Somogyi Hírlap, 2005. június (16. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-12 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 24. szám

2005. június 12., vasárnap Riport, interjú 7 Cserhalmi György Kékkúton él, műveli a kertjét, az elmúlt szezonban egyetlen színházi szerepet sem játszott. SOKSZOR MOND NEMET Úgy gondolja, hogy az igazi verseny helyett a kapcsolati tőke, a mutyizás számít. „Egy veszélyes pasas vagyok” F el fogom mosni veled a színpadot, mondta önnek Gothár Péter az Erdő című Osztrovszkij darab pró­bái előtt. Erre ön azt válaszolta, hogy „jó, te is dolgozni akarsz, oké." És remek előadás is lett belőle, ön pedig vég­re nem hőst, nem nagy kant játszott, ha­nem egy szerethető, éhenkórász színészt. Az ember azt gondolná, ha valakinek így sikerül megújulnia, akkor ennek van folytatása. De nem nagyon lett.- Én nem tartom magam olyan fontos­nak, se egy színház életében, sem a szak­mában, hogy arra gondoljanak, ezt ne- kem folytatnom kellene. Azt viszont úgy gondoltam, hogy valamilyen helyemnek kéne lennie egy társulatban. Nem lett.- Azt nem mondja komolyan, hogyha kétszáz film és számtalan színházi szerep után szerződtetik, akkor nem azért te­szik, hogy gondolkodjanak önben. És ép­pen a Radnóti, aminek kis társulata van, megteheti, hogy a színészeit ellátja megfe­lelő szerepekkel- Nem tudom, van-e olyan arányos­ság, hogy kis színház, kis gond, nagy színház, nagy gond. Minél több a jó szí­nész, annál nagyobb gondban van az igazgató. Szerintem rossz döntés volt en­gem a Radnótira odavenni, amikor én mondtam, hogy odamennék.- Miért volt rossz döntés?- Valamiféle kollegiális tiszteletből, szeretetből azt mondták, hogy a Cserhal­minak azért mégiscsak legyen valami­lyen helye.- Ha már egyszer kiebrudalták az Új Színházból, akkor legalább legyenek szo­lidárisakjl- Igen* ha mar az Új Színházzal nem voltak szolidárisak, legalább bizonyos színészeivel legyenek azok. Hát nem vált be ez a kapcsolat. Jobb volt ettől a nyűgtől kölcsönösen megszabadulni. Terhessé vált, hogy a legdrágább színész Magyarországon ott van egy színházban, és nem játszik.-Ön a legdrágább színész?- Hát így igen, ha nem játszom. Ez szemet szúr. *- Korábban beszélgettünk arról, hogy a Radnóti önnek túl disztingvált, túl pol­gári, a belemenősebb színház híve, de re­mélte, hogy valami kialakul- Valami alakult is. Nem akarok én durvábbá tenni helyzeteket, mert egy­szerűen nincs olyan-helyzetben, sem a Radnóti, sem a többi Színház, hogy bele lehessen rúgni. Pedig megérdemelnék. De most rettenetes buta döntéseket hoz­hatnak, igen komoly bajba kerülhetnek a társulatok.- Arra gondol hogy szélnek ereszthe­tik őket?- Pontosan erre. És, ha ez majd bekö­vetkezik, meg lehet kérdezni, hogy ki volt ennyire hülye. Ez minden társulatban be­szédtéma, rettenetesen ijedtek a színé­szek. Az igazgatók többnyire hallgatnak.- Sokan pedig a színházi élet legna­gyobb értékének az úgy-ahogy, még egy­ben lévő társulatokat tartják.- Most éppen ezeket akarják kikez­deni.- Miközben általában a társulatok vir­tuálisak, kényszervállalkozó színészek rohangálnak különböző munkahelyek között a számláikkal hogy megéljenek.- Politikai döntés volt, hogy jegyünk kényszervállalkozók, most pedig az a po­litikai döntés, hogy mégse legyünk azok. Meditáló emberből szexepiles férfi lett Kállai Ferenc színész Imádom. Ezt még véletlenül sem szabad félreérteni, de a próbákon tébláboló, meditáló emberből szexepiles férfivá vált. Sokáig „az a legfontosabb, hogy különös legyek” állapotban leledző emberből, természetesen élő, gondol­kodó, tüneményes férfi lett. Fullajtár Andrea színésznő Egy közös jelenetet játszottunk el Bacsó Péter Karády-filmjének a válogatásán. Engem nem válogattak be a filmbe, de Gyuri fölhívott, hogy nagyon szerette azt, amit csináltam, jó volt velem játszani. Ké­sőbb a lovakról készítettem interjút Cser­halmival. Zseniális történeteket mesélt. Hollósi Frigyes j színész Nagyon jó színésznek tartom. Hosszú ideig játszottunk a Katonában, s ugyan­azt gondoltuk a színházról. Életem egyik meghatározó színházi élményét, a Coriolanust, neki köszönhetem. Ha­nyatló ifjúságom utolsó idejét az ő tár­saságában, barátságában tölthettem. Olyan, mintha az ember egy satuban len­ne, aminek mind a két pofája rendkívül buta, de azért szorít. Rettenetes buta em­berek intézik a sorsunkat, és a mi ve­zetőink, főnökeink, igazgatóink eltűrik ezeket a rettenetes buta embereket, mert azt hiszik, hogy az évek óta tartó pillanat­nyi helyzetük örökre ilyen rózsás marad.- Tulajdonképpen az ön generációja vezeti hosszú idő óta a magyar színházi életet, és valószínűleg azért is maradha­tott fenn, mert valamilyen viszonyt min­dig ápolt a politikusokkal- A picsipacsi idevezetett.- De többek szerint azért is maradha­tott meg a színházi struktúra, ellentétben a filmgyártás szétesett intézményrendsze­rével mert az egymást nem feltétlen ked­velő direktori gárda, amikor baj volt, ösz- szetartott.- Most pedig széttart.- Mit kellene tenni? Ha kemények a pénzelvonások, akkor kényszerhelyzetbe kerülnek az igazgatók, és a fennmaradás érdekében nyilván végrehajtanak olyan intézkedéseket, amelyekhez nekik sem fűlik a foguk. Mit kellene tenni, kimenni az utcára, esetleg sztrájkolni? Eddig in­kább az volt a szokás, hogy néhány igaz­gató öltönybe vágta magát, és fölment a miniszterhez.- Ezt akkor csinálták, amikor kisebb baj volt. Amikor olyan nagy baj van, mint most, akkor kerül elő a „fogjunk össze” című szlogen. Kvázi az igazgató­kért fogjunk össze, mert csak ők képe­sek elintézni, hogy társulatok legyenek Magyarországon.- De eddig ezt tényleg ők intézték el- Nézze, a demokrácia, akárhogy is erőlködünk, nem működik. Tele van szépség, sőt, csúfság hibával. Nem vagyunk rá alkalmasak, mert amint valaki demokra­tikus helyről kapja a hatalmát, azonnal visszaél vele. Elkezd mutyizni, vacsorákra, titkos reggelikre járni. A színházról pedig rendszerint olyanok döntenek, akiknek fo­galmuk sincs róla.- Az biztos, hogy a rendszerváltás óta gyenge a kulturális lobbi.- Elfelejtették kilob­bizni a kultúrához szükséges összeget. Azért eléggé borzal­mas, hogy a Filharmó­niai Társaság Zeneka­ra ott tüntet a minisztérium előtt. Évtize­dek óta játszanak, izzadnak, és ellehetet­lenítik őket.- Vannak kiemelt zenekarok, amelyek lefölözik a támogatás jelentős részét.- De akkor hol van itt a demokrácia, miért volt a rendszerváltás? így volt ez ré­gebben is, az erősebb kutya vitte el a csontot. A demokrácia elvileg arról szól, hogy versenyzünk, és aki jobban teljesít, több juttatásban részesül. De verseny nincs, helyette van a lobbizás és a kap­csolati tőke. Kapcsolati tőkések hajolnak össze, és látható, hogy ebből megint nem lesz teljesítmény.- Annak idején a Katona József Szín­házban hittek abban, hogy színházzal meg lehet váltani a világot?- A magam nevében beszél­hetek, én azt gondoltam, hogy igen. És úgy tűnt, hogy volt egy olyan időszaka a Katonának, amikor küldetése volt. És ezt ta­lán teljesítette is.- Mit teljesített?