Somogyi Hírlap, 2005. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)
2005-09-25 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 39. szám
2005. szeptember 25., vasárnap Riport, interjú „Én nem vagyok üzletember” Müller Péter Sziámi lett az Operaház stratégiai igazgatója. Segít a nemzetközi kapcsolatteremtésben, abban, hogy a jó produkciók a Mezzo TV műsorára kerüljenek. De az év 365 napjából 340-et továbbra is a saját zenekarával, gyerekeivel és könyveivel tölt. MULLER PETER 1951-ben született Budapesten,.Sziámi, költő, filmrendező, énekes, Az URH, a Kontroll Csoport, a Sziámi Együttes tagja, körülbelül 150 dal szövegének szerzője, a Sziget Fesztivál kreatív igazgatója, a Magyar Állami Operaház stratégiai igazgatója. z ön számára most az a legfontosabb, hogy megjelentek a szövegei. De -bármennyire is berzenkedik ellene, az emberek többségének nem ez lesz a leglényegesebb önnel kapcsolatban. Miközben hangoztatja, nem szétválasztható az elit és a tömegkultúra, mintha az elit kultúrához vonzódna inkább, de nem erről közismert.- Nemcsak a szövegek fontosak, hanem az új CD is, benne a könyvben. Általában a figyelemre méltó mozzanatok a kultúra történetében, titokban születnek, az egyszemélyes vagy a kollektív ihlet légkörében. És utána, szinte kivétel nélkül, ami az avantgárdból emészthető, populárissá válik. Engem az elit és a popkultúra mezsgyéje érdekel, az a pillanat, amikor az egyik átszivárog a másikba. Arra kevésbé szoktak büszkék lenni a titkos művészek, hogy a folyamat visszafelé is működik.- A lelke szerint ön is ilyen titkos művész?- Az én életem nagy része a mai napig úgy telik, hogy ülünk egy pincében Gasner Jánossal, a zeneszerzővel meg még néhány zenésszel, heti három-négy-öt alkalommal, sok órát. Ezenkívül van a családom. És mindig van egy nagyobb port kavaró kultúr-j kaland, de ezek nem vesznek sok időt igénybe. Az a néhány ember/ aki a Sziámi zenekart alkotja - és j akik azért időnként változnak többször nagyon sikeres dolgot csinált, bár erre nem törekedtünk Meglehetősen szerény fellépti díjakért játszunk, akár egy kis vidéa ki klubban is. És bárki mosolyogd hat ezen, de szerintem amit csiná' lünk, az URH-tól, a Kontroll Cs< portig és a Sziámiig, elit kultúra.- Miért gondolja így?- Mert mindig a legérzékenyebb, legigazibb közönség járt a koncertjeinkre. És azért is merem mondani, mert az elit irodalomnak az egyik legjelentősebb fóruma az Élet és Irodalom. Ameddig nekem a versrovatban megjelennek a dalszövegeim, mert úgy dönt a szerkesztő, hogy ezek értékes, kortárs versek, és ezeket plusz még egy nagyon jó zeneszerzővel dallá is teszem, és el- éneklem, addig ki merem jelenteni, hogy elit kultúrát csinálok. Aki erre ma rá tud hangolódni, az olyan ritka madár, mint aki annak idején Verdire vagy Wagnerre rá tudott hangolódni. Ámbátor, az akkor nem is volt annyira ritka. Mi nem pénzért, sikerért zenélünk, aki ezt teszi, elveszett ember. Mi azt csináljuk, amit szeretünk, és olykor elér bennünket a siker. Nagyon sok kísértésben van pedig részem. Ezek látszólag meg- könnyítenék az életemet, valójában inkább tönkre tennének. Azért meglehetősen sokan örülnének csekélyke lehetőségeknek is.- En pedig azt mondom, hogy ezek a lehetőségek igen komoly terhet jelentenek. Szerencsésebb, akinek egyszerű élete van, de tudja, hogy azt jól hajtja végre, mint az az ember, akire állandóan lecsapnak a különböző nagy formátumú lehetőségek.- Ez konkrétan mit jelent?- Például azt, hogy először szinte véletlenül kezdtem énekeim a verseimet.- Azt mondta, hogy hallása, hangja sincs igazán, de valami belülről jön.- Ha erre az ember rájön harmincévesen, az nem ugyanaz, mint amikor a tizennégy éves fiam v fogja magát, zenekart alapít, ordít torkaszakadtából, és majd kiderül, hogy elég-e hozzá a muníciója. Én azonban már felnőttként döntöttem. Nem újságban publikálok verseket, nem versesköteteket írok, hanem eléneklem a költeményeket. Még akkor is, ha ez nekem zeneiskola, tehát valameny- nyire meg kellett tanulnom énekelni. Igazán nem hírességre és pénzre vágyó, falusi, házi zenekarral zenéltünk, amikor egyszer csak jött valaki, aki azt mondta, ez nagyon jó, ezt ő megszervezi. Utazgattunk, koncerteztünk. Aztán ez az ember pesti koncertet is szervezett, és lemezkiadást is, miközben még csak ugyanazokat a dalokat játszottuk. Az utazgatásaink során összebarátkoztunk sokakkal, akikre nem volt elég időnk. Kitaláltuk, hogy menjünk el együtt nyaraim. Összeszedtünk nyolcvan embert és elmentünk egy hétre nyaralni. Ingyen megkaptunk egy úttörőtábort. Zenél- gettünk, színházat csináltunk, sportoltunk, kirándultunk, filmeket vetítettünk, beszélgettünk. A következő évben a nyolcvan helyre bejelentkeztek nyolcezren. Ebből született a Sziget Fesztivál.- De amikor a Szigeten a nagyszínpadon lépnek fel - többen kifogásolták, hogy miért ott, hiszen nem volt elég néző -, akkor nyilván törődik azzal hogy értékesítse azt, ami a pincében megszületett.- Lehet, hogy tizenhárom év után felmerül olyan kérdés, hogy a Sziámi zenekar mit keres még a nagyszínpadon? A Sziámit a többiekhez hasonlóan vagy meghívják a Szigetre, vagy nem, én soha nem szólok bele a programba, nem erőltetem a jelenlétünket. Mi vagyunk a Sziget házigazda zenekara, így szoktak felkonferálni bennünket, és ez személyesen nem esik rosszul, hiszen a Sziget nem holmi állami rendezvény, hanem, akármilyen óriásira nőtt, a mi szülinapi partink, ahova a barátainkat és a barátaink barátait invitáljuk.- Nem lenne hangulatosabb kisebb színpadon, zsúfok nézőtér előtt játszani?- Önt melyik feltörekvő, fiatal zenekar bérelte fel? Komolyra fordítva: játszunk ott is, a kezdetek óta mi zárjuk a Bahia színpadon a fesztivált, néha a színházi sátorban is fellépünk, idén például a Seress-esttel. Talán nem arról van szó, hogy már annyira gáz a zenekar, hogy nem jönnek az emberek. Sokszor próbáltunk meg éppen divatos fiatal zenekart a '^til Nagyszínpadra tenni, de nem működtek igaín jól, nem nagy az Igazán ütős felhozatal, kevés a tartós érték, minket azért többnyire még annak tartanak. Ráadásul, ha én Szinetar Miklós Novak Peter rendező táncos enekes minden áron sikeres akarnék lenni, akkor egészen biztosan nem a fesztivál leggyengébb napjára, hétfőre lőném be magam, és nem Nick Cave elé, aki már többször járt Magyarországon, és - bár szerintem ő a legértékesebb program a Nagyszínpadon, sose vonzott stadionnyi közönséget. Hanem Annyit ráncigállák ide-oda az Operaházat, hogyha én ott dolgoznék, akkor rémültebb és agresszívebb lennék. szombaton, a legtöbb közönséget vonzó külföldi együttessel lépnék fel, és akkor tuti, hogy ott temérdek néző van. A programszervezők jól döntöttek, hogy Nick Cave-vel raktak egy napra, mert hozzá van a legtöbb közünk. Amikor hét végén játszunk, a nagyszínpadon is telt ház van, de ez messze nem a legfontosabb. Cave verseit fordítottam, az én kiadóm adta ki a könyvét. A - miatta és az eső miatt is elfogadhatóan - kevesebb néző dacára utólag is ezt tartom jó döntésnek. Soha nem éltem nézőszám, példányszám vagy slágerlista bűvöletben.- A pénznek óhatatlanul fontos szerep jut egy nagyszabású rendezvényen. A Sziget Fesztivál nemcsak művészet, hanem üzlet is.- Én nem vagyok üzletember. Számomra a Sziget a gyerekem, aki megnőtt és üzletember is lett. A jelen formájában is borzasztó jó dolognak tartom. Egy nagyon pici, nem különösebben jómódú országban olyan kultúrértékeket tömörít, amelyek miatt Európa legnagyobb és legjobb fesztiváljának tartják. Ahhoz, hogy ez megszülessen, ebbe pénzt kell fektetni, és reménykedni kell abban, hogy a végén ez a pénz kijön belőle. Mindehhez borzasztó alacsony a Sziget állami támogatása. Ezért nagy kockázattal, igen magas költégvetést kell reszkírozni, hiszen ,8 milliárd forintba kerül a rendezvény. Sokan a körmüket rágják, hogy a nullszaldó meglegyen, és ha plusz is van, akkor ennek természetesen örülünk, de ez engem nem motivál.- Mit szeret még mindig a Szigetben és mi az, amit már nem?- Én a kevés ember, a meghitt pillanatok, az elmélyülés híve vagyok. I Ennek a nagy tömeg nem kedvez. A klubot jobb terepnek tartom, mint a stadiont vagy a nagyszínpadot. Ehhez együtt van a zene, az ital, a filozófia, az erotika és a kultúra. Dionüszoszi és apollói ünnep egyszerre. Ezt pozitív dolognak tartom egy olyan világban, amelyben az emberek ok nélkül öldösik egymást.- Az opera is gyerekkori vonzalom?- Az Operaházban nőttem föl. Anyukám baletttáncos volt, abba kellett hagyma, és ő lett az Opera színésztársalgójának büfése, időnként az Erkel Színházé is. Néhány éves gyerekként bent ültem Nádasdy Kálmán próbáin.- A Miskolci Operafesztiválnak pozitív a visszhangja...- Nem egészen, mert azért aki elkötelezett híve valamelyik bukott operapályázónak, az csak nem restellj leírni, hogy már az sem jó, hiszen azt ugyanaz a csapat csinálta, amely most sikeresen pályázott az Operaház vezetésére.- Azzal azonban nyilván számolniuk kellett, hogy a kinevezésükből botrány kerekedik. És hogy félnek az elbocsátásoktól az emberek.- Félelmetes helyzetben is vannak azok, akik félnek, de ezt a helyzetet nem mi teremtettük. Mi azt vállaltuk, hogy megpróbáljuk megoldani a gordiuszi csomót.- De a megoldás óhatatlanul leépítésekkel járhat.- Hála istennek, ez nem érintkezik az én munkámmal. Mint stratégiai igazgató, a csapatépítésben segítek. A hiányzó embereket megpróbáltam bevonni a vezetésbe, és úgy látszik, hogy sikerrel. Segítek a nemzetközi kapcsolatteremtésben, részt veszek a stratégiai döntések előkészítésében, de nem vagyok döntéshozó. Tárgyalásokat kezdtem arról, hogy az Operaház jó produkciói helyet kapjanak a Mezzo TV műsorában. Én egyébként nagyobb botrányra, értetlenségre, ellenállásra számítottam. Annyit ráncigálták ide-oda az Operaházat, hogyha én ott dolgoznék, akkor rémültebb és agresszívebb lennék.- Mosolyognak önre, vagy érzi a hátán a szúrós tekinteteket?- Az jelent meg a sajtóban, hogy kifütyülték a vezetőséget. Engem nem fütyültek ki, kicsit még meg is tapsoltak. Lehet, azért, mert bejelentettem, hogy társadalmi megbízatásban dolgozom. Különben azért tartottam ezt a bejelentést fontosnak, mert a szakszervezet hirdetőtábláján azt olvastam, micsoda dolog, hogy miközben létszámleépítés van, megduzzad a vezetőség. Úgy gondoltam, én nem lehetek az egyik oka ennek az ellentmondásnak. Egyébként a létszámleépítést már az előző vezetés elkezdte.- Ön pedig leginkább alanyi kötő marad?- Az év háromszázhatvanöt napjából háromszáznegyvenet a saját természetes közegemben, zene, könyvek és gyerekeim körében töltöm, ha a fene fenét eszik, akkor is. Bóta GAbor Müller Péter Az Operaház előző igazgatója szerint Sziáminak az a legfőbb jellemzője, hogy tehetséges. Nehéz a műfaját meghatározni, a könnyűzenétől az operáig terjed. Leginkább azt szeretem benne, hogy szellemesen gondolkodó ember. Rendkívül sokat tanultam tőle akkor is, amikor még nem ismertem. Hiteles személyiség és ősteoretikus, aki azonnal elképesztő mennyiségű megfejtést képes adni a legkülönbözőbb élet- és sorshelyzetekre. Barátom ő kiskorától fogva. Valamikor féltettem, mert kivételesen nagy erőket hozott magával, de már látom, hogy egyre szebben és könnyedebben él vele. -
