Somogyi Hírlap, 2005. június (16. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-19 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 25. szám

2005. június 19., vasárnap _________Riport, interjú 7 Ba jnok lett a földrajztanár csapata Él egy futballedző Nógrád megyében, aki délelőtt általános iskolában tanít, délután pedig öt órát autózik, hogy Tatabányán edzéseket tartson. Vezetésével a Csőszer FC idén BAJNOKKÉNT JUTOTT FEL a profi ligába, Sisa Tibor mégsem akar változtatni kétlaki életén. Néha ábrándozik, hogy falujának saját focicsapata legyen.- Azt mondta, ne azzal kezdjük, hogy ön délelőttönként testneve­lés- és földrajztanár. Kellemetlen, ha a másik élete kerül szóba?- Á, dehogy, büszkén válla­lom, hogy pedagógus vagyok. Csak épp annyi újságíró jött már ezzel, hogy lett a szónak egy kel­lemetlen mellékzöngéje. Sokan úgy ejtik ki azt, hogy „földrajzta­nár”, mintha idegen bolygóról csöppentem volna a futballtréne- rek közé. Pedig már 18 éve va­gyok szakedző, a Testnevelési Főiskolát kitüntetéssel végeztem, négy nyelven beszélek... Nem vagyok csodabogár, csak több lá­bon állok a földön.- Arra céloz, hogy nálunk nem egy életbiztosítás főál­lású edzőnek lenni?- Igen, valószínűleg ez is benne van a pakli­ban. Soha nem voltam nagy játékos, edzőként sem ismerik sokan a nevem, ezért megpró­bálok fenntartani egy „hátországot”. Ha fő­állású edző lennék, ta­lán olyasmire is rá­kényszerülnék, ami­hez nem igazán lenne kedvem. így viszont nem kell görcsösen kapaszkodnom a kis- padba. Ez higgadtabb munkakörülményeket és átgondoltabb döntéseket je­lent. Ugyanakkor a pedagó­guspálya elkötelezettséget is jelent, húsz éve csinálom, az ember ennyi idő után már nem dobja csak úgy el a hiva­tását. A Tatabánya üdítően ki­emelkedik a mezőnyből. Itt min­dig pontosan fizetnek és a szak­mai munkához is minden feltétel adott. Az tény, ' hogy eddig hat csapatot juttat­tam felsőbb osz­tályba. A tipikus edzősors ná­lam fordítva működik. Nem attól kell félnem, hogy kirúgnak, hanem hogy nem akarnak elengedni...- Csapatánál az a szabály, hogy hetente kétszer edzésen kívül is ösz- szejönnek. Miért fontos ez?- Problémák bárhol, bármi­kor adódhat­nak. Ez még nem baj, de az már igen, ha a gondokat nem beszéljük meg. Az esetleges nézeteltérése­ket csak úgy lehet megoldani, ha az érintettek leülnek és kitárgyal­ják, hogy a meccsen kinek, hová is kellett volna passzolni. Ha pe­dig közben mindenkinek a kezé­ben egy-egy rántott csirkecomb van, még egyszerűbb a helyzet...- Ön mindennap öt órát autó­zik oda-vissza a Nógrád megyei Ludányhalászi és Tatabánya kö­zött. Nem fárasztó?- Nem, mert megszoktam. Akkor is naponta ingáztam, ami­kor Szlovákiában dolgoztam. Igaz, az közelebb volt... Nagy szerencsém, hogy a feleségem ugyanott dolgozik, ahol én, sőt, a fiunk is odajár iskolába, így azért csak találkozunk...- Miért nem költözik Tatabá­nyára?- Kényelemből. Megszokás­ból. Nem tudom. Talán, mert ha a csapat közelébe költöznék, akaratlanul is megváltoznék. Gondoljon csak bele: az embe­rek nap mint nap látnának, el­halmoznának tanácsokkal, vere­getnék a vállamat, tán még a fel­adatokról is elvonná a figyelmem a nagy ajnározás. így viszont, hogy csak „vendégmunkás” va­gyok, tisztább a helyzet. Idejö­vök, két és fél órát töltök azok­kal, akikkel szeretek együtt len­ni, dolgozunk, megbeszéljük a tennivalókat, aztán este hétkor csipog a telefonom, figyelmeztet­ve, hogy ha még ébren akarom találni a fiamat, akkor el kell in­dulnom. Előfordult, hogy az au­tóban tanultam. Betettem egy kazettát a magnóba, és hallgat­tam a leckéket. így készültem fel a nyelvvizsgámra.- A lakóhelyén tudják, hogy van egy élete Tatabányán is?- Nem igazán. Én ott csak egy tanár vagyok.- Feljutottak a profi ligába, változik valami ön körül?- Nem hinném. Dolgozunk tovább és próbálunk ott maradni a legjobbak között. Azok a fiúk, akik most a csapatban vannak, nem sztárok, nem Audival jár­MÁRKUS TIBOR, a csapat és a bajnokság idei gólkirálya szerint Sisa Tibor óriási előnye, hogy tanárember, mivel így jobban törődik a játékosok leikével.- Minden héten pedánsan felkészült a következő ellenfe­lünkből. Emiatt céltudatosabbá vált a játékrendünk, s fej­ben is jobban „ott voltunk” a pályán. Emellett Tibor végte­lenül jószívű, jólelkű ember, akivel öröm együtt dolgozni. BENCSIK JÁNOS, Tatabánya polgármestere is amondó, hogy Sisa Tibor nélkül a jelenlegi stabil anyagi háttér ellenére sem sikerült volna a feljutás a profi ligába.- Derék palóc barátunk remek pedagógiai érzékkel kiváló csapa­tot alakított ki nálunk. Eszünk ágában sincs Tibort kiszakítani a falu­jából, hisz tudjuk, hogy ő ingázóként is a legerősebb érzelmi szálakkal kötődik a városunkhoz. SISA TIBOR Született: 1960. december 1. Családi állapota: nős, egy fiúgyermek (14) apja. Iskolái: Testnevelési Egyetem, Tanárképző Főiskola (Szeged) földrajz-testnevelés szak Pályája: Salgótarján utánpót- lásedzöje (1987-1992), ma­gyar ifjúsági válogatott (1989- 1994), Szécsény NBII. csapat (1993-1994), a Kuvait Alsahal edzője (1994-1997), a szlovák Filakovo TC trénere (1997- 2000), Balassagyarmat (2000-2001), Vác (2001- 2002), Szlovákia, Nahronom (2002-2003), Budapesti Hon­véd pályaedzője (2003-2004), Tatabánya Csőszer FC (2004-) nak, megdolgoznak minden fillé­rért. Látom, hogy mire képesek és tudom, hogy még sok szép eredmény van a lábukban.- Gondolt már arra, hogy egy nagycsapat esetleg felfigyelhet önre? Egyáltalán: elcsábíthatják?- Nem vagyok én olyan nagy edző. NB I-es tréner sem akar­tam lenni. Annak idején, amikor Kuvaitban dolgoztam, Temesvá­ri Miklós mondta is nekem: nem igaz, Tibor, hogy te meg­elégszel ennyivel és nem akarsz a Barcelona edzője lenni. Azt fe­leltem neki, dehogy akarok... Ha van is nagyratörő vágyam, legfeljebb az, hogy Ludányhalá- szinak is legyen egy focicsapa­ta. Most ugyanis nevelem a gye­rekeket, aztán ha felnőnek, saj­gó szívvel integetek utánuk. Ezen jó lenne változtatni. Talán majd egyszer... D. T. „Anyaként is nőnek kell maradni” Amíg az első gyermekével volt várandós, RENGETEGET TÁMADTÁK. Szinte naponta kapta a kritikákat, hogy kismamaként miért tornázik, miért dié­tázik, így biztos sérült lesz a gyermeke. Lara szerencsére egészséges.- Sikerült a vizsgája?- Igen, a nehezén már túl va­gyok. Most már csak a nyelvvizs­ga van hátra. Ha azt is meg­szerzőn, diplomás gyógypeda­gógus leszek. Siket szakon tera­peuta, a vakoknál tanár.- Hasznát fogja venni valaha is ennek a tudásának?- Hát persze! Régi vágyam, hogy egyszer sérült gyerekeknek is tarthassak órákat. Az ő ese­tükben egyébként is óriási a mozgás szerepe. A hallássérül­teknél a ritmust fejleszti, a lát- tássérülteknél a térbeli koordiná­ciót... Egyébként van is egy hal­RUBINT RÉKA Született: Kazincbarcika, 1978. június 28. Iskolája: ELTE Bárczy Gusz­táv Gógypedagógiai Főiskola Hobbija: a családja lássérült barátnőm, az egyetemi felvételije előtt neki is segítettem a felkészülésben. Marietta ma már második éve az ELTE-re jár, és elismert, sikeres aerobikedző- ként egészséges, halló emberek­nek tart órákat.- Azért az sem voü hétközna­pi, amit ön az első terhessége alatt végigcsinált. Miért támad­ták a legjobban?