Somogyi Hírlap, 2005. október (16. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-24 / 249. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2005. OKTÓBER 24., HÉTFŐ ALMANACH 0 6 0 GIGE EZ A HÍR GIGÉBEN 1/ 'M- *11" r E ■ ■ ■ | ■■!■■■■! saját zsebből a temetőre Kétmillió forintot áldozott a költségvetésből az önkor­mányzat, hogy az uniós szab­ványoknak megfelelően átala­kítsa a temetőt. Megépült a hideg-meleg vizes vizes­blokk, elkészíttették a halot­thűtőt és kerti csapokat is fel­szereltek. A beruházást pá­lyázati lehetőség híján saját erőből valósították meg. Jól vizsgázott a település új szabadtéri színpada Bár nem dúskál az anyagiak­ban az önkormányzat, a szű­kös költségvetésből mégis si­került kiszorítania 1,2 millió forintot, melyből egy szabad­téri színpadot építettek. A szükség esetén befedhető építmény nemcsak a helyiek tetszését nyerte el, hiszen több környékbeli település jelezte, szívesen vennék, ha megkapnák a terveket, ugyan-is hasonlót építenének maguk is. A színpad egyéb­ként jól vizsgázott, hiszen a falu-napi műsorokat már ezen rendezték. A községháza udvarán építenek tárolót a fának Mivel a gáz nincs bevezetve a településre, mindenkinek gon­dot okoz a tűzifa elhelyezése. Az önkormányzatnál sincs ez másképp, így a falu vezetősége úgy döntött, új fatárolót épít a községháza udvarán. A mun­kálatokat a közhasznú munká­sok végzik, s télre készen is lesz az új épület. Egyre kevesebb a munka Gige évszázadokon át virágzó te­lepülés hírében állt: már az Ár­pád-korból vannak dokumentu­mok, melyek említik a nevét, s egészen a második világháború­ig folyamatos gyarapodásról szá­molnak be a források. A front mi­att azonban - a közelben húzó­dott a híres Margit-vonal - kitele­pítették a helybélieket, s szinte minden elpusztult A szocializ­musban a téeszesítés után ismét fogyatkozni kezdett a lakosság, a központosítási törekvéseknek megfelelően elvitték az iskolát is, a falu teljesen magára maradt. Az elzártságból csak a kiskorpá- di összekötő út megépítése után sikerült kilábalni, megsűrűsöd­tek a buszjáratok Kaposvár felé, bevezették a vezetékes vizet, s az elmúlt években ismét nőni kez­dett a lakosság száma, de munkahely kevesebb lett. EZT FŐZIK GIGEBEN Tepsis vendégváró Hozzávalók: 1 csomag csirke­szárny, 1 fej hagyma, 3 gerezd fokhagyma, fél kiló burgonya, 2 deci olaj, ételízesítő, pirospapri­ka. Előkészítés: a húst megmos­sák, megtisztítják. A hagymát és a fokhagymát meghámoz­zák, apróra vágják. A burgo­nyát meghámozzák, megmos­sák és hosszú hasábokra vág­ják. Elkészítés: közepes nagysá­gú tepsit kikennek olajjal. El­osztják benne a húst, rárakják a burgonyát. Egyenlete­sen rá-j szórják a j hagymát ■ és sóval, borssal, ételízesítővel fűszere­zik. Aláöntenek 1-2 deci vizet, végül megszórják a pirospapri­kával (ízlés szerint). Forró sütő­be tolják és lassú tűzön körül­belül 2 órát sütik. Vegyes vágott savanyúságot kínálnak hozzá. A CIKKEKET VAS ANDRÁS ÍRTA. FOTÓK: LÁNG RÓBERT AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Sok a gyerek, óvoda kellene támogatás Buszbérletet vettek és tankönyvet adtak a diákoknak Hiába a rengeteg gyerek, telje­sen kihalt hétköznap délelőtt a Kiskorpádtól néhány kilométer­nyire fekvő település. A fiatalok ugyanis reggelente a szomszé­dos községek felé veszik az irányt: Csökölybe, Kiskorpádra, Kaposfőre buszoznak, ugyanis a faluban már régóta nincsen sem iskola, sem óvoda.