Somogyi Hírlap, 2005. május (16. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-06 / 105. szám

ALMANACH 17 1 SAVOLY SOMOGYI HÍRLAP - 2005. MÁJUS 6., PÉNTEK Féltik az iskola jövőjét előrejelzés A létszám alapján még biztonságban van az intézmény A bágyasztó délutáni napsütés­ben kihaltnak tűnnek Sávoly ut­cái. Az emberek a hűvösbe hú­zódtak, még autót is csak elvétve látni a falun keresztülhajtani. Egyedül a bolt környékén van egy kis mozgolódás. Gyarmati Marianna már a második táskát pakolja tele.- Nemsokára jönnek haza a gyerekek - mondta, miközben fi­zetett. - Addig meg kell főzni. Martin ötödik osztályos, Alexand­ra első osztályos, Réka pedig nagycsoportos - sorolja büszkén. Az iskolások nagyon jól tanul­nak, egy napra sem lehet otthon tartani őket, szeretnek iskolába járni. Időről időre felröppen a hír, hogy kétséges az iskola jövője. Nagyon remélem, hogy megma­rad, nem szívesen vinném másik intézménybe a három gyereket. Az iskolában éppen óraközi szünet van, 96 diák zsivaja szű­rődik ki az utcára. Szerbné Kramcsák Ilona igazgatóhelyet­tes az év végén kiosztandó okle­veleket rendezgeti.- Sok a hátrányos helyzetű gyerek és velük kiscsoportok­ban lehet a leghatékonyabban foglalkozni. - Az intézmény jól felszerelt és a pedagógusok min­dent kihoznak a tanulókból, hogy felzárkóztassák őket. Néha felröppen a hír, hogy kétséges az iskola jövője. A gyerekek azonban csak a tanulással törődnek Az iskola folyosóján futunk össze Péter Mónikával, az óvoda vezetőjével.- Ötvenhat óvodásunk van jelenleg és szeptemberben húsz kicsit íratnak be szüleik - mondta. - Mindenképpen meg­lesz az utánpótlás az iskolába. Egyed József polgármester le­szögezte: mindenki megnyugod­hat, a létszám alapján biztosítva van az iskola és az óvoda jövője, ahova négy településről járnak gyerekek. A helyiek mellett Fényedről, Szegerdőről és Szőkedencsről.- Már tíz évvel ezelőtt felismer­tük az intézményfenntartó tár­sulás előnyeit és az elsők között hoztuk létre, Sávoly gesztorságá­val - mondta a falu első embere. Az iskola ügye mellett egy másik nagy feladat is vár a tele­pülésre. Ugyanis nem tartoz­nak a Balaton üdülőkörzetébe, de a Balaton törvény rájuk is vo­natkozik. Ennek a kettősségnek a hátránya a szennyvízhálózat kiépítésénél jelentkezik első­sorban. Most a törvény módosí­tására várnak. A csatornaépí­tés tervezetét mindenképpen elkészíttetik. Egészséges a jó vörösbor Fészekrakás nádaratásból A kilencvenkét éves Kanász Józsejhé születésétől fogva Sávo­lyon él. Ő a falu legidősebb asz- szonya. Pár perces fejszámolás után megtudtuk: három lánya, öt unokája és tíz dédunokája van. Mostanában kertjében dol­gozgat az idős hölgy, korábban hosszú éveket töltött a téesz földjein. Udvarán nefelejcstől az orgonáig, ibolyától a tulipánig számos virágot nevel. Sajnos, az utóbbi időben megterhelő szá­mára a kapálás, így abban a szomszédjai segítenek. A falu élete Kanász Józsefné szerint so­kat változott az évek során, mint mondta: lassan kihal az alsó ut­ca, csak pár özvegyasszony lakik a közelben. Velük viszont rend­szeresen összegyűlnek a háza előtti pádon, legutóbb május else­jén tartottak egy kisebb összejö­vetelt Kanász Józsefné elmond­ta: még ma is naponta főz ebédet, a legtöbbször „gyorslevest”, hi­szen annyi műiden kell egy igazi húsleveshez, hogy az már na­gyon hosszadalmas munka vol­na. Az idős hölgy szerint az egész­ség a legfontosabb az életben. Hosszú életének titka: hogy min­den délelőtt megiszik két deci vörösbort. Ezt soha nem mulasz­taná el, mert