Somogyi Hírlap, 2005. május (16. évfolyam, 101-125. szám)
2005-05-14 / 112. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2005. MÁJUS 14., SZOMBAT 11 UTAZÁS A hatujjú ember házassága és álma táj mahal: Ugyanaz a látnivaló jóval többe kerül az idegennek, mint az indiainak Indiában kevés az idegen. Delhiben egy konferencián - ahol Dél-Ázsia idegenforgalmi fényeivel és lehetőségeivel foglalkoztak - azt mondták, hogy évente 3,5 millió külföldi jár ide látni, megismerni az országot, az embereket. A közel egymilliárd lakosú Indiában elenyészően kevés ez a szám. Azt is mondták ezen a konferencián, amelyet a Delhi-i idegenforgalmi vásárral kötöttek össze, hogy tenni kell azért, hogy több legyen. Az idegenforgalomért felelős miniszter tényeket és terveket sorolt. Tény, hogy fejlesztésre szorul a légi közlekedés. India több mint nyolcvan polgári repülőteréből csak néhány nyereséges. Terv, hogy kétmilliárd dollárért korszerűsítik, bővítik a Delhi-i és a Bombay-i repülőteret. Terv az is, hogy a nyitott égbolt program révén valamennyi légitársaság számára szabaddá teszik a repülést Indiába. Tény az is, hogy több utast, turistát szeretnének. (Az is tény, hogy ebből az országból is kevesen utaznak külföldre: a Delhi-i magyar nagykövetségen például egy év alatt nem egészen 3 ezer vízumot állítottak ki.) Kevés a szálloda, például Delhiben, s azok osztályba sorolását magasnak tartják az utazással foglalkozó külföldiek. Pedig egy éjszakát (reggelivel) kínálnak itt most már 70 dollárért is. Persze, lehet bérelni szobát ennek a többszöröséért. A Delhiből Jaipurba vezető út nem egészen 300 kilométer és ázsiai szemmel nézve kifejezetten jó. Mégis este lett, mire oda értünk. Indiában mások a távolságok és más az időszámítás is. Delhiből nem egyszerű kikeveredni. Amikor úgy érzi az ember, hogy túljutott már a város határán, először a meleggel és a porral, no meg a kopár földekkel találja szembe magát Az autóban a légkondi nem bír a meleggel. Szundítani próbálok, nem megy. Hallgatom hát a sofőrt, aki azért is mesél, hogy el ne aludjak. Azt mondja, van két lánya és egy fia. A legnagyobbat orvosnak szánja. Iskoláztatják majd, ha odanő. Asszonycsapat munkában Delhiben lakik (azt gondolom, valahol a külvárosban), s amolyan kétlaki. Van egy tehene (megadja a család tejszükségletét) és egy kecskéje is. Valahol távol úgy hatszáz kilométerre a fővárostól magáénak tud egy darab földet is. Azon azt termelik, amire szükségük van. Sofőrként egy vállalkozó alkalmazottja. Azt mondja, nem sokat keres, de a fizetést kiegészíti a borravaló. Ahogy mesél, erősen gesztikulál. Ránézek a kezére, és meglepődöm: hat ujja van a bal kezén. Belém nyilall: táltos. Figyelem, hogy táltosként viselkedik-e. Az útról mindent tud, és estefelé, amikor már az utas is elfáradt, úgy vág át laipur nyomornegyedén - ahol sok az ember és szeméttel nagyon teli az utca -, mintha mindennap arra járna. Azt mondja, úgy ismeri a várost, mint a tenyerét, legalább kétezerszer járt itt. Valóban nem tudok neki mondani semmit, amit azonnal ne tudna teljesíteni. Az autó, amelyet már két éve hajt, öreg és kényelmetlen. Egyaránt működik gázzal és benzinnel. Van időm beszélgetni. És szívesen mesél. Azt mondja, a feleségét akkor látta először, amikor összeházasodtak. Jól megvannak. Azt azonban szeretné majd, ha a lánya nem az esküvőn látná először azt, akivel leéli az életét „Válasszon ő maga” - mondja nyomatékkal. Jaipurhoz közeledve változik a táj. A fákon üdezöld az újra hajtott levél, és egyre több a fa is. A fák mögött dombok. A város előtt márványbánya, az út mentén pedig nyomorúságos viskók, fatákolmányok, gondolom, a bányászoké. Ezek a fatákolmányok és bádogbódék fogadnak a külvárosban is. A hőség itt még elviselhetetlenebb, és a szemét is több. Feltűnnek a biciklis riksák. Nem látni már teve vontatta szekeret A teve - mondják - Indiában megbecsült állat Adnak érte 7- 900 dollárt Ennél csak az elefánt a drágább, darabja 3000 dollárba is belekerül. 3000 dollár úgy két autó ára. Egy bivalyt lehet már 500 dollárért is kapni. Egy kecske pedig nem ér meg 50-60 dollárnál többet. Akinek állata van, annak vagyona is van.