Somogyi Hírlap, 2005. április (16. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-09 / 82. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2005. ÁPRILIS 9., SZOMBAT 9 lélekünnep Ne hagyjuk, hogy lélekünnepeink elszürküljenek a pénz irányította világban. Higgyünk a költők prófétaságában, akik éppen arra születtek, hogy elmondják örömüket vagy azt, ami fáj TAKÁTS GYULA Az emberekhez JÓZSEF ATTILA EMLÉKÉNEK Rendezni s gyúrni kéne már, a dolgainkat rendezni bizony. Találkozni, mint a folyók egy tündöklő nagy eszmei síkon, ahol a mélység bánatos, de ívelő párája mind lehull s honnan vetéseink fölé majd új esők hús szárnya szabadul. Eszméből hadd szökjön anyag s valóra-váljék már a gondolat, mely század éve süpped el a nagy mocsár vad indái alatt. Jöjjön a búvár és halász. Iszapból kincsünk merje már elő! Jöjjön a mérnök és a gép, úgy kéne már a zsenge legelő, a tiszta rét, hol szabadon fölmérheti dús terveit a szem, hol lábunk nem köti a gaz, s nyomunkban majd acélos rend terem. Az ember lelje végre meg az eszmék s népek közt az egy utat, amely a jóság fái közt ez őrült bolygón igazra mutat 1945 SZIRMAY ENDRE Aranyló mezők A nagyon mocskos is lehet tiszta ami oda van - lehet még vissza a legigazabb is lehet álnok mert ráomlanak a csalfa álmok és mikor a csönd muzsikál benned már tudod, vége van; el kell menned. A meghökkentő is lehet biztató a makacs hallgatás olykor tiszta szó az oszthatatlanság tán hazatalálás az átkozódás szelídülő áldás csak így élhetsz tovább, nincs mit tenned hűségedből épül az életrended. Az ellentétek feszülő roppanása az ünnepi fény a hétköznapok mása az árnyékokra tűzáradat zuhog a szakadék mélyén gyógyforrás buzog - akik újra kezdik: boldog reménykedők árván ringanak az aranyló mezők. ROZSOS GÁBOR Testben rejtőző Az utcakőnek vajon fájnak lépteim - s hallotta-e már valaki a kidőlt fa legvégső sóhajtását ­utolsó szavát haldokló magányának, vödör vízbe ölt macskakölykök ösztöntől feltörő visítását ­de talán mégis felbukkanhat egy hangja az elölt szónak, mi a testben rejtőző megbújt lelkiismeret. AZ OLDAL CIKKEIT FÓNAI IMRE, FÜLEKI TÍMEA ÉS HORVÁTH ZSOLT ÍRTA FOTÓK: GÁTI KORNÉL ÉS LÁNG RÓBERT Írástudók, olvasók- Diáktársaim többsége a könnyebbik utat választja: leül a szá­mítógép elé, ahol bármit készen megkapnak, képzelőerőre nincs szükség - mondta a hetedik osztályos szárszói cseri petra, az országos iro­dalmi pályázat második díjasa. - Ötödik osz­tálytól tanít Nemes Márta, ő irányította a figyel­memet az irodalomra, a költészetre. Felfedez­tem a szépségét, több versem jelent már meg a Lián című irodalmi lapban. A természetről, az emberek viselke­déséről írok. Arról: kell, hogy maradjanak írástudók, olvasók. A szó ereje- Véletlen-e, hogy a déli féltekén éppen ma van napfogyatko­zás? Hogy éppen ma temetik a szentatyát? Vagy hogy a költészetnapi hagyományokhoz hí­ven friss áprilisi fuvallatot hoz Szárszó felé a szél? - kérdezte nyári László költő. Meg is vá­laszolta nyomban: - Nincsenek véletlenek. Bi­zonyos, hogy nem véletlenül, nem szenvedni születtünk erre a földre. Sokkal inkább azért, hogy megértsük, mi a jó. Olvassuk a költőóriásokat. Ők ugyan­is nem féltek leírni, mit éreznek, mitől szép egy fűszál, egy mo­soly. Ha József Attila lenéz ránk a szárszói dombok fölött, azt mondhatja: azért jött száz éve a földre, hogy megmutassa, mek­kora ereje van a szónak és a benne rejtőző érzelmeknek. A somogyi tópart költői képekben A szabadság pártján szirmay endre költő kérdezte: - Kell-e a vers? Sokkal in­kább, mint bármikor! Ma az anyagiak vezér­lik eltárgyiasult gondolkodásunkat. A kü­lönféle érdekeket kiszolgáló eszmék mellett a költők mindig a tisztánlátás, az érzelmek, a szabadságeszmék oldalán álltak. Erre hív­ják fel elsősorban a jövő generációjának, de az egész társadalomnak is a figyelmét. MINDEN ÉVBEN VISSZALÁTOGAT szülőhelyére Somlyó György költő, író, műfordító. A Kos- suth-díjas költő 1920-ban Balatonbogláron született A népiskola befejezéséig, tízéves koráig élt a településen nagy­szüleivel -Mais érzem a bogiári kert rózsáinak, jázmin­jainak illatát Nagyon szép gyermekkorom volt Sosem fe­lejtem el, amikor derékig a tó­bon állva hosszasan néztem a kristálytiszta vízen át a homok aranyló csillogását. Somlyó György budapesti gim­náziumi tanulmányainak meg kezdése után sem hagyta el a bogiári házat, a nyarakat ak­kor is ott töltötte. 1941 után többször is behívták munka- szolgálatra. Ezt követően a bu­dapesti egyetemen, majd a pá­rizsi Sorbonne-on tanult Dol­gozott dramaturgként a Nemze­ti Színházban, lektorátusvezető volt a Hunnia Filmgyárban, majd a Magyar Rádió osztály­vezetőjeként működött köz­re. A párizsi Academie Mallarmé tag­jává választot­ta. Bármivel is foglalkozott, költészetből állt Akárhol is járt a világban, a bogiári várdomb „Tó fölött, ég alatt”-állapota mindig visszacsábította a köl­tőt a Balaton somogyi partjára. A várdombról elé táruló kép több költeményét ihlette:- A Badacsony Fonyódhoz van a legközelebb, de Boglár­ról a legszebb - mondta a művész. - Nekem pedig nincs annál felemelőbb érzés, mint hogy ezt leírhatom. A költé­szetfeladata az, hogy leírjon, soha nem minősíthet. Amikor politikával vagy más érdekkel telítődik, akkor kezdődnek a gondok. Szárszó a költészet katedrálisa Diákvallomások a költészetről A JÓZSEF ATTUA-EMLÉKÉV ALKALMÁBÓL külön­leges antológiát jelentetett meg a megyei önkormányzat A vékony gerincű kötetben általános és középiskolások vallanak a költészet iránti vonzalmukról, a líra ember- és léleknemesítő erejé­ről. A Kell a vers! címmel Gyenesei István tavaly áp­rilisban a balatonszárszói József Attila Általános Iskolában rendezett köl­tészetnapi rendezvé­nyen hirdetett pá­lyázatot A megyei közgyűlés elnöke arra buzdította a 7-8. osztályosokat és a középiskolásokat, hogy a Jó­zsef Attila-emlékév alkalmá­ból írják le gondolataikat a költészet szükségességé­ről Felhívására az ország w'"^ különböző részeiből 217 pálya­mű érkezett, de Szlovákiából, valamint Ro­mánia magyarlakta területeiről is küldtek írásokat a diákok. Akadtak olyan intézmé­nyek is, mint a váci Boronkay György Mű­szaki Középiskola és Gimnázium, a pusz­taszabolcsi Szabolcs Vezér Gimnázium, va­lamint a szolnoki Varga Kata­lin Gimnázium, ahonnan is­kolánként több mint 20 esszé érkezett. A pályamunkákat háromtagú zsűri bírálta el Tóth Istvánná, a Kaposvári Egyetem pedagógiai kará­nak adjunktusa, Tolnai Mária, az egyetem szín­házi tanszékének docen­se és Horváth Margit, a kaposvári gyakorló is­kola és gimnázium ta­nára. A sok remek írás között nehéz volt válogatni. Az általános iskolások kö­zül első díjat kapott Száraz Bence (Visegrád), másodikat Cseri Petra (Balatonszárszó) és Kovács Boglárka (Somogyjád). A középiskolások között első díjat Héja Márk (Orosháza), másodikat Czap Edit (Nagykapos, Szlovákia), Szabó Zsuzsanna és Gyurcsek Melinda (Kapos­vár, Táncsics gimnázium) kapott.