Somogyi Hírlap, 2005. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)
2005-09-10 / 212. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2005. SZEPTEMBER 10., SZOMBAT 11 HÉTVÉGE Kilitiről repült Repülni is megtanította feleségét a kormányzóhelyettes, aki gyakori vendég volt nyaranta az akkori Horthy Miklós repülőtéren Siófok-Kilitiben. Szobrot is állítottak a tiszteletére a kikötőben, ami a háború után eltűnt, feltehetően megsemmisült. Tengerre lát Gróf Edelsheim Gyulai Ilona 1941-ben kötött házasságot Horthy Istvánnal. A 87 éves özvegy a portugáliai Estoril mellett, az óceánparti Cascas település Malveira elnevezésű részén él; hegytetőre épült házából remek kilátás nyílik a tengerre. Összefogást sürget- Az 1993-as újratemetésen azt mondta a fiam: azok, akik itt vannak, fog- ' janak össze azokkal, akik nincsenek itt. Máig nem történt ez meg. Széthúzás '■ van, így viszont nem halad ■ az ország előre. Talán idő- : vei, Isten segedelmével ősz- • szefog mégis a magyar... Merénylet volt a repülőgép-baleset horthyné Volt egy titkos mondat, aminek hallatán csapataink átálltak volna az oroszokhoz Szamomra nem kétséges: nem baleset volt a férjem halála. Merénylet áldozata lett. Hitler német tartománnyá akarta tenni hazánkat egy győztes háború végén. A kiugrási kísérlet azért volt sikertelen, mert a tábornokok, kormánytagok egyedül hagyták Horthy Miklóst. Volt egy titkos üzenet, ennek hallatára csapataink átálltak volna az oroszokhoz. Eljuttatását azonban szabotálták a Szálasi-tisztek. Gróf Edelsheim Gyulai Ilona, Horthy István kormányzóhelyettes özvegye mondta mindezt siófoki látogatásakor. Fónai Imre- A Budai Várban jártam, s megpróbáltam rekonstruálni: hol lehettek a szobáink; teljesen megváltozott azonban minden, az udvar azonban ugyanolyan. Az ostrom után a vár egy részét felrobbantották, ezt csak most tudtam meg, s érthetetlen számomra - mondta a 87 éves, Portugáliában élő özvegy. A siófoki Teátrum kávéházban tartott, szűk körben propagált beszélgetésen felmerült az örök kérdés: mi állhatott vajon Horthy István 1942-es tragikus végű repülőgép-balesete mögött?- Szabotázs - szögezte le Ilona asszony. - Két nappal korábban Kijeviben voltunk a férjemmel. Sajnos, elővigyázatlannak bizonyultunk. István elmondta: Magyarországon már nem lehet segíteni, ezért kimegy Amerikába, mert onnan még számíthatunk segítségre. Később kiderült: tele volt a lakás poloskával, tehát lehallgatták a beszélgetésünket. Másnap elrepült, s már nem láttam élve. A németek nyilván nem engedhették meg, hogy visszajöjjön Magyarországra. Nincs bennem kétely, hogy így történt, bár repülőhibának próbálták beállítani. Horthy István kormányzóhelyettesi tisztsége dacára az első vonalban repült, benne volt tehát ebben a hősi halál lehetősége; szükségszerű volt vajon az áldozat? - Amikor még MÁV-el- nök volt, posztjából fakadóan nem mehetett a frontra - így özvegy Horthy Istvánné. - Ahogy kormányzóhelyettes lett, azonnal azt mondta, megnézi a fronthelyzetet, találkozni akar a tábornokokkal. Édesapja, a kormányzó sem beszélte le; ő is ezt tette volna a helyében, árulta el Horthy Miklós. Repülőtisztként, az első vonalban persze kellett volna mellé egy biztonsági csapat, még ha titokban is. Nem tudom fölfogni, miért maradt ez el. Adtak mellé ugyan egy tisztet, de róla már az elején Horthy Istvánné dedikálta könyvét a korszak iránt érdeklődő olvasóknak fotó: gáti körnél azt mondta: nem szimpatikus nekem ez az ember. Jóval később tudtam meg: ez a Szabó tábornok Szálasi embere lett... Horthyné szerint a kiugrási kísérlettel az volt a baj, hogy kevés embert lehetett beavatni, s akik tudták a részleteket, azok is elszabotálták. - Hozzájutottunk egy titkos Hitler-tervhez: a magyar nép nem illik bele az árja fajba, az ország német tartomány lesz egy győztes háború végén. A kormánytagok, tábornokok nem segítették a kormányzót, egyedül maradt. Volt egy titkos mondat, ami ha elhangzik, csapataink átálltak volna az oroszokhoz, ám ennek az eljuttatását elszabotálták a Szálasi-tisztek. Egy kis séta Eszak-Somogyban FOTÓ: LÁNG RÓBERT „ERŐS VARUNK, A NYELV” (Kosztolányi) Ló és zabla Gyógyító alkotók művészete Füleki Tímea Nemcsak a tudományok, a művészetek területén is maradandót alkotnak a Magyar Orvosíró Képzőművész Kör XXX. Kongresszusának résztvevői. Egytől egyig orvosok, napi munkájukban a racionalitás szilárd talaján mozognak, szabadidejükben a valóságon túli tartalmakat kutatják. A hétköznapokon fizikailag és szellemileg fárasztó munkát végeznek, dolguk végeztével akvarelleken, fotózás vagy versírás közben engedik szabadjára fantáziájukat. A hétvégén hetven alkotó mutatja be munkáit a Hotel Lellében rendezett kongresszuson, melynek immár huszadik alkalommal ad otthont a megye.- Kötcsei születésűként évtizedekkel ezelőtt elhatároztam, hogy megismertetem Somogyországot kollégáimmal - mondta Csapiáros Zsuzsa, a Magyar Orvosíró Képzőművész Kör elnöke. Verseit, humoreszkjeit, novelláit, regényrészleteit olvassa fel az eseményen több mint félszáz szerző, a képzőművészek között keramikusok, szobrászok, festőművészek, fotósok, hímző- és se- lyemfestő-munkái láthatók. A saját műveken túl az évfordulókról is megemlékeznek az orvosok: Vértes László gerontológusfőorvos Csokonaira és József Attilára emlékezve tartja előadásait. A kongresszuson a hazai doktorokon túl Svájcban, Németországban, Erdélyben és a Vajdaságban élő magyar ajkú orvosok is részt vesznek, akik már barátként köszöntik egymást a három évtizedes múltra visszatekintő rendezvényen. Csákányban szálltam fel a buszra, Tikosra igyekeztem, bár nem voltam biztos benne, miként jutok oda. Somogysámson és Sávoly között keveregve kaptam az információt: megy arrafelé busz, de csak negyed háromkor. Délután egy óra volt. Sürgetett az idő, várt a feladat. A buszról leszállva körbenéztem, kihez fordulhatnék segítségért. Tanácstalanságomat látva szólított meg egy idős nénike.- Innen már nincs messze Tikos, mindössze tíz kilométer. Egy ilyen fiatalembernek ez meg sem kottyan - mondta mosolyogva, miközben lelkesen mutogatott. Erre meg erre menjek, ott forduljak balra, aztán csak egyenesen. Elindultam gyalog. A település végét jelző tábla előtt még megálltam egy háznál, s érdeklődtem, biztosan jó irányba tartok-e. A kertes ház kapujában kikönyöklő idős házaspár megnyugtatott, jófelé megyek. Azonban féltőén figyelmeztettek is: a következő faluban ne akarjak szóba állni senkivel. Miért is?- Ott cigányok laknak - suttogta az asszony. Miközben ezt mondta, mosolyra húzódott a szája, s nem tudtam, viccnek szánta-e vagy valamiféle veszélytől akart megóvni. Tízperces erőltetett menet után értem el „a következő falut”, ahol a táblán ez állt: Ma- rótpuszta. Mindössze harmincnegyven házból áll, ahol a lakók akkor is épp mindennapi dolgaikat tették, amikor megérkeztem: asszonyok mentek vízért a kúthoz, mások szomszéSzia, honnan jöttél? És hogy hívnak? doltak, megvitatták a napi eseményeket. Bent a házak udvarán frissen mosott ruhák száradtak a tűző napsütésben. Valahonnan George Michael egyik örökzöld slágere szólt. A „jó tanáccsal” rífemtörődve szólítottam meg az első út szélén álldogáló családot, s ők is megerősítettek: jó irányba megyek. Komótosan s kissé fáradtan bandukoltam végig a parányi településen. Az utcán gyerekek játszottak, s közben nagyra nyílt szemekkel néztek rám. Úgy tűnt, leginkább az ő figyelmüket keltette fel az „új jövevény”. Ahogy elmentem mellettük, szinte kivétel nélkül üdvözöltek. - Szia, honnan jöttél? - kérdezte kíváncsian egy 8 év körüli fiúcska. - És hová mész?- folytatta a társalgást. Két végtelenül egyszerű kérdés, mégis meglepődtem rajtuk. Nem az érdekelte őket, ki vagyok vagy hogyan keveredtem oda, s az sem, hogy miért. Honnan jövök, s hova tartok. Bár nem álltam meg, hallottam, ahogy nevetgéltek, összesúgtak mögöttem. Én is mosolyogtam. Addigra már egész kis csoport alakult belőlük. - És hogy hívnak? - érdeklődött kissé félénken valamelyikük. Mikor elárultam a nevem, ismételgetni kezdték, s még akkor is kiabáltak utánam, amikor a falu végére értem. Utoljára egyikük még felajánlotta, hogy elvisz, csak előbb még elkéri a papa autóját. Megköszöntem a nagylelkű felajánlást, ám továbbra is ragaszkodtam a gyalogláshoz. Lassan magam mögött hagytam Marótpusztát, a gyerekeket, az út mellett diskuráló asszonyokat, férfiakat, a zeneszót, egy kis világot, amit ott és akkor láthattam Tikos felé, gyalogosan. Régi szép szavaink közül ezúttal a kocsiba is fogható lóval és a lószerszámokkal foglalkozunk. Ha a kocsi elé lova(ka)t fognak, létrejön a lófogat. Városi ember - sajnos - egyre kevesebb lóval találkozik; így aztán a lóhoz kapcsolódó szavaink egy része is ismeretlen marad a számára, s lassan feledésbe is merül. A lónak sok rokon értelmű szava van; és sok szólásunk, közmondásunk is kapcsolatos a lóval. Ki ne ismerné a lovacska, a paci, a csikó, a paripa, esetleg a táltos szavunkat? De a többi bizonyára már kevésbé ismert: mén (Petőfi Az Alföld című versében így ír: „Méneseknek nyargaló futása / Zúg a szélben, körmeik dobognak, / S a csikósok kurjantása hallik / S pattogása hangos ostoroknak.”), kanca, csődör, cocó, gebe, virsli (ez tréfás nyelvhasználatban). Nézzünk néhány lószerszámot: hám (a lószerszámnak a szügyet és a törzset övező, az istrángot tartó része). A szügy egyébként a ló testének a két mellső lába között van. Az istráng a hámot a hámfával összekötő szíj vagy kötél. A hámfa a lószerszámnak a kocsihoz közeli alkotója, ennek két végéhez köszív És szellem. Évmilliókkal ezelőtt gyönyörű kék kő született egy földre hullott meteoritből. Százezer évvel ezelőtt egy lány megtalálta a követ, ami meghatározta egész későbbi életét - akárcsak a következő generációkét. Barbara Wood Az áldást hotik az istrángot. A kantár a lószerszám fejen lévő része, amely a zablát is magában foglalja; és a zablán kívül a homlokszíjból, az álladzóból, a gyeplőből (másképpen kantárszár) áll. A zabla vagy zabola a ló szájába teendő, és csuklósán ösz- szekapcsolt vaspálcikákból áll. A gyeplő pedig két végével kétoldalt a zablához kapcsolt hosszú szíj, amellyel a befogott lovat irányítják. Ha pl. valaki rövidre vagy szorosra fogja a gyeplőt, biztosak lehetünk benne, hogy megszigorítja a fegyelmet. Aki pedig zabolátlan, azt előbb-utóbb megzabolázzák, vagyis féken tartják, szelídítik, megrendsza- bályozzák. De ne essünk át á ló másik oldalára, mert még kipányváznak bennünket! (A pányva legelő állat kikötésére használt hosszú kötél.) Ady így ír. „Kipányvázták a telkemet, / Mert ficánkolt csikói tűzben, / Mert hiába korbácsoltam, / Hiába űztem, hiába űztem. // Ha láttok a magyar Mezőn / Véres, tajtékos, pányvás ménét; / Vágjátok el a kötelét, / Mert lélek az, bús magyar lélek.” MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ zó kő című könyvéből nemcsak a regényhősök életét ismeri meg az olvasó, hanem részesévé válik az emberiség sodró történelmének is. KÖNYVAJÁNLÓ t A i »