- Éppen azon dolgozunk, hogy utóbbit visszahozzuk - ál­lítja Koszti Sándor polgármes­ter. - Sok a kisgyerek, meglen­ne a kötelező létszám. A baj csupán az, hogy a falu­nak nincs pénze az intézmény­re, pályázati lehetősége pedig még kevesebb. Az előző ciklus­ban ugyanis a területfejlesztési tanácstól túl sok támogatásban részesült a település, így három éve egyetlen pályázaton sem tudnak elindulni. Ami kis fej­lesztés megvalósul, azt mind az önkormányzatnak kell kigaz­dálkodnia az amúgy sem túl bő költségvetésből.- Ennek ellenére reményke­dem - folytatja a polgármester -, hiszen ötvenmillió forintból el tudnánk indítani az óvodát. Talán nem dobják vissza a pá­lyázatunkat. A beruházás megkezdése nagy lendületet adna a falunak, Sokat tesznek a fiatalokért, mégis Jó néhány dologra lenne szükség. Elsősorban pénz kellene ennél már csak az lenne na­gyobb „dobás”, ha sikerülne el­érni, valaki finanszírozza meg a Kisasszond felé vezető földút leaszfaltozását.- Nem vagyunk zsáktelepü­lés, hiszen három irányból is meg lehet közelíteni bennünket - így Koszti Sándor -, ám a kisasszondi út nemcsak ne­künk lenne fontos, de például a csökölyieknek is. Jelenleg Kis­korpád felé kell kerülnünk, hogy a megyeszékhelyre jus­sunk, az új úttal viszont jócs­kán lerövidülne a távolság. Ami bizony a munkába járást köny- nyítené meg, hiszen a munka­képesek többsége Kaposvárra ingázik. A faluban siralmas a munkahelyzet: 40 regisztrált munkanélkülit tartanak nyil­ván, közülük ketten közhasznú munkásként dolgoznak, a töb­bieket közcélúként próbálják meg foglalkoztatni.- Úgy érzem, amit tudunk, megteszünk a helyiekért - mondja Koszti Sándor. - Az in­gázó gyerekeknek buszbérletet vettünk, még az is kapott ingye­nes tankönyvet, aki amúgy nem felelt meg a kritériumoknak. MOLT ES JÖVŐ Véget ért a mulatozás Otthon ülnek a fiatalok Hatvanhét esztendeje született Gigében Nemes Ferencné, aki­nek annyira a szívéhez nőtt a te­lepülés, hogy a mostani nehéz időkben sem tudja elhagyni.- Annyi szép emlék köt ide, hogy képtelen lennék másutt élni - ál­lítja a nyugdíjas asszony, aki ko­rábban postásként dolgozott a te­lepülésen, azaz mindenkit is­mert és mindenről tudott. - Pe­dig mára igencsak megváltozott a falu. A fiatalok elmentek, nincs kapcsolat az emberek között. Régen állandóan közös progra­mok segítettek a kapcsolattartás­ban. A korabeli tanító vezetésé­vel énekkar, színjátszó kör mű­ködött, s szülte minden hét vé­gén bált tartottak valamelyik háznál. Ma nemhogy bál, de is­kola, tanító sincsen.- Ha nem volt valamilyen ki­emelkedő esemény, mint mond­juk egy esküvő, keresztelő vagy születésnap - folytatja Nemes Ferencné -, akkor csak úgy, ba­rátságból gyűltek össze az em­berek. Az apósom remekül cim- balmozott, s vasárnap délután bizony mindig elővette a hang­szerét. Előbb csak magának pengetett, aztán a végén ott ropta az udvaron a falu apraja- nagyja.- Mára viszont ez el­képzelhetetlen. Hét esztendeje költözött nagy­bajomból Gigébe Balogh Tímea: nem a település szépsége von­zotta ide, sokkal inkább a szá­mára megfizethető telekár.- Sajnos, itt is ragadtunk - mondja a fiatal nő. - Építkez­tünk, ám továbblépni nem tu­dunk. Amit a házért kapnánk, abból közelebb Kaposvárhoz semmit sem tudnánk venni. Pedig jó lenne közelebb kerül­ni a megyeszékhelyhez, a falu­ban ugyanis egy fiatal számára szinte semmilyen lehetőség sincs. Nincs munkahely, szóra­kozási lehetőség, mindenért be kell buszozni Kaposvárra.- Vásárolni, szórakozni is oda­járunk - állítja Balogh Tímea. - Legalábbis aki megteheti. A többség viszont anyagi okok mi­att csak otthon ül. Itt pedig a fa­lunapon kívül semmilyen prog­ramot nem szerveznek. A fia­talok azonban ritkán mozdul­nak ki a faluból, még a gyere­kekkel sem tudnak mit kezdeni. - Még egy játszótér sincsen - folytatja Balogh Tímea. - Egyet­len kocsma jelenti a szabadidős programot. Jó lenne, ha leg­alább az ígért óvoda megvaló­sulna, hiszen legalább a kicsik­kel nem kellene nap mint nap ingázni Csökölybe. GIGEI MAGÁNÜGYEK Óriási futballdrukker a pecás falugondnok Falugondnokként az emberek szolgálata, egy­házgondnok­ként a temp­lom ügyeinek intézése tölti ki Nemes Gyu­la mindennap­jait. A középkorú férfi emellett legszívesebben horgászik, va­lamint fanatikus sportrajongó. A halakat leginkább Petörkén és Kiskorpádon riogatja, míg a sportok közül a foci a minde­ne. Fiatalabb korában kipró­bálta magát a pályán, ám egy szerencsétlen sérülés kettétör­te karrierjét. Talán nem vélet­len, hogy mindkét fia labdarú­gó: egyikük Kaposfőn, mási­kuk Csökölyben rúgja a bőrt. Aranysakál, muflonszarv a trófeagyűjteményben Szinte éjjel-nappal az erdőt járja Fodor Já­nos, aki nagy vadász hírében áll a környé­ken. A Csököly és Vidéke Va­dásztársaság tagja, s ebbéli minőségében sokat vadásztat is: osztrák és német kollégáit kíséri a határ­ban. Gyűjteményében számos irigylésre méltó trófea akad, hiszen egy hétkilós gím-, egy 3,4 kilós dámszarvas agancsá­nak, valamint egy 84 centis csigájú muflonszarvnak büsz­ke tulajdonosa. Ám legna­gyobb ereklyéje egy aranysa­kál, de látott már a megyében vadmacskát is. A szépirodalom nagy rajongója a mezőőr Nyugodt állása van László Vin­cének: a tele­pülés mezőőre­ként egész nap a természetet járja. Mindig akad valami érdekes látni­való, no és az emberekre is oda kell figyelnie, mert sok a fatolvaj és orvvadász. Szabad­idejében sem kedveli a han­gos, mozgalmas elfoglaltságo­kat: ha teheti, otthon üldögél kényelmes karosszékében és olvasgat. A szépirodalom nagy barátja, mindent elolvas, ami­hez hozzájut, s csak azért nem szavazott a Nagy Könyvre, mert szinte mindegyik a ked­vencei közé tartozik. Süteményhalmok várják a három unokát Hétköznapjait a hivatalban töl­ti Berecz Em& né, az önkor­mányzat hiva­talsegéde, ám amint lehetősé­ge adódik, az unokák körül sertepertél. Bár a gyerekek szüleikkel Szulokon laknak, nem múlik úgy el nap, hogy ne telefonálnának a gigei nagymamának, hétvégenként pedig nála vendégeskedik az egész család. Ilyenkor Berecz Ernőné a legjobb falatokat ké­szíti nekik, s nem átall egész nap sütni, hogy kedvencei kedvében járjon. Kuglófot, gyü­mölcstortát süt nekik, s néha rétes is kerül az asztalra. Kamcsatkai, afrikai ismerős a rádión keresztül Nagy bánata Koszti Sándor polgármester­nek, hogy ked­venc hobbija, a rádióamatőr- ködés lassan a feledés homá­lyába merül. Gige első embere viszont gye­rekkora óta barangolt az éter­ben, s a mai napig meg van­nak a kapcsolatteremtéshez szükséges készülékei. Koszti Sándor rengeteg ismerősre, barátra tett szert a rádión ke­resztül: két dél-afrikai és egy kamcsatkai rádióamatőrrel is sikerült felvennie a kapcsola­tot. Mára viszont elfogytak az ismerősök, s lassan bealko­nyul a rádiózásnak. Kerékpározik és a kertben süt-főz a háziorvos Napközben fehér köpenyben az emberek különféle pa­naszaira keresi a gyógyírt Dús István, a gige- iek doktora, aki az egész napos robot után legszíveseb­ben kerékpárra pattan. Sze­rencséjére a családja is szíve­sen ül nyeregbe, így gyakran az egész família együtt kere­kezik a környéken. Emellett a főzés nyugtatja meg legin­kább. Jó idő esetén felállítja a kertben a bográcsot, s külön­féle pörköltekkel, gulyásokkal, halászlével kápráztatja el a rokonságot és a barátokat. E- mellett remek húsokat is süt.

Next

/
Thumbnails
Contents