Somogyi Hírlap, 2005. június (16. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-13 / 136. szám

2 SOMOGYI HÍRLAP - 2005. JÚNIUS 13., HÉTFŐ Menekülnek a csendes faluból leépülés Nincs munkahely, posta, és a felső tagozat is megszűnt Az osztályozó értekezlet szünetében a pedagógusok az iskola előtt. A felső tagozatnak ez az utolsó év Viharos szél lengette a lombos fák koronáit Kisbárapátiban. Az évszakhoz képest hűvös, boron- gós a június a zsáktelepülésen. Talán emiatt is üresek az utcák. A faluközpontban példásan gon­dozott közterület, a művelődési központnál a betonjárdán kira­kodóvásár várja az érkezőt: Rémusz Ferenc és felesége ruha­neműt, cipőt és edényeket áru­sít. Székelyudvarhelyről érkez­tek Somogyba, abban bízva, hogy ez a munka biztosítja a megélhetést. Gyakran csalód­nak azonban, de most akad vevő. Nagy Márta egy zöld színű nadrágot vásárolt.- Most vettem, bár kenyérért indultam - mondta. - Asszisz­tensként dolgozom a rendelő­ben, ma szabadnapos vagyok. Sajnos, folyamatosan csökken a falu lélekszáma. Nincs munka­hely, megszűnt a posta, szep­tembertől pedig az iskola felső tagozata is.- Kilátástalan itt a jövő - állít­ja Grill Krisztina a vegyesbolt­ból kijövet. - Tavaly április óta munkanélküli vagyok, meg­szűnt a varroda Karádon. Na­gyon rossz a közlekedés, nem is lehet innét eljárni dolgozni. El­szomorító a helyzet, ami nap mint nap beszédtéma a faluban. Három férfi gyalogol a járdán, ők is megnézik az alkalmi vásárt. Zóka Tibor nyugdíjas, de nem árulja el életkorát. Azt mondja: hátha megnősíti a falu lakossága. Vásárolna is, de nincs zsebpénze, így csak nézelődik. Bognár János 57 éves rokkant- nyugdíjas kőművesként kisebb munkákat vállal, nagyobb ugyanis nincs a faluban. Kevés az emberek pénze, hogy bővít­sék, korszerűsítsék a lakásukat - mondja. A Fő utca egyik házá­nál Borbély József festő a nyílás­zárókat mázolja. Több mint tíz napja dolgozik már. Szép, rende­zett az udvar, a ház környéke Bo­tos Ferencéknél. A hátsó udva­ron öt köbméter tűzifa.- Az erdőbirtokosságtól vet­tük, mert kandallóval fűtünk ­mondja Botosáé. - A vejünk fűrészeli össze, a „papa” pedig fölaprítja. Most a főzéshez ké­szülődtem, paprikás krumpli lesz. A II. Rákóczi Ferenc Általá­nos Iskolában tanítási szünetet adott Sétáló István igazgató. A tantestület éppen osztályozó ér­tekezletet tart. Az 1-8. osztályos iskolában ez volt az utolsó... A bűvészkedő nyugdíjas j Önálló családi fészek Huszonegy éve, egy újpesti pa­nellakásából költözött a Kop- pány-völgyi faluba a 64 éves Molnár Ferenc, akiről sokáig ke­vesen tudták a zsáktelepülésen, hogy bűvészkedik. Három évti­zede könyvekből sajátította el a mutatványok alapjait. Kezdet­ben kártyatrükkökkel kísérlete­zett. Később Vanek József és Sza­bó György budapesti bűvészek­től vett órákat ismereteinek fej­lesztésére. Ma már több mint öt­venféle trükkel képes a közön­ség elé állni. Legutóbb a tabi kis­térségi nyugdíjasok bemutató­ján szerepelt. A fellépéshez szükséges kellékek egy részét maga készítette, illetve bűvész­boltban vásárolta. Főleg kártyá­val dolgozott, valamint általános bűvészetet, manipulációt muta­tott be pénzzel, kötéllel, kendő­vel, golyóval, korábban pedig ga­lambokkal is. Műsorát budapes­ti diszkók és szórakozóhelyek közönsége láthatta, ahol a felesé­ge segített neki. Büszke arra, hogy 1979-ben Csehszlovákiá­ban Karlovy Vary-ban a nemzet­közi bűvészversenyen manipu­lációs kategóriában a kilencedik helyet szerezte meg.- A bűvészkedés alapja a lé­nyeges dolgokról a lényegtelen­re terelni a figyelmet - mondta. Téglát, cserepet hordott, alapot ásott, földet lapátolt, terepet egyengetett Szalai Jánosné, hogy a Fő utcán új házuk minél előbb elkészüljön. A 35 éves fiatalasz- szony férjével együtt tavaly au­gusztus 20-án kezdte a ház alap­jainak ásását. Háromszobás, te­tőtérrel bővített korszerű családi ház készül. A fiatal pár jelenleg albérletben él két iskolás gyer­mekével. A korábbi házuk eladá­sáért kapott pénzen vették a tel­ket és hitel, valamint szocpol igénylésével vágtak neki a fé­szekrakásnak. A házuk jelenleg 80 százalékos készültségi fokon áll, várják a banktól a befejezés­hez szükséges pénzt. Úgy szá­molnak, hogy szeptemberre be­költöznek. A burkolás, a közpon­ti fűtés kiépítése és a külső vako­lat felvitele van vissza. Szalainé azt mondta: eddig több mint hat­milliót költöttek rá. Bár egyre ki­látástalanabb a faluban élők helyzete, ám a férje hallani sem akart arról, hogy elköltözzenek innét. Ide köti a szülőföld, a tele­pített szőlő, a megépített pince.- Sok gonddal küzd a telepü­lés, de nem bántuk meg, hogy ide építettünk - magyarázta. - Most gyesen vagyok, ám hogy később lesz-e munkahelyem, azt nem tudom... EZ A HÍR KISBARAPATIBAN Umlomakció A Kaposvári Városgazdálko­dási Rt. szállította el a telepü­lésről a lakosságnál felgyü­lemlett, háztartásból kidobás­ra váró, hulladékká vált tár1 gyakat, rossz bútort, fémhul­ladékot, televíziót, hűtőt az önkormányzat kérésére. A szelektív hulladékgyűjtés so­rán összesen három teherau­tónyi szemetet szállított el a társaság. Ez nem került plusz­pénzbe a lakosságnak és az önkormányzatnak sem. Akadálymentesítési tervek Megrendelte az önkormány­zat a középületek szükséges akadálymentesítésére vonat­kozó tervek elkészítését. Ez­után pályázati pénzre vár a település vezetése, hogy az orvosi rendelőnél, valamint a körjegyzőség épületében elvé­gezhessék a szükséges mun­kát. Központi támogatás hiá­nyában viszont nem kerül rá sor, mert az önkormányzat­nak nincs rá pénze. Épül a gyalogjárda Csaknem 400 méteres sza­kaszon épül a település Fő utcáján vlacolor térburkoló kőből a gyalogjárda az Öko­bau Kft. kivitelezésében. Az 5 millió forintos, területfej­lesztési tanácstól kapott pá­lyázati pénzt másfél milliós önerővel toldották meg. A munkát várhatóan a hónap végére fejezi be a kivitelező. A községben azt tervezik, hogy 2006-ban újabb pályá­zati támogatással tovább foly­tatják a Fő utcai járdaépítést. Apáti falvak találkozója Az ország 16 Apáti nevű telepü­lése közül a hét végéig 13 jelez­te, hogy részt kíván venni a Kisbárapátiban tartandó Apáti Községek XI. Országos találko­zóján. A Koppány-völgyi házi­gazdáknál javában tart már az előkészítő munka, hiszen a jú­nius 25-i összejövetelre több mint ötszáz vendég érkezését várják. A helyi vállalkozók, a la­kosság és az önkormányzat kö­zös szervezésében kerül sor az egész napos program megtar­tására, melynek fővédnöke Lamperth Mónika belügymi­niszter. A programsorozaton valamennyi község 15 perces kultúrműsorral mutatkozik be, de profi előadóművészek is színpadra lépnek. így Sárközi József ütőművész, Oláh Ibolya, a Megasztár felfedezett éneke­se, illetve koncertet ad Márió is. A házigazda település iskolai néptáncegyüttese, valamint a nyugdíjas vegyes kórus is mű­sorral szerepel majd. EZT FŐZIK KISBÁRAPÁTIBAN Hagymás rostélyos Fonai Róbertné családjának kedvenc étele a hagymás rosté­lyos, amelyet gyakran készít, mivel 40 perc alatt tálalható. Hozzávalók: 80 dkg sertéshús, 2 dl olaj vagy 20 dkg zsír, 2 fej vöröshagyma, 10 dkg liszt, 5 dkg só, 2 dkg őrölt fekete bors. A megmosott húst szeletekre vágjuk, kiklopfoljuk, széleit bevagdaljuk. Ezután sózzuk, az őrölt borssal meghintjük és forró olajban vagy zsírban mindkét oldalát hirtelen piros­ra sütjük. A vöröshagymát vé- k o n y kari­kákra vágjuk, liszt­ben megforgatjuk és bő forró olaj­ban addig sütjük, amíg ropo­gós nem lesz. Tálaláskor a hús tetejére helyezzük. A rostélyost pirított burgonyával