Somogyi Hírlap, 2005. május (16. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-08 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 19. szám

2005. május 8„ vasárnap Riport, interjú 7 Avar: kijátszottam magam Avar István, a nemzet színésze nem szereti a mai politikusokat. Úgy gondolja, ARRÓL SZÓL A BELPOLITIKA, HOGY KIRE, MIT LEHET MÉG RÁKENNI. Nem kedveli, hogy a közszereplők és a színészek közül sokan nem tanulnak meg rendesen beszélni. Időnként azt fontolgatja, hogy abbahagyja a szakmát, de aztán mindig akad valaki, aki olyan mézesmadzagot húz el az orra előtt, amire nem tud nemet mondani. M ost éppen felvételiz- tet a Színház- és Filmművészeti Egye­temre, milyennek látja az utánpótlást?- Sajnos sokakban nem látok semmit, de mindig akadnak olyanok, akiknél felcsillan a sze­mem, hogy hátha van bennük valami. Azt nézem, hogy egyál­talán van-e ott valaki, figyelni le- het-e arra, aki bejött, jelenség-e?- Ön milyen lehetett, amikor egercsehi bányászkodás után először Miskolcon felvételizett ?- Eléggé készületlen voltam, mert mint jó ifjú munkás, előtte két hétig Pesten lébecoltam a VIT-en, a Világifjúsági Találko­zón. Amikor megkérdezték, mi­vel készültem, mondtam, hogy semmivel. Tudtam akkor is sok verset, de nem akartam égetni magam. Kaptam helyzetgyakor­latokat meg a papírjaimból lát­ták, miket játszottam amatőr­ként, ezekekből a darabokból kértek részleteket. Az első fordu­lónak számomra még nem volt tétje, de a másodiknál már reme­gett a térdem.- Igaz, hogy önt, aki több mint húsz éve tanít beszédet, majdnem kirúgták a főiskoláról a beszéde miatt?- Az első órán Nagy Adorján felküldött a színpadra és azt kér­dezte tőlem, „kisfiam, ismered-e Petőfi Sándor A nép nevében cí­mű versét?” Azt feleltem, hogy igen. „Hát akkor kezdd el!”, mondta. Hát ugye én Eger- csehiből jöttem palóc tájszólás­sal, húztam a számat, pöszítet- tem, nyüszítettem. Az minden volt, csak nem beszéd. Nézett az öreg, megvárta, míg az első versszakot befejezem, és odahí­vott magához. „Na, ide figyelj, kisfiam, nyisd ki a pofád”, mondta. „Tökéletesek a fogaid, az anyád hétszentségit”, közöl­te. „Hogy tudsz ilyen rondán be­szélni?”, kérdezte. Majd közölte, ha három hónap alatt le nem szokom erről, hová rúg nekem, de akkorát, hogy éhen halok a le­vegőben. Mindez tizenkilenc társam előtt zajlott, és én bizony három hónap alatt tényleg le­szoktam erről a beszédről.- Állítólag még gombostűt is szúrt a combjába?- Annyit gyakoroltam estén­ként a diákszállóban, hogy na­gyon elfáradtam, ilyenkor gom­bostűt szúrtam a combomba, amitől rögtön olyan élénk let­tem, hogy jól ment tovább a munka. Az én növendékeimnek is azért mondom, hogy tanulják meg a beszédet, az anyjuk min­denségit, mert tudom, hogy meg lehet tanulni.- A jó beszéd hozzátartozik ahhoz, hogy valakiről pozitív kép alakuljon ki. Ön pedig ren­geteg pozitív szerepet kapott.- Mindenki be akarja bizo­nyítani, hogy mennyi párttitkárt játszottam. Soha életemben egyet sem.- De már Gellért Endre meg­mondta önnek a főiskolán, hogy sok pozitív szerepet kap majd, igazán azonban negatív szere­pekben lesz sikere.- És így is volt. Játszottam pozitív agrármérnöktől, ve­gyészmérnökig, brigádvezetőig sok mindenkit.- Önt azért elkönyvelték munkáskáder színésznek...- Elkönyveltek. Játszottam munkásfigurákat, de tulajdon­képpen nem sokat. II. Józsefet ugyanúgy alakítottam, mint György barátot, mégis sokan a munkásszerepkörhöz kötik a nevem, és meg vannak győződ­ve róla, hogy párttitkárok sorát játszottam, pedig párttitkárt tényleg soha nem osztottak rám.- Nem azért kötik önhöz a párttitkárszerepeket, mert ké­sőbb képviselő lett, így aztán azt gondolják, hogy pártember.- Holott soha életemben nem léptem be a pártba, abszolút független képviselő voltam.- Miért érezte fontosnak, hogy képviselő legyen?- Nem éreztem annak, én le­pődtem meg a1 legjobban, ami­kor fölkértek.- Hogy kérték föl?- Szóltak a Nemzetiben, hogy be kell mennem a buda­pesti pártbizottságra. Mondtam, hogy nem érdemes bemennem, mert úgysem lépek be a pártba. Aztán a pártbizottságon közöl­ték velem, szeretnék, ha képvi­selőséget vállalnék.- Mit mondtak, miért?- Mert konstruktív gondolko­dású vagyok, szeretnek a kollé­gáim, szeret a közönség, nekik ilyen emberre van szükségük. Mondtam, hogy ez nagy meg­tiszteltetés, de csak T betűs, az­az tanuló képviselőséget válla­lok, ha nem megy, abbahagyom. Nem bántam meg, az ember sa­ját magát csak nem tagadja le, ezt is én csináltam.- Konkrétan mit csinált?- Édeskeveset. A nagypoliti­kától távol voltam. Kerületi szin­ten próbáltam valamit elérni. Rendszeresen tartottam fogadó­órákat, sokan arra is ki voltak éhezve, hogy emberi hangon szóljanak velük.- Nem a képviselősége után fogyatkoztak meg a szerepei, nem könyvelték el önt mégiscsak pártembemek?- A rendszerváltás után volt egy-két év, amikor a szakma - nem a közönség - éreztette ve­lem, hogy képviselő voltam a múlt rendszerben. Csak pechjük volt, mert én vállaltam. Nem szeretem azokat, akik saját múltjukat nem merik vállalni. Ostoba embernek kellett annak lennie, aki azt hitte, hogy a rend­szerváltásnál lecserélik az egész országot. Ugyanazokkal kellett továbbvinni az életet, akik addig vitték. Ennyi idővel a rendszer- váltás után nem merem bekap­csolni a tévét, a rádiót, mert ál­landóan ugyanazt, egymás sza- pulását hallom. Még mindig azon csámcsognak, hogy mi volt a múltban. Mit érdekel már engem, annyi évvel ezelőtt mi volt. Az érdekelne, hogy jövőre mi lesz. De csak ígérnek, és ha- zudoznak összevissza. Nem szeretem a mai politikusokat. Rossz politikusoknak, rossz tak­tikusoknak tartom őket. Felelőt­lenek. Másról sem szól a belpoli­tika, hogy kire, mit lehetne még rákenni. Ebbe fáradnak bele. Ilyeneken képes vagyok felhúz­ni magam.- Min húzza még fel magát?- Próba közben mindenféle indulatok elkapják az embert. De már ez is egyre ritkább, hi­szen ritkábban is játszom, más­részt beléptem a hetvenötödik évembe, mit indulatoskodjam én? Örülni kell, hogy élek és ját­szom. A Magyar Színházban re­pertoáron lévő Orfeusz az alvi­lágban című operettet Sopron­ban is adtuk, ott még Makay Sándor és Schubert Éva partne­reként a Hárman a padonban is játszom. Büszke vagyok ma­gamra, hogy még ennyi szöve­get meg tudtam tanulni.- Természetesnek tartja, hogy egy ilyen szerepért Sopronig kell utaznia?- Ha én színházigazgató len­nék, nekem is az lenne a fontos, hogy minél több fiatalról bebi­zonyítsam, életre, pályára való, tehetséges, az ő nevük miatt is jöjjenek be a nézők a színházba.- Régebben egy-egy darabot direkt ön miatt mutattak be.- Ez természetes. Én akkor voltam formában.- Most nincs?- Most másként vagyok for­mában, öreg szerepekre vagyok alkalmas.- Ezt nem kellene jobban ki­használni?- Ezt ne is forszírozzuk, mert félreértik az igazgatók, és még kitalálnak nekem valami dara­bot. Az elmúlt néhány év alatt játszottam a Bölcs Náthán cím­- Elfelejtik a szöveget?- Mindig újra kell tanulni. Nem értem, hogy miért kell eny- nyi darabot repertoáron tartam. Sokszor sikeres produkciókat is levesznek a műsorról, mert kell a másiknak a hely.- A Bölcs Náthánt viszont két produkcióban is eljátszotta.