Somogyi Hírlap, 2005. május (16. évfolyam, 101-125. szám)
2005-05-08 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 19. szám
2005. május 8„ vasárnap Riport, interjú 7 Avar: kijátszottam magam Avar István, a nemzet színésze nem szereti a mai politikusokat. Úgy gondolja, ARRÓL SZÓL A BELPOLITIKA, HOGY KIRE, MIT LEHET MÉG RÁKENNI. Nem kedveli, hogy a közszereplők és a színészek közül sokan nem tanulnak meg rendesen beszélni. Időnként azt fontolgatja, hogy abbahagyja a szakmát, de aztán mindig akad valaki, aki olyan mézesmadzagot húz el az orra előtt, amire nem tud nemet mondani. M ost éppen felvételiz- tet a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, milyennek látja az utánpótlást?- Sajnos sokakban nem látok semmit, de mindig akadnak olyanok, akiknél felcsillan a szemem, hogy hátha van bennük valami. Azt nézem, hogy egyáltalán van-e ott valaki, figyelni le- het-e arra, aki bejött, jelenség-e?- Ön milyen lehetett, amikor egercsehi bányászkodás után először Miskolcon felvételizett ?- Eléggé készületlen voltam, mert mint jó ifjú munkás, előtte két hétig Pesten lébecoltam a VIT-en, a Világifjúsági Találkozón. Amikor megkérdezték, mivel készültem, mondtam, hogy semmivel. Tudtam akkor is sok verset, de nem akartam égetni magam. Kaptam helyzetgyakorlatokat meg a papírjaimból látták, miket játszottam amatőrként, ezekekből a darabokból kértek részleteket. Az első fordulónak számomra még nem volt tétje, de a másodiknál már remegett a térdem.- Igaz, hogy önt, aki több mint húsz éve tanít beszédet, majdnem kirúgták a főiskoláról a beszéde miatt?- Az első órán Nagy Adorján felküldött a színpadra és azt kérdezte tőlem, „kisfiam, ismered-e Petőfi Sándor A nép nevében című versét?” Azt feleltem, hogy igen. „Hát akkor kezdd el!”, mondta. Hát ugye én Eger- csehiből jöttem palóc tájszólással, húztam a számat, pöszítet- tem, nyüszítettem. Az minden volt, csak nem beszéd. Nézett az öreg, megvárta, míg az első versszakot befejezem, és odahívott magához. „Na, ide figyelj, kisfiam, nyisd ki a pofád”, mondta. „Tökéletesek a fogaid, az anyád hétszentségit”, közölte. „Hogy tudsz ilyen rondán beszélni?”, kérdezte. Majd közölte, ha három hónap alatt le nem szokom erről, hová rúg nekem, de akkorát, hogy éhen halok a levegőben. Mindez tizenkilenc társam előtt zajlott, és én bizony három hónap alatt tényleg leszoktam erről a beszédről.- Állítólag még gombostűt is szúrt a combjába?- Annyit gyakoroltam esténként a diákszállóban, hogy nagyon elfáradtam, ilyenkor gombostűt szúrtam a combomba, amitől rögtön olyan élénk lettem, hogy jól ment tovább a munka. Az én növendékeimnek is azért mondom, hogy tanulják meg a beszédet, az anyjuk mindenségit, mert tudom, hogy meg lehet tanulni.- A jó beszéd hozzátartozik ahhoz, hogy valakiről pozitív kép alakuljon ki. Ön pedig rengeteg pozitív szerepet kapott.- Mindenki be akarja bizonyítani, hogy mennyi párttitkárt játszottam. Soha életemben egyet sem.- De már Gellért Endre megmondta önnek a főiskolán, hogy sok pozitív szerepet kap majd, igazán azonban negatív szerepekben lesz sikere.- És így is volt. Játszottam pozitív agrármérnöktől, vegyészmérnökig, brigádvezetőig sok mindenkit.- Önt azért elkönyvelték munkáskáder színésznek...- Elkönyveltek. Játszottam munkásfigurákat, de tulajdonképpen nem sokat. II. Józsefet ugyanúgy alakítottam, mint György barátot, mégis sokan a munkásszerepkörhöz kötik a nevem, és meg vannak győződve róla, hogy párttitkárok sorát játszottam, pedig párttitkárt tényleg soha nem osztottak rám.- Nem azért kötik önhöz a párttitkárszerepeket, mert később képviselő lett, így aztán azt gondolják, hogy pártember.- Holott soha életemben nem léptem be a pártba, abszolút független képviselő voltam.- Miért érezte fontosnak, hogy képviselő legyen?- Nem éreztem annak, én lepődtem meg a1 legjobban, amikor fölkértek.- Hogy kérték föl?- Szóltak a Nemzetiben, hogy be kell mennem a budapesti pártbizottságra. Mondtam, hogy nem érdemes bemennem, mert úgysem lépek be a pártba. Aztán a pártbizottságon közölték velem, szeretnék, ha képviselőséget vállalnék.- Mit mondtak, miért?- Mert konstruktív gondolkodású vagyok, szeretnek a kollégáim, szeret a közönség, nekik ilyen emberre van szükségük. Mondtam, hogy ez nagy megtiszteltetés, de csak T betűs, azaz tanuló képviselőséget vállalok, ha nem megy, abbahagyom. Nem bántam meg, az ember saját magát csak nem tagadja le, ezt is én csináltam.- Konkrétan mit csinált?- Édeskeveset. A nagypolitikától távol voltam. Kerületi szinten próbáltam valamit elérni. Rendszeresen tartottam fogadóórákat, sokan arra is ki voltak éhezve, hogy emberi hangon szóljanak velük.- Nem a képviselősége után fogyatkoztak meg a szerepei, nem könyvelték el önt mégiscsak pártembemek?- A rendszerváltás után volt egy-két év, amikor a szakma - nem a közönség - éreztette velem, hogy képviselő voltam a múlt rendszerben. Csak pechjük volt, mert én vállaltam. Nem szeretem azokat, akik saját múltjukat nem merik vállalni. Ostoba embernek kellett annak lennie, aki azt hitte, hogy a rendszerváltásnál lecserélik az egész országot. Ugyanazokkal kellett továbbvinni az életet, akik addig vitték. Ennyi idővel a rendszer- váltás után nem merem bekapcsolni a tévét, a rádiót, mert állandóan ugyanazt, egymás sza- pulását hallom. Még mindig azon csámcsognak, hogy mi volt a múltban. Mit érdekel már engem, annyi évvel ezelőtt mi volt. Az érdekelne, hogy jövőre mi lesz. De csak ígérnek, és ha- zudoznak összevissza. Nem szeretem a mai politikusokat. Rossz politikusoknak, rossz taktikusoknak tartom őket. Felelőtlenek. Másról sem szól a belpolitika, hogy kire, mit lehetne még rákenni. Ebbe fáradnak bele. Ilyeneken képes vagyok felhúzni magam.- Min húzza még fel magát?- Próba közben mindenféle indulatok elkapják az embert. De már ez is egyre ritkább, hiszen ritkábban is játszom, másrészt beléptem a hetvenötödik évembe, mit indulatoskodjam én? Örülni kell, hogy élek és játszom. A Magyar Színházban repertoáron lévő Orfeusz az alvilágban című operettet Sopronban is adtuk, ott még Makay Sándor és Schubert Éva partnereként a Hárman a padonban is játszom. Büszke vagyok magamra, hogy még ennyi szöveget meg tudtam tanulni.- Természetesnek tartja, hogy egy ilyen szerepért Sopronig kell utaznia?- Ha én színházigazgató lennék, nekem is az lenne a fontos, hogy minél több fiatalról bebizonyítsam, életre, pályára való, tehetséges, az ő nevük miatt is jöjjenek be a nézők a színházba.- Régebben egy-egy darabot direkt ön miatt mutattak be.- Ez természetes. Én akkor voltam formában.- Most nincs?- Most másként vagyok formában, öreg szerepekre vagyok alkalmas.- Ezt nem kellene jobban kihasználni?- Ezt ne is forszírozzuk, mert félreértik az igazgatók, és még kitalálnak nekem valami darabot. Az elmúlt néhány év alatt játszottam a Bölcs Náthán cím- Elfelejtik a szöveget?- Mindig újra kell tanulni. Nem értem, hogy miért kell eny- nyi darabot repertoáron tartam. Sokszor sikeres produkciókat is levesznek a műsorról, mert kell a másiknak a hely.- A Bölcs Náthánt viszont két produkcióban is eljátszotta.- Két különböző fordításban, prózai és verses változatban is megtanultam, Ruszt József és Mészáros Tamás rendezésében. Először arra gondoltam, kit érdekel ma már Lessing műve. De aztán mindkét produkció bebizonyította, hogy ma is nagyon aktuális. Az arab-zsidó háborúskodás ma is aktuális, meg a mi kis magyar belpolitikánk is elég viharos. Itt is szóba kerül, ki magyar, zsidó, sváb vagy hottentotta. Az is benne van a Bölcs Náthánban, hogy az ilyesmi végre ne számítson. De Magyar- országon még számítani fog sokáig. Felháborító az ország kettéosztása. Mi az például, hogy aki igazi magyar, tűzze ki a kokárdát? A fene megette, hogy ha én csak ekkor vagyok igazi magyar. Különben is, az én véleméA parlamenti képviselők zöme csak ugatja a nyelvet, de közben verik a mellüket, hogy mennyire magyarok. szerepét, A gyertyák csonkig égnek egyik főszerepét, és a Hárman a pádon egyik férfiszerepét. Mit akarok még? Eleget szerepeltem az életemben, éveken keresztül havonta harmincötször- harminchatszor voltam színpadon. Kijátszottam magam, nincs szerepéhségem. Bármiben lefogadom, ha odamennék bizonyos igazgatókhoz, akkor keresnének nekem darabot. Mi már azt élvezzük Kállai Ferenccel és Makay Sándorral, hogy az Orfeusz az alvilágban előadásában a kukkoló öregeket játsszuk. Nem kell hozzá megtanulni élet- rajznyi szöveget. Kicsi, de sikeres szerepek. Annyi főszerepet kaptam színházban, filmen, tévében egyaránt, hogy mi hiányom lehet? Azt nem szeretem, hogy olyan nehéz darabokat, mint A gyertyák csonkig égnek és a Hárman a pádon, havonta csak egyszer-kétszer játsszunk. Ez az infarktus határa. nyem szerint ebből az országból a hátamon, gyalog, huszonnégy óra alatt kihordom azokat, akik igazi magyarok. Tisztességesen, becsületesen magyarnak kell vallania annak magát, aki itt él, de ne legyen rá büszke! Az nem erény, hogy ki minek született. A parlamenti képviselők zöme csak ugatja a nyelvet, de közben verik a mellüket, hogy mennyire magyarok. Az anyjuk térdekalácsát!- Mi az, amit még szeretne megcsinálni?- Nem nagyon van ilyen. Ameddig az egészségem engedi, teszek-veszek magam körül, különösebben nagy vágyaim már nincsenek. Mindig azt mondom, most már bedobom a törülközőt, abbahagyom a szakmát. Aztán egyszer csak valaki elhúzza a mézesmadzagot az orrom előtt, és nem tudok rá nemet mondani. Bóta Gábor Iflp / i igazgató-rendező Nagyon ritka az az ember, aki ennyi idősen megőrzi önmagát, abszolút szinpadképes. Megőrizte a jókedvét, a humorát, ez az, ami a mi pályánkon, minden megpróbáltatás^^ÉÉ ellenére, egyben tart minket. A Istenien játszunk együtt A gyertyák csonkig égnek című darabban. Mindig ugratjuk egymást, hogy például „abban reménykedtem, rosszul vagy, nem jössz be, elmarad az előadás”. Nekünk már ilyen akasztófahumorunk van, nem veszítjük el a csüggedésünket. Ö számomra olyan, mint Hamlet barátja, Horatio. Mindig ott van, ahol segíteni kell. Egész lényéből tartalmas férfiasság árad. Fiatalos, emberszeretö, és nem utolsósorban kiváló színész. AVAR ISTVÁN Született: 1931. március 20-árf Egercsehiben, ahol 1945-49-ig bányászként dolgozott. A főiskola elvégzése után Pécsett, a Madách Színházban, aztán a Nemzetiben játszott, majd újra a Madách tagja lett. Tanár a Színház- és Filmművészeti Egyetemen . Fontosab színházi szerepei: Stanley (A vágy villamosa), Liliomfi, Tiborc (Bánk bán), XX (Emigránsok), Giordano Brúnó (Az utolsó utáni éjszaka), Bölcs Náthán, Henrik (A gyertyák csonkig égnek). Fontosabb film£zerepei: Megszállottak, Oldás és kötés, Hideg napok, Falak, Csillag a máglyán, Az utolsó látogató (tv), Kölcsey (tv). MINDIG OTT VAN, AHOL SEGÍTENI KELL
