Somogyi Hírlap, 2005. március (16. évfolyam, 50-74. szám)
2005-03-23 / 68. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2005. MÁRCIUS 23., SZERDA 3 AKTUÁLIS utazás Az igényesebbek a hosszabb menetidő ellenére autóbusszal járnak a két város között, személyvonattal viszont akár késő este is el lehet jutni egyik településről a másikra Kaposvár- Dombóvár: dohányzószakasz Vas András- Személyvonat indul az első vágányról Dombóvárra - üvöltik a hangszórók a kaposvári vasútállomáson. Néhányan unottan elpöckölik csikküket, s felkapaszkodnak a szerelvényre. A mindössze két kocsiból álló vonat meglehetősen mocskos: a falakon graffittik - egy optimista írás szerint Punks nőt dead!, azaz a punkok sohasem halnak meg... a vécéajtón szexuális üzenetek, a kagylóba bele sem mer nézni az ember, nemhogy használni próbálná. S mindezekhez elképesztő szag társul, melyről először azt hisszük, hogy a vécéből szivárog, ám az utazótérbe lépve megállapíthatjuk, másutt sincsen minden rendben. A dohányzószakaszban vágni lehet a füstöt: műszakból hazatérő melósok, s a hétfőt ellógó egyetemisták pöfékelnek unott arccal.- Ezt a kis időt elviseljük - mondja Krachner Tamás, aki a pécsi műszaki karon tanul, s úgy döntött, egy nappal meghosszabbítja a víkendet. - Ha mi is szívjuk a cigit, nem is feltűnő a füst. Állítása kevéssé meggyőző. Mindeközben a vonat még mindig vár a szabad jelzésre, ám ezen senki sem akad fenn: személyvonattal csak az jár, akinek sok a szabadideje. így aztán még bőven belefér az időbe egy újabb búcsúcsók a barátnőknek, s a restiből késve indulók is éppen elcsípik az indulást jelző sípjelet. Elindul a szerelvény, ám mielőtt belelendülne, már meg is áll: a húskombinátnál jó néhányan csatlakoznak az utazóköNaponta több ezren ingáznak Kaposvár és Dombóvár között akár busszal, akár vonattal zönséghez. Egyre kevesebb a hely a szakadt műbőr üléseken, ráadásul nem mindenki kellemes útitárs.- Szabad ez a hely? - kérdez egy söröző fiatalokból álló csoportot egy spicces roma férfi.- Húzzá' innen, büdös vagy!- jön a válasz. A kérdező körülnéz, s kihúzódik a vécé előterébe... A többség nem vesz tudomást az incidensről, beszélgetésbe vagy újságjukba mélyednek, s előkerülnek a szendvicsek is. Az egykedvűségből a kalauz sem zökkenti ki a többséget: naponta ezen az úton járnak, a jegykezelő mindegyiküket ismeri, elég csak felvillantani a bérleteket. A diákigazolványokat viszont megvizsgálja a kalauz, aki vaskos tréfák középpontjába kerül, ám nem akarja felvenni a kesztyűt - Nem akartam kötözköd- ni - árulja el a jegyvizsgáló. - Elég bajom van azokkal, akik megpróbálnak bliccelni. Most még szerencsém is van, nincsenek túl sokan. Reggelente annyian vannak, hogy állóhely sincsen. Ülőt most is nehéz találni, legalábbis Nagyberkiig: ott szinte kiürül a szerelvény. A leszállók helyére pótlás is érkezik, s ekkor egy cigánycsalád kerül az érdeklődés középpontjába: a gyerekek az üléseken ugrálnak, az egyik szurtos képű vágányán az utasok elé áll:- Add ide a pénzt, én nem viccelek! - üvölti egy férfi arcába. A vadnyugati vonatrablók kései utóda mégsem csal mosolyt az utasok arcára. Testvérei ki-be rohangálnak a kupéba, nyitva hagyják a vécéajtót, ahonnét az elképesztő bűz szép lassan elborítja a kocsit. A kisurranó meleg miatt nem kell aggódni, a fűtőtestek ugyanis jéghidegek...- Gyere, Markosz, leszállunk! - szól rá végre a kölyökre az anyja, amikor Dombóváron megáll a vonat, s sietve a buszok felé loholnak. A kaposvári busz viszont csak két óra múlva indul, s tíz perccel az indulás előtt áll be helyére. A sor élén cekkeres öregasz- szonyok tartják a frontot, s ajtónyitáskor vércseként csapnak le az első ülésekre. Miután elül a felszállók rohama, a sofőr becsukja az ajtót, a lent dohányzók nagy riadalmára. Aztán az Ikarus hatalmas füstfelhőt lövelve kikanyarodik az állomásról, s a belváros felé indul. Az első megállóban meglepetésre több a le-, mint a felszálló: a cekkeres anyókák elhagyják nehezen kivívott helyeiket. Csendesen folyik a társalgás, pedig jórészt fiatalok üldögélnek az üléseken. Legtöbbjük fülében walkman-füldugó, mások újságjaikat lapozgatják, a hátsó üléseken egy párocska csendesen csókolózik. Bár a busz leharcolt- nak tűnik, az üléseken foszladozik a huzat, a körülményekhez képest elfogadható a tisztaság, s a fűtés is működik.- Aranyoskám, segítsen már leadni a szatyromat - töri meg a monoton zsongást egy fejkendős néni, amikor Csornába ér a busz, s csodák csodájára a szólított ifjonc leadja a pakkot. Batéba érve szinte már üres a járat, hat óra elmúlt, faluhelyről kevesen igyekeznek ilyenkor a városba - legalábbis busszal. Mire a járat bekanyarodik a kaposvári buszpályaudvarra, már csak néhányan üldögélnek rajta. A többség a helyi buszállomás felé veszi az irányt, ha sietnek, még elérik a csatlakozást... Másfél tucat megálló 26 kilométeren A két város között meglehetősen későn, csak 1953-ban indultak meg a menetrend szerinti buszjáratok. A 26 kilométeres távolságot ma 40-60 perc alatt teszik meg a buszok, attól függően, hány helyen állnak meg. A teljes árú jegy 423 forintba kerül. Kaposvárról reggel 7 órakor indul az első járat, melyet még tíz követ, az utolsó este fél hétkor megy Dombóvárra. Visszafelé legkorábban reggel fél hatkor lehet útra kelni, s este nyolc után néhány perccel indul az utolsó járat, melyről Botéban át kell szállni, ha valaki Kaposvárra utazik. Napközben fél-másfél óránként indulnak a buszok, s ha valaki a leglassabb járműre száll, akkor a 18. megálló jelenti számára a végállomást. Este már nehézkes a vonatozás Dombóvár és Kaposvár között 1872-ben épült meg a vasúti pálya. A 31 kilométeres távolságot - a teljes árú jegy 326 forintba kerül -, melyen 9 köztes megálló található, átlagosan háromnegyed óra alatt teszi meg egy személyvonat. Hétköznapokon Kaposvárról hajnali öt óra előtt 3 perccel indul az első szerelvény, mem lyet még 15 követ: a legutolsó 3 i perccel este tizenegy előtt hagyja * el az állomást. Dombóvárról reggel négykor indul az első vonat, míg este tízkor az utolsó. Reggel fél-háromnegyed óránként fut ki egy-egy vonat a két településről, napközben átlagosan másfél óránként van vonat. Este már nem ilyen rózsás a helyzet: fél hét után már csak egy vonat indul. MIVEL UTAZIK? NICHTER HENRIETT: - Nem szeretem a vonatot, busszal járok. Kényelmesebb és egyszerűbb is, ugyanis Hőgyészről szoktam Kaposvárra utazni, s mindig van csatlakozásom. A vonat ellen szól még, hogy ezek a személyvonatok elképesztően koszosak, büdösek. KORDOVÁN I n w <4yf' fJHii KORDOVÁN LAJOS: - Régebben gyakrabban jártam ezen a vonalon, ma már ritkábban. Ha mégis megyek, busszal szoktam utazni, ugyanis Kaposváron jobb helyen tudok leszállni. Nos, és az utazás során a közönség is normálisabb, a vonaton néha elképesztően viselkednek egyesek. ANGYAL RENÁTA: - Sokat utazom Kaposvárra, de mindig csak busszal megyek, ugyanis a vonatok nagyon piszkosak. A buszjáratok viszont valahogy jobban el vannak osztva, így hiába van több hely a vonaton, s gyorsabb is a menetideje, csak ha nagyon muszáj, akkor szállók fel rájuk. TŐKÉS KÁROLY: - Nem vagyok válogatós, szinte mindegy, mivel utazom, a lényeg, hogy minél hamarabb I odaérjek. Mindig a menetrendre hagyatkozom. Rövid ideig tart az utazás és a környezet sem zavar. Persze, a vonatok lehetnének tisztábbak is. weisz JÚLIA: - Szerintem a körülményekhez képet elég jó a közlekedés a két város között. Mindennap megyek Kaposvárra, ugyanis ott tanulok. Reggel jók a vonatok, talán délután egy és három óra között lehetne betenni még egy-két szerelvényt, ugyanis ebben az időben nagyon sokan vannak, ráadásul nem mindig érem el a vonatot, s ilyenkor sokat kell vámom. Balatonboglar, Szabadság u. 8. J j|j| _-y | (Euronics Műszaki Szahuzlct udvarában) Tel.: 06-20-9353-213; wvzw-elwill.hu I Egész övben nyitva! ^ . J
