kre- denc, tálas, sütőlapát, melence, fejvéka, szakajtó, kőkorsó, csiz­mahúzó, kacor, rokka, szenes vasaló, a kisbíró dobja, szőttes­ruha - a helyiségekben meg­annyi emléke a múltnak. A szo­bai szekrény belső ajtaján ceru­zával írva az egykori fiatalasz- szony stafírungjának darabjai meg a családtagok születési ide­je. A település az 1980-as évek­ben vásárolta meg az épületet falumúzeum céljára, az ezred­fordulón pedig felújíttatta. Ami­kor a Hétszergörbe és Környéke Hagyományőrző Egyesület meg­alakult, tagjai felvállalták, hogy berendezik. Tudták, hogy az emberek az 1960-70-es években csekély pénzért eladták a régi­ségkereskedőnek őseik haszná­lati tárgyait, így kellemesen csa­lódtak, hogy mégis ennyi min­den összegyűlt. Szlávecz Károly- né polgármester reméli, hogy hamarosan rendszeres nyitva tartása is lesz majd a tájháznak. Zákányban már a második vendégkönyvet írják a helytörté­neti gyűjteményt látogatók. Mikola Ferencné, a nyugdíjas­klub vezetője elmondta: megala­kulásukkor célul tűzték ki a gyűjtemény létrehozását, s két nap alatt megvalósították. Min­denki jó szívvel adta, amije volt. Napjainkban is gyarapítják, nemrég citerát, edényeket kap­tak. Még tanórákat is tartanak itt a pedagógusok, és francia, német vendégeket kalauzolnak a lokálpatrióta nyugdíjasok. Gyékényesben ugyancsak a nyugdíjasklubnak köszönhető, hogy a régmúlt darabjai kiállí­tássá rendeződtek. Csordás Jó­zsef polgármester csak azt fájlal­ja, hogy hiába hoznának újabb darabokat, nincs helyük, ahova rakhatnák. Másutt is vannak hasonló törekvések. Berzencén például a pénzhiány szab gátat annak, hogy a könyvtárban szunnyadó írásos helytörténeti emlékeket rendszerezzék és ál­landó tárlattá rendezzék. Komatál a keresztanyától A gyerekek gyakran rácsodálkoznak a komatálra, nem tudják, mi az. A komatálat - benne húslevessel, sülttel és tésztával - a komaasszony küldte a fiatal anyának szülés után. Praktikus oka volt, hiszen amilyen nagy öröm volt az újszülött érkezése, éppúgy gondot okozott az, hogy ki látja el a gyenge anyát, az újszülöttet, ki főz a családtagokra. Az első komatálat a gyermek keresztany­ja küldte, aztán a rokonok, szomszédasszonyok, barátnők. Uniós Mikulás hozza a meglepetésajándékot V. A. A dél-dunántúli régió öt városa kapcsolódik rendezvényekkel a 2005. évi Európai Ifjúsági Hét­hez. Az egyik közülük Csurgó, ahova a kistérség fiataljait és a velük foglalkozó szakembe­reket várják december 5-én. A rendezvény keretében szakmai fórumot tartanak, ahol az uniós ifjúságpolitikai intézményrend­szerbe nyerhetnek betekintést az érdeklődők. Emellett ifjúsági képzésen vehetnek részt, ahol a nemzetközi ifjúsági cserékről, valamint a nyelvtanulást és az ifjúsági kezdeményezéseket tá­mogató programokról hallanak. A rajz- és fotópályázatok győz­teseit is ekkor köszöntik. Lesz teaház és uniós kvízjáték. A nyereményeket egy különleges Mikulás fogja osztogatni... Megújul és megszépül a Festetics-kastély Varga A. Megszépítik és komfortosabbá teszik az egykori Festetics-kas- télyt Berzencén. Az öreg épület­ben közel fél évszázada szociális otthont működtet a megyei ön- kormányzat. Korábban többek között megújult a mosoda és a tető egy része, valamint foglal­koztatót alakítottak ki. Szőke Jó­zsef igazgató (képünkön) el­mondta: a fenntartó és a megyei területfejlesztési tanács támoga­kastélyépület rendbetétele. A ® éíáÁ mk nyílászárók ja- vitására, a tető- BxiíSfü cserép cseréjé­re, külső vakolat javítására és akadálymentesítésre összesen 8,3 millió forintot fordíthatnak. Emléket állít a szenvedőknek könyv Borzalmakról, emberségről és reményről Műsoros estet rendeztek kétszáz mozgássérültnek Varga Andrea A hónap elején mutatták be a budapesti Zrínyi Miklós Nem­zetvédelmi Egyetemen a zá­kányfalui Varga Albert könyvét, amely az ünnepi könyvhétre je­lent meg. Három és fél év keser­veiről, embertelenségeiről és a „Amolyan nehéz embereknek tartanak bennünket, amiben sok az igazság, de az is igaz, hogy talán senki nem igényli úgy a szeretetet, a megértést, az őszinte szót, a jó barátságot, mint mi, volt üldözöttek. ” (részlet a könyvből) rosszban is fellelhető embersé­gességről ír a Rab voltam a Hor­tobágyon című kötetben. Tizen­öt éves volt, amikor családjával elhurcolták Árkustanyára, az 1950 és 1953 között létrehozott 12 kényszermunkatábor egyi­kébe. Azt mondta: sokáig eszé­be se jutott, hogy papírra vesse a történetét, hiszen valahány­szor előtolultak a keserű emlé­kek, inkább igyekezett szaba­dulni azoktól. Ám a rendszer- váltás óta egyetlen kormány sem érezte fontosnak, hogy fel­tárja a valóságot, ezért úgy érezte, hogy nem burkolózhat tovább hallgatásba. Megtanulta használni a számítógépet, gon­dos kutatómunkába kezdett és hagyta előtörni a felkavaró em­lékeket. írt az elhurcolásáról, a kényszermunkáról, a tábor em­bertársi viszonyairól, a jólelkű smasszerről és a nyegle ávéhás- ról, spiclikről és a túlélési prak­tikákról, a búfelejtő órákról. Mindezt a rabtársak versei, a becsempészett fényképezőgép­pel készített fotók és a titokban lemásolt rabnévsor teszi még teljesebbé. Varga Albertnek a könyv megjelenése óta sokszor cseng a telefonja és gyakran kap levelet. Túlélők, hozzátarto­zók, ismeretlenek és ismerősök köszönik meg, hogy olvashat­ták a könyvét. Varga Albert az izgalmas könyvvel V. A. Kétszáznál több mozgássérült ember ünnepelt együtt Csur­gón. Még a kistérség határain túlról - Marcaliból, Kaposvárról és Barcsról - is érkeztek. A moz­gássérültek Csurgó és környéki csoportja minden évben meg­rendezi évzáró összejövetelét, amely ezúttal egyperces néma felállással kezdődött. Arra a tíz tagtársukra emlékeztek, akik az elmúlt évben hunytak el. Szlávecz Jánosáé köszöntötte a megjelenteket, majd Hegedűs Jánosné, az iharosi Hangulat Klub és Tavaszi Lászlóné, az őrtilosi nyugdíjasklub vezetői adták át ajándékukat. A megyei önkormányzat nevében Stikel János beszélt, a város részéről Bihariné Asbóth Emőke polgár- mester mondott köszöntőt. Suchman Tamás politikai állam­titkár azt mondta: egészen ad­dig nem érezte át a mozgássé­rültek helyzetét, amíg maga is nem került egy időre kerekes székbe. Szászfalvi László or­szággyűlési képviselő hangsú­lyozta: a legnagyobb dolog, ha el tudjuk fogadni a másik em­bert, s ebben a közösségben ez így van. A köszöntők után a berzencei szociális otthon, vala­mint az őrtilosi, az iharosi nyug­díjasok csoportja, valamint a porrogszentkirályi Hétszergör­be Egyesület adott műsort.

Next

/
Thumbnails
Contents