Somogyi Hírlap, 2005. április (16. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-24 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 17. szám

„Nagyon szeretnék még színpadon játszani” SZÉLES ANNÁT Magyarországon a legtöbben a Szeress most! című tévésorozat Bori nénijeként ismerik. Nem mindenki tudja, hogy Romániában ünnepelt sztár volt, gyven filmben szerepelt, és huszonnégy évig játszott a kolozsvári színházban, a forgalom, még a villamos is csilingelt, ha az utcán meglátták. Riport, interjú ? T temérdek filmben szere­pek Romániában, itthon mégis leginkább egy szappanoperából isme­rik. Nem furcsa ez önnek?- Azt, hogy szappanoperából ismernek, nem bánom, fonto­sabb, hogfmosfmár íSmernek. De van egy olyan generáció, amelynek tagjai Magyarorszá­gon is látták régi filmjeimet. Ér­dekes módon leginkább orvosi körökben vagyok ismert, mert az Irgalom című, Németh Lász- ló-regényből készült hatrészes tévéfilmben medikát játszottam.- Állítólag Romániában meg­állt a villamos, ha meglátták. Ez nyilván bizonyos idő után idege­sítő is. Amikor Magyarországra jött, nem zavarta, hogy senki nem tudja, kicsoda ön?- Most pedig megint kezde­nek megfordulni utánam. Hu­szonnégy évig voltam a kolozs­vári színház művésze, negyven filmben szerepeltem, Magyaror­szágon pedig tízben. Természe­tes, hogy ott jobban ismernek.- Ahhoz nyilván igen nagy trauma kell, hogy valaki ennyi mindent ott hagyjon.- Sok barátom volt Magyaror­szágon. Ez megkönnyítette a dolgomat. Nővéremék már ha­marabb átjöttek, a barátaim kö­zül is sokan más országokba költöztek, a szüleim pedig meg­haltak. Kicsit egyedül marad­tam. Meg aztán valahogy én ide is hazajöttem. Nagyon szeretek hazajárni, most is megyek majd érettségi találkozóra. Lehet, hogy már kint sem lenne annyi munkám, mint valaha, amikor frászt kaptak tőlem a színház- igazgatók, hogy már megint mi­lyen forgatás miatt kéredzkedem el. Előfordult, hogy egy külföldi fesztiválról haza kellett utaz­nom, mert ki voltam plakátozva, és a direktor nem akarta, hogy megharagudjanak a parasztem­berek, hogy más megy.- Hogy lehetett Romániában sztár, amikor nem is tudott jól románul? Szinkronizálták a fil­mekben. Ön volt a díszmagyar?- Lehet, hogy ez nagyképűen hangzik, de merem állítani, hogy voltam én annyira tehetsé­ges, annyira egyéniség, hogy fontos szerepekkel bízzanak meg.- Nyilván tudta, hogy nem csúnya, a szépség egy színésznő­nek munkaeszköz.- A szüleim mindig inkább kritizáltak, soha nem dicsért anyukám, hogy szép vagyok. Liviu Chilei, akinek Cannes-ban nagydíjat nyert az Akasztottak erdeje című filmje, amiben én játszottam a főszerepet, huszon­két éves koromban azt mondta rólam, hogy nagy színésznő va­gyok. És más az alkatom, mint a román nőké, ezért is tudták jól használni a lényemet.- A szőke naivát?- Igen, de mindig igyekeztem kis huncutságot, vagányságot, humort vinni a szerepeimbe. Nagyon örültem, amikor váradi vagánynak hívtak. Szerencsém volt, hogy sok jó rendezővel dol­gozhattam, Major Tamással, Ha­rag Györggyel, Taub Jánossal.- Volt férje, Florin Piersic ugyanolyan ismert színész Ro­mániában, mint ön vök...- Hogyne. A tévében most Zseniálisok címmel új műsorso­rozat kezdődik, vele csinálták az első adást, nagy gálát szerveztek a tiszteletére. A fiam meg én vol­tunk a meglepetésvendégek.- Gondolom, munka közben ismerkedtek össze.- Az ifjúság elixírje című filmben forgattunk együtt. Utá­na nem telt bele egy fél év sem, és már össze is házasodtunk. Tulajdonképpen korábban is is­mertük egymást, kicsit beszél­gettünk is, de csak köszönő­viszonyban voltunk. Ennek elle­nére bárhol is járt, minden­honnan küldött nekem egy ké­peslapot.- Távházasság vök, hiszen őt Bukaresthez kötötte a munkája, önt pedig Kolozsvárhoz.- Soha nem laktunk együtt. Lehet, hogy ezért tartott ilyen sokáig, de az is lehet, hogy emi­att lett vége. A barátság megma­radt, tartjuk a kapcsolatot, hi­szen van egy gyerekünk, aki, amikor átjött velem Magyaror­szágra, tizenkét éves volt, most pedig már huszonnyolc.- Nem vokak a nagy távolság miatt fékékenyek egymásra?- Féltékenyek voltunk. Túl jóképű férfi volt ahhoz, hogy békén hagyják a nők, megcsa­logatott.- Ön meg túl szép vök ahhoz, hogy békén hagyják a férfiak.- A férfiak azért gyávábbak, mindenki tudta, hogy kinek va­gyok a felesége, és hozzám nem közeledtek. Nem néztem se jobbra, se balra. Nem voltam hajlandó kompromisszumot kötni, aztán elváltunk. Továbbra is járt hozzánk, játszottunk együtt, utaztunk külföldre esztrád műsorokkal. Izraelben például tizenkétszer, Ameriká­ban háromszor jártam ilyen műsorral.- Magyarok előtt léptek fel?- Erdélyiek előtt. Ha tudtam, hogy román közönség jön, ak­kor mindig csináltunk közös számot Florinnal. Ilyenkor a nagy áthidaló ötletem a cigány­nóták előadása volt, mert ezeket minden réteg szerette, így ma­gyarul énekelhettem őket.- Huszonegy évesen már Cannes-ba utazhatott az Akasz­tottak erdeje című filmmel ami nagydíjat érdemek.- Én pedig a romániai film- fesztiválon elnyertem érte a leg­SZELES ANNA Született: Nagyvárad, 1942. A kolozsvári Állami Magyar Színház tag­ja 1965-89-ig, 1989-ben Magyarországra települ. A Karinthy Szín­házban, a Tháliában, illetve az Arizonában játszik. Fontosabb szín­házi szerepei: Júlia, Mirandolina, Natasa (Éjjeli menedékhely), Ánya (Cseresznyéskert), Mariska (Liliomfi), Ágnes (A nők iskolája), Seressné (Rozsdatemető). Fontosabb filmjei: Tengerparti vaká­ció, A szerelem kora, Akasztottak erdeje, Szombat esti bál, Az örök fiatalság birodalma, Pokolrév, Irgalom (tv), Cikcakkos komédia. jobb női alakítás díját. Képzelje, a sok román színésznő helyett én kaptam a díjat.- Nem okozott törést egy sok tekintetben lepusztuk országból ahonnan utazni is meglehetősen nehezen lehetett, egyszerre csak Cannes-ba, a gazdag sztárok kö­zé kerülni?- Én alapjában jókedvű va­gyok. Cannes-ban nem hogy megrendülést nem éreztem, ha­nem amikor fölmentem az ele­gáns szállodába, egyedül haho- táztam a szobában. Pozitívan él­tem meg mindent, azt gondol­tam, jaj, de kár, hogy most nin­csenek itt a szüleim, hogy nem látnak a kollégáim. Alig vártam, hogy elmeséljem nekik, mi tör­tént velem. Nem arra gondol­tam, hogy majd vissza kell men­nem egy kevésbé jó országba, hanem arra, borzasztó jó, hogy most itt vagyok, de alig várom, hogy az élményeimet otthon másokkal is megoszthassam. A jó természetem miatt nem zakkantam meg akkor sem, ami­kor átjöttem. Lehetnék egy besa­vanyodott, szomorú asszony, hogy jaj, én mennyi mindent ját­szottam, miket éltem meg és most mégsem vagyok annyira ismert. De én nem ezen vívó­dom, hanem ha valaki megis­mer, akkor annak örülök. Ha pe­dig jó szerepet kaptam, és elfo­gadható vagyok benne, akkor pedig annak. Azt hiszem, hogy ilyen szempontból szerencsés­nek mondhatom magam.- Azt is ennyire derűsen tűrte, amikor ekerjedt, hogy összeszűr­te a levet Ceausescu fiával?- Ezt inkább itthon terjesztet­ték. Kint az a hír járta, hogy Nicunak megtetszettem, de nem álltam kötélnek, ezért megsér­tett, emiatt viszont a férjem ellát­ta Nicu baját, aki pedig ezért megverette őt a testőreivel. Eb­ből semmi nem igaz, csak így mondta be a Szabad Európa Rá­dió. Életemben nem találkoztam személyesen Nicuval. Az igaz­ság az, hogy a férjem, Florin benzint akart venni, a kútnál csevegett a kisasszonyokkal, há­tulról hangszóróba szidta valaki az anyját, hogy miért nem áll odébb? Már az furcsa volt, hogy valakinek mikrofon van az autó­jában. Florin kiszállt, mindket­ten megismerték a másikat, és megegyeztek abban, hogy ez so­főrök közti incidens. Eltelt egy év és szilveszterkor Izraelben vendégszerepeltünk. Ott volt egy riporter a Szabad Európa Rádiótól, akinek Florin elmesélte úgy az esetet, ahogy történt. A riporter ebből aztán kikerekí­tette azt a sztorit, hogy Románia kedvenc színészét, a felesége je­lenlétében, aki ismert magyar színésznő, megverte a diktátor fia. Azt se mondta be, hogy ez egy évvel ezelőtt volt, így aztán rögtön jöttek a szomszédok, hogy hallották, mi történt. Ekkor tényleg elszabadult a pokol, el­terjedt, hogy plasztikai műtétet kellett végrehajtani a férjemen, sőt még az is, hogy meghalt. En­nek ellensúlyozására agyonsze­repeltettek minket a televízió­ban, hogy az emberek lássák, nincs semmi baj. De ez sem volt elég, mert erre azt mondták, hogy ez biztos ismétlés. Ekkor be kellett mondani, hogy „a szép augusztusi napon most eléne­keljük önöknek a következőt”.- Nem ezután kezdtek megfo­gyatkozni a filmszerepei?- A kolozsvári színház nem törődött ezzel, örültek, hogy ha szabadabb vagyok. Az jó kis zárt burok volt, ott játszottunk és tet­tük a dolgunkat. De attól még mindig vágytam Magyarország­ra, már egészen fiatalon is. Ha akkor jövök, elképzelhető, hogy más lehetőségeim lettek volna. Tudtam, hogy később nehezebb lesz átjönni.- Nem bánta meg?- Nem.- Színésznőként mi lesz ön­nel? Szerepel a sorozatban, és aztán?- Hát ezt én is szeretném tud­ni. A sorozat valami biztonságot ad az ember életében. De na­gyon szeretnék még színpadon játszani, filmezni. Remélem, hogy most már kezdek beleöre­gedni egy másik szerepkörbe. Hátha ebből megint ki lehet hoz­ni valamit. Bóta Gábor 57PTT7T*—”------—r--------------—- :■—v&rzpr?■ —rrr------pr—jjjr*------------------[--------------------n . V ' ' [ •* # i | f V#; í 1 tíí 4 : IkaK . í I #;A; ! Sjf Taub János AT Bodor Pál ^“1 Bodrogi Gyula ***&*’'• . rendezi f IHbmx újságíró 'qMfi 4 színész Tipikusan pozitívumot kisugárzó szí- Akkoriban csak a politikus lehetett Egy tünemény. Már akkor is az volt, nésznő, akit szeretnek. Nagyon keve- j sztár, de Széles Anna kivétel volt. Nem J amikor először Egerben, a szabadtéri sen rendelkeznek ezzel a tulajdonság- | nagyüzemi csillag volt, hanem alulról J színpadon, a Ludas Matyiban léptem gal, a legtöbben csak báiolognak. Ő f lett azzá, nem kellett tőle félteni a politi- | fel vele. A Szeress most! című soro­nem bájolog, hanem olyan bájos, hogy j kai trónt. Tömegszerelem volt, vigasz, | zatban együtt játszunk. Nagyon elta­meg kell tőle szakadni. I a „nekünk is van valakink" kultusza. 1 lálta Bori néni figuráját.

Next

/
Thumbnails
Contents