Somogyi Hírlap, 2005. július (16. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-14 / 163. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2005. JÚLIUS 14., CSÜTÖRTÖK Lépések a régi dicsőségért turistacsalogató Egy újszerű agrármodell lehetne a kitörési pont Mintha az egész falu egy hatal­mas park volna: tágas, gondozott terek, virágok és bujazöld nö­vényzet mindenütt. Igazi paradi­csom azoknak, akik csendre, nyugalomra, tiszta levegőre áhí­toznak. Ám a mozgalmas életre, jólétre, karrierre vágyóknak Gálosfa nem éppen az ígéret föld­je. Egyelőre... Gálosfa neve a nyolcvanas években fogalommá vált Egy­mást követték a rendezvények, turistacsalogató látványosságok, a kastélyszállóban már jó előre le kellett foglalni a helyet Az egy­kori pezsgő élet helyett ma egy álmos kisfalut lát a betérő. A kas­télyszállón lakat van, az önkor­mányzati épületek üresen áll­nak. Csak a remény maradt, hogy talán egyszer újra fel lehet ébreszteni álmából a háromszáz lelket számláló települést Tóth József polgármester sze­rint ehhez elsősorban szemlélet- változásra és összefogásra volna szükség. A faluban nagy a mun­kanélküliség, szinte nincs olyan család, amelyik ne kapna vala­milyen segélyt Akik dolgoznak is, kénytelenek naponta ingázni a megyeszékhely és a falu között. Most azonban az önkormányzat merész és egyedülálló ötlettel állt elő: egy ökoszociális mezőgazda­A gálosfai gyerekeknek igazi kaland minden napjuk: erdők, ligetek, játszóterek csábítják a legkisebbeket sági modellt szeretne megvalósí­tani, s erre építeni a turizmust Persze, mindezt csak apró lépé­senként. Az „alapanyag”, a mese­szép környezet adott, csak rend­be kell tenni. Ott vannak az elha­gyatott szőlőkultúrák, gyümöl­csösök, megműveletlen földek is. Minden adott egy környezetkí­mélő, elsősorban kézi munka­erőt igénylő, minőségi mezőgaz­dasági termeléshez. S ha a falu­ban létrejönne a tervezett idősek otthona s lassan egyre több tu­ristát lehetne a településre csábí­tani a kezdeményezéssel és kü­lönféle rendezvényekkel, újra be lehetne indítani a konyhát, amely „felvevőpiaca” lenne a helyben termett zöldségeknek, gyümölcsöknek. Persze, a helyi­ek lelkesedése és segítsége is szükséges a megvalósításhoz. Ezen a téren még van mit tenni... Jó volna hasznosítani a jelen­leg üresen álló épületeket is, ám ez százmilliós beruházás lenne a legszerényebb becslések szerint is. Ha több civü szervezet alakul­na a faluban - jelenleg egy van, az Élhető vidékért Alapítvány -, nagyobb eséllyel lehetne pályáz­ni a központi forrásokra. MÜLT ES JOVO Naponta egy pohár jó bor A falu éledésében bíznak Dékány Lajos decemberben töl­ti be a hetvenedik évét.- Azt- mondja: teljesen más az élet a faluban, mint fiatal korában volt. Annak idején vendégektől visszhangzott a kastély, ma már azt sem tudják a helyiek, épp ki az egykori uradalom tulajdono­sa. Evek óta kézről kézre jár az épület. Az idős férfi persze örül, hogy fejlődik a település, csak azt mondja: nehéz megszoknia a fiatalok jövés-menését. Furcsa számára, hogy manapság a gye­rekek a szomszédos településre járnak iskolába, méghozzá busszal. Napközben szinte ki­ürül a falu, az utóbbi években már nem jellemző, hogy kiülné­nek az emberek a házak előtti padokra beszélgetni. Az idős férfi még emlékszik: régen szinte minden udvarban tartottak teheneket és lovakat, mára talán egy gazda él a tele­pülésen. Lajos bácsi máig ra­gaszkodik a földhöz, nyugdíjas éveiben szőlőt gondoz. Rizlin- get és kékfrankost is-termel, ki­fejezetten házi használatra. Az idős férfi szerint az élhet hosz- szú életet, aki sokat dolgozik és megiszik mindennap egy po­hár jó bort. Sőt, szerinte az sem baj, ha kettőt.... A legifjabb gálosfai, a két hóna­pos Szilárd türelmesen szemlé­lődik édesanyja, Kajdocsí Tímea ölében. Szemmel láthatóan jól érzi magát. Különösen, hogy nővére, a 12 éves Patrícia is szí­vesen babusgatja az apróságot.- Nagyon jó baba, nyugodt és kiegyensúlyozott, pedig a vártnál egy hónappal előbb született - mondja a 31 éves édesanya. A család tősgyökeres gálosfai, úgy­hogy - mondják - nehezen sza­kadnának el a falutól. De a kény­szer nagy úr... Édesanyjánál él­nek élettársával és a két gyerek­kel. Párjának nincs munkája, pe­dig a molnár- és a kőművesszak­mát is kitanulta. A fiatalasszony most a picivel van otthon, de ne­ki sincs sok esélye, hogy munkát találjon majd a közelben. Azt mondja: Kaposváron sem szíve­sen veszik fel a gálosfaiakat, mert útiköltséget nem szeretnek fizetni a munkáltatók. így felme­rült, hogy Kaposvárra költözné­nek, ott talán könnyebb volna le­hetőséget találni. De azt is mérle­gelni kell, hogy a család nem szí­vesen adná fel a falu nyújtotta nyugalmat Abban bíznak, hogy Gálosfán újra felpezsdül az élet, újraéled a kastélyszálló, és lesz munkalehetőség is. EZ A HÍR GÁLOSFÁN Egy járdát tudtak felújítani Gálosfán szinte az összes út és járda felújításra szorulna. Ám erre egyelőre nincs forrás, hisz csak a belső utakra legalább tízmillió forint kellene. A jár­dákra is több millió forintot kellene költeni. Az idén a Pető­fi utcában egy 155 méteres jár­daszakaszt sikerült megcsinál­tatni. Ez másfél millió forintba került, melyből 500 ezer forin­tot pályázaton nyertek. Szelektíven gyűjtik a hulladékot Szeretnék bevezetni a telepü­lésen a szelektív hulladék- gyűjtést, már csak azért is fon­tosnak tartják ezt, hogy meg­óvják a falut körbeölelő festői környezetet. A falu pályázaton 300 ezer forintot nyert egy hulladéksziget kialakítására. Remélik, a lakosságot is sike­rül megnyerni a jó célnak. Sportöltöző épül a volt postából ,Új szerepet kap a település egykori postája: az átalakítás után sportöltözőként műkö­dik majd. A munkákat sport­minisztériumi pályázati for­rás segítségével sikerült meg­valósítani. A régi épület átépí­tésére, felújítására hárommil­lió forintot fordítanak. Elviszik a falu hírét Nemzetközi tábort szervezett az önkormányzat. A napok­ban tíz egyetemista érkezik Gálosfára Angliából, Francia- országból, Németországból és Olaszországból. Az Útilapu Alapítványon keresztül sike­rült megteremteni a kapcsola­tot, s a lehetőség bárki számá­ra nyitott: minden önkéntest várnak a közösség országai­ból, aki szeretne segíteni és egyúttal megismerni Somogy legszebb tájait. A táborozó diá­kok ugyanis nem elsősorban pihenni jönnek Gálosfára. Ki­veszik a részüket a munkák­ból, a játszótér felújításából és a karbantartásból, s ezért cserébe ellátást kapnak, prog­ramokat szerveznek számuk­ra. A falubeli fiataloknak jó le­hetőség lesz ez a nyelvgyakor­lásra, s azt is remélik, hogy a külföldi diákok elviszik majd a település hírét. EZT SÜTIK GÁLOSFÁN Feketeerdő-torta Hat vagy nyolc tojásból kakaós beletesznek egy deka porcuk- piskótát sütnek, kettévág- rőt, két deka kakaót. A tor­ják. Öt deci kompótlét talap közepére egy ku­felfőznek egy csomag 0b ^ pác tejszínt tesznek, ki­vaníliapudinggal, esi- ' *'%-’* % felé haladva három pet fahéjjal, három ‘ ’ ^centiméterenként kör­kanál cukorral. Állan- ' gyűrűt kerekítenek, kö­dóan kevergetik, majd zé rakják a meggyes kré­mielőtt felforr, beleteszik a met és ráteszik a másik tortala- meggyet és ezzel felfőzik. Két pót. Tejszínnel megkenik az ol- csomag tejszínport két deci tej- dalát és a tetejét, majd étcsoko- jel felvernek, a kemény habba Iádét reszelnek rá. A CIKKEKET JAKAB EDIT ÉS MEISZTERICS ESZTER ÍRTA. FOTÓK: TÖRÖK ANETT AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA GÁLOSFAI MAGÁNÜGYEK Hazánkban lelt otthonra az angol fiatalember Ken Owen az olaszországi Lo- nigo városában ismerkedett meg magyar barátnőjével. Együtt dolgoz­tak egy bio­borgazdaság­ban, egy éve költöztek Gálos­fára. A Japánban született an­gol fiatalember korábban már járt hazánkban magyar utca­zenész barátaival és azt mond­ja: megtetszett neki a kultú­ránk. A fiatalember szerint Magyarországnak lelke van, nem úgy, mint a legtöbb nyu­gat-európai országnak. Bár munkája még nincs, valószí­nűleg nem lesz nehéz dolga, mivel négy nyelven beszél. Régen kályhát készített, ma már„csibészkedik” Károly Gyula 1969 óta lakik a településen. Eredeti szak­mája cserépká­lyha- és kan­dallókészítő, mégis azt mondja: jelen­leg „csibészként” dolgozik. így vicceli meg a munkájáról ér­deklődőket, ugyanis ez annyit jelent: csibegondozó. Régeb­ben Szombathelytől Igáiig szá­mos városban dolgozott, de azt mondja: nem érte meg lakást bérelni, ezért inkább munka­helyet váltott. Most húszezer kiscsibét gondoz egy helyi vál­lalkozónál. A férfi ezzel időt nyert, így megspórolja az uta­zást és többet lehet családjával. Lakodalmakban zenél az iskola mellett Orsós Ferenc családjában sen­ki nem muzsi­kált. A tizenhét éves fiúnak azonban min­dene a zene. Általános isko­lás korától ta­nult furulyázni, rusban is, mára úgy tűnik, a szintetizátor lett az ő hangsze­re. Jelenleg a Kinizsi Pál Élel­miszeripari Szakképzőbe jár, de azt mondja: ő csakis a ze­nei pályán szeretné folytatni. Rajong az igazi mulatós, lako­dalmas zenéért, egyik kedven­ce az Mc Hawer és a Teknő együttese. Most épp egy klari­nétos hölggyel akar társulni, hogy együtt járjanak haknizni. Lovas huszárt és hintót farag a gyerekeknek Bodrog Mihály lakatosként egész életében vassal dolgo­zott. Két éve egymaga ta­nult meg a fá­val bánni. Azt mondja: pár­szor elvágta a kezét, de csak megtanulta a fafaragást. Te­hetségét nagyapjától örökölte, aki szintén fafigurákat készí­tett. Művei nem egyszerű szob­rok, hanem fajátékok. Lovas hintókat és huszárokat farag, melyeket aztán vízfestékkel színesre fest és lelakkoz. Uno­káinak és a helyi gyerekeknek igazán egyedi játékokat készít. Műveiből kiállítást is rendez­nek a falunapon. Eleinte csak játszott, ma honlapokat készít Bojtor Dániel szereli a falu összes számí­tógépét. A fiú idén érettségi­zett a Noszlopy Gáspár Köz- gazdasági Szakközépben és műszaki informatikusnak készül. Első számítógépét nyolcévesen kapta, azóta ez a szenvedélye. Azt mondja: ele­inte csak a játékprogramok érdekelték, mára azonban megtanult honlapot építeni és programozni is. Legutóbb egy győri versenyen mérte fel tu­dását. A helyi fiatalokkal gyak­ran beköltöznek pár napra a művelődési házba és összekö­tik a gépeket játszani. Késő éjszakáig dolgozott kedvenc terítőin Kelemen Józsefné számára a hímzés, kötöge- tés és horgolás nemcsak hob­bi. Egy mező­kövesdi asz- szonytól tanult meg kézimun­kázni, majd megrendelésre ké­szítette Németországba, Jugo­szláviába a szebbnél szebb té­rítőkét. Az asszony hozta a mintákat és a cérnát, Kelemen Józsefné pedig hímezte. Az idős hölgy azt mondja: szinte minden darab a szívéhez nőtt. Egyes párnákon, térítőkön annyira szívesen dolgozott, hogy a téeszben végzett fárasz­tó mezőgazdasági munka után késő éjszakáig készítette őket. ALMANACH - 059 - GÁLOSFA

Next

/
Thumbnails
Contents