Somogyi Hírlap, 2005. május (16. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-29 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 22. szám

2005. május 29., vasárnap Közélet, politika, gazdaság Dal- vagy szimpátiaverseny A NOX nem nyert, holott esélyesnek kiáltották ki az Eurovíziós Dalverseny döntője előtt. A végső voksoláskor azonban még a szomszédos országok pol­gárai, sőt a finnek sem segítettek, ugyanakkor szerb és horvát, szlovák és cseh egymást jutalmazta gesztusokkal, pontokkal. De mi a baj velünk? Ú gy fest, a kormányok által hol ilyen, hol olyan formában beve­tett országimázs-kam- pányok nem sokat értek, s még egy dalversenyben is látványo­san hanyagolnak bennünket a körülöttünk élő nemzetek. Nem ez az első eset. A sportban is gyakoriak a fiaskók, a bírók újabban ellenünk fújnak, de az EU sem bánik velünk kesztyűs kézzel. Emellett a környező or­szágokkal is vannak viták, s bu- gyogott már felénk cián is a Ti­szán. Idén a nyári reklámspo- tokban szintén gyengén állunk: az Eurosport a szépséges por­tugál tájakra invitál, a CNN mű­sorfolyamában Törökország a főszereplő, míg a természet szépségeit és a tudomány titka­it fürkésző ismeretterjesztő csa­tornák lépten-nyomon Horvát­országot dicsőítik. A NOX-fiaskónak ettől füg­getlenül sok oka lehet. A pro­dukció önmagában is vita tár­gya, a kritikusok amondók: a zenekar semmi újat nem mu­tatott, a világtrendnek megfe­lelve igencsak eklektikus - hol világzenébe, hol népzenébe, hol pedig popba hajló - szerze­ménnyel rukkolt ki. A show- bizniszben járatos Ungár Ani­kó kimondja: bár neki tetszik a NOX, a „Forogj, világ” nem fért be az első ötbe. - Fölcserélhe- tőek voltak az énekesek, a me­zőny eleve nem volt túl acélos - állapítja meg Nagy Bandó András, aki az Eurovíziós Dal- fesztiválon a hosszú évek alatt egyetlen nagy bandát hallott: az ABBA-t. A mélyebb okokra áttérve megjegyzi: egy kicsit mindig mellőzve voltunk, hiszen min­denkitől különbözünk: a ma­gyar nyelv önmagában is beha­tárolja lehetőségeinket. - És ez így szép, különlegességnek szá­mítunk, senkihez nem hasonlí­tunk. Szerintem pozitívan is fel lehet ezt fogni - üzeni Bandó. Ungár Anikó, aki bűvészként bebarangolta a világot, egyetért a humoristával és megerősíti: mások va­gyunk. A szlá­vok így vagy úgy, de egyek, a románokkal sosem volt fel­hőtlen a viszo­nyunk, mi az­előtt is kilóg­tunk a keleti blokkból. - Azt hiszem, mai megítélésünk­höz nagyban hozzájárul az a tény is, hogy sokáig irigyelt országnak szá­mítottunk Ke­let- és Közép­Európában, s ez ilyen esetekben visszaüt, megmutatkozik - véle­kedik a bűvésznő. Novák Ferenc koreográfus úgy érzi, sokat teszünk ma­gunk is azért, hogy a környék­beliek ne rajongjanak értünk. - Felsőbbrendűnek képzeljük magunkat, elitnemzetet ját­szunk, eközben a román értel­miség átlagműveltsége na­gyobb, mint a miénk. Megerő­síthetem: nemigen szeretnek minket, a lengyeleket és a cse­heket többre tartják, amit meg is értek, hiszen ők a gondjaikat nem teregetik ki ország-világ elé. Csak egy példa: ha Szlováki­ában verik a romákat, nem szerveznek nyomban tün­tetést a rassziz­mus ellen, he­lyette inkább a rendőrség veti be magát - többnyire ered- ményesen. Felelősség- revonás he­lyett itthon mindent túlre­agálunk, túlbe­szélünk - véle­kedik Novák. Nem titkolja, hogy a régiót járva maga is tapasztalta, hogy sokat javult a cseh-szlo- vák viszony, míg a szerbek és a horvátok már a török korban is háborúztak, így esetükben nincs meg még az európai érte­lemben vett összhang. - Tria­non sok kárt okozott a fejekben- értékel a Romániából épp a napokban hazatért táncmű­vész. Heiszler Vilmos történész régóta vizsgálja, miről kell első­sorban lemondani a Dunán in­nen és túl. Mindenekelőtt arról, hogy szomszédunkat kioktas­suk saját nemzeti történelméről- hangzik a válasz. Heiszler sze­rint magyar oldalon sajnos meg­lehetősen szívósan továbbélő szokás ez, tipikus, visszatérő eleme például ennek a mentali­tásnak a nagymorva birodalom nagyvonalú „kiiktatása” a szlo­vák történelemből. A másik jel­lemző elem a szomszédok nép­neveinek meghatározása. Mint tudjuk, magyar-szlovák vonat­kozásban itt a középkori ma­gyar királyság északi várme­gyéiben élő szláv népesség el­nevezése jelent problémát, aki­ket a korban mértékadó latin források általában Sfcjlavi, S(c)lavoni névvel illettek, míg a magyarok következetesen „tót”-nak nevezték őket, akár­csak a Dráva és a Száva között elterülő Szlavónia lakosait. Azonban ezt a lebecsülő stílt a szlovák közvélemény elutasítja. Dr. Kende Anna pszichológus szerint a fő különbség köztünk és a többi nép közt, hogy mife­lénk nem elég erős a közép-eu­rópai tudat. Mi mindig a Nyugat felé nyitunk, orientálódunk, de nem figyelünk eléggé közvetlen környezetünkre. Szinetár Miklós viszont úgy érzi, a NOX-fiaskót követő sommás véleményeknek nincs alapjuk, ez a bolhából elefán­tot esete. - Magyar sajátosság, hogy ha jön a tűzoltóautó, mindenki azt gondolja, ég az utca. Nagy Bandó András sze­rint a legnagyobb gond az, hogy rosszul adjuk el magun­kat. - Sokak szemében még mindig Puskás Öcsi az egyet­len magyar híresség. De kér­dem én, hány olimpiai bajnok­ságot kell még nyernie a Kemény-csapatnak, a világ­verő vízipólósoknak? A kér­dés, mondhatni, költői. Szabó Zoltán Attila A most elbukott Eurovízi­ós Dalverseny minden kri­tika ellenére jelentős pró­batétel, országimázs- szempontból is vonzó te­rep. A nemzetközi dalpa­rádénak rendkívül gazda­gok a tradíciói. A viadal 1956 óta része életünk­nek. A program pedig egyike azon kevés páneu­rópai televíziós adásnak, amelyet az Eurovízió mü- holdhálózatán, főmüsor- időben a közszolgálati televíziók közvetítenek, és amely évente átlagosan százmillió nézőt vonz egész Európában. Bence György filozófus „A politika gyanús vállalkozás, a politikus kétes figura a közvélemény szemében.” Csehák Judit, volt egészségügyi miniszter „Lehet mondani, nem nagy durranás Gyurcsány mostani 21 pontja, ám végre van egy ember, aki akar valamit, s kiáll vele a nyilvánosság elé.” Atkári János, főpolgármester-helyettes „Aztán, hogy elfogyott az idő, jött a költségvetés, előterjesztő­ként kénytelen voltam a "koalíció feje fölött dönteni«. A hivatal szakembereivel néhány nap alatt végrehajtottuk a húzásokat, javaslatként. Azon már nem módosítottak. Örülnék, ha nem így lenne, de a mai napig nem ismerek olyan politikust, aki ezt meg tudná tenni. Emiatt nincs elfogadott finanszírozási és fej­lesztési tervegyüttese a fővárosnak 2005-re.” Kocsis-Nagy Zsolt szociológus „Sok Békés megyei családnak akkora anyagi terhet jelent felsőoktatási intézménybe járatni a gyermekét, száz vagy több száz kilométerre az otthonától, amit nem tud vállalni. Hiszen lehet, hogy annyiból él az egész család, mint amennyibe ez kerülne.” Rátgéber László, a MiZo-Pécsi VSK edzője, miután kilencedszer megnyerték a bajnokságot „Kétségtelen, jó érzés bemenni a csarnokba, felnézni a zászlókra, legalább a gyerekem is tudja, az apja tizenkét évig nem vesztegette itt az idejét.” tu r M IX KÖZÖNY. Egy csaknem százéves öregember az önként vál­lalt halálra voksolva bemászott az egyik pesti metrómegállónál a sínekre és a többi metróra váró honfitárs szeme láttára meg­ölette magát a sebesen érkező szerelvénnyel. A rendőrségi vizsgálat szerint „az a következtetés vonható le, hogy a feltehe­tőleg lassú mozgású férfit nem vették észre, senkinek nem szúrt szemet, mit csinál a peron végében, vagy közönyösség­ből senki nem akart közbeavatkozni”. Sajnos, ez az utóbbi verzió tűnik a legvalószínűbbnek. Egy 21. századi klón ugyanis csak magával van elfog­ERTEKELES ***** Ez már döfi **** Elmegy ,*** Átlagos ** Gyengus * Bukta lalva, másokra már nincs ideje. APÁTIA. A pártok áldásos működéséről, a kisstílű stiklikről és csörtékről, a honi nagy­politika szánalmas és ötlettelen vergődéséről már most, egy évvel a választások előtt véle­ményt mondtak a polgárok. Egyszerre két közvélemény-kutató, a Medián és a Szonda is ama jutott aktuális kutakodásakor, hogy a pártok már-már taszítják a választókat. „Ta­nácstalanság, közömbösség lett úrrá az em­bereken, amit egyébként az is jól mutat, hogy szinte minden politikai kérdésben emelkedett a válaszadást kerülők aránya”- figyelmeztetnek az elemzők. Alighanem hiába. Elnézve ugyanis a mai sápatag politikai elitet, itt nagy változások aligha lesznek. Berendezkedhetünk az apátiára. * FIZU. Átlagosan hat százalékkal emelkedik a fővárosi tulajdon­ban álló cégek vezetőinek fizetése június elejétől, döntött csü­törtöki ülésén a Fővárosi Közgyűlés. Lám, ellenzék és „kor­mányzat”, sima és fordított is képes egyezségre jutni. Csak legyen rá pénz. , ***** A holtágaknak is pezsgő az élőviláguk Holtágaink többsége páratlan látványosságot kínál, és ritka növények, állatok lakhelyéül szolgál. A szentélyholtágak természeti értékeit meg kell óvni, de vannak olyanok is, amelyeket lehet hasznosítani. B ár holtágnak hívjuk a semmibe vezető folyó­szakaszokat, valójában tele vannak élettel ezek a vízi paradicsomok. Holtág egyébként kétféleképpen kelet­kezhet: természe­tes úton, amikor a folyó lefűződik, továbbá mestersé­ges módon, amikor ezeket a vízszaka­szokat az ember le­vágja. A Tiszán a szabályozását kö­vetően - az 1800-as években - nagyon sok holtág jött lét­re, jelentős részük a töltésen túl alakult ki, a Dunán azonban többnyire csak a ter­mészet játékának köszönhető­en, az ártéren belül A legszeb­bek, legérintetlenebbek a szen­télyholtágak - az összes mint­egy negyede tartozik ebbe a ka­tegóriába. Ezek olyan különle­ges természeti értékkel bírnak, amelyeket mindenképp meg kell őrizni. Ritka növények, ál­latfajok - főleg gyönyörű vízi­madarak - találhatóak itt, ame­lyek védelemre szorulnak. A bölcs hasznosítási holtágak ese­tén - bár itt is van­nak természetvé­delmi értékek - le­hetőség van arra, hogy ésszerű mó­don használjuk fel, például eve­zőspálya alakítha­tó tó ezeken a he­lyeken. A nem vé­dett holtágak a gazdaság tevé­kenységbe is be­van, ahol strando­kat üzemeltetnek, másutt öntö­zőtározóként vagy kacsanevel­tetőként funkcionálnak. De hogy milyen állapotban vannak holtágaink, arra nem le­het általánosságban válaszolni, minden vízszakasz más és más. Vannak olyanok, amelyek Van, ahol például kotrással kellene segíteni a rossz állapotú folyósza­kaszokon, má­sutt vízszivattyú­zásra lenne szük­ség megmenté­sükhöz. vonhatóak, azonnali beavatkozásra szorul­nának rá, mások sikeresen átvé­szelték az elmúlt évtizedeket. Már a kilencvenes évek köze­pén megkezdődött felmérésük, ám a munka az előző ciklusban lelassult, s csak 2002-ben éledt újjá. Most folyik egy átfogó vizsgálat, amely a monitoring­rendszer kialakítását célozza, egy másik pedig azt veszi szám­ba, milyen közgazdasági és jogi környezetet kellene kialakítani a holtágak rehabilitációjára. Az azonban tény, hogy irdatlan összegekbe kerülne minden fo­lyószakasz rendbehozatala, s erre most nincs pénz. Azok a holtágak, amelyek nincsenek az ember elől elzárva, páratlan le­hetőséget kínálnak pihenésre, tókapcsolódásra, fürdésre, a ter­mészet megfigyelésére. S per­sze nagyon sokan itt vetik tó a pecabotjukat. Feledi Lászlóné is imádja a holtágakat, azért, mert gyönyörűek, fantasztikus a hangulatuk, a csend, a nyuga­Hazánkban a folyók mentén 237 olyan holtágat találunk, amelyek alapterülete meghaladja a négy hektárt. Ezek közül 57 a Duna és annak dunántúli mellékfolyói mentén, 180 pedig a Tisza vízrendszerében. A nagyobbak közé tartozik a Dunán a tolnai (230 hektár), illetve a fadd-dom- bori (180 hektár), a Tiszán a gyálai (160 hektár), az alpári (147 hektár), a Körösökön - a képünkön látható - Szarvas-békésszentandrási (207 hektár), a peresi (165 hektár). lom elvarázsolja az oda látogató­kat. S persze - állítja a Nagy­budapesti Horgászok Egyesüle­tének munkatársa - itt sokkal jobb horgászni, mint a folyók­ban, hiszen a sodró víz elsősor­ban a profiknak való, ezeken a helyeken viszont a kezdők is több sikerre számíthatnak. De a tavak is kevésbé alkalmasak, hi­szen oda rendszerint betelepítik a halakat és meghatározott kvó­ták alapján lehet őket kifogni. A holtágak ezzel szemben ter­mészetesebbek, sok kellemes meglepetés érheti a pecázót, s könnyebb is a horgász dolga. Felediné rendszeresen jár a rác­kevei Duna-ág szigetcsépi holt­ágához, de nyaranta minden évben felkeresi a Tiszát, a Szol­nok melletti Alcsi-szigetet is. S persze a halak is szeretik - amíg tó nem fogják őket - ezeket a vízszakaszokat, különösen a harcsák, kárászok, süllők, pontyok. A. B. Cs. — ~~1 ..........................................................................­ML ||M| ..|i||í l|- -[[ -|........................................|y|...|||||||| M uK *M i ■ I 11*1 k 1 *#1^1 mB

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents