Somogyi Hírlap, 2005. június (16. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-25 / 147. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2005. JÚNIUS 25.. SZOMBAT RIPORT 11 Tallin kövei ésjgyertyái Tallin visszafogottan szép város. Nem hivalkodó, nem is zajos. Csendes, tiszta és jó a levegője. így aztán Tallin a szívéhez nő annak, akit megizzasztanak az óváros terméskövei. Eltévedtem. Háromszor is körbe­jártam a régi házakból álló töm­böt, mégsem bosszankodtam: jól­esett a bolyongás, bekukkantot­tam a kapualjakba, ott is rend van és szép belső udvarok. Hara­goszöld, szépen nyírott a fű, a módosabb helyeken apró szökő­kutak is csobognak. Az utakat pe­dig cserjék szegélyezik. A cserjé­ken látszik, hogy néhány évesek csak: még a nyíró ollót sem igen kívánják. Bekukkantok ide is, oda is. Az udvarban vendéglő vagy népművészeti cikkeket kí­náló ajándékok. Kedves, szolgá­latkész eladókkal vagy múzeumok. Vannak persze omladozó ka­pualjak, málló vakolatú öreg há­zak. De ott van az építkezés füg­gönye is. Tallin óvárosa gyors ütemben újul meg. Úgy, hogy közben megtartja patináját, őrzi régi hangulatát. Azt mondják az itt lakók, hogy Tallin minden évszakban szép. Nyáron a turisták verik fel az ut­ca csendjét Jó részük a Finn-öbö- lön túlról, Helsinkiből érkezik. De találkoztam itt olasz rendszá­mú motorkerékpárral és német autóval is. Télen magukra ma­radnak az észtek, kevés a ven­dég: legfeljebb a bevásárló-turis­ták érkeznek, hogy aztán jó adag vodkával szánjanak vissza a kompra. Az utcára nyíló kisven­déglők ilyenkor is nyitva van­nak, és az asztalokon elűzendő szürke téli félhomályt naphosz- szat égnek a gyertyák. Szóval koptatom a termésköve­ket, és rendre felkapom a fejemet a nem hangos szó hallatán is. Magyarok járnak itt? Nem, ma­gyar itt alig akad. Körülményes az utazás. Repülő Budapestről nem jár erre, csak Helsinki érin­tésével komppal lehet ide jutni vagy Szentpétervárról vonattal. Az előbbi alig 80 kilométerre fek­szik, az utóbbi 200-nál is többre. Az észt szavak azonban hasonlí­tanak a magyarhoz, s a hanglej­tésük teszi az érzéki csalódást A hangzás ismerős, a szó jelentés- tartalma azonban nem. Az egyik sarkon fiatal lány ál­lít meg. Lenvászon szoknya van rajta, fehér blúz, ugyancsak len­vászonból. A fején apró kalap, melynek megintcsak len az alap­Kilátás a kilátóból. Háttérben a Finn-öböl anyaga. Nem szól, csak moso­lyog, és egy főzőkanalat tart elém. Benne apró, szürke bo­gyók. Biztatására elfogadom. Elő­ször a méz ízét érzem meg, aztán a mogyoróét A lányka mézbe mártott mogyorót kínál. Most ér­tem meg a darazsak igyekezetét Búcsút intünk, megyek to­vább. Piros és fehér öltözetben kis kosárkával a kezükben fiatal lányok kínálnak apró népművé­szeti tárgyakat, édességet Olyan idillien szép ez a környék. Csend van, s ebben a csendben jólesik a nyugalom, a szépben így lehet gyönyörködni. Délelőtt a miniszterelnöksé­gen jártam. A rezidencia nem rí ki a környezetből. A bejáratnál apró tábla hirdeti csak a kancel­láriát A kapu mögött itt is belső udvar. Az emeleten terasz. A ven­déglátó először ide vezeti a ven­dégeit, a látvány ugyanis lenyű­göző: olyan, mint egy jól sikerült díszlet Legtávolabb a Balti ten­ger. A Finn-öbölben a daruk kö­zött gyorsjáratú kompok, sok­emeletes fehér személyszállító hajók horgonyoznak. Közelebb zöld park, s a parkban apró há­zak. Legelöl a vasútállomást ta­karják a fák. A kísérőm arcán lá­tom a kérdést: szép, ugye? Kisza­kad belőlem: szép. Amikor fel­szolgálják a kávét, ismét kilépek a teraszra. Nyugtató a táj, s a ten­gerről érkező szél felfrissít. Tallinban talán ezért is mindig friss a levegő. Meg azért, mert nincs benzingőz, torlódás, autó­folyam. Alig több mint három- százezer polgár élhető, nyugodt, jó levegőjű fővárosban lakik. Az ország sem nagy, alig egymillió­négyszázezren lakják a fél Ma- gyarországnyi - 48 227 négyzet- kilométeres - területet. S a ma­gyarban rokont vélnek fölfedez­ni. A rokonság alapja a közös FOTÓ: SZŰCS VIOLETTA Óvárosi hangulat múlt, a finnugor népek családjá­hoz való tartozás. Azt mondják, a világon körülbelül 25 millió em­ber vallja magát finnugornak. Sokan közülük a szovjet utódál­lamok területén élnek, illetve há­rom önálló állam - Magyaror­szág, Finnország és Észtország - területén. Mind a három állam tagja az Európai Uniónak. Finn­ország közülük már régebben, Magyarország és Észtország alig több, mint egy esztendeje. Tallinból a tenger felé vezet az út, s alig tíz kilométerre egy skanzenbe visz. Ez a szabadtéri néprajzi múzeum tulajdonkép­pen egy 19. századi tipikus észt falu: 50 épületének egy része a 18-19. századból származik, megőrizve az akkori paraszti élet eszközeit, hangulatát, és meg­őrizve azokat a technikákat is, amelyek a megélhetést biztosí­tották, ez a múlt. S a jövő? Itt többször felteszik a kérdést: mi lesz a kis kultúrák sorsa? Milyen a túlélési lehetőségük a globali­zálódó világban? Az a példátlan átalakulás, amely Európában végbemegy, nem igazán kedvez - állítják a szakemberek - az etni­kai és kulturális sokszínűség­nek. Korunkban hatalmas egysé­gesítő mechanizmusok működ­nek. És ezek - mondják a hozzá­értők - a hatalmi rendszereknél is jobban fenyegetik a kis népek fennmaradását Ugyanakkor kí­nálnak új lehetőségeket is, ame­lyek új lendületet adhatnak a megmaradásukért küzdő népek­nek. Ezeket az esélyeket megke­resni és kihasználni szép feladat. Erre a feladatra sokféleképpen lehet vállalkozni. Például úgy is, ahogy a Somogy Megyei Közgyű­lés is tette, amikor kapcsolatot épített a lett határon lévő város­sal, Valgával és az azonos nevű megyével. kercza imre (Hétfőn folytatjuk) Az Ön márkakereskedője: SUZUKI BORONGICS Kft. 8630 Balatonboglár, Vikár B. u. 2. E-mail: info@suzukiborongics.hu Telefon/fax: 85/352-070 Oszloperdő a Városligetben mondanivaló Az egyén átlépi saját korlátáit Vas András Tavaly augusztusban döntött úgy a kormány, hogy 2006. októ­ber 23-ra készüljön el az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékműve Budapesten a Felvo­nulási téren, az egykori Sztálin- szobor helyén. Az idén február­ban kiírt tervpályázatra 79 pá­lyamű érkezett, ezek közül a Bu­dapest Galéria igazgatója, Zsig­mondi Attila által vezetett bíráló- bizottság - melynek tagjai kö­zött művészettörténészek, szob­rászok, festők, építészek, politi­kusok, történészek kaptak he­lyet - hatvannyolcat talált alkal­masnak. A zsűri végül az i-ip- szlon csoport pályázatát ítélte a legmegfelelőbbnek, így a négy­tagú csapat nyerte el az 5 millió forintos első díjat, s a 650 milli­ós támogatást az emlékmű fel­építésére.- Két építész és két képzőmű­vész, konkrétabban festő alkotja a csoportunkat - kezdte a kvar­tett kaposvári gyökerekkel ren­delkező tagja, Horváth Csaba. A negyvenesztendős festőművész a somogyi megyeszékhelyen született, s itt is élt 18 éves korá­ig. Tanulmányai azonban a fővá­rosba szólították: előbb a Mű­egyetem gépészmérnöki karán, majd a Képzőművészeti Egyete­men szerzett diplomát. Munkája ma a fővároshoz köti, ám nem szakadt el teljesen Somogy- országtól, hiszen havonta egy­szer hazalátogat szüleihez, Ka­posvárra. - Talán meglepő, hogy nincs közöttünk szobrász, noha egy kültéri emlékmű pályázatá­ról beszélünk, ám éppen ez volt benne a kihívás. Egy számunkra valamilyen szinten idegen kör­nyezetben bizonyítani, egy ko­moly, az egész országot fémjelző alkotást létrehozni. Horváth Csabának azonban nem ez az első kirándulása a szobrászat területére, hiszen a Horváth Csaba csoport legfiatalabb tagjával, Papp Tamással karöltve pályáz­tak József Attila síremlékének elkészítésére is: sikerrel.- Ez a feladat viszont most más jellegű munkát igényelt - folytatta a mérnök-festőművész.- A közérthetőségen belül kellett maradnunk, hiszen az esemé­nyeknek rengeteg szemtanúja él még. Ők viszont azt várják, hogy az emlékmű megszólítsa őket, élményeket, emlékképeket ele­venítsen fel. Komolyan kutakod­tunk tehát a témában, rengeteg szakirodalmat olvastunk el a for­radalommal kapcsolatban. Emellett személyes élményanya­gokra is építhettünk. Az alapötlet is így született: egy építész mesélt nekik a forra­dalmi ifjúság felvonulásáról. A főként egyetemistákból álló tö­meg tagjai egymásba karolva rótták az utcákat, hiszen így nem férkőzhetett közéjük provo­kátor.- Ezt a tömeget szimbolizálja az oszlopok különböző elhelyez­kedése - így Horváth Csaba. - Megmutatja, hogyan alakult át a forradalom szerveződésével a szervezetien tömeg egységes csoporttá. Éppen ezért az emlék­műnek ma is aktuális mondani- • valója van: az egyén átlépi saját korlátáit, ugyanis rádöbben, csak közösen lehet cselekedni. Az egyéntől a tömegig A nyertes pályamunkában a forradalmi eszmét az utcakövek kö­zül kiemelkedő vasoszlopok idézik. Az egy pont felé törekvő osz­lopok rendje éket formál, a 2006 darab, változó magasságú, 23x23 centiméteres keresztmetszetű vasoszlop tengelye 56 fokos szöget zár be a Dózsa György úttal. A Városliget felőli oszlopok embermagasságúak, rusztikusán rozsdásak, s olyan ritkán áll­nak, hogy be lehet lépni közéjük. Az ék csúcsánál viszont már rozsdamentesek az oszlopok, melyek tömbbé tömörülnek, s ma­gasságuk 8 méterre nő, mutatva, hogy a forradalomban az egyé­nekből alakult ki a cselekvőképes tömeg. Az emlékművet a ter­vek szerint szeptemberben kezdik el építeni, hogy aztán a forra­dalom 50. évfordulójára készüljön el. v á i Új autók 10% befizetéssel 84 hónapra vagy 20%-től 100 hónapra Cascomentesen! * —^ . klfmás modellek ALAPÁRON 1 nálunk 5 év garancia' SZERVIZ • műszaki vizsga * autóvillamosság, helyben minden típusra - kommunikáció a komputerrel 3,5 tonnáig, - komfortelektronika • zöldkártya (benzin-dízel), - kulcskódolás • műanyagalkatrészek -szervizlámpák nullázása hegesztése, - hibakódolvasás-a legkorszerűbb • kiima szerelés-töltés, technológiával! Hyundai alkatrészek Teljeskörű szerviz A-tól Z-ig karosszéria javítás huzatopaddai vjy G>ors hlte akár kezes nélkül is a Dél-Balaton Takarékszövetkezetnél! * _ ___________ * Bővebb felvilágosítás kirendeltségeinken Siófoktól Balatonbogláron át Kaposvárig.

Next

/
Thumbnails
Contents