Somogyi Hírlap, 2005. március (16. évfolyam, 50-74. szám)
2005-03-20 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 12. szám
4 Közélet, gazdaság, politika 2005. március 20., vasárnap Mennyit ér a Kossuth-díj? Kossuth-díjat kapni jó dolog - bár egyesek szerint nem mindegy, hogy kinek és mikor ítélik oda. Az idén kitüntetettek között is van olyan, akinek a közönség szerint már rég „meg kellett volna kapnia”, ugyanakkor Eörsi István állítja, hogy ő Kossuth- és leukémia-díjas. Eörsi egyébként a díjat formális gesztusnak tartja, amely egyáltalán nem alkalmas egy ember teljesítményének a megítélésére. így aztán az önértékelése szempontjából ő sem tartja ezt meghatározó tényezőnek. Ráadásul az odaítélők motivációival kapcsolatban is vannak fenntartásai.- Most is az a meggyőződésem, hogy állami díjakat nem lenne szabad sem adni, sem pedig elfogadni akkor, ha a kitüntetésekről nem egy politikától teljesen független kuratórium dönt - jelentette ki. - Persze, ennek ellenére jólesett, mint ahogy a vele járó pénznek is örültem, s a gratulációk nyomán rájöttem, engem nem csak utálnak, hanem sokan szeretnek is. Körmendi János is azok közé tartozik, akik már rég megérdemelték a Kossuth-díjat. Ezt a nézetet osztja Sas József, a Mikroszkóp Színpad direktora is, aki nem szégyelli elismerni: mindent megtett azért, hogy a groteszk humoráról és népszerű könyveiről ismert színész megkapja az elismerést. Leveleket írt, telefonált és kilincselt - s most roppant boldog.- Ez a díj nemcsak azok lelkének fontos, akik kapják, hanem azoknak is, akik adják - jelentette ki Sas. - Meggyőződésem ugyanis, hogy a díj ázsióját, értékét az is emeli, hogy kik vehetik át. Arra a kérdésre, hogy vajon mikor kapja valaki jókor a kitüntetést, a színházigazgató azt felelte: akkor, amikor ez a gesztus még lendít valamit előre az illető pályafutásán.- Körmendi János korában, az ő egészségi állapotában szerintem nem túlzás kijelenteni: ez a Kossuth-díj meghosszabbítja az ő életét - mondta Sas József, aki saját bevallása szerint csak azért „furakodott be” a Parlamentbe, hogy aztán az ünnepélyes díjátadás előtt Körmendi elé ugorhasson és közvetlen közelről lefotózhassa. Ezt a képet adják át neki a színpadon, amikor társulatilag gratulálnak neki. AÉZ ANDRÁS: A LISTA MINDI6 SZUBJEKTÍV Rajk László magyaráz Eörsi Istvánnak. Mindketten öntörvényű emberek, s alapító tagjai voltak az SZDSZ-nek. Eörsi Csoórival, Konráddal és Mészöllyel ellentétben a rendszervái léskor nem kapott Kossuth- díjat, most viszont a leukémiára. betegségére fogja. T öbbek szerint az idei Kossuth- díjakkal sok régi „adósságot” törlesztett a kitüntetettek listáját összeállító grémium. Ugyanakkor a „vajon miért csak most” dilemma mellett a „miért épp most” kérdése is ugyanúgy felvetődhet. Eörsi István író szerint ő sohasem kaphatott volna Kossuth-díjat, ha nem küzd egy súlyos betegséggel.- Nekem ezt a díjat már rég meg kellett volna kapnom, csak hát sok az ellenségem - jelentette ki. - A rendszer- váltás idején Csoórit, Konrádot és Mészölyt egyaránt elismerték, csak engem felejtettek el - talán, mert több gúnycikket is írtam az akkori kormányfő, Antall József ellen. Nem számítottam rá, hogy én még valaha Kossuth-díjat kapok, s valahol ezt a függetlenségem bizonyítékának is tekintettem. Betegségem híre azonban a jelek szerint vissza tudta szorítani a felém áradó megtisztelő gyűlöletet... A díjakat sohasem egy objektív történelmi itélőszék szavazza meg, s a közfelkiáltással elfogadott jelölés is ritka - jelentette ki Réz András esztéta, arra válaszolva, vajon min múlik, hogy ki és mikor kaphat Kossuth-díjat. Mint mondta, erről is emberek döntenek, akiknek pillanatnyi hangulata és személyes szimpátiája is befolyásolja a lista összetételét.- Arra is volt már példa, hogy úgy éreztem, politikai érzelmeket próbálnak elismerni - mondta. - Annak nagyon nem örültem. Szerencsére a mostani díjakkal kapcsolatban nem volt ilyen rossz érzésem. HORVÁTH ÁDÁNI: GYURCSÁNY NEM SZÓLT BELE Furcsa lenne arról beszélni, hogy kinek járt volna már régebben a Kossuth-dij, mivel ez az elismerés senkinek sem jár automatikusan - mondta Horváth Ádám. A rendező szerint gyűjteményes véleményt mondani nem lenne etikus. - Volt, amikor a párt határozta meg, hogy ki kapjon Kossuth-dijat, máskor maga Aczéi elvtárs diktálta a listát, előfordult, hogy egy kormány tett javaslatot, de arra is volt már példa, hogy az éppen aktuális miniszterelnök hallatta a szavát... Azt tudom, hogy a mostani kormányfő nem szólt bele, hogy kiket díjazzanak. Gálvölgyi János is amondó: díjat kapni akkor jó, ha az illető még tud örülni neki. Ő ebből a szempontból tökéletesen elégedett.- Emlékszem Márkus László temetésére, a koporsó mögött egy párnán vitték a díjait. Akkor Hofi Géza odasúgta nekem: nézd meg, hány párna egy élet... Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ha az ember meghal, utána már oly mindegy, hogy mit kap. Az életünkben átadott elismerések a fontosak, én pedig most úgy érzem, mintha megsimogatták volna a fejem. Gálvölgyi nem gondolkodik olyasmin, hogy 1987 után, amikor érdemes művész lett, vajon miért nem jött több elismerés. Ő nem álmodozott soha kitüntetésről, s most is csak egyszerűen örül. Úgy véli, a színházba járó közönségnek egy hónap múlva már fogalma sem lesz arról, hogy ő Kossuth-díjat kapott.- Ez nemsokára már csak nekem lesz fontos - mondta. - És ez természetes is. Legfeljebb én borzongok bele, ha arra gondolok, hogy milyen elődökkel kerültem egy klubba... Bodrogi Gyulának is sokan odaadták volna már a legmagasabb szintű kulturális elismerést, ám ő amondó: ez a díj számára pont jókor jött.- Olyan ez, mint egy ajándék, s ha engem meglepnek, annak mindig nagyon tudok örülni - jelentette ki. - Ráadásul ezt nem egy produkcióra adták, hanem az eddigi pályafutásomat ismerték el vele, ami külön jóleső érzés. Az emberek reakciója pedig felér egy második Kossuth-díjjal. Nem csak ismerősök, de idegenek is megállítanak az utcán, hogy gratuláljanak. Valaki például azt mondta, annyira örül a kitüntetésemnek, mintha ő kapta volna... Ugyanakkor az elismerés nem változtat meg semmit. Olyan ez, mint a karácsony: az ember december 24-én kap egy szép ajándékot, de azért 27-én megy tovább az élet... D.T. Ilyenek vagyunk, farkasok Farkas nemzedék. A szakember szerint a legtalálóbban így lehetne jellemezni a mai 10-19 évesek korosztályát, akik szinte külön nyelvet beszélnek, egymás társaságában érzik jól magukat, és mindenük a pénz. A tinédzserek szokásairól, gondolkodásáról nemrég készített felmérést a GfK Hungária. Kiderült, bármiről is legyen szó, a mai fiatalok vágyainak a fókuszában a pénz áll.- A mostani tinédzsereknek sokkal fontosabb a pénz, mint bármelyik előző nemzedéknek - jelentette ki Steigervald Krisztián, a kutatás vezetője. - Vágyaik és félelmeik forrása egyaránt erre vezethető vissza. Egy mai fiatal a leginkább a pénztelenségtől, az egzisztenciális lecsúszástól retteg. A mai tinédzserek el sem akarják hinni, hogy létezik szegénység, az ő életterük a középréteg - amiből ki akarnak tűnni valahogy. S ezzel már el is értünk az általuk vágyott dolgok első helyén álló óhajhoz: híressé, népszerűvé válni minél gyorsabban és egyszerűbben.- A fiatalok között egészségtelenül nagy értékmérő a pénz En nem költők ruhákra Csifó Dorina tanuló Palcsó Tamás tanuló Csifó Dorina maga is tizenéves, a Barátok közt cimü sorozatban ő alakítja Noémit. Mint mondta, ő nem érzi magában azt a pénz iránti vágyat, amit a felmérés a korosztályában megállapított. - A mi családunk nem gazdag, igaz, nem is nélkülözünk - mondta. - Én például nem is igazán költők ruhákra, mivel imádom felvenni a nagymamám és az anyukám régi cuccait. Régebben több tiszteletet kaptak az idősebbek a fiataloktól, ez kétségtelen - ismerte el Palcsó Tamás, a Megasztár egyik esélyese, - Aki gazdag, annak a fiatalok között is többen keresik a társaságát, talán így függ össze a pénz és a hírnév iránti vágy. Engem a pénztelenségnél is jobban elkeserítene az, ha nem tudnám valóra váltani a céljaimat.- mondta Steigervald Krisztián.- Ezért sok mindenre képesek, s ezt kihasználja például a szexipar is. Régebben, amikor vidéken dolgoztam, több tinédzserrel is beszéltem, akik szemrebbenés nélkül vállalták, hogy az életnívó fenntartása érdekében pornófilmezést vagy prostitúciót is vállalnak. A kutató szerint a mai fiatalok másik jellemzője a mobil kapcsolattartás. Nagyszájúak, önfejűek, de inkább küldenek a másiknak egy sms-üzenetet, sem hogy odamenjenek beszélgetést kezdeményezni. Mintha jobban éreznék magukat a virtuális kommunikációs térben.- Elfőfordult, hogy nyolc, egymás számára is teljesen ismeretlen fiatallal ültünk le beszélgetni, s mire véget ért a találkozó, az egyik fiú már össze is jött egy lánnyal néhány rövid mobilos üzenet segítségével... Valószínűleg ezzel összefügg, hogy a mai fiatalok már a Mézga család című rajzfilmsorozatból ismert „Köbüki” nyelvét beszélik. A 15-20 évvel ezelőtt még humorosnak ható „kapcs. ford.” rövidítések valósággá váltak: tőmondatokban fogalmaznak, s bár ezeket gyakran rosszul „rakják össze”, ennek ellenére pontosan értik egymást. S nekik már nincsenek példaképeik.- Ha fel is néznek valakire, akkor az leginkább családtag - mondta Steigervald Krisztián. - Mások, például üzletemberek teljesítményét nem értékelik nagyra. Jellemző mondat volt, amit egy fiataltól hallottam: „Ugyan mitől lenne Beckham sztár? Csak egy focista.” Havas Henrik nincs rossz véleménnyel azokról a fiatalokról, akikkel ő napi kapcsolatban van. Szerinte akik értelmiségi pályára készülnek, sikerorientáltak, mozgékonyak. Egyedüli hiányosságként csak az érzelmi nyitottság hiányát említette.- A rendszerváltás után azt hittem, hogy a felnövekvő nemzedék toleránsabb lesz. Sajnos, ez nem valósult meg - mondta.- A mai fiatalok ugyanúgy az előítéleteik foglyai, mint a szüleik vagy a nagyszüleik. Nehezen tűrik el a kisebbségeket, a másságot, s hogy ez a fajta kirekesztés bennük is ilyen élénken él, az a politika felelőssége. Gór Nagy Mária is fiatalokkal foglalkozik, ő a mai ifjúságot őszinteségre vágyónak látja. Ugyanakkor úgy véli, az általános műveltség szintjén vannak hiányosságaik - de erről szerinte nem ők tehetnek.- Amikor valóságshow-k vannak filmek helyett s a klubok is eltűntek, akkor igazságtalan lenne a gyerekeken számonkérni a tudatlanságukat - mondta.- Képernyőről, főszerepekről, országos hírnévről álmodoznak, s néha furcsán néznek, amikor azt mondom, hogy a kudarc néha fontosabb, mint a siker. A diadalt ugyanis nem kell elemezni, míg a hibákból rengeteget lehet tanulni... Kéri László politológus oktatóként naponta találkozik fiatalokkal, s úgy véli: az, hogy a mai ifjúságnak nincsenek példaképei, teljesen természetes.- Ők már a versenyalapú fogyasztói társadalom gyermekei, akik számára magától értetődő a választás szabadsága - mondta. - Minden és mindenki versenyez, semmi sem állandó, ezért azon sem kell csodálkozni, hogy számukra nincsenek stabil viszonyítási pontok.