- Ne hagyjuk, hogy lé­lekünnepeink elszür­küljenek a pénz irá­nyította világban - fi­gyelmeztetett tegnap Simon Ottó költő Bala­tonszárszón. Idén Jó­zsef Attila születésé­nek századik évfordu­lója adott különös je­lentőséget a tizennyol­cadik költészetnapi megemlékezésnek azon a településen, ahol meghalt a költő­óriás, ahol első nyug­helye volt és amely hí­ven őrzi emlékét.- Ady mintha előre vetítette volna József Attila sorsát, amikor azt írta: az is bo­lond, aki poéta lesz Magyar- országon - így Simon Ottó, a negyedszázados fonyódi Helikon ébrentartója, moz­gatórugója. Hozzátette: nem csak József Attila hiányzik nagyon a szárszói költészet­ünneplők köréből; a 93 éves Takáts Gyula és a korán el­hunyt Fodor András is.- Akkor tett szert orszá­gos ismertségre József Atti­la, amikor Balatonszárszón kiállították a halotti bizo­nyítványát - mondta György Ágnes, a költőóriás emlékét leghívebben ápoló szárszói általános iskola igazgatója.- Egy barátja írta: közeli nyelvi rokon híján a re­ménytelen egyedüllét táp­lálja a magyarok hallatlan tenni akarását. Vad tehetsé­gek robbannak szét tűzijá- tékszerűen az ország hori­zontja fölött. Szerencsére József Attila költészete még­is egyetemessé tudott válni, melyet világszerte ismer­nek.- Balatonszárszó a költé­szet katedrálisa - fogalma­zott Gyenesei István, a So­mogy Megyei Közgyűlés el­nöke, a József Attila emlék­Költők arcképcsarnoka mester Béla grafikus- és festőmű­vész kiállítását tegnap Nyári László nyitotta meg a szárszói általános is­kolában. Azt mondta: Mester Béla egy reneszánsz ember a 21. század­ban; kaposfüredi tanítványai köré­ben érzi igazán otthon magát. Töb­bet tud egynémely íróról, költőről, mint azok, akik maguk is a versfara­gással foglalkoznak. - Talán ez az arckép- csarnok is hozzájárul ahhoz, hogy lesznek olyanok, akiknek az érdeklődése az iroda­lom felé fordul - mondta Nyári László. Lírai hangulatú megemlékezés József Attila szobránál bizottság tagja, aki egy év­vel ezelőtt hirdette meg a „Kell a vers” országos iro­dalmi pályázatot általános- és középiskolásoknak. - Ez nem túlzás, a benne rejlő erő, lélek adja ezt, az a kü­lönleges üzenet, ami kisu­gárzik e helyről, amit jó len­ne minél többekkel felis­mertetni. Újra és újra sike­rül felfedezni József Attilát, ennek érdekében sokat tesznek azok a pedagógu­sok, akik átadják a vers sze- retetét tanítványaiknak. De vajon felrázza-e a közéletet az évforduló? Van-e rá kellő érzékenysége a külvilág­nak? Akad-e elég befogadó­ja az üzenetnek? Eltitkol­juk, megtagadjuk érzelme­inket? Higgyünk a költők prófétaságában, akik éppen arra születtek, hogy el­mondják örömüket, vagy azt, ha éppen nagyon fáj. Gyenesei István úgy látja: hatalmas energiákat moz­gósított a József Attila-évfor- duló, vége-hossza nincs azoknak az eseményeknek, melyeknek a költőgéniusz áll a középpontjában. A KÖLTÉSZET NAPJA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents