Somogyi Hírlap, 2005. november (16. évfolyam, 256-280. szám)

2005-11-27 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 47. szám

2005. november 27., vasárnap Kegyetlen gyermekek Szomorú sors vár mostanság az idős szülőkre, állítják a szociális szakemberek. A gyermekek többsége ugyanis nem támogatja őket, sőt, még ők szorulnak rá a nyugdíjasok filléreire. Cserébe az öregek csak némi figyelmet, törődést igényelnének, ám ezt ritkán kapják meg. A mai gyermekeket jobbára intézmények, bébiszitterek és a média neveli, tőlük bizony semmi jéra nem számíthatunk KISS PÁL ________ ny ugdíjas- A lányunk Miskolcról hetente kétszer jön hozzánk ki falura, hogy a házi munkában segítsen nekünk, mert mi már nehezen mozgunk. Legutóbb például kimeszelte az egész házat. Ideje van, pénze már kevés­bé, mert jelenleg munkanélküli segélyből él, ezért bizony néha a nyugdíjunkból támogatjuk, cserébe a „munkaerejéért”. TAMÁSI LÁSZLÚNÉ nyugdíjas- Sajnos egyedül, egy nyugdíjból kell kijönnöm a férjem halála óta. Ennek ellenére nem szorulok egy szem fiam támogatására, aki tőlem távol, a főváros­ban él. Csupán majd akkor várok tőle anyagi segítséget, amikor Budapesten veszek lakást, hogy közel legyünk egymáshoz. Különben nélküle még egy garzonhoz sem tudnék hozzájutni. rnyékáért becsüljük a vén fát. Ma i már nagyon kevesen ismerik ezt a mondást, mely oly korban szüle- JL JLtett, amikor az öregeket még meg­becsülték. Bár sok esetben a mostani nyugdíjasok is rászorulnának a segítségre, mégis inkább ők azok, akik a kevéske pén­zükből támogatják gyermekeiket, unokái­kat - állítja Kausitzné Géczi Katalin, a Rác­kevei Idősek Otthonának mentálhigiénés csoportvezetője. A magyar jog lehe­tőséget biztosít arra, hogy indokolt esetben rokontar­tást is megítélje­nek. Eddig mind­össze négy ügy ju­tott el az ítélethoza­talig, s az ered­mény a havi néhány ezertől tízezres összegig terjedő tartásdíj volt.- Szomorúak a ta­pasztalataink mondta. - Intézmé­nyünkben vannak ugyan néhányan, akiket rendszeresen látogatnak a gyer­mekeik, de nem ez a jellemző. Ha valakit havonta egyszer meglátogat a család­ja, az már jó kap­csolatnak nevezhe­tő. A többség azon­ban erre nem szá­míthat. A gyerme­kek valószínűleg úgy vannak ezzel, hogy miután elhelyez­ték nálunk a szüleiket, ők már megtették azt, ami tőlük elvárható. Szívszorító látni, hogy karácsonykor hányán maradnak benn az otthonban, miközben tudjuk, hogy valahol egy olyan család készülődik ajándékbontásra, amelybe ők is beletartoz­nak. A szociális otthonokban sokszor előfor­dul, hogy a gondozók írnak levelet a gyer­meknek, ugyan látogassa már meg idős szülőjét. Ám olykor abban sincs nagy kö­szönet, ha a látogató valóban megérkezik, mivel sokszor az anyagi érdek vezérli.- Az idősek nyugdíjának 80 százaléka el­megy a gondozási díjra - mondta a cso­portvezető. - A többit megkapják zseb­pénznek. A legtöbb öreg azonban ezt nem magára költi, hanem kuporgat, hogy aztán az egészet a gyermekének, unokájának ad­hassa. A látogatók pedig általában ki is használják ezt a hajlandóságukat. Van, aki csak a pénzért jár be. Czeizel Ilona, a Segítő Kéz Kispesti Gondozó Szolgálat munkatársa szerint rengeteg idős ember szenved a magánytól.- Hatszáz emberről gondoskodunk na­ponta - mondta. - Többségük 80 év feletti, s minden másodiknak 53 ezer forint alatt van a nyugdíja. Ennek ellenére nem ritka eset, hogy a szegény öreg tartja el a gyer­mekét vagy a munkanélküli unokáját. A többség még csak nem is panaszkodik emiatt, csak az ebédszállítás vagy gyógy­szerkiváltás során elejtett megjegyzéseik­ből derül ki számunkra a szomorú valóság.- Bevallom, sokszor mi sem bírjuk erő­vel - jelentette ki Czeizel Ilona. - Olykor bi­zony csak azokhoz tudunk kimenni, akik­nek nincsenek hozzátartozóik. A többi­eknek kénytelenek vagyunk azt mondani: ott vannak a gyerekek, tessék őket felhívni. Persze, ezek után felvetődik: vajon minek a számlájára írható ez az érzéketlen ridegség a szülők iránt. Nos, ennek több oka is lehet. Egyfelől egész nap dolgozniuk kell, s mégsem si­kerül olyan anya­gi hátteret terem­teniük, amibe a szülők támogatása még beleférhetne - állít­ja Szabados Tímea kutató szociológus. Az MTA Szociológiai Kutatóintézetének mun­katársa szerint azonban ez nem magyaráz­za az érzelmi gondoskodás hiányát.- A generációk már nem élnek együtt. Elsorvad a gondoskodási készség, amelyet az idős, egyre inkább gyámolításra szoruló ember közelsége kiválthat. A mai világ is azt sugallja, hogy mindenki gondoskodjon magáról. Már az is eredmény, ha a felnőtt gyermek valamilyen módon, például egy szociális intézet közbeiktatásával gondos­kodik a szüleiről. A szeretet és a törődés nem váltható ki a gondozási díjjal. Olykor egy telefonhívás vagy egy gyógy­szer kiváltása érzelmileg sokkal többet ad az idős szülőnek, mint azt a gyermekek hinnék. A szociológus szerint a mostani helyzet még csak a kezdet. A mai kisgyermekek előtt ugyanis már példaként áll fiatal szüle­ik és nagyszüleik kapcsolata.- Ha a gyerekek azt látják, hogy a nagy­papát vagy nagymamát be lehet tenni egy szociális otthonba, vagy elég, ha csak ha­vonta látogatják őket, akkor számukra ez lesz a természetes. A mostani csemeték szülőkkel ápolt kapcsolata még la­zább, mint az ő szüleik és nagy­szüleik viszonya. A mai gyermeke­ket jobbára intéz­mények, bébiszit­terek és a média neveli. Borzasztó kimondani, de igaz: tőlük bizony semmi jóra nem számíthatunk. ÖRÖKSÉGBŐL KITAGADVA Régebben, ha egy idős ember úgy érezte, elhanyagolják a gyermekei, előfordult, hogy kizárta az örökségből az utódokat. Életének utolsó szakaszában sok öreg egyetlen esélye az emberhez méltó életre az, ha eladja a lakását, s az így kapott pénzből választ valamelyik ápolási otthon­ban egy apartmant. A szociológus szerint ez a kitagadásnak egy modern formája. Kényszervállalkozás után kényszerekho? Úgy tűnik, az ekhónak (egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulás) nagyobb a híre, mint a hatása. Úgy tűnik, a jelenleg evát fizető, ám az ekho feltételeinek is megfelelő vállalkozások közül csak minden negyedik tér majd át az új adónemre. Az ekho lehetősége leginkább az újságírókat, művészeket, színé­szeket érinti. GREGOR JÓ­ZSEF operaénekes a kevés ki­vétel közé tartozik: - Jelenleg megbízásos szerződéseim van­nak - mondta. - A honoráriu­mom után a színházak befizetik a járulékokat, én pedig a személyi jövedelemadót, szerintem ez a legtisztább ügy. Az ekho engem ebből a szempontból nem érint. M égsem az ekho lesz a színlelt szerződé­sek elleni csodaszer - nagyjából ez olvasha­tó ki a Pénzügymi­nisztérium előrejel­zéséből, mely szerint jövőre csupán alig tízezer vállalkozó vá­lasztja az újfajta adó­nemet, s közülük is csak minden tizedik váltja fel vele az evát. A kor­mány nem is a bevételek növelé­se miatt dolgozta ki az ekhót, a cél inkább a szürkegazdaság „kifehérítése” volt, hogy min­denki fizessen egy kicsit többet, s cserébe nyugodtan alhat, nem kell tartania a színlelt szerződé­sek után kutató munkaügyi el­lenőrzésektől. Ez azt jeíenti, hogy az ekhóban a foglalkozta­tónak a minimálbér ráeső köz­terheit és a díjazás 20 százalékát kell befizetnie, az alkalmazot­taknak pedig a nettó jövedelem 15 százalékát. A 82 ezer evás vállalkozás közül 4500 választ­hatná az ekhót, ám a PM előze­tes hatásvizsgálata szerint csu­pán ezren fognak valóban át­nyergelni. Egyes szakértői véle­kedések szerint ez nem csoda, \ hiszen aki az eváról áttér az ek- hóra, annak 25 százalékkal csök­ken a jövedelme. Ekkora összegről lemondani csak akkor érdemes, ha az illető való­ban tipikus „ál­vállalkozó”, azaz csupán a munka- viszonyból szár­mazó jövedelmét „számiásítja”, s máshonnan nincs semmilyen bevétele. Egy­előre úgy tűnik, a többség bízik abban, hogy amit csinál, az való­di vállalkozás. Bár az, hogy vala­ki több helyre számláz, még nem garantálja azt, hogy vala­melyik szerződését nem minősí­tik színleltnek - állítja Vadász Iván adószakértő, a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesüle­tének alelnöke. - Ha egyszerűen akarjuk megfogalmazni a leg­fontosabb szempontot, ami egy vállalkozót vállalkozóvá tesz, akkor az az, hogy önállóan tud­ja végezni a munkáját, s nem in­tegrálódik be a foglalkoztató szervezet hierarchiájába, mun­karendjébe - jelentette ki Vadász Iván. - A keretszerződéseket el kell felejteni, minden egyes fel­adatra külön megállapodást kell kötni. Zara László, az adószak­értői egyesület elnöke szerint valószínű, hogy a kormányzati szándék fordítva sül el, azaz a jövő ekhósainak többsége nem a kényszervállalkozók, hanem a jelenleg munkaviszonyban dol­gozó alkalmazottak közül kerül ki. Az ekhót a dolgozónak kell kérnie, ám ismerve a magyar munkaadókat, sokan választhat­ják jobb meggyőződésük ellené­re ezt a megoldást. A kényszer- vállalkozás után tehát létrejöhet a kényszerekhózás, amit Zara szerint úgy lehet elkerülni, ha a dolgozó munkaügyi pert indít... Közélet, politika, gazdaság 5 Lánczi András politológus „Nézzük csak meg a napilappiacot; erre szokták azt mondani, hogy a Kádár-rendszer itt van rajtunk. Az újságírók többsége nemcsak nálunk, az egész világon baloldali kötődésű, ugyan­ez áll az értelmiségre is.” Csapody Miklós (MDF) „Hogy Orbán mit kezd új szövetségének jó Semjén Zsoltjával, derék Harrachjával, szolgálatkész Lezsákjával s más értékes szerzeményeivel, az ország jövőjét tekintve felettébb közömbös. Jancsó Miklós filmrendező Hernádi Gyuláról „A halál sosem megváltás. A halál disznóság! Nem voltunk hívők, mi úgy gondoltuk, és én ma is úgy gondolom, amíg él az ember, addig remél is." Boross Péter exminiszterelnök „Egy klasszikus párt hogyan néz ki? Mint egy titkosszolgálat. A párt árulóit továbbra sem szívelem, az őket befogadókra ne­heztelek, de stratégiai szövetségesünk csakis a Fidesz lehet.” Adam Michnik történész „Ezért huszonöt évvel '80 augusztusa után azt mondogatom magamban, amire a felejthetetlen Antoni Slonimski tanított: Lengyelország a csodás és váratlan események országa, a lengyel katlanból hol az ördög, hol az angyal bukkan elő.” turMIX SUNNYOGVA. Egy ismeretlen bolond már megint fújt. Mint annyiszor, most is Károlyi Mihály szobrára került vörös festék. De ezúttal különleges monogram került az alkotásra: a magyar haza hős spriccelője ugyanis, mint „Jobbik Zorró” fújta le a szobrot. Sajnos, egyre több a settenkedő idióta kis hazánk­ban. Fent és lent, a szabadban és a közéletben, a szoborker­ten innen és túl egyaránt. Az egyenes derék, a kemény gerinc ma már csak kevesek sajátja. A hunyorgás, a MBWBl szemlesütés, az arrogancia azonban a hétköz- ***** napjaink részévé vált... Ez már döfi * Hmegy ÉGÉS. A világháló a szabadság jelképe. S noha *** mindig akadnak olyan féleszüek, akik megregu­Átlagos láznák, egyelőre sanszuk sincs az internet betö- résére. Ráadásul a célba vett hatóságok feje- Gyengus sei’ a vadkapitalizmusban „dagonyázó" atyaúris­tenek is kénytelenek nap mint nap szembesülni Bukta azzal, mit gondolnak róluk az alattvalók. íme, ----------------------egy frissen elpostázott kör-e-mail, benne az ak­tuális viccel: „A tűzoltólaktanyában a parancs­nok komótosan lesétál az embereihez, megiszik egy kávét, el­majszol hozzá egy aprósüteményt, aztán átlapozza az újságot, végül feláll, nagyot nyújtózik, és kifelé menet odaszól: - Fiúk, las­san lehet szedelözködni. Ég az APEH.” ** *** ÜZLET. Nagy-Britanniában már hiánycikk az influenzaoltás, Magyar- országon ugyanakkor vészhelyzetben akár több százezerrel növel­hetik meg a jelenleg 1,3 millió darabos készletet. Lám, kisebb cso­dák még vannak. A kismillió területen mások után kulbgó, sokszor bágyadtnak tetsző Magyarhon még a végén egy kórságnak kö­szönheti majd felemelkedését. Elvégre az influenza is üzlet! ****

Next

/
Thumbnails
Contents