Somogyi Hírlap, 2005. május (16. évfolyam, 101-125. szám)
2005-05-15 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 20. szám
2005. május 15., vasárnap Riport, interjú 7 „A boldogtalanság ellen dolgozom” ALFÖLDI RÓBERT, a népszerű színész-rendező azt mondja, nem szeretné, ha mind az a zűrzavar, ami benne van, kívül is látszódna. Belül intenzív, tüzes életet él, és a produkciói segítségével is igyekszik megfejteni önmagát. Azért készít végletesen ösztönös dolgokról előadásokat, MERT MEG AKARJA ÉRTENI, Ml LAKOZIK A LELKÉBEN M intha tudatosan a szexualitás különböző variációit járná körül a színpadi munkáiban. Érvényes ez három rendezésére, a Thália Stúdióban játszott Shopping and fuckingra, A Művészetek Pabtájában bemutatott Eötvös Péter-operára, A balkonra, és a bábszínházi Sade márki 120 napjára, meg a kecskeméti Ca- sanova-változatra, melynek címszerepét alakítja...- Nem is a szexualitás, hanem az ösztön érdekel igazán. Az én ösztönéletem elég zűrzavaros, ezt próbálom helyre rakni.- Belerendezi magát az előadásokba, akkor is, ha nem szerepel?- Ez mindig így van. Az ember már ahogy darabot választ, belerendezi magát a produkcióba. Miközben sokkal intenzívebb és tüzes életet élek belül, mint ami kívül látszik. De ettől zavarban vagyok, azért csinálok végletesen ösztönös dolgokról előadásokat, mert szeretném megérteni, ami bennem van. Ami lehet, hogy nem is olyan nagy dolog, csak óriási a kontraszt a kint és a bent között. Nem szeretnék folyamatosan konfliktusoktól terhelten élni. Nem kedvelem a „kopfljktusokat. Ugyanakkor meg igen vad belső életem van. Borzasztó nagy a különbség a szakmai és a magánéletem között Elég hosszú, ideje nem vagyok túl jól, mint magánember. Ez azért mindenféle szempontból kihat rám, miközben szakmailag mondhatom azt, hogy jól vagyok. Sok mindent élek ki a színházban,- Ebben nincs semmi?- Én ennél tisztességesebb vagyok.- Ön mit gondol a festményeiről?- Hogy erősek, lehet velük élni, bizonyos érzetet keltenek. Nem hiszem, hogy Gulácsy- mélységű képeket csinálok. A szó jó értelmében vett dekorációnak tartom őket. Ennyit gondolok róluk, nem többet, de nem is kevesebbet.- Akik hasonló mélységű képeket képesek festeni, azért gyűlölik önt, mert ők tévés ismertség nélkül nem tudják eladni az alkotásaikat?- Én nem azért tudom eladni a festményeimet, mert ismert vagyok. Ehhez képest nagyon sok pénzt kérek értük. Nem a rajongók vásárolnak tőlem. Aki képet vesz, pontosan tudja, hogy azzal együtt kell élni. Nem az aláírásomat, a hajamat, a fotómat veszik meg tőlem, hanem egy képet, amivel együtt élnek. Sok olyan ember vásárol tőlem, akik nem színházba járók. Gyakran rengeteg munkát fektetnek abba, hogy eljussanak hozzám.- Ez mit jelent?- Hogy az ismerős ismerősének az ismerősein keresztül nyomozzák ki az elérhetőségemet. . ‘- Miért kell ön után mostanában így nyomozni? Az összes lehetséges helyen csak az ügynöke száma szerepel és csupán az.ő. testén keresztül vezet önhöz az út. A nemzet színészeit tízszer könnyebb elérni. Ami ellentmond annak, hogy amúgy közvetlen, sokan még társasági embernek is gondolják, és egyáltalán nem a megközelíthetetzelhető, hogy megöregedtem, mindjárt negyvenéves vagyok.- Ez mivel jár?- Néha nagy döbbenettel, mert sokszor még mindig azt képzelem magamról, hogy „ifjú titán” vagyok. És azzal is jár, hogy el-eltöprengek azon, az vagyok-e, amit gondolok magamról.- Netán megfordul a fejében, hogy egy szappanbuborék, amit állítólag a kaposvári színház igazgatója, Babarczy László mondott önről?- Ez semmiképpen nem fordul meg a fejemben, de az igen, hogy kevesebbet jelentek minőségben, mint amit jelenteni szeretnék. És ez nem jó. Nagy kérdőjelek vannak bennem. És éppen azért, mert valamennyire ismert pofa vagyok, kell minél jobban tennem a dolgom, különben még nagyobbat tak- nyolhatok. Többet várnak el tőlem, még inkább ki vannak rá hegyezve, hogy mit csinálok.- Mostanában nincs is ott a tévében.- Másfél éve nem vagyok már ott.- Amikor nem hülyéskedett, komolyabban kezdett beszélni a Lesz ez még így sem című műsorban, akkor az meg is bukott.- Pont ezt kérdezte a legjobb barátom is. Persze, nem ezt gondolnám, de most azt érzem, mintha nem látnák, hogy én egyáltalán vagyok. Nem bírok kijönni abból a rekeszből, amibe egyszer betettek. Olyan, mintha megkérdőjeleződnék, és ez pokoli érzés. Mintha megkérdeznék, hogy mi vagy te? Miközben persze éppen ezt a kérdést lenne jó megfejteni.- Nem is sejti a választ?- Azért nem tudok erre válaszolni, mert a boldogtalanság ellen dolgozom. Nekem a munka van, igazából nincs más. Ebben tudom magam megfogalmazni, tudok magammal szembesülni, új dolgokat felfedezni. Miközben Szolnokon Jagót játszottam, arra jöttem rá, azon kívül, hogy megcsinálom a szerepet, bele kell tenni a szerepbe még valamit, ami szinte az úrfelmutatáshoz hasonlít. Nem elég igazul, őszintén játszani, ez lehet, hogy nem jön át a rivaldán. Kell még valami szakmai plusz, aminek a segítségével a színész megmutatja, hogy mit játszik. A határon túli magyar színházakban jól tudják ezt. Ők nem hazugul, nem kifelé játszanak, de tudnak valamit, amitől az alakításaik eljutnak a lent ülő nézőkhöz. ALFÖLDI Lucifert játszotta Az ember tragédiájában, amely túl sok kritikát kapott ALFÖLDI RÓBERT A festő, aki modellt állt a képeihez is ahelyett, hogy ezt az életemben tenném.- Ezért dolgozik olyan őrülten sokat?- A boldogtalanság ellen legjobb dolgozni.- Depresszió ellen is jó?- Igen. Nincs időm mással foglalkozni, mint a munkával.- Szinte minden műfajt kipróbált már, írni nem szokott?- Nem tudok írni, számomra túl absztrahált.-És a festészet nem az?- Dehogynem. De az én festményeimen nem sok absztrakció van. Talán van valami hangulatuk, és ez nekem pont elég.- Szokták is utálni a hivatásos festők.- Nem a képeimet gyűlölik, hanem engem.- Kontárnak érzik?- Annak tartanak, aki kihasználja azt, hogy ismert, olcsó személyiség, vagy tévés szemét, és csúnyán átveri az embereket. Született: Kalocsa, 1967. november 22. Pályafutás: A Vígszínházban játszott 1992-tól, jelenleg szabadúszó, több teátrumban fellép és rendez. Évekig vezetett tévéműsort, festészettel is foglalkozik. Fontosabb szerepei: Raszkolnyikov (Bűn és bünhődés), Lala (Vőlegény), Valér (Tartuffe), Figaro, Rómeó, Iván (A Karamazov testvérek), Puck (Szentivánéji álom), Artúr (Tangó), Oscar Wilde (A nagy szemérmetlenség) Fontosabb rendezései: Trisztán és Izolda, Colombe, Sirály, A velencei kalmár, A vihar, Szentivánéji álom, Kabaré, Faust. len művész képe alakult ki önről- Azért van ez így, mert igen sok mocsokságot kaptam. Amikor az ember ismert pofa, akkor mindenki tőle várja, hogy megoldja az életét. Ez jelenti az alkoholista anyukától elköltözni vágyó kamasz fiút vagy lányt, a drámaírónak a színházi álmait, a bulvársajtót, és azokat, akik nem szeretnek engem. Rákényszerültem arra, hogy védjem magamat.- Ha mondjuk egy álmodozó kamasz fölhívja, általában mit mond?- Általában találkozni akarnak velem. Ha erre azt válaszolom, hogy nem szeretnék találkozni veíük, akkor nem hagynak békén, és a harmadik telefonnál nagyon csúnyán lecsesznek, elküldenek a francba.- Beképzeltnek tartják?- Igen. És nem óhajtok magyarázkodni. De a legkevesebbek a rajongók. Annyi nyomorúság van, és valamiért mindenki azt gondolja, hogy én tudom ezekre a gyógyírt.- A drámaírók is azt gondolják, hogy elintézi a darabjuk bemutatását?- Pontosan ezt hiszik, és képzelje, én még el is olvasom az írásaikat, a véleményemet is elmondom róluk. Majd amikor rákérdezek, hogy oké, van-e hozzá színház, pénz, akkor azt mondják, hogy „hát nincs, de gondoltuk, majd maga elintézi”. A sajtó is sok mindent elkövetett ellenem, ami miatt bezárkóztam kicsit. Nem járok társaságba. Ha bemegyek a színházba, vagy egyébként az életemben, normálisan kommunikálok. Ennyi.- A festészetre azért is van szüksége, mert egyedül lehet?- Az magányos műfaj, nem kell hozzá más ember. Kis falat emeltem magam köré, de ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem lehet elérni. És az is elkép- Nem bukott meg szerintem a nézőknél, egy kereskedelmi tévében bukott meg. De lehet, hogy igaza van. És öt éve nem sikerült olyan előadást csinálnom, amit a Pécsi Országos Színházi Találkozóra meghívnak.- Ez azt mutatja, a szakma egy része változatlanul úgy gondolja, hogy nincs megfelelő fajsúlya.- Igen, és ez rossz érzés. Mind több energiámba kerül, hogy ezen túllépve tegyem a dolgomat, és azt mondjam, ez nem számít. Abszolút számít.- Miért számít?- Hogy igazolva legyen, hogy legalább valami vagyok. Nem egy kis összevissza rohangáló lófütty.- Időnként tényleg ezt hiszi?- Abszolút.- Ha meghívják a POSZT-ra egy előadását, akkor azt mondja, hogy már nem lófütty, hanem már valaki?- Most akkor tovább bizonygat magának?- Aha. Mi mást csinálnék? Hol jobban, hol kevésbé sikerül a bizonygatás.- Ezt teszi élete végéig, vagy egyszer csak lesz bizonyosság?- Nem tudom, hogy lesz-e bizonyosság. Többen nyilván azt mondják, hogy mi az úristent akarok még? Nekem mindaz kevés, amit csinálok, ami történik velem? Lehet, hogy ez születési hiba, átok, ezzel nem tud mit kezdeni az ember. Az kíván mind több erőt, hogy ugyanúgy menjek tovább, mint eddig. Majd 55 évesen.esetleg lehetőségem lesz rá, hogy új, „fiatal” színházigazgató legyek. Szerintem az én generációmtól ellopták a forradalmi időszakunkat. Vagy kitolták addig, mire egyszer csak nem lettünk forradalmárok. Amíg mindannyian a saját bizonygatásainkkal vagyunk elfoglalva. Bóta GAbor Ugyanaz volt a professzorunk, Horvai István. A Horvai-növendékek, ha nem is játszottak együtt, akkor is fél szavakból megértik egymást. Alföldi már az új kor gyermeke, ennek megfelelően teszi a dolgát, amivel én személy szerint nem mindenben értek egyet. Takács Katalin színész Ki-besétál benne a színész és a rendező. A pontos és kíméletlen rendező szellemes és érzékeny színészként instruál. Szeretnivaló színész és magányos, mint rendező. Telihay Péter rendező Hihetetlenül széles látókörű, mérhetetlenül érzékeny és okos, régen találkoztam ilyen alapos emberrel, mint ő. Amikor az Othellóban, Jagóként rendeztem, akkor is kiderült, hogy nagy és bonyolult lelkületű gyerek, úgy rácsodálkozik a világra.
