Somogyi Hírlap, 2005. július (16. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-24 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 30. szám

t 2005. július 24., vasárnap ■ ■ ■ ■ ■ W vxtMvr Riport, interjú 7 ísa és a kölcsönadott szoba Miklósa Erika boldogan jött haza a héten Madridból, ahol egy hónapig szerepelt a Va­rázsfuvolában. Az Éj királynői között már nehezen bírta a spanyol főváros 42 fokos hőségét. Ehhez képest üdítők a próbák a pénteki koncertre a Népstadionban Plácido Domingóval. á Uítólag Domingo megígérte, f\ hogy fognak még együtt énekelni, legfeljebb nem JL JLz Népstadionra gondolt.- A „metróban”, vagyis a New York-i Metropolitanben mondta, muszáj, hogy egyszer együtt énekel­jünk, mert ő már hallott engem. A megismerkedés elég gyakorlatias volt. Először énekeltem a Metro­politanben, s a zöld szobát kaptam, ami jó kis luxi-muxi nappali, gyakor­ló helyiség s pihenő, fürdővel. Ko­pognak, bejön Domingo. Bemutat­kozik és szabadkozik, roppant mód szégyelli, hogy zavar, de sürgős tár­gyalása lenne valakivel, s nem talál sehol sem egy szabad zugot. Köl­csönadnám negyedórára a szobá­mat? Én, a nagy washingtoni zene- igazgatónak? !... A negyedórából tényleg negyedóra lett, s az ígéret a közös fellépésre. Domingo kérése szerint Budapesten, mert szívesen emlékezik itteni szerepléseire.- Domingo kérte, hogy a másik partner Rost Andrea legyen. Szemé­lyes ismerőse?- Énekeltünk már együtt a milá­nói Scalában. Ő szoprán, én kolora- túrszoprán vagyok, érdekes dolgo­kat tudtunk művelni együtt.- A Varázsfuvola koprodukciós változata is meglehetősen érdekes.- Ez egy spanyol-német-fran- cia produkció. Meglehetősen futu­risztikus. Kihúzták belőle a dialó­gusokat, marad csak az ének, filo­zofikus, spirituális narrátorhang kíséri, vagy két színész kommen­tálja a történéseket. Háfoni évvel ezelőtt mutattuk be Németország­ban, s őszintén rettegtem a bukás­tól. A Ruhr-vidék egyik gyárépüle­tében adtuk elő. Óriási siker lett. Németország nyitott az új dolgok­ra. Hja, egy olyan ország, amely­nek kétszáz operaháza van... A művészlelkű Párizs annál na­gyobb meglepetést jelentett. A Bastille helyén épült szupermo­dern operaházban senki sem tap­solt. Madridba már félve mentünk. A közönség itt temperamentumos. Ha valami tetszik, tapsolnak, tom­bolnak, ha nem, kifütyülik. Ve­gyes érzelmekkel fogadták a pro­dukciót, de a tetszés dominál.- Párizsban állítólag azért két résznél tapsoltak. Mikor az Éj király­nője éneket...- Eléggé látványos a megjelené­sem. Beröptetnek zsinóron, hosszú, fekete haj lobog utánam, fénylő pik­kelyek borítják testem, mint a kígyó­ét. Arcomra magam csinálok két uj­jal, én úgy találtam ki, Picasso-fes- tést. Két nagy szerencsém van. Bár ez csak később derült ki, drámai ko- loratúrszopránnak születtem, s hogy Mozart ilyen koncertáriákat írt.- Az Éj királynője világszerte a slágerszáma, mindenhol ezt követe­lik. Sosem unta még?- De. Évekig ellenkeztem. Min­denki azt hajtogatta, én tudom éne­kelni a legjobban. Jó, legyen, hátha így van! Most meg már el kell fogad­nom, ami rám szabatott. Ám a két felvonásban összesen van tíz per­cem. Az első jelenéstől a második, legnépszerűbbig, a három és fél per­ces bosszúáriáig, s mindenki ezt vár­ja, eltelik nyolcvan perc! Mert, ha bi­zonyos értelemben össze is nőttem a figurával, ez a várakozás mindig idegőrlő. Viszont már válogathatok más szerepek között, ragaszkodha­tok premierekhez. így nem unom meg a királynőt. Legfeljebb egyszer kifütyülnek és kész.- Az emberek biztosan azt mond­ják, hogy ez nem igaz. De bármilyen hihetetlen, nem unjuk egymást. Mindkettőnknek megvan a saját kis érdeklődési köre. Ez a mi életünk lé­nyege. S hogy férjem-menedzserem hozza a pizzát, a light kólát, legyen csokis croassant, kapucsínó, s kerek a világ. Jöhet az előadás! Valójában a számomra minden kaják csúcsát je­lentő pizzát, például a tonhalasat, mert vega vagyok, sörrel szeretem, de hát ezt előadás előtt ugye nem lehet... MIKLÓSA ERIKA Született: 1970. június 9., Kiskunhalas Iskola: Szegedi Liszt Ferenc Konzervatórium 1988-90, Énekművész Akadémia, Philadelphia 1996-97, Scala Színház, Milánó 1997-98 Pálya: 1990- a Magyar Állami Operaház magán­énekese, 2004- a New York-i Metropolitan ven­dégművésze Díjai: Mozart-énekverseny első díj (Brüsszel 1993), Európai Kulturális Díj (1993,), Pro Opera Urica-díj (1994), Kiskunhalas díszpolgára Család: férje Lóránt Zoltán, közgazdász- Menedzsere egyben a férje. Me­lyik tisztében vöt előbb?- Zoli tíz éve a férjem. Nem ze­nész, de velem szerette meg a klasz- szikus zenét. Ám látta, mennyit sze- rencsétlenkedek. Koncertjeimért nem fizettek, fellépéseim kilencven százalékát ingyen csinálom. Közgaz­dász, s rájött, egy kiló krumplit vagy egy opera-énekesnőt eladni nem nagy különbség. Már beleszokott a szakmába.- Örökké együtt vannak, mint az Éj királynőjével Szerelem ide vagy oda, nem fullasztó a világvándoros összezártság?- Honnan ez a pizzaimádat?- Az irigyelt olasz életérzést idézi bennem.- így jön Zucchero a képbe?- Körülbelül úgy fogja fel a ko­molyzenét, mint Bocelli. Emlékszem, hogy tetszett a 90-es években nagy slágere, a Senza una Donna, az Asszony nélkül. Hát tessék, Rost Andreával most ott leszünk ketten is. Domingóval, az ő és a mi stílusunk­kal érdekes variációkat lehet kihozni. Magyarországon sem az operaszín­padról ismernek, hanem, hogy mi­lyen szép duettet énekeltünk még an­no Zámbó Jimmyvel. Sipka Tamás Rékasi tanult a pofonból Rékasi Károly nem bánja, hogy ringbe lépett és kiütötték, mivel ebből is sokat tanult: kiderült például, hogy még mindig nem nőtt be a feje lágya. Az eset kapcsán heccelődőkkel nem törődik, szerinte ugyanis csak annak a véleménye számít, akinek van mersze hasonló helyzetbe kerülni. A Barátok közt című sorozatról elárulta: bár annak idején nem gondolta volna, hogy ilyen irányt vesz a pályája, örömmel bújik Bartha Zsolt bőrébe. K örbefutja még a Balatont? - Nem futok. Kerékpáro­zom. A negyvenedik szü­letésnapomon kezdtem, az idei már a negyedik ilyen alka­lom lesz.- Miért csinálja? Hiúságból?- Nem. Utáltam, hogy negy­venéves lettem és azt mondtam: ha emiatt rosszul érzem magam, akkor legyen ez a jubileum a való­ságban is rossz. Egyébként elő­ször tényleg arra gondoltam, hogy körbeszaladom a tavat, de a felké­szülés során kiderült, hogy a tér­dem és a derekam már nem bírná a strapát. így aztán egy nappal a születésnapom előtt béreltem egy kerékpárt és 22 év kihagyás után nekivágtam a 210 kilométeres út­nak. Nem volt egy kéjmámor... A következő évben Hadházi Laci barátom is elkísért, tavaly pedig már tizenhármán jöttünk össze. Idén úgy negyvenfősre saccolom a várható létszámot... Szakáll, azaz Bodnár József, a Fradi kitűnő masszőré, aki a derekamat tartja karban s szintén a kompánia tag­ja, meg is jegyezte nemrég: mi­lyen nehéz tizenhárom embert összehozni, ha egy bulit akarsz rendezni, itt meg minden gond nélkül tekernek velünk tíz órán át. A múltkor is megszólitott egy fa­zon: ugye, te vagy az a kerékpáros Karcsi, találkozunk szeptember 25-én Aligán. Fogalmam sincs ró­la, ki volt...-Ez az erőpróba is hozzátarto­zik a macsó imázshoz?- Nem hiszem, hogy macsó lennék. Ez akkor lenne igaz, ha például lenne egy jó motorom, és íépten-nyomon azt mondogat­nám, hogy én csak akkor érzem jól magam, ha ezzel a dögös kis járgánnyal nekivághatok az or­szágúinak. Nekem azonban nin­csenek ilyen allűrjeim. Én Rékasi Károly vagyok, aki túl a negyve­nen felül a bringára, hogy kipró­bálja magát. Hogy tapasztaljam, működöm-e még.- A bokszmeccsre is ezért vál­lalkozott?