Somogyi Hírlap, 2005. június (16. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-18 / 141. szám

ALMANACH 2 3 5 SOMOGYI HÍRLAP - 2005. JÚNIUS 18., SZOMBAT- VÍZVÁR Iskolájukat féltik a vízváriak jövő Az ellátási kötelezettség a garancia A tanév utolsó napjai vidáman teltek a vízvári iskolában; töb­bet sportoltak, mint tanultak, a végzősök pedig lelkesen gya­korolták, hogyan vonuljanak majd végig zökkenőktől men­tesen valamennyi termen a ballagás napján. Semmi nem látszott az utóbbi hetek feszült­ségéből. Pedig az iskola jövőjé­ről vitáznak már hónapok óta, s ezekben a napokban születik döntés arról, hogy megszűnik- e az önállósága, s barcsi tagin­tézménnyé válik.- Ez kicsit olyan, mintha azt mondanánk a gyerekünknek: szeretlek, de kicsit sokba ke­rülsz, ezért intézetbe adlak - mondja Deák Zoltán igazgató. - Valóban drága a fenntartás, de erre sokféle megoldás létez­het, és nem biztos, hogy a Barcshoz csatlakozás a legjobb ezek közül. Az igazgató azt mondja: szá­mára a lépés visszafordíthatat­lansága a legijesztőbb.- Az első okirat ugyanis az in­tézményünket megszüntető ha­tározat kell legyen. A vízvári is­kola és óvoda megszűnik önálló intézmény lenni, s ha valamiért mégsem felel meg a barcsiak partnersége, rendkívül nehéz lesz újra elérni az önállóságot. A diákok mit sem éreznek a gondokból, nekik csak a szünidő számít Mindenki másképp félti az is­kolát. Kozma László polgármes­ter szerint a tagiskolává válás az egyetlen ésszerű lépés, hiszen önállóan már nem képesek fenntartani az intézményt.- Nem vágnék bele, ha nem lennék biztos benne, hogy he­lyesen cselekszünk. Hiszen, ha balul sül el, tíz év múlva is arra fognak emlékezni majd az em­berek, hogy az én polgármes­terségem idején vesztettük el az iskolát - mondta. - Ennek a partnerségnek működnie kell, mert mindenkinek ez az érde­ke. Nemcsak nekünk, hanem Barcsnak is. Ha pedig mégis ki­siklik valamiért, akkor igenis felbontható ez a frigy. S hogy nehéz lenne újraindítani egy is­kolát? Ez nem magánkórház, itt az önkormányzatnak ellátási kötelezettsége van. MÚLT ÉS JÖVŐ A jég hátán is megélnek Teniszütő ajándékba Vízvár és a két szomszéd község múltja és jövője szorosan össze­fonódik a BHV Rt. sorsával. A mezőgazdasági társaság nyújt megélhetést az itt élők zömének. Nem fényeset, de biztosat. Ta­valy 11,7 milliós adózás előtti eredménnyel zártak; 13. havi bért fizettek, a részvényesek pe­dig kétszázalékos osztalékot kaptak zárszámadáskor.- Nem igazán kényeztet ben­nünket a jóisten - mondja Vida Imre elnök. - A tavalyi termés jobb is lehetett volna, csak a rep­cével és vetőkukoricával voltam elégedett. Ősszel pedig jöttek az alacsony árak... De volt időm hozzászokni a nehézségekhez, 1974 májusától vezetem ezt a társaságot. Ezen a vidéken nagy termésátlagokkal nem számol­hatunk, igyekeznünk kell minél olcsóbbá tenni az előállítást. A határban 330 húshasznú marhát tart a társaság. Az elnök szerint állami támogatás nélkül nem érné meg a tartásuk. Ez a növénytermesztésre is igaz. A gyakorlat azonban azt mutatja, a vízvári gazdaság a jég hátán is megél. Legutóbb 81 milliós nyer­tes AVOP-pályázatot írtak, két kombájnt, ekéket vettek. Az el­nök szerint még pár sikeres pá­lyázat és elégedett a gépparkkal. Évekkel ezelőtt teniszütőt kért ajándékba a vízvári Kovács Mi­lán. Azóta ez az ajándék szinte átrendezte az egész család éle­tét. A fiúnak már országos szin­tű eredményei vannak, a felké­szülés azonban valamennyi csa­ládtagtól áldozatot követel. Hely­ben ugyanis sem teniszpálya, sem szakember nincs. Emiatt hetente négy alkalommal Hor­vátországba, Verőcére utazik a 13 éves teniszező.- Négyévesen vettem először a kezembe ütőt, s öt éve verseny­szerűen teniszezem - mondja Milán. - Most már az egy évvel idősebbek között játszom, és a 14 évesek korosztályában sike­rült bekerülnöm a legjobb nyolc közé. Sajnos, Vízváron nincs hol gyakorolni. Ha fejlődni szeret­nék, ahhoz utaznom kell. A családja mindenben segíti a tehetséges legényt. Látják, hogy van értelme az áldozatvállalás­nak, hiszen gyorsan fejlődik, s mindent elkövet azért, hogy egy­re feljebb jusson a teniszrang­sorban. Ebben horvát edzője se­gíti a vízvári fiút. Szerencsére nincsenek nyelvi akadályok, Mi­lán jól beszél horvátul. Példaké­pet is a Balkánról választott ma­gának: olyan szintre szeretne el­jutni, mint Gorán Ivanisevics. EZ A HÍR VÍZVÁRON A köznek dolgoznak Összesen 12 munkanélkülit alkalmaz az önkormányzat és a cigányönkormányzat a közterületek rendben tartás­ára, akik átlagosan négyha­vonta cserélődnek, hogy mi­nél több állástalan juthasson munkához. Egy másik mun­kaprogram keretében pedig öt embert hét hónapon át foglalkoztatnak. Mosdó a kenusoknak Vizesblokkot építettek a sportpálya öltözőjébe. A mun­ka 900 ezer forintba került, amelyhez félmillió forintot pá­lyázaton nyertek el, a többit az önkormányzat pótolta ki. A beruházás nemcsak a sporto­lóknak előnyös, hanem nyá­ron a kirándulóknak is. Százkezes zongorán Tavaly érkezett az első zon­gora az iskolába, amelyen bárki megpróbálhatott ját­szani, s idén beindult a ze­neoktatás is. Barcsi zeneta­nár jár ide szintetizátoron tanítani a gyerekeket. Sokol­dalúan fejlesztik a diákokat; Csurgóra járnak úszni, Szulokba lovagolni. Tanker­tet is művelnek, ahol fóliás epret s fenyőt nevelnek. A fő feladatukat sem hanyagolják el, amit a továbbtanulási számok bizonyítanak: a most elballagó osztályból szinte mindenki tovább ta­nul, többségük gimnázium­ban. Három nyolcadikos kö­zépfokú nyelvvizsgát tett. Le a kényszerpályáról Az iskola Barcshoz kapcsolása ma már szinte eldöntött tény. So­kan attól félnek: ez csupán az el­ső lépés azon a kényszerpályán, amelynek vége az újrakörze- tesítés. Tény: államtól, önkor­mányzattól nem lehet elvárni, hogy 5-600 ezreket fizessen ki gyerekenként az ellátásra. Sok faluban ma már ennyibe kerül egy iskolás vagy óvodás. A kulcsszó - ezt egyre többen mondják - a minőség lehetne. Végig kellene nézni, hogy mi­lyen színvonalú munka folyik ezekben az iskolákban és óvo­dákban. S amelyik intézmény ér­demes rá, ott fizessék meg a ma­gas költséget is. Amelyik pedig nem, ott a gyerekek is jobban jár­nak, ha az iskolabusz bedöcög velük az első városi tanodába. EZT FŐZIK VÍZVÁRON Tejfölben sült hal Egyszerű, könnyen elkészít­hető halétel, melyhez hozzá­valók négy személyre: négy szelet pontyderék, két dl tej­föl, öt dkg füstölt hal (Kara­ván vagy füstölt trappista), két dkg margarin, só és halfűszerkeverék. A konyha­kész halat kevés sós vízben három percen át előfőzik, majd lecsöpögtetik és a mar­garinnal kikent tűzálló tálba fektetik. Megszórják a hal­fűszerkeverékkel. A füstölt sajtot lereszelik, belekeverik a tej­fölbe, majd a hal­ra ön- t i k . Az egészet forró sütőbe kell tenni, és körülbelül húsz per­cig sütni. Köretnek többnyire petrezselymes, vajas burgo­nyát adnak hozzá. A CIKKEKET ÍRTA ÉS FOTÓZTA: NAGY LÁSZLÓ AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA VÍZVÁRI MAGÁNÜGYEK Pecabotra cserélte a focilabdát Majd három évtizeden át rúgta a labdát Kozma László vízvári polgármester, idén azonban abbahagyta a focit. Azt mond­ja: szeremé ezt az időt inkább a családjával töl­teni, és a másik hobbira, a hor­gászatra fordítani. 16 éves korá­tól focizott, a barcsi csapattal megyei 1. osztályig eljutott. A 28 év alatt leginkább középpá­lyán forgolódott. A pályának ez­után sem fordít teljesen hátat Gyakran megy meccsekre, fő­leg, ha a fia játszik. Barcson fo­cizik, és az edzője szerint tehet­séges. Büszke rá, hogy hamaro­san túltesz az apján. A szélre bízza magát a háziorvos A repülés és a vadászat tölti ki dr. Bojcsev Sztojan házior­vos szabadide­jét A sárkány- repülés és az ejtőernyőzés egyetemista ko­ra óta hobbija, az utóbbi már odahaza, Bulgáriában is az volt. Sajnos egy sérülés miatt három éve abba kellett hagyni, a szán­tóföldön leszállva nem vett ész­re egy buckát. A sárkányrepü­lés azonban a mai napig meg­maradt: a pogányi reptérről és a Pécs környéki dombokról in­dul többnyire. Vadászni a Víz­vár környéki erdőkbe jár. Nem a vadhús, inkább a természet szeretete viszi az erdőre. Templomszéprtő plébános Elégedett lehet Háda László plé­bános, hiszen alig két éve ér­kezett csak Víz­várra, de már sikerült újjá­építtetnie a templomot. Eredményes pályázatot út, így hétmillió forintot fordíthattak nemrég Isten házának teljes belső felújítására. Két nagy ta­nulsággal járt számára a fel­adat Bebizonyosodott, hogy a helyiek képesek összefogni, fél­re tenni minden ellentétüket a templom érdekében. S érezhet­ték, hogy nincsenek magukra hagyva. Mindannyiuknak bizta­tó, hogy ennyi pénzt sikerült szerezni egy falusi templomra. Ütemre mozdul az utcai táncoslány Barcsra jár táncolni all éves Széplaki Vivien. Három éve a fa­lunapon Vízvá­ron vendéges­kedett a Free Street Dance Team, és a bar­csi utcai táncosok produkciója annyira megtetszett neki, hogy nyomban beiratkozott közéjük. A modern tánc a mai napig kedvence maradt, azóta is szor­galmasan jár a barcsi próbákra és a csoporttal együtt a fellépé­sekre. Azt mondja: rengeteg él­ménnyel és tánctudással gazda­godott, tartást kapott, amióta az együttesben táncol. S ha rajta múlik, még sok éven át folytat­ja a barcsi tánccsoportban. Gyűrűkről olvas a könyvtáros Szakmai ártalom a könyv szere­tete Horváth Hajnalkánál, hiszen ő felel a községi biblio­tékáért Már 13 éves korában is könyvtáros- kodott, nemegyszer ő nyitott ki az édesanyja helyett A könyv­tár hetente kétszer nyit ki, de a rendezvények szervezésében is segít, s a pályázatfigyelést is rá­bízták. Kedvenc olvasmánya a Gyűrűk ima trilógia, amelynél izgalmasabb regényt még nem olvasott. Szívesen kirándul a Dráva-partra és a közeli parker­dőbe. Gyöngyöt is fűz; ékszerek és állatfigurák formálódnak a keze alatt a horgászzsinóron. Holland sajtot gyárt a biotehenész Holland mintára készít sajtot Farkas József; az alapanyagot két fejőstehe­ne adja hozzá. Még polgár- mestersége idején megyei küldöttséggel járt az északi országban, és akkor leste el a fortélyát. Amikor épp nem a gazdaságával foglalkozik, rejt­vényt fejt és az unokákkal töl­ti az időt. A rejtvény régi hobbi, már sok apróságot és könyvet nyert. A négy uno­kámnak pedig ő a legfőbb ké- nyeztetője, sokszor a szüleik ellenére is. Gyakran akkor is megvédi őket, amikor rájuk férne a szigor. i 1

Next

/
Thumbnails
Contents