- Olyan produkciókat hozott létre, amelyek meghatározták egy nemzedék életét. Az én lá­nyom, aki már harmincéves, azt mondja, nagyon nehéz ma an­nak színházba járni, aki a Kato­nán nőtt föl. Ez egy olyan meg­állapítás, amibe bele tudok ka­paszkodni, és azt mondhatom, hogy legalább nyolc év volt a szakmai életemben, amit nem fölöslegesen töltöttem el.- A többit tényleg elveszett időnek gondolja?- Nem. Azért a Nemzetiben is csinál­tunk szép előadásokat, Székely Gáborral és Zsámbéki Gáborral is. Major Tamás is hozott létre jó előadásokat, és bizonyos hálával gondolok Marton Endrére is.- Pokoli kiábránduüan képes beszélni, amikor például megkérdezték, hogy az a kétszáz film, amiben forgatott, milyen nyomot hagyott önben, azt válaszolta, hogy két-három film hagy nyomot, de két­száz már nem.- Hát nem tudom, én így élem meg. A világon több tízezer film készül évente, és abból egy jó. Ha ezt magamra vonat­koztatom, akkor a két-három film már szerencsés arány.- Törőcsik Mari is mond olyasmit, hogy életében öt igazán jó estét töltött színpadon. De csak nekem ő több mint öt jó estét szerzett.- Ennek ő nagyon fog örülni. De ha ön mondaná róla, hogy Törőcsik Mari­nak csak öt jó estéje volt a színpadon, akkor fölakasztaná magát dühében. Ez olyan, mint amikor Cyrano elmondhatja magáról, hogy nagy az orra, de azért ezt másoknak nem kellene emlegetnie. Ez kényes pont.- Ezzel azt is állítja, hogy amikor jó passzban volt, és egy szerepet adott mondjuk nyolcvanszor, akkor is csak né­hányszor sikerült igazán eljátszania?- Bocsánat, én most is jó passzban va­gyok, ha egy színházat ráraknak a két vállamra, akkor futva viszem.- Miért nem tartanak igényt a színhá­zak a vállaira?- Lehet, hogy kiöregedtem, vagy meg­untak. CSERHALMI GYÖRGY Született: 1948-ban Budapes­ten. Több vidéki és pesti teátrum­ban játszott, a Katona József Szín­ház meghatározó tagja volt. Leg­utóbb a Radnóti Színház köteléké­be tartozott, jelenleg szabadúszó. Körülbelül kétszáz filmben játszott. Fontosabb színházi szerepei: Hamlet, Faust, Mercutio, Ábel, Coriolanus, Oresztész, Don Juan, Cyrano, Athéni Timon, Trigorin. Néhány fontos filmszerepe: Még kér a nép; Szerelmem, Elekt­ra; Amerikai anzix; Az ötödik pe­csét; K. O.; Mephisto; Sztálin menyasszonya; Csajok; Perlasca - Egy igaz ember története.- Azzal, hogy elvonult vidékre, nem azt jelezte, hogy „teszek én rátok”?- Miért gondolja, hogy a XVII. kerület­ből könnyebb bejutni a belvárosba, mint Kékkútról? Budapest másfél óra.- Nem hasonló menekülés ez valami elől mint amikor elment Amerikába?- Amerikát meg akartam nézni, de az csak pletyka, hogy ott akartam maradni. Amikor az ember már ott van, rájön, hogy az ugyanolyan unalmas, beszart vi­lág, mint a miénk, csak tisztább azért, mert világosan leosztották a zsugát.- Ott át kellett élnie...- Hogy senki nem vagyok. Ez volt a dolog lényege. Mindig azt mondom azok­nak, akik elszállnak, hogy menjenek el csak Bécsig, nézzék meg, hányán fordul­nak meg utánuk. A kutya se. Szóval sem­mi értelme ennek a széldagasztásnak.- Nem hiányzik a színházi- Sok ajánlatot kapok.- És egyfolytában nemet mond?- Sok nemet mondok, de azért a Thália Stúdióban, Ács János rendezésé­ben, a Haláltáncban vállaltam szerepet.- Jól elvan azzal hogy műveli a kert­jét, és időnként filmezni megy?- A kertművelés nehéz munka. Nem azt mondom, hogy kétszáz film után a vi­lág legjobb melója a filmezés, de becsüle­tes munka, amivel eredményeket lehet el­érni. Elmegyek mozizni, és hívnak szín­házba, majd megyek játszani. Amúgy egészségileg, szellemileg, lelkileg is rend­ben vagyok, vagyis tényleg egy veszélyes pasas vagyok. Bóta Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents