Somogyi Hírlap, 2005. október (16. évfolyam, 230-255. szám)
2005-10-29 / 254. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2005. OKTÓBER 29., SZOMBAT 10 HÉTVÉGE Porszem, aki városokat álmodik elismerés Az Év főépítésze szerint ehhez a szakmához nem csak kreativitás, kitartás is kell Nincs kedvenc épülete, mert a tereket nem házanként, hanem egyben ügyeli. Nincs benne szakmai hiúság sem. Fontosabb neki egy épületnél egy harmonikus utcakép. Nem szereti, ha a politikai vagy a napi túlélés szempontjai legyőzik az esztétikumot és az arányokat Fontosabb neki ugyanis a holnap, mint a ma. Virányi István nem akart építész lenni. Gimnazistaként ugyanis akkora hatással volt rá magyartanára, Szijjártó István, hogy bölcsésznek készült Akkori osztályfőnöke, Kiss Zoltán azonban a Műszaki Egyetemre irányította. Tudhatott valamit, Virányi Istvánt ugyanis idén az Év főépítészének választották és igaz, az elismeréseknek nem tulajdonít túl nagy jelentőséget, ezt mégis fontosnak tartja. Fábos Erika virányi István 1952-ben született Nagyatádon. A BME építészmérnöki karán 1976-ban végzett. Öt évig a Debreceni Tervező Vállalat településtervezési irodáján dolgozott: 1977-ben a Békéscsabai városközpont című tervpályázaton 111. díjat nyertek. 1981-től Kaposvár főépítésze. 1984-ben városépítési-városgazdasági szakmérnök oklevelet szerzett. A főépítész kollégium elnöke, az urbanisztikai társaság főépítészi tagozatának vezetője, tagja az Építészeti Fórum egyik albizottságának, több szervezet szakértője. A Kaposvárért Közalapítvány kuratóriumának tagja, a Táncsicsos matematikai tehetségekért alapítvány kuratóriumielnöke. 1992-ben Kós Károly-díjat, ‘93-ban Kaposvár város szolgálatáért kitüntetést, 1998-ban Hild János emlékérmet kapott. 2005-ben az Év főépítészének választották. Felesége, Lőrincz Piroska, kollégája, évfolyamtársak voltak az egyetemen. Zsófia lánya 28 éves biológus-kutató, Dániel 26 éves és közgazdász. Hobbija: kirándulás, települési monográfiák gyűjtése, olvasás.- Az év főépítésze jobb valamiben a többi főépítésznél?- Ezzel az elismeréssel rendszerint nem egy konkrét munkát, inkább az évek során elért eredményeket díjazzák. A hivatalos indoklás szerint eddigi pályafutásom során következetesen képviselt nívós szakmaiság és a kitartás játszott szerepet a döntésben.- Amikor Hild-díjas lett, azt írták az indoklásba: erénye, hogy a napi politikai érdekek helyett a szakmát tartotta szem előtt, most meg itt ez a kitartás. Nem Is gondoltam volna, hogy ezek fontos tulajdonságai egy főépítésznek.- Ez nem könnyű szakma, kell hozzá kitartás, az biztos. Mindenesetre kevés olyan főépítész van az országban, aki már huszonöt éve ezen a pályán van. Előbb fel szokták adni.- Az átlagember azt gondolná, a főépítész szép dolgokkal, épületekkel foglalkozik. Mit kell ebben „kibírni”?- Az épületekkel és a településekkel való foglalkozás valóban a könnyebb része ennek a munkának, az emberek, valamint a jelenlegi jogszabályi környezet a nehezebbik fele. A főépítész ugyanis a jelenlegi szabályozás miatt, hogy úgy mondjam, csak porszem a gépezetben, akire esetenként a hivatal és a szakma is ferde szemmel néz. Ez óhatatlanul konfliktusokkal jár, aki pedig nem jól tűri a konfliktusokat, az inkább odébbáll. Elég nagy a fluktuáció ebben a szakmában és kevesen is vagyunk. 3200 önkormányzat és 250 főépítész van az országban. Ez azért sokat elárul.- Akkor biztosan jó a természete.- Nyugodt ember vagyok és mindig úgy gondoltam, egy főépítész nem is annyira a politikának, sokkal inkább - ez így biztosan fellengzősen hangzik, de igaz - az utánunk következő generációnak, a jövőnek tartozik felelőséggel. Talán ezért is vállaltam fel mindig bátran a nézeteltéréseket. Amióta megtanultam a szakmám és gyakorlom ezt a hivatást, azóta mindig következetesen képviseltem az elképzeléseimet akkor is, ha ez ütközött a napi politikai érdekekkel. K- Aztán egyszer mégis továbbállt |-19 évig voltam Kaposvár fő- s építésze, amikor felálltam. Nem | volt ez könnyű döntés, de jól át- ° gondoltam és azt hiszem, jó döntést hoztam.- Ezek szerint megemésztette már.- Könnyebben ment, mint gondoltam. Féltem, hiszen hosszú ideig gyakorlatilag benne éltem a városban és a hivatalban is, azt gondoltam, nagyon nehezen megy majd, de a marcali hivatali munka és a tervezői feladatok segítettek. A feleségemmel közös építészirodánk nagyon sok" rendezési tervet készített Somogybán. Ehhez be kellett járni szinte az egész megyét. Meg kellett ismerjük ugyanis azokat a településeket, amelyeknek a rendezési tervét ránk bízták. Élvezem ezt a munkát, a kaposvári „zárkózottság” után szabályosan kinyílt vele a világ. Ez pedig segített abban, hogy feldolgozzam azt a valóban komoly váltást.- Azért ma Is benne él ebben a városban, hiszen Kaposváron lakik. Az egykori főépítész szemével is nézi még a megyeszékhely fejlődését?- Persze, óhatatlanul.- Van, amit másként csinálna?- A belváros rekonstrukcióját szerintem intenzívebben, határozottabban kellett volna továbbvinni, de ez már csak magánvélemény és igazából nem is szeretnék ebbe mélyebben belemenni. Nem lenne etikus, ha kritizálnék. Mondok inkább jót: annak, hogy a Kossuth tér gyalogostér lett, nagyon örültem.- A megyei jogú város főépítésze volt Ezek után Marcali nem túl kicsi?- A kihívás nagyságát sosem a város mérete határozza meg. Marcaliban is vannak szép feladatok. Nincs egységes építészeti arculata a városnak, ami izgalmassá teszi a munkát. Az egykori belső laktanya és a városközpont újrarendezése pedig önmagában is nagy feladat, tehát nem érzem úgy, hogy kisebb lenne a felelősség. Inkább más, de nagyon szeretem az ottani munkám.- Egy főépítésznek lehet példaképe?- Nekem van. Bereczk Sándor. Az ő tevékenysége idején lett igazi város Kaposvár. A mai városközpont és a belváros igazán szép épületei az ő idejében készültek. 43 évig volt főmérnöke Kaposvárnak. Németh Istvánnal, a szintén nagy múltú polgármesterrel 16 évet dolgozott együtt és együttműködésüknek köszönhetően alakult ki a városközpont mai képe. Amire minden kaposvári joggal lehet büszke.- 43 év... Akkoriban tehát kitartóbbak voltak a főépítészek.- Azt hiszem, talán nem csak rajtuk múlt. Azok a boldog békeidők voltak. Ilyen értelemben irigylem is azt a korszakot.- Bereczk Sándort 100 év múltán Is emlegetik. Mit gondol, az ön munkáját is fogják?- Munka közben nem lehet megítélni, hogy mennyire lesz majd maradandó éppen annak a tevékenységnek az eredménye, de az emberben azért persze van annyi hiúság, hogy azt gondolja: talán csinált olyat, ami évtizedek múlva is meghatározó és igazi érték marad. Persze, azért nem ezzel a tudattal dolgozik egy főépítész. A napi munka során elég kevés a visszajelzés.- Itt van most az Év főépítésze díj, és ez már nem az első elismerés. Kell ennél több?- Van ennél több. Amikor az újság megírta, hogy megkaptam az elismerést, rengetegen felhívtak, gratuláltak. Az utcán is odajöttek néhányan, akiket én nem is ismertem. Nagyon jólesett, talán jobban, mint maga az elismerés.- Van kedvenc épülete a megyében?- Nincs és nem is lehet. Egyébként is, én kicsit más szemmel nézem az épületeket. Nem önmagukban látom őket. Nem a hagyományos értelemben vagyok ugyanis építész és főépítész. Az „igazi” építész minden épületben kicsit a saját emlékművét akarja létrehozni. Én településtervezés szakon diplomáztam. Nincs bennem elfogultság egy-egy ház irányába. Én inkább egyben nézem és figyelem a tereket, településeket.- Elmegy egy-egy városba és amíg a család strandra megy, nézegeti az összhangot..- Nem egészen. A feleségem is építész, így a strandolás előtt a család közösen nézegeti az összhangot. Amíg a gyerekeink kisebbek voltak, gyakran tettünk ilyen kirándulásokat. Éppen a minap emlegettük egy családi ebédnél, hogy mennyire szép időszak volt az.- Akkor tehát biztosított az építészdinasztia utánpóüása.- Dehogy. Egyik gyerek sem lett építész. A fiam közgazdász, a lányom pedig etológus.- Nem fájlalja?- Nagyon örültem volna, ha valamelyik szívből ezt választja, így meg annak örülök, hogy szívből választottak, de mást. Komolyan veszik a hivatásukat es szép eredményeket érnek el azon a területen, ami mellett döntöttek. Elkeseredni pedig még nincs okom. A fiamék jóvoltából egyszerre kétszeres nagyszülők lettünk. Talán az unokáim közül valaki örökli majd ezt a szép hivatást is... Korrajzot ad a pásztorfaragó élete könyv Bemutatták a népművész munkáiról készült kiadványt Könyv készült Nagy Ferenc fafaragó népművész életéről, munkásságáról. Az albumot szülőhelyén, Tabon mutatták be. Krutek József- Nagy nap a mai, öröm és büszkeség tölt el bennünket, hogy ízléses és igényes kiadványt vehetünk kézbe, amely Nagy Ferencről, a város szülöttéről szól - mondta ünnepi beszédében Tóth Károly, a Nagy Ferenc Köz- alapítvány kuratóriumának elnöke. - A fafaragó most lenne 85 éves, így születésnapi ajándék is ez az album... Nagy Ferenc a pásztorfaragók utolsó nemzedékéhez tartozott, ám nem ragadt meg a pásztorbotok faragásánál. Érezte tehetségét, amelyet kihasználva fafaragó- és szobrászművész lett, akinek legfőbb támogatója, segítője, felesége, Emma asz- szony volt. A művészről húsz éve jelent meg könyv, így a mostani egy befejezett alkotómunkáról szól, amely a Béres Alapítvány jelentős szervezőmunkájával és anyagi támogatásával készült.- Merjünk büszkék lenni Nagy Ferencre - hangsúlyozta Tóth Károly. - Tab és Somogy megye is ápolja tovább emlékét. Egyben kérjük is: segítsék meg- f ismerni a fafaragó népművész | alkotásait, hogy jusson el a '5 könyv a családokhoz, fiatalok- 1 hoz, a határon túli magyarokhoz. A most megjelent album nem csupán a művész életét, munkásságát mutatja be, hanem lebilincselő korrajzot is ad, amelyet irodalmi és kultúrtörténeti kitekintéssel, versekkel tesz olvasmányossá Kovács Gergely- né, a szerző. A könyvben szereplő több mint száz alkotást Gránitz Miklós képein láthatjuk viszont. Nagy Ferenc kürtje szólt a VIT-en Nagy Ferenc katonaként 1941-ben unalmában kezdett el faragni. Akkor lett hivatásos népművész, amikor az Állami Háziipari Rt folyamatosan rendelte munkáit. 1955-ben a Varsóban tartott V. Világ Ifjúsági Találkozón a faragott kürtjével elnyerte a képzőművészet nagydíját. 1956-ban megkapta a Népművészet Mestere címet. 1976-ban önálló kiállítása volt a Nemzeti Galériában. 1998-ban Somogyért kitüntető Díjat, illetve Tab Város Díszpolgára címet kapott. 1998. január 25-én hunyt el. Vizet prédikál Vizes szólásaink, közmondásaink közül hívom fel néhányra a figyelmet. Aki tudja, hogy a szólások szerepük szerint élénkebbé, szemléletesebbé, hatásosabbá teszik stílusunkat; ha igényesen akar szólni vagy írni - bizonyára -, használni is fogja őket. „Vizet prédikál, és bort iszik” - másoknak olyan tanácsokat ad, amelyeket ő nem követ. Még Vörösmarty sem tesz mást, amikor A merengőhöz című versében azt írja Laurának: „Ábrándozás az élet megrontója, / Mely, kan-csalúl, festett egekbe néz.” Hogy írhatja ezt éppen egy romantikus költő? De ha tudjuk, poétánk csak azért teszi ezt, mert meg akarja tartani a nála sokkal fiatalabb szerelmét, akkor megbocsáthatunk neki. „Vizet markol” - hiábavalóságot művel. „A víz se mossa le róla.” - valami örök szégyene, gyalázata marad. „Fuss, ha futhatsz, Miklós! pallos alatt fejed! / Víz se mossa rólad le a gyilkos nevet!” - írja Arany a Toldiban Miklósról, aki egy malomkővel halálba küldi az őt bosszantó vitézek egyikét. „Menj a víz alá!”- tűnj el a szemem elől! „Köszönje meg a víz, ha megmosdom benne.” - nem sokra becsülöm a vizet, ha csak lehet, bort iszom. „Sok víz lefolyik addig a Dunán.” - soká lesz még az. „Nem sok vizet zavar.” - keveset számít, nemigen avatkozik bele semmibe. „Vizet vesz a szájába.” - bölcsen hallgat. „Zavaros vízben jó halászni." - rendezetlen viszonyok között köny- nyebb érvényesülni. S végül - a mindenki által szem előtt tartandó - szólásunk: „Tiszta vizet önt a pohárba.” - félre nem érthető, tiszta helyzetet teremt; nyíltan, őszintén beszél. Kifizetendő dolognak látszik, hisz a mellébeszélésnél, a handaban- dázásnál, a hazudozásnál sokkal jobb, ha valaki mindig az őszinte szót és tettet választja; mert „A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ ..EBŐS VÁRUNK, A NYELV (Kosztolányi)