- Két különböző fordításban, prózai és verses változatban is megtanultam, Ruszt József és Mészáros Tamás rendezésében. Először arra gondoltam, kit ér­dekel ma már Lessing műve. De aztán mindkét produkció bebi­zonyította, hogy ma is nagyon aktuális. Az arab-zsidó hábo­rúskodás ma is aktuális, meg a mi kis magyar belpolitikánk is elég viharos. Itt is szóba kerül, ki magyar, zsidó, sváb vagy hotten­totta. Az is benne van a Bölcs Náthánban, hogy az ilyesmi végre ne számítson. De Magyar- országon még számítani fog so­káig. Felháborító az ország ket­téosztása. Mi az például, hogy aki igazi magyar, tűzze ki a ko­kárdát? A fene megette, hogy ha én csak ekkor vagyok igazi ma­gyar. Különben is, az én vélemé­A parlamenti képviselők zöme csak ugatja a nyelvet, de közben verik a mellüket, hogy mennyire magyarok. szerepét, A gyertyák csonkig ég­nek egyik főszerepét, és a Hár­man a pádon egyik férfiszerepét. Mit akarok még? Eleget szere­peltem az életemben, éveken ke­resztül havonta harmincötször- harminchatszor voltam színpa­don. Kijátszottam magam, nincs szerepéhségem. Bármiben lefo­gadom, ha odamennék bizo­nyos igazgatókhoz, akkor keres­nének nekem darabot. Mi már azt élvezzük Kállai Ferenccel és Makay Sándorral, hogy az Orfe­usz az alvilágban előadásában a kukkoló öregeket játsszuk. Nem kell hozzá megtanulni élet- rajznyi szöveget. Kicsi, de sike­res szerepek. Annyi főszerepet kaptam színházban, filmen, té­vében egyaránt, hogy mi hiá­nyom lehet? Azt nem szeretem, hogy olyan nehéz darabokat, mint A gyertyák csonkig égnek és a Hárman a pádon, havonta csak egyszer-kétszer játsszunk. Ez az infarktus határa. nyem szerint ebből az ország­ból a hátamon, gyalog, huszon­négy óra alatt kihordom azokat, akik igazi magyarok. Tisztessé­gesen, becsületesen magyarnak kell vallania annak magát, aki itt él, de ne legyen rá büszke! Az nem erény, hogy ki minek szüle­tett. A parlamenti képviselők zö­me csak ugatja a nyelvet, de köz­ben verik a mellüket, hogy mennyire magyarok. Az anyjuk térdekalácsát!- Mi az, amit még szeretne megcsinálni?- Nem nagyon van ilyen. Ameddig az egészségem enge­di, teszek-veszek magam körül, különösebben nagy vágyaim már nincsenek. Mindig azt mondom, most már bedobom a törülközőt, abbahagyom a szakmát. Aztán egyszer csak valaki elhúzza a mézesmadza­got az orrom előtt, és nem tudok rá nemet mondani. Bóta Gábor Iflp / i igazgató-rendező Nagyon ritka az az ember, aki ennyi idősen megőrzi önmagát, abszolút szinpadképes. Megőrizte a jókedvét, a humorát, ez az, ami a mi pályán­kon, minden megpróbáltatás^^ÉÉ ellenére, egyben tart minket. A Istenien játszunk együtt A gyertyák cson­kig égnek című darabban. Mindig ugrat­juk egymást, hogy például „abban re­ménykedtem, rosszul vagy, nem jössz be, elmarad az előadás”. Nekünk már ilyen akasztófahumorunk van, nem veszít­jük el a csüggedésünket. Ö számomra olyan, mint Hamlet barátja, Horatio. Mindig ott van, ahol segíteni kell. Egész lényéből tartalmas férfiasság árad. Fiatalos, emberszeretö, és nem utolsósorban kiváló színész. AVAR ISTVÁN Született: 1931. március 20-árf Egercsehiben, ahol 1945-49-ig bányászként dolgozott. A főiskola elvég­zése után Pécsett, a Madách Színházban, aztán a Nemzetiben játszott, majd újra a Madách tagja lett. Tanár a Színház- és Filmművészeti Egyetemen . Fontosab színházi szerepei: Stanley (A vágy villa­mosa), Liliomfi, Tiborc (Bánk bán), XX (Emigrán­sok), Giordano Brúnó (Az utolsó utáni éjszaka), Bölcs Náthán, Henrik (A gyertyák csonkig égnek). Fontosabb film£zerepei: Megszállottak, Oldás és kötés, Hideg napok, Falak, Csillag a máglyán, Az utol­só látogató (tv), Kölcsey (tv). MINDIG OTT VAN, AHOL SEGÍTENI KELL

Next

/
Thumbnails
Contents