Somogyi Hírlap, 2005. március (16. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-18 / 64. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2005. MÁRCIUS 18., ALMANACH 162 PUSZTASZEMES EZ A HÍR PUSZTASZEMESEN Megújul a falu egyetlen középülete Megújul a faluház, ez az egyetlen középület, itt van az orvosi rendelő, a könyv­tár, a polgármesteri hivatal és a színházterem is. Kifes­tik és elvégzik az összes he­lyiségben a padlózat korsze­rűsítését. A régi hajópadlót járólapokra cserélik. A biz­tonságtechnikára is figyel­nek; ahol szükséges, kicse­rélik az elektromos vezeté­keket. Az ügyfélfogadó helyi­ségekben megújult környe­zetben fogadják majd a beté­rőket. Az önkormányzat mindezt saját erőből oldja meg: 2-2,5 millió forintba ke­rül a felújítás. Uniós játszótérre hárommillió Csaknem 3 millió forintot nyert az önkormányzat ját­szótérépítésre az Esély­egyenlőségi Minisztérium pályázatán. Idén elkészül a létesítmény a fiatalok örö­mére, a település központjá­ban, a volt futballpályán. A játszótér megfelel már az uniós szabványnak is. Most az árajánlatokat kérik be. Komédiáért utaznak Siófokra Színházba járó a pusz- taszemesiek egy része. Az önkormányzat segít a szer­vezésben, legközelebb már­cius 29-én utaznak Siófokra, ezúttal a Különterem című komédiát tekintik meg a Dél-balatoni Kulturális Köz­pontban. Svábosan takarosak A sváb gyökerű pusztaszemesi - így tartja a helyi mondás - ar­ról ismerszik meg, hogy egy nap háromszor is lesöpri a jár­dáját. Valóban nagy a különb­ség ahhoz a szomszédhoz ké­pest, aki csak háromnaponta egyszer teszi ezt. Meg kell hagyni: több a takaros porta a faluban, mint az elhanyagolt. A sváb gyökerek amúgy onnan származnak, hogy német csalá­dok települtek a faluba az or­szággyűlés 1722-es, szabad köl­tözködést biztosító törvénye nyomán. EZT SÜTIK PUSZTASZEMESEN Fonott kígyórétes Igen mutatós finomság a kígyó­rétes, melynek a receptjét Nieselberger Jánosáé osztotta meg velünk. Két deka élesztő kell hozzá, amit egy deci lan­gyos tejben és egy kávéskanál cukorban felfuttatunk. Ezek után 25 deka margarint vagy vajat jó habosra verünk, hozzá­adunk két evőkanál cukrot, egy egész tojást, egy tojássárgáját, egy csipet sót, végül ötven deka lisztet. Összegyúrjuk, dagaszt­juk, deszkán kinyújtjuk. Négy kicsiny cipót formázunk a tész­tából, mindegyiket a széleinél 8 cenüre bevagdossuk. A köze­pét egyben hagyjuk, oda kerül a tölte­lék; a mák, a dió, az alma vagy a túró. Ezt követi a fo­nás: a bevagdalt tésztát egyik felől a közepére, a töltelékre hajtjuk, ugyanígy a másik fe­lén is, szép sorban, míg el nem fogy a hajtogatnivaló. Sütés előtt tojással bekenjük. A CIKKEKET FÓNAI IMRE ÍRTA. FOTÓK: GÁTI KORNÉL AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Hivatal a színházteremben fogadónap Sokan érdeklődnek a közcélú munka iránt Rugós műanyag béka és régi egyforintos is előkerült a nagy pakolászás közepette, mutatja nosztalgiázva a polgármesteri hivatal két közhasznú munká­sa, Pete Józsefné és Herczeg Istvánné. Nagy a felfordulás a fa­luházban: felújítják, festik az épületet A hivatal így ideiglene­sen a színházterembe költözött a könyvtár sok száz kötetével együtt. Éppen fogadónap van, egymásnak adják a kilincset az ügyfelek, az egész valahogy na­gyon hangulatos. Egy asztal a bejárathoz legközelebb, itt a földvári körjegyzőség két mun­katársa, Erdélyi Béláné és Köselingné Kovács Zita várja az érdeklődőket: A legtöbben a közcélú munkavégzés felől kér­deznek. Egy lépéssel hátrébb a polgár- mester asztala, oldalt a süpped dős fotelokban a nyugdíjasklub vezetőségi tagjai egyeztetik a közelgő műkedvelők-napi prog­ramot. Átrobog a termen Szipli Mik­lós, az új falugