Somogyi Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 178-203. szám)
2005-08-28 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 35. szám
2005. augusztus 28., vasárnap Riport, interjú ? „Úgysem tudok megnyugodni” Hegyi Barbarát a minap kitüntették, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovag keresztje polgári tagozatát kapta. Amúgy a magánéleti gondjaiból szerepet formált, a színpad hasonlít a pszichoanalízishez. Most boldog a kislányával és párjával, Zoránnal. HEGYI BARBARA Született: Budapest, 1966. január 16. Pályafutás: A József Attila Színház után, 1996- tól a Vígszínház tagja. Család: Egy kislány édesanyja. Fontosabb színházi szerepei: Heavenly Finley (Az ifjúság édes madara), Lucile (Az úrhatnám polgár), Geréb (A Pál utcai fiúk), Beatrice (Sok hűhó semmiért), Mae (Macska a forró tetőn), Recha (Bölcs Náthán).. Fontosabb fllm- tévészerepei: Elveszett paradicsom, Sztálin menyasszonya, A magzat, Kisvilma. fej szobrát. Arra emlékszem, hogy az anyám mellett ott álltam rengeteg ismerőssel. Hosszan méltatta valaki a filmgyárat, és aztán beszéltek papáról. Majd lehúzták a szoborrói a lepedőt. Sírógörcsöt kaptam. Fényképekről ismertem, és egyszerre ott volt apu, de csak a feje.- A mai napig hiányzik?- Bár egyoldalúan, de kommunikálok vele.- Beszélget vele?- Persze.- Istenhívő?- Nem. Nincs ebben semmi misztikus. Néha beszélek hozzá. Mesélték, olyasmiket mondott, hogy „a színész nem ember, mozgó kellék, fényvisszaverő felület”. Biztosan nagyon kritikus volt. Amikor mégiscsak úgy döntöttem, hogy jelentkezem a szín- művészetire, szóltam hozzá. Azt mondtam neki, „lehet, most nagyon szégyelled magad, hogy a hülye gyereked erre a pályára adja a fejét, de én ezt most meg fogom próbálni”.- A mamája is szakmabeli, díszletépítész vök a filmgyárban.- Mindennap hajnali öt óra negyvenkor jött érte egy autó, bement a filmgyárba, ott voltak az ácsok, a festők, irányította a munkájukat.- Édesanyja nagyon nem akarta, hogy színész legyen.- Rendkívül kritikus a családom, amikor közöltem, hogy a színművészetire jelentkezem, azt' mondták, hogy „a gyerek gyakorló elmebeteg”. Hiszen az bán, a Körhinta, a Mid néni két iskolai ünnepségen, ha szavalni élete dmű filmek operatőre, van kellett, elájultam. okát játszik, rendben a magánélete, nyilatkoza- I tokban azt terjeszti magáról, hogy jól van. Ez azért manapság ritkaság...- Mindenki sír, akinek oka van rá, és az is, akinek nincs. Nem sikkes azt mondani, hogy jól van valaki. Sőt, az számít jó színésznek, aki rosszul van. Én pedig azt gondolom, hogy voltam már rosszul, úgyhogy az emlékeimből tudok élni.- Tényleg kell rosszul is lenni, ha valaki egyfolytában jól van, abból unalmas színész lesz.- Ez a félelem bennem fölmerült, mostanában, hogy ilyen jól vagyok. De emiatt nem gerjeszthetek drámát az életemben. Ha azonban mindazt, amin keresztülmentem, jól használom fel, az elég hosszan kitart. Aztán, ha akarom, ha nem, úgyis jönnek majd mindenféle drámák.- Mi vök az első igazi dráma az életében?- Hogy alig a születésem után apám meghalt.- Ezt mikor fogta föl?- Elég gyorsan. Hiszen nagy családban, nagy házban együtt éltem az unokatestvéreimmel. És láttam, hogy az ő papájuk, mamájuk együtt van.- Ezt irigyeke?- Nagyon. Mindig szerettem volna egy apát, és hosszan próbáltam rávenni az anyámat, hogy „mondd azt, nem halt meg, elváltatok, valahol van”.- Édesapja, Hegyi Barnabás vök például a Valahol Európáegy szobra a filmgyárban. Mikor mutatták meg önnek?- Az tényleg drámai pillanat volt. Tizenegy-tizenkét éves lehettem, amikor a Mafilm fönnállásának kerek évfordulója volt. Az ünnepségen avatták fel apa- De Mészáros Mártával tizenhárom évesen forgatott...- Ez is csak hosszas könyörgés árán volt lehetséges. A főiskolai felvételi amúgy is egész más megméretést jelent, mint filmben szerepelni. Engem az lepett meg, hogy egyáltalán eljutottam a harmadik fordulóig, és nem azt közölték, hogy „teljességgel alkalmatlan”. Ehelyett azt mondták, hogy „ezzel a hanggal nem tudunk mit kezdeni”.- Ez nem keserítette el?- Nem voltak komplexusaim, ezt csak később sikerült kialakítani. Amikor a Nemzeti Színház stúdiójába jártam, Montágh Imre beszédtanár mesélte el, hogy „igazából a hang volt az, amit nem tudtunk értelmezni”. De Montágh, amikor velem foglalkozott, rájött, hogy ez a hang ilyen.- A szőke, kék szemű fruskából egy oroszlán bömbök.- Igen. A felvételim úgy zajlott, hogy álltam a színpadon és ordíttattak. Kíváncsiak voltak, mikor rekedek be. De egy repedt fazék csak sokára tud lerekedni.- Azt mondta Békés András, az osztályfőnöke, hogy menjen csak el nyugodtan forgatni, legalább kiderül, hogy a közönség megszokja-e a hangját. Gondolom, jól megsértődött.- Nem volt nagy szerelem a miénk, de rendes volt, hogy kiadott az Elveszett paradicsom forgatására, Páger Antallal, Cserhalmival. Aztán bőszen rádióztam, szinkronizáltam, éppen azért, hogy megszokják a hangomat. És ezzel egyszer csak bekúsztam az emberek fülébe.- Netán a hangja miatt kenik a József Attila Színházba, ami nem vök mindenki szíve vágya? Pedig Törőcsik Mari, Garas Dezső is megfordult ott.- De abban a pillanatban, zett színházba hívnak engem. De nem kezdhettem a pályámat rögtön szerződésbontással.- Valószínűleg egészen máshogy alakul a pályája, ha Kaposvárra szerződik.- Nyilván minden más lett volna.- Soha nem bánta, hogy nem szegődött Kaposvárra?- Soha. Nem is bánhatom. Persze, egyszerűbb lenne azt mondani, hogy igen, én egy művészszínházba szerettem volna kerülni, nagy rendezőkkel akartam dolgozni. Hálás vagyok a József Attíla Színháznak. Elfogadtak úgy, ahogy voltam. Sokat játszhattam, és segítettek felnőni. Pesten voltam, ezért forgathattam, szinkronizálhattam.- Később mégis átszerződött a Víghoz.- Együtt játszottam a Mesék az írógépről című darabban Benkő Gyula bácsival. Amikor a Víg százéves lett, minden színház képviseltette magát az ünnepségen, ahol a József Attila társulata nevében Gyula bácsival duettet énekeltem. Az apai nagyanyán amatőr opera-énekesnő volt, és volt egy borzasztó ruhája. A fejembe vettem, hogy ezt a molyrágta ruhát elviszem Vidák Györgyi tervezőhöz, és olyan fazonra szabatom, mint amilyet egy divatbemutatóra készített nekem. Györgyi meglátta a ruhát, hányt egyet, és azt mondta, hogy nem vagyok normális. Egy fekete atlasz selyemruháról volt szó, nagy, vastag hímzéssel, benne fűzöld alapon narancssárgákkal, rózsaszínekkel, kékekkel. Ebben sikerült nekem bevonulnom a Víg százéves évfordulójára, mindenki a föld alá zuhant, amikor meglátta. Káprázatos volt a ruha, és ott állt melletmincszor, mert a közönség nem bírta végignézni.- De a Víg pont arról vök híres, hogy lavírozni tud az érték és a popularitás között.- Ilyen például a Nóra előadása. Nem gondolom, hogy alkalmatlanok vagyunk, nem adunk bele apait-anyait. Ez az ország egyik legjobb társulata. Talán a kihívás kevés. De például a Sok hűhó semmiért című Shakes- peare-darabot hat éve adjuk sikerrel.- Ha úgy felhúzza magát, mint most a kérdésem kapcsán, az belejátszik az alakításaiba?- Nem nehéz felhúzni, nem én vagyok a nagy nyugodt.- A kikészülései mennyire játszanak bele a szerepeibe? Amikor például etvák, a színpadon is hasonló dilemma elé kenik az Elsötétítés című Spiró György-da- rabban. Mennyi kenik bele a szerepbe a való életéből?- Minden. Sőt, ez akkor még jól is jött. Arra gondoltam, hogy mennyire sorsszerű az egybeesés.- Akár a színpadon még gondol is arra, hogy mi történt az életében?- Csak erre gondolok. De közben zajlik egy előadás. Ami hasonlít a nyilvános analízishez.- Gyógyulni is lehet a színpadon?- Igen, hiszen a bajaimat minden este kibeszélhetem magamból.- És amikor mindezt a bulvársajtó is tálalja?- Annyit sose fognak tudni, mint amennyi valóban történt. Apa nélkül nőttem fel, és én vagyok az, aki megfosztja a gyerekét a saját apjától? Tudja, milyen dilemma ez? Mégis én adtam be a válópert. Nem akartam tovább élni úgy egy házasságban, hogy én legyek az áldozat, azért, hogy a gyerekem boldog legyen.- Tudja más pótolni az apát, vagy ez illúzió?- A papa akkor jön, amikor akar. És közben a gyereknek van egy kiegyensúlyozott, halálosan boldog mamája.- Vagyis attól hogy Zorán belépett az életébe, a gyerek kapott egy harmonikus mamát?- Igen. És kapott hozzá egy Zoránt, aki fantasztikus. Amikor harminchat évesen, hónom alatt egy gyerekkel elváltam, soha nem gondoltam volna, hogy lesz egy ennyire boldog családom.- Szóval akkor most hosszan tartó, nagy kiegyensúlyozottságnak néz elébe?- Biztos lehet benne, hogy nem. Annyi minden van, amin felidegesítem magam, hogy úgysem tudok megnyugodni. Bóta Gábor „Lehet, most nagyon szégyelled magad, hogy a hülye gyereked erre a pályára adja a fejét, de én ezt most meg fogom próbálni. ” sznob főiskolásként, ez nagyon vonzó volt nekem. A Vígben statisztálhattam volna, de helyette egy sokkal több munkát adó, kisebb, kicsit lenézett színházba kerültem. Eljött a szerződtetések ideje, de nem volt szerződésem. Nagyon betojtam, hogy kihúz- tagi a négy évet a főiskolán, de most jön az igazság pillanata. Kiderül, hogy a kutyának sem kellek. És aztán január elején, a büfében azt mondta Iglódi István, hogy „úgy gondoltuk, téged leszerződtetünk, egy musicalfőszereppel indulnál”. Februárban pedig a főiskolán együtt dolgoztunk a második diplomamunkánkban, Mrozek Tangójában, Babarczy Lászlóval. Aki szintén szerződést ajánlott Kaposvárra. Eszembe nem jutott volna, hogy abba a szakmailag igen jól jegyiem Gyula bácsi zsakettban. Szerintem ennek a ruhának köszönhetem, hogy egy hétrerá Marton László szerződtetett Mondtam is neki, nem tudtam, hogy ilyen jó ruhát varrt nekem Vidák Györgyi.- Sokan úgy gondolják, hogy a Víg most nincs a csúcson.- Ez mindannyiunkat nagyon bánt. Miközben igen jó színészek játszanak a társultban.- Akkor miért szülének langyos produkciók, akár'sorozatban?- Ez nem csak nálunk fordulhat elő, komoly útkeresés, v^n a színházakban. Például a Tévedések vígjátékát sokat szidták, de nagyon szeretik a nézők. Míg- esetleg más produkciót dicsér--' tek, leírták róla, hogy zseniálisadé nem játszották, csak harHihetetlenül vagány, őszinte és természetes Harkányi Endre színész Szembe nem szoktam dicsérni, csak a háta mögött. Egyik legkedvesebb kollégám. Piedesztálra emelem, okos, művelt, szép, embernek is kiváló. Örülök, hogy most boldog a pályán és a magánéletében is. Ez még megsokszorozza az ő magatartását, csillogó szemmel, derűsen jön be a színházba. Pogány Judit színész Kislánykorából ismerem, a filmgyárban találkoztunk. Aztán a József Attila Színházban együtt játszottunk a Csupa balláb című produkcióban. Ötvenegy évesen, nagy fenékkel meg kellett tanulnom egy szteppszámot, ami neki könnyedén ment. Nagyon összebarátkoztunk, hihetetlenül vagány, őszinte, természetes nő. Bács színész A József Attila Színházban játszottunk együtt Én egy gonosz apát alakítottam, szerepe szerint ő volt a lányom, | akit nem engedtem férjhez menni. \ Barbara szenvedélyes, de ugyanakkor igen lelkiismeretes, jó kedélyű ember, s mellesleg nagyon csinos nő, aki nagyon szereti a hivatását.