kínáljuk. A CIKKEKET KRUTEK JÓZSEF ÍRTA. FOTÓK: GÁTI KORNÉL. AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA. KISBÁRAPÁTI MAGÁNÜGYEK Slágerzene a kedvence Kiss Szabolcs több mint tíz éve játszik billentyűs hangszere­ken. 1996-ban társult Horváth László tabi ze­nésszel, a je­lenlegi zene­karban pedig öten vannak. A szintetizátor mellett a fúvós hangszereket kedveli: a pozant és a kürtöt. Azt mondta: a ze­ne ad számára teljes kikapcso­lódást, ma már csak ennek a hobbijának él. Hétvégeken, szabad idejében, illetve ha rossz vagy jó kedve van, ak­kor elővészi a szintetizátort. Főleg slágerzenét játszik a ze­nekar, ami egyébként a ked­venc zenei irányzata is. Lako­dalmakban, zenés rendezvé­nyeken, bálokon játszanak. Főzés közben is dalolt Balogh Istvánná 82 éves kora ellenére tagja a Tóth Imréről elnevezett vegyes karnak. A népdalok iránti szeretetet, a jó hangot apjától örökölte. Kis­lányként is gyakran dalolt, énekelt. Az el­múlt évtizedekben nemcsak a községi rendezvényeken, hanem más településeken, népdalének­lési versenyeken is felléptek. Gyakran főzés közben is dalra fakadt. Leginkább a délutáni órákban vagy este énekelt. Kedvenc dalainak címe: „Vala­hol egy kis faluban nem nyíl­nak már a pünkösdi rózsák”. Legnagyobb bánata, hogy a család tagjai közül senki sem örökölte a jó énekhangot. Pulik a hűséges társak Hideg István családi vállalko­zásban birkákat tart. A juhá- szattal 1995-től foglalkozik, a munkába bese­gít a felesége és a veje. Há­romszáz állat tartásáról gon­doskodnak, amelyek a megélhetést biztosítják. Az ál­latok iránti szeretetet az apjá­tól örökölte, aki 30 éven át a téesz juhásza volt. A juhokat a báripusztai tanyán tartják. Itt vannak a birkahodályok és a melléképületek is. Hideg Ist­ván reggel öt órától este kilen­cig az állatokkal van. Napköz­ben van egy kis szabad ideje, akkor a két pulikutya vigyáz az állatokra. Pici és Bogáncs is a juhász hűséges társa. Énekel, versel a diák Fehér Eszter az általános iskola végzős tanulója. Szereti az éneket és a versmondást. Rendszeresen szerepelt a köz­ségben tartott „Hajlik a meggyfa” me­gyei népdal­éneklési verse­nyen. Két éve az első helyet szerezte meg. Éveken át be­kapcsolódott a versmondó ver­senyekbe is. A házi és körzeti megmérettetésen túl eljutott a megyei döntőre is. Siófokon versmondó versenyen volt már harmadik, illetve első he­lyezett. Imád szerepelni. Arról is beszélt, ha választani kelle­ne a versmondás és az ének­lés között, akkor az utóbbi mellett döntene. Mindene a labdarúgás Fazekas István polgármester húsz éve vezeti a helyi sport­egyesületet, amelynek keretén belül labdarú­gó-szakosztály működik. így szabad idejé­nek nagy ré­szét, főleg a va­sárnapokat a sportpálya mellett tölti. A köz­ség csapata két éve került föl a megyei II. osztályú bajnokság északi csoportjába. Úgy fogal­mazott, hogy sok munkát ad és fáradságot jelent a mérkő­zések szervezése, a pályakar­bantartásra való figyelés, de szívesen csinálja. Megjegyez­te, hogy az adminisztráció fo­lyamatosan gyarapodik a sport területén is, ami egyre jobban megterhelő. Könyvtárt vezet a tanító Grosch Jánosné tanítónő 1992 óta vezeti a községi könyvtá­rat. Heti két alkalommal négy órában tart nyitva a biblio­téka, ahol na­gyon jól érzi magát. Az öt­ezer kötetet tar­talmazó könyv­tárba főleg iskolások járnak. A gyerekek elsősorban a kötele­ző olvasmányokat kölcsönzik, lexikonokat forgatnak, míg a betérő felnőttek - akik száma egyre kevesebb - főleg a szép- irodalmi műveket viszik haza. A településen kevés a 18 és 30 év közötti korosztályba tarto­zó, ami meglátszik a kölcsön­zésnél is. A könyvtárat vezető tanítónő kedveli a középkori angol irodalmat. I 4 4 4 ALMANACH - 105 - KISBÁRAPÁTI

Next

/
Thumbnails
Contents