szerinte ez a legjobb gyógyszer. Vida Tiborné két kislány és egy kisfiú boldog édesanyja. Bala- tonboglárról költözött a faluba és férjével közös vállalkozásba kezdtek fél évtizeddel ezelőtt. Nádaratással foglalkoznak, már az aratógépeket is maguk gyártják. Igazi nagycsalád az övék, sógornője és anyósa is velük él. Vida Tiborné elmond­ta: nagyon szeret ebben a kis faluban élni, sokkal nyugod- tabb az élet, mint a Balaton mel­lett. Egy ideig gondolkodtak, hogy hol telepedjenek le, végül úgy döntöttek, Idén építkezésbe fognak és új otthont teremtenek gyermekeiknek. Hiszen ahogy az édesanya mondta: ez a falu gyermeknevelésre éppen ideá­lis hely. Örülnek, hogy van isko­la, óvoda, mert nem szívesen ül­tetnék buszra a gyerekeket. Tudja: később úgyis elmennek másik városba tanulni. Szom­szédaival jó a viszonya, bará­tokra lelt a településen. Koráb­ban bálokkal is próbálkoztak a faluban, de kevesen mentek el, úgyhogy Marcaliba járnak ki­kapcsolódni. Munkalehetőség is egyre több akad, anyósa el­mondta: a helyi németek sok embert foglalkoztatnak, fűnyí­rásra, kapálásra állandó mun­kaerőt keresnek. MÜLT ÉS JÖVŐ EZ A HÍR SÁVOLYON Támogatásra várnak Kétmillió forint pályázati for­rásból alakítanák ki az egysé­ges faluképet a településen. Ebbe utcanévtáblák, köszön­tők, padok szerepelnek, de rendbe tennék a buszvárót is. A körjegyzőség pedig egy csaknem ötmillió forintos ebédszállító autóra pályázott. Mintegy hárommillió forint támogatást várnak. Óvják az emlékfákat Az önkormányzat évenként száz-százötvenezer forintot költ fásításra, parkosításra. Óvják és ápolják azt a több mint negyven fát is, amit a két világháború között a le­venték ültettek az első világ­háborúban elesettek emléké­re. Idén a parkban található mini játszótér rendbetételét is betervezték. Tizenkét kisbaba született Az elmúlt év különleges volt a születések arányá­ban. Tíz évre visszatekintve a tavalyi kiemelkedett ab­ban, hogy megfordult a ha­lálozások és a születések száma. 2004-ben tizenkét kisbaba jött világra. Ezzel szemben öt haláleset volt a faluban. A január elsejei adatok szerint 575 a telepü­lés lakosságának a száma. Szelektív szemétgyűjtés Sávoly a környezet védelmé­ben és a falu tisztaságának érdekében bekapcsolódott a szelektív hulladékgyűjtésbe. Az első három konténer meg is érkezett, amit a tele­pülés központjában helyez­tek el. A szemetesedényekbe papírt, műanyagot és üveget lehet különválogatni. Munka a Balaton-parton Sávolyon az általános iskolában és az óvodában dolgoznak a leg­többen. Harminchárom ember­nek biztosít megélhetést az in­tézmény. A Főnyeddel, Szeger­dővel és Szőkedenccsel fenntar­tott körjegyzőség nyolc ember­nek ad munkát. A település leg­nagyobb vállalkozása pedig tíz helyi lakost foglalkoztat. Az M7-es építése is igaz, csak sze­zonális jelleggel, munkát hozott a falusiaknak. Mintegy tizen­öten vesznek részt a Nagykani­zsáig tartó nyomvonal régésze­ti feltárásában. A sávolyiak a legtöbben mégis a Balaton-part- ra járnak dolgozni a nyári idő­szakban, vagy Marcaliba utaz­nak munkahelyükre. EZT FŐZIK SÁVOLYON Forintos sült kifli Fél liter tejben felfuttatnak egy csomag élesztőt. Közben egy fél kanál fagyos zsírt el­morzsolnak lisztben és egy kávéskanál sót tesznek bele. Annyi liszt kell hozzá, hogy keményebb, jól gyúrható tész­ta legyen. Kelesztés nélkül gyúródeszkára teszik és kis ci­pókra osztják. A cipókat fél­ujjnyi vastagságra sodorják és háromszögekre vágják. Ol­vasztott zsírral megkenik a háromszögeket és úgy hajto­gatják fel kifli ala­kúra. A te­tejét tojás- sárgájával kenik meg és sóval, valamint kö­ménymaggal szórják meg. Pi­hentetés nélkül forró sütőbe kell tenni. A CIKKEKET VIGMOND ERIKA ÉS MEISZTERICS ESZTER ÍRTA. FOTÓK: TÖRÖK ANETT AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Végül horgász lett az egykori vadászból Simon Tozse/huszonöt évig hódolt hobbijának, a vadászat­nak, majd jött az új vadász­törvény és úgy döntött, szen­vedélyét hor­gászatra cse­réli. Puskáit felváltották a pecabotok, az erdő helyett pedig a Balatonra jár. Az egykori vadász azt mondja: végül is mindkét hob­bihoz ugyanaz kell: kitartás, mint az élet legtöbb területén. Fogott már huszonnyolc kilós busát és tizenkét kilós pontyot is. Minderre persze csak az­után jut ideje, hogy tizenöt hektáros szántóföldjét fiával együtt megművelte. SÁVOLYI MAGÁNÜGYEK Rövid olvasmányokra cserélte a regényeket Vadászatról rajzol a legszívesebben Népi táncol és zenél az egész család Ahány országban járt, annyi szokást lesett meg Tóth Kálmánné eredeti szak­máját tekintve könyvelő. Pár éve azonban az élet úgy hozta, hogy kiváltotta vállalkozóiját és boltot nyitott a falu központ­jában. Ha nem jön a vevő, ő akkor is ott ül a boltban, olyankor jut ideje hob­bijára, az olvasásra. Régebben szívesen lapozta Jókai és Feke­te István könyveit, mostaná­ban inkább újságokat bön­gész. Azt mondja: nincs már az embernek ideje hosszabb kötetekre. Szívesen olvassa Schaffer Erzsébet írásait és számos női magazin cikkei­ben is örömét leli. Péter Zsolt első osztályos a helyi általános iskolában. Arany fokozat­tal jutalmazták rajzát a mű­vészeti iskolák körzeti mese­pályázatán, melyre egyik kedvenc mesefiguráját, Vukot rajzolta le. Most egy vadász­napi pályázatra adta le mun­káját, valószínűleg itt is meg­állja helyét, ugyanis azt mond­ja: legszívesebben „vadászo- sat” rajzol. Nagyapja vadász és már többször elvitte magával unokáját egy-egy lesre. Rajzait rendszerint színes ceruzával és filccel készíti el, mert fes­teni nem szeret. Sinkovics Istvánná egész életét áthatja a népművészet. Hímezni, hor­golni egyaránt szeretett, emel­lett tizenegy éves korától néptáncolt. Évekig az ÁFÉSZ egyesületével lépett fel, férje pedig zenélt. Művészi vénájukat mindkét fiuk örö­költe, egyikük szintén táncol és Nyíregyházán tanul tánc­pedagógiát, másikuk zenész lett. Piroska néni ugyan már régóta csak nézi a táncosokat, azt mondja: abban is örömét leli. Mostanában szabadide­jében zöldséges- és virágos­kertjében szorgoskodik. Kelemen Imréné minden lehetőséget kihasznál, hogy kiránduljon. Legutóbb Németországba utazott, még­pedig az unoká­ja esküvőjére. Elmondta: érdekes népszokással is­merkedhet meg utazásai so­rán, a német Ramsentalban például úgy köszöntötték az ifjú párt, hogy el kellett fűré­szelniük közösen egy nagy fadarabot. Amikor sikerült, fel­húzták a sorompót és belép­hettek a faluba az újházasok. Kelemen Imréné szerint az ember ahány országba jár, annyi szokással találkozhat A szőlő és gyümölcsfák között talál pihenést A somogysámsoni hegyben tölti szabadidejét Egyed József polgármester. Háromezer négyzetméte­res birtokán gyümölcsfái­nak és lugas­ban nevelt szőlőjének gondozása nyújt neki kikapcsolódást. Amint az időjárás megengedi, hétvégéit rendszerint a hobbijára áldoz­za. A metszés és permetezés időszakában naponta két- három órára időt szakít, hogy elvégezze a munkát Ha teheti, két és fél éves unokáját is ma­gával viszi. Balázska ugyan­úgy szeret a hegyen lenni, mint a nagypapája.

Next

/
Thumbnails
Contents