Somogyi Hírlap, 2005. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-10 / 212. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2005. SZEPTEMBER 10., SZOMBAT t C'tí’ Harcolnak az iskoláért vitát kavaró döntés Kevés volt a diák, összevonták az osztályokat A gyerekek maroknyi csapata önfeledten játszik a szünetben a kis iskola udvarán. Ők talán nem tudják, milyen feszültsé­gekkel, gondokkal telt a nyár. Csak azt látják, hogy az eddigi négy osztály helyett már csak kettő van, és napköziscsoport is csak egy maradt. Ahogyan a tanárok közül sem kezdte min­denki újra a tanítást.- Nehéz döntés elé állított minket az önkormányzat, mi­kor a létszámleépítésről hatá­rozott. Hat pedagógusból hár­mat kellett elküldeni. Azért igyekszünk megvalósítani a vállalt etnikai oktatási progra­mot, amelyben hagyományőr­ző foglalkozások, népismereti órák, a cigányság életét megis­mertető szakkörök is vannak - mondta Pappné Tóth Andrea is­kolaigazgató. A döntés, illetve annak előz­ményei már régóta borzolták a kedélyeket a faluban, hiszen - sokak szerint pont az etnikai oktatás vállalása miatt - egyre kevesebb szülő íratta az alsó tagozatos helyi iskolába a gyer­mekét, ami nem csak érzelmi gondokat okozott a település önkormányzatának.- Korábban nagy harcok árán maradt önálló intézmé­Osszevont osztályban, de legalább helyben tanulhatnak az alsó tagozatos diákok nyünk az iskola, és nem vált valamely nagyatádi általános iskola tagintézményévé. A szü­lők ezt nem értékelték, s elvit­ték innen a gyerekeket. Az ön- kormányzatnak a régi formá­ban, 30 gyerekkel már rendkí­vül nagy költséget jelentett az oktatás, kénytelenek voltunk költségcsökkentő változtatá­sokról határozni. Hiszen más­ra, fejlesztésekre, útépítésre és javításra is kell pénz a faluban - mondta Mikola Vilmos pol­gármester. Az önkormányzati tervek­nek pedig látszata is van. Az aktív életet élő falubeliek büszkék a szép faluközpontra, s a kis falut is szeretik. Egye­dül a munka és a pénz hiánya nehezíti életüket, de igyekez­nek tenni a problémák ellen, általában közösen, hiszen az alig ezer lelket számláló tele­pülésen jó, összetartó közös­ségek vannak. MÚLT ÉS JÖVŐ » Őrzik a hagyományokat Borban, versenyben a jövő Ma már közel ötven tagja van a 2001-ben alakult helyi nyugdí­jasklubnak. A tagok nemcsak a közösségszervezést, hanem a falu történetének, múltjának felelevenítését, kutatását és bemutatását is felvállalták. - Olyan idősebb emberek is van­nak a tagjaink között, akik még jól emlékeznek Ötvöskónyi ko­rábbi életére. így az ő segítsé­gükkel próbáljuk magunk is megismerni a település egyko­ri arculatát, a régi életet - mondta Gráfsics Jánosáé, a klub vezetője. A klubéletből persze nem hiányozhatnak a jó han­gulatú találkozók sem, ahol az otthon készült kézimunkák be­mutatására, de az élmények elmesélésére is van lehetőség. - Most a nyári szünet után épp a hétvégén lesz az első össze­jövetelünk. Névnapozást, mu­latságot terveztünk. Hetente ta­lálkozunk szervezetten. Idővel szeretnénk a fiatalokat is bevonni a falu életébe, hiszen nagyon hiányoznak. Sokan el­mentek a faluból még gyerek­ként. Másutt tanulnak és már nem jönnek haza. Nagymamák, nagypapák vannak a csopor­tunkban, akikkel közösen ta­lán sikerül hazahívni és itt tartani a fiatalokat. Ötven-hatvan gazda tartozik abba a hegyközségi szervezet­be, amelynek ügyeit Kiskó La­jos intézi, aki maga is szőlőtu­lajdonos, s azon dolgozik, hogy jó hírét vigye az ötvösi bornak. - Jó szőlő terem és jó bor készül a faluban, amit már sokan ismernek, de még nem elegen. Ezért folyamato­san dolgozunk azon, hogy mi­nél több borosrendezvényt szervezzünk. Ez ugyanis ki­csit megmozdítaná az ittenie­ket is, messze vinné Ötvös­kónyi hírét, s mindez talán lendítene a falu életén - mond­ja. Jelenleg egyetlen borver­seny van a faluban, ám az olyan sikeres, hogy időről időre nagyobb terület kell a megrendezéséhez. Ilyenkor sokan jönnek a távolabbi tele­pülésekről is. - Az önkor­mányzat sok segítséget ad eh­hez a programhoz. A falu jövő­beni esélyeinek gazdagítását is segítené egy vagy több hí­res és jól megszervezett, bor­hoz kapcsolódó rendezvényso­rozat, amelyet az egész or­szágban, de még a környező országokban is ismertté ten­nénk. Horvát és szlovén gaz­dákkal, gazdaszervezetekkel már felvettük a kapcsolatot. EZ A HÍR ÖTVÖSKÓNYIBAN Olcsó áram a szőlőhegyen Hamarosan mégis lesz áram a szőlőhegyi házakban. Ko­rábban már felmerült a vil­lanybevezetés, ám az akkor ingyenesnek ígért munkákat végül aránytalanul magas áron vállalta volna a szolgál­tató, így a tulajdonosok in­kább lemondtak róla. Most új ajánlattal jelentkezett a cég, s az előzetes felmérés után megállapított ár is megfelelő volt, így még az ősszel meg­kezdődhetnek az áram beve­zetéséhez szükséges munkák. Nem lesz közös étkeztetés Mégsem lesz közös az ebédje a belegi és az ötvöskónyi lako­soknak. A szomszédos telepü­lés ugyanis vélhetően nem ve­szi igénybe Ötvöskónyi meg­újult konyhájának szolgáltatá­sait. A korábban megkötött megállapodás szerint nem csak a főzést, hanem a kiszál­lítást is vállalta volna a telepü­lés. Az eredeti tervek szerint Belegben 75, Ötvöskónyiban közel százharminc embert érintene, hiszen a szociális el­látottakon kívül az iskolások és az óvodások ebédje is itt készült volna. Szépül a kultúrház Nyár elején adták át a műve­lődési házat, és azóta folya­matosan szépítik környezetét. Hamarosan a berendezési tár­gyakat is megvásárolja az ön­kormányzat. Ehhez, valamint a parkosításhoz pályázati tá­mogatást is kapott a telepü­lés. Szintén pályázati segít­séggel készül el az új kerítés és megújul a közelben lévő buszmegálló is. Összefogtak a falunapért Miközben szinte minden telepü­lés dúskál a rendezvényekben, búcsút, gasztronómiai versenyt, falunapot tartanak, Ötvöskónyi­ban elült a falunap hagyománya. Ám a helybeliek régóta szeret­nék, ha újra közös mulatságon szórakozhatnának. Ebben part­ner az önkormányzat is, de bizo­nyos anyagi feltételeket nem tu­dott vállalni. A helybeli vállalko­zók álltak az ügy mellé, akik ösz- szefogva felvállalták a falunapi programokkal járó költségek na­gyobbik részét így hamarosan az ötvösiek is újra ünnepelhetik kis településüket Az első ilyen jelle­gű programra még az idén sor ke­rül, itt derül majd ki, pontosan mire vágynak a helybeliek, s a következő évek rendezvényeit eh­hez igazítják majd. EZT SÜTIK ÖTVÖSKÓNYIBAN Diós krumplipacsni Hozzávalók: 75 dkg krumpli, 10 dkg vaj, 4-6 evőkanál tej, 15 dkg liszt, csipet só, bors, kakukkfű, szerecsendió, 5 dkg dió durvára darálva. A krumplit meghámoz­zuk, kockára vágjuk, majd sós vízben megfőzzük. Krumplinyomón átnyomjuk, a fele vajat, a lisztet és a tejet hoz­záadjuk. A jól formálható tész­tát gombócokká alakítjuk, eze­ket kissé belisztezzük, majd sü­tőpapíros tepsire tesszük. Kanállal lenyomkodjuk őket úgy, hogy kb. 1 cm magas, 10 cm átmérőjű korongokat kapjunk. Megszórjuk kakukkfű­vel, szerecsendióval, só­val, borssal, majd a tetejére dur­vára vágott dió kerül. A maradék vajat a kis sütemények tetejére rakjuk, és forró sütőben kb. 30 perc alatt sütjük ropogósra. A CIKKEKET ÍRTA ÉS A FOTÓKAT KÉSZÍTETTE CSIKÓS MAGDOLNA AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA ÖTVÖSKÓNYIMAGÁNÜGYEK Éjszakánként olvas Történelmi és földrajzi témá­jú könyveket olvas szívesen Pappné Tóth Andrea iskola- igazgató. Bár manapság munkája és gyermekei ne­velése mellett egyre kevesebb ideje jut ked­venc időtöltésére, azért az es­téket, az éjszakák egy részét szívesen áldozza a könyvekre. Az ismeretterjesztő, tényközlő művek mellett a háborús re­gényeket is megszerette, ezek közül különösen Erich Maria Remarque alkotásait kedveli. A romantikus, érzelmes best­sellereket sosem szerette, in­kább a valósághű, izgalmas, fordulatos darabok álltak közel hozzá, s ez máig így maradt. Herenden tanult tekézni Középiskolás korában véletle­nül csöppent bele a tekézésbe Majzik Anikó, aki Herenden porcelánfestő­ként tanult, ott ismerkedett meg ezzel a já­tékkal. Azóta rendszeresen hódol az általá­ban férfiasnak ítélt sportnak. Korábban versenyzett is, csa­patban és egyéniben is szép eredményeket ért el, ifjúsági világbajnokságra is kijutott, s sokáig játszott kaposvári egye­sületben. Ma már családsegítői munkája, családja s a folyama­tos tanulás mellett nem jut ide­je a versenyszintű sportra, de szabadidejében szívesen ját­szik, s a környékbeli bajnoksá­gokon indul időnként. Dekorációkat készít Természetes anyagokból ké­szít dekorációkat, használati és dísztárgyakat Major Zsu­zsanna óvónő. A település kis óvodájában is jó néhány munkája meg­található. Az óvodai helyisé­gek szinte mindegyikében van valami, ami a keze munkáját dicséri. A dekorálás, a barká­csolás régóta érdekli, otthoná­ban is sok mindent maga ké­szített, varrt. Ötleteket újsá­gokból, tévéműsorokból merít, de saját elképzelés alapján is dolgozik. így valóban egyedi darabok készülnek, melyek nem csak szebbek, de lénye­gesen olcsóbbak is, mint a boltban megvásárolhatók. Unokáival tölti idejét A munka, a család és az uno­kák mellett nem nagyon jut idő komoly hobbira, de nem is nagyon bánja ezt Gáspár Istvánná könyv­táros, aki leg­szívesebben minden idejét 4 és 6 éves fiú­unokájával töltené, a kisfiúk olyannyira levették lábáról. Hét közben is sokat találkoz­nak, együtt sétálnak, játsza­nak, sokszor estig s ilyenkor persze minden a gyerekek kö­rül forog, akik szívesen játsza­nak kis autókkal, építőjátékok­kal is. Természetesen az épí­tésből a nagymama is kiveszi részét s legalább annyira élve­zi a közös alkotás, játék örö­mét, mint a kisgyerekek. A szőlő szerelmese Tavasztól őszig a szőlő ápolása, gondozása foglalja el Zsifkó Jó­zsefet, aki azt vallja, aki nem szereti a szőlő­vel járó mun­kát, az inkább ne is csinálja. Neki nincs ilyen gondja, hiszen öröm­mel foglalatoskodik földjén, ahol hazai és direkttermő faj­ták is teremnek. A gazda ter­mészetesen nemcsak a mun­kát, hanem annak gyümölcsét is szereti, leginkább a vörös­borok tartoznak kedvencei kö­zé. így abból többet is termel, de fehérből is bőven készül, hi­szen a vendégekre, rokonokra, ismerősökre is gondol, akik rendszeresen és szívesen fo­gyasztják az ízletes nedűt. Goblenek a családnak Évek óta varr gobleneket Recsek Zoltánná, aki felnőtt­ként kapott rá a mutatós képek készítésére. Idejétől és a kép méretétől függően napo­kig, hetekig, de néha hónapo­kig tart a sablo­nok hímzése, melyeket saját részre és ajándékba is szívesen készít. Kedvencei a csendéle­tek és a tájképek, de mostaná­ban szentkép készítésén is gondolkodik, hiszen megfogta annak szépsége. Ismerősei, ba­rátnői között is van, aki foglal­kozik a kézimunkázásnak ez­zel a fajtájával, így gyakran cserélnek tapasztalatot, segítik egymást ötletekkel, de néha még alapanyagokkal is. i k V ALMANACH - 147 - ÖTVÖSKÓNYI

Next

/
Thumbnails
Contents