- Ki itt a gazda? - kérdezem a kísérőmet- Hát Tata. Volt. Tata nevét viseli a talán legnagyobb indiai vállalatbirodalom. Tata azonban meghalt Három hónapja vett egy helikoptert, egy hónappal ezelőtt lezuhant vele. Tata neve a legtöbb indiai teherautón, autóbuszon és személy- kocsin megtalálható. Este vacsorára hívnak. A vacsorát egy maharadzsa kastélyában szolgálják fel. 40 kilométert autózunk Jaipurtól a kastélyig a kellemes" éjszakában. Útközben biciklis riksákat kerülgetünk, így este, alkonyat után talán már nem az utas, hanem a család néhány tagja ül a hátsó ülésen. Napközben inkább urizáló, a különlegességet kereső turisták. Ahogy emelkedik a nap, úgy lesz a riksások izmosodó lába egyre lassúbb, s a biciklizés fárasztóbb. A hely, ahová vacsorára megyünk, igézőén szép. Hegyek karéjában a ház vagy három emelet magasságban, belső udvarokkal, gyönyörűen díszített lépcsőkkel, pihenőhelyekkel, s fent a hegygerincen őrtornyokkal. A vacsora is finom, a bor nagyon drága: úgy egyheti indiai átlagfizetés az ára. ... Ágra felé változik a táj, több a zöld, kevesebb a kopár vidék. Furcsa formájú nagy kémények merednek az égnek, s a kémények körül vetik a vályogot, égetik a téglát. Ezek amolyan „földszintes” téglagyárak. Aki Ag- rába megy, az várakozással van teli. Nem elsősorban a város, hanem a Táj Mahal miatt. Nincs látogató, aki el ne menne megnézni ezt a különlegességet, ha a városba érkezik. Pedig megnézni sem egyszerű. A környéket, hogy védjék a fehér márványt és a gyönyörű díszítéseket, lezárták a benzinnel és gázolajjal működő járművek elől. Jó messze a Táj Mahaltól egy parkolóban lovas kocsira vagy elektromos autóra kell szállni, amely száz rúpia ellenében elviszi a vendéget a bejárathoz. Ott aztán - miután átverekedi magát az árusok hadán - bejut az épület „előterébe”. Gyönyörű, gondozott park, árnyas fák és tömeg. Aztán a bejárati nagykapu, és feltűnik a szürkésfehér építmény. A Táj Mahal megkapóan szép és megnyugtatóan formás. Ülök a kőlépcsőn, és figyelem az emberek viselkedését. Valaki - ki tudja hány esztendeje - megtalálta azt a helyet, ahonnan egy fényképezőgép lencséjén keresztül kézbe lehet venni az egész építményt. Reggeltől estig sorakoznak itt az alkalmi fotósok és az alkalmi „erős” emberek. Eljutni a bejáratig jókora séta. Bent az épületben pedig tömeg. Annak ellenére, hogy nem lehet olcsón körbejárni. A belépő ugyanis külföldieknek 750 rúpia, a helyieknek 200 India számokban Huszonhat állam és hét szövetségi tartomány szövetsége. A központi kormány székhelye Újdelhi. Területe 3,29 millió négyzetkilométer, négy legismertebb városa: Delhi (1991-ben 8,4 millió lakosa volt), Mumbai (9,9 millió), Kalkutta (11 millió) és Chennai (5,4 millió). India népessége - az 1997-es becslések szerint - 948 millió volt, a jelenlegi népesség növekedési aránya évente 1,7 százalék. A legfőbb vallások: a hinduizmus (82 százalék), az iszlám (12 százalék), a kereszténység (2,3 százalék), a szikh vallás (1,9 százalék), a buddhizmus (0,8 százalék) és a dzsainiz- mus (0,4 százalék). rúpia. Indiában még mindig él az a szokás, hogy ugyanazért a látnivalóért sokszor többet kérnek az idegentől, mint amennyibe a helyinek kerül. Másnap az agrai erőd felé tartva megállunk az országút szélén, s kísérőm megmutatja a Táj Mahal hátoldalát is. A folyó csillogó vize után egy hatalmas, szeméttelephez hasonló, földhányásokkal teli terület következik. Nézek rá kérdően, s azt mondja, hogy ide egy bevásárló- központot terveztek. Elkezdték már az építkezést, aztán a lakók tiltakozására leállították. A Táj Mahalt féltették a forgalomtól és a szennyezett levegőtől... ... Az autó ismét Delhi felé tart. Az arany háromszög lassan bezáródik. A szálloda bejáratánál turbános őr fogad, tessékel a recepció felé, és sürgeti a sofőrt, hogy adja át a helyét a másik kocsinak. Táltos, a sofőr zavartan búcsúzik, megköszöni a borravalót, és elhajt. A szobában keresem a telefonomat. Ott maradt a táltos kocsijának ülésén... A szívemből is egy darab. Ezt már akkor tudom, amikor hajnalban a Delhi-i repülőtérről felszáll a gép és elindul velem Európa felé. KERCZA IMRE Pelyvaszállítók Akrában A Táj Mahal: szép és rideg Ivókút Jaipurban. Végszükségre