- Igen. És mielőtt megkérdez­né: nem bántam meg. Rendesen fültövön vágtak, de emiatt sze­mernyi rossz érzés sincs ben­nem. Nyolchetes felkészülés után úgy gondoltam, kipróbálom ma­gam. Sajnos, elkövettem azt a hi­bát, hogy a ringben felülbíráltam a mesterem, Bácskái Imrét. Pedig ő végig azt magyarázta, mit kelle­ne csinálnom. Én azonban úgy határoztam, hogy a második me­netben döntésre viszem a dolgot. Hát, gyorsan el is dőlt minden... Amit kaptam, azt csak magam­nak köszönhetem. Viszont renge­teget tanultam az esetből. Kide­rült például, hogy még mindig nem nőtt be a fejem lágya.- Még akkor is, ha ezért utána szekálják?- Hallottam, hogy Fábry úr él- celődött a személyemmel. Örü­lök, hogy segítettem kitölteni a műsoridejét. Ezen túlmenően azonban úgy gondolom, csak an­nak van joga ezzel szórakozni, aki már került efféle helyzetbe, s talál magában annyi önbizalmat, hogy felvállaljon egy ilyen dön­tést. Én ezt megtettem, ő viszont csak a viccelődésig jutott. Többet nem is foglalkozom vele.- Ön az utóbbi hetekben nem Szűkített: 1962.09.25. Családi állapota: négyen vannak Iskolái: Színház- és ■ Filmművészeti Faiskola (1986) Pályája: izgalmas csak a valóságban, hanem lelkileg is kapott néhány pofont. Ezeket is feldolgozta már?- Ezzel kapcsolatban... sok kérdés van bennem. És azt hi­szem... nem... Ne haragudjon, de erről most nem szeretnék beszélni.- Nem számotok Enikővel a kínos kérdésekkel amikor közel engedték magukhoz a nyilvános­ságot?- Ez valóban a mi döntésünk volt sok évvel ezelőtt. Hosszú ide­ig nem is volt ezzel semmi baj. De aztán egyszer csak azt vettük ész­re, hogy úgy születnek rólunk cik­kek, hogy egy hangot sem nyilat­kozunk. Sajnos, ez egy idő után kezelhetetlen szituációvá vált. Ezt ma már nem lehet visszacsi­nálni, de nem is biztos, hogy érdemes ilyes mire energiát fordí­tani. Ehelyett in­kább a fontos dolgokra koncentrálok. Arra, hogy jól érez- zem magam.- A Barátok közt című szap­panoperában jól érzi magát?- Amikor 1986-ban átvettem a diplomámat Szinetár tanár úrtól, természetesen nem erre készül­tem. Másfajta jövőt képzeltem el magamnak. De az élet ezt hozta. Persze, lehetne nyavalyogni, hogy ez milyen méltatlan helyzet, meg hogy beskatulyáznak, de az ilye­nektől én mindig becsikarok. Ha az ember valahol nem szeret dol­gozni, akkor menjen el onnét! Öt évvel ezelőtt sokak által irigyelt pozíciót adtam fel, amikor ott­hagytam a Nemzeti Színházat. Megmondtam nekik, hogy nincs bennem fájdalom vagy sértettség, jókedvemben mondok fel. Nem éreztem jól magam. Az embernek vállalnia kell a döntéseit. De az nem megy, hogy valamiből jól megélek, s közben nyüszítek, hogy ez nekem mennyire kínos. Az én helyzetemben két dolgot le­het tenni. Vagy sajnálom magam és nyalogatom a lelki sebeimet, vagy azt mondom, ez van, s néz­zük meg, mi az, amiben jól tudom érezni magam. Én az utóbbit vá­lasztottam. Ha egyenleget készíte­nék, több lenne a kellemes élmé­nyem, mint a rossz. S tudja miért? Mert jól akarom érezni magam. Nemsokára a Tüskevár című fil­met forgatjuk, én játszom Ken­gyelt, a tanárt. Nem nagy szerep, mindössze egy napig vesszük fel, de nem kesergek, inkább azt mondom: egy olyan produkció­ban kapok helyet, amelynek az el­ső változata ma már legenda. És ez igenis megtisztelő számomra.- Vannak még nagy céljai, tervei?- Hát... a kisfiámat még elné­zegetném egy darabig. A lányom már kész hölgy, az ő révbe érését valószínűleg még láthatom. Zse- bi viszont szeptemberben lesz négyéves. Tudom, hogy Magyar- országon elég korán halnak a fér­fiak, de én arra készülök, hogy tanúja legyek mindkettőjük bol­dogságának. Dián Tamás- Ha jól sikerDI az Éj királynő repülés, min­dig leugrok a kötélről alapállásba, s mint a sportban feszültség levezetőként kiáltom, igen! Ezt mára kar mesterek, zenészek is előre mondják

Next

/
Thumbnails
Contents