- Szinte mindenért. Hogy mi­lyen felelőtlenség terhesen spor­tolni, meg miért diétázom, ami­kor ez kismamaként nem egész­séges... Holott én tudtam, hogy amit csinálok, az jó. Fehér lisztet és cukrot korábban sem ettem, a mozgásnál pedig vigyáztam ma­gamra. Az egészségügyi vizsgá­latok azt igazolták vissza, hogy minden rendben, mégis sokak szemét csípte, hogy nem híztam annyit, mint az nálunk ilyenkor „szokás”. Emiatt aztán szinte na­ponta értek a szurkálódó meg­jegyzések. A konditeremben pél­dául odajött hozzám egy nő, és azt mondta, hogy ő nem akar engem bántani, de van egy ba­rátnője, aki a terhessége alatt nem evett cukrot, s most nagyon rossz látni, amint a sérült gyer­mekét terelgeti. Erre azt feleltem, én meg olyan nőt ismerek, aki­nek a mértéktelen cukorfogyasz­tástól lett beteg a gyermeke...- Mit gondol, miért keltett ek­kora felzúdulást az ön egyénileg viselt terhessége?- Mert a nők többsége nehe­zen szembesül azzal, hogy bizo­nyos tabuk ledönthetők. Kisma­mának lenni manapság nálunk mindenre felmentést ad. A több­ség ilyenkor szed magára 25-30 kilót, azzal a felkiáltással, hogy „majd úgyis visszafogyok”, ám többnyire ez nem sikerül. Ráadá­sul a társadalom is táplálja azt a tévhitet, hogy a terhesség egyfaj­ta rendkívüli állapot. „Kettő he­lyett kell enned” - mondják, s a legtöbb nő örömmel takarózik ezekkel a mindenki által elfoga­dott kifogásokkal. Pedig a terhes­ség idején kellene a legjobban ügyelni a helyes életmódra. A 25-30 kilós súlytöbblettel járó terhességi cukorbetegség egyál­talán nem természetes velejárója a kismamaságnak! Arról már nem is szólva, hogy egy nő anya­ként is maradjon nő. Na, ez a másik tabu. Lehet, hogy a leg­több férj azt mondja a szülés után is telt alakú nejének: „nem baj, drágám, én így is szeretlek”, de azért a lelkűk mélyén ott mo­toszkál, hogy annak idején ők másmilyen nőt vettek feleségül. Ha ez a téma manapság szóba kerül, az asszonyok többsége megsértődik, és a férjét okolja, ha anyaként már nem tartja any- nyira vonzónak. Van, aki eleve félve esik teherbe. Szerintem nem lenne annyi kisiklott házas­ság, ha a kismamák jobban oda­figyelnének magukra. Ez persze a párok közös felelőssége.- A kívánás hangulat is csak egy ürügy?- Nem, hiszen a szervezet mindig tudja, mire van épp szüksége. De itt is van egy bizo­nyos határ. Két doboz csokis keksz elfogyasztását már nem le- hét természetes szükségletként kezelni. Ez szimpla akaratgyen­geség. Ha valaki megkíván vala­mit, az még nem ad felmentést az egészséges életmód alól.- Ön hány kilót hízott, amikor Tarával volt terhes?- Szülés előtt hat kilóval vol­tam több a normális súlyomnál.- Tudja, hogyan reagál erre a nők többsége? Szerencsés alkat.- Persze, ezt a legkönnyebb mondani. De ez is csak egy ön­felmentő kifogás. Én tinédzser­ként kövér vidéki kislány vol­tam. Zsíros kenyéren, házi réte­seken, töltött káposztán nőttem fel, legalább 15 kilónyi súlyfeles­leg volt rajtam. Na most tudni kell, hogy az elhízásért felelős zsírsejtek gyermekkorban ala­kulnak ki. Ez az oka annak, hogy ha valaki serdülőként duci, annak élete végéig ott kísért a kövérség veszélye. Nekem sem könnyebb semmivel, mint má­soknak. Abban, ahogy most ki­nézek, rengeteg önuralom és odafigyelés van. Erről egyébként írok is egy könyvet.- Ez most nagy divat...- Nem ezért szántam rá ma­gam. Naponta 80-100 e-mailt ka­pok, rengeteg kérdést tesznek fel nekem a nők, s mivel a legtöbb­jük hasonló problémákkal küzd, úgy gondoltam, talán érdemes lenne ezeket egy csokorba gyűjt­ve megválaszolni. Meg talán az is kiderül, hogy nekem sem az aranyhal adta mindazt, amit el­értem, s hogy a lehetőség min­denki számára adott.- Most újra terhes, szeptem­berben jön a kis Norbi. Ismét go­noszkodnak?- Nem, ezúttal ez elmaradt. Úgy látszik, az a tény, hogy Lara teljesen egészséges, elcsitította a kétkedőket. Meg talán az is oka lehet a hallgatásuknak, hogy az első gyereknél még könnyen ok­tatott ki engem bárki, de most, anyaként már van tapasztala­tom. A legnagyobb örömöm azonban az, hogy egyre több csi­nos, fitt kismamát látok. Remé­lem, ebben az én példám is ben­ne van egy kicsit. D.T.

Next

/
Thumbnails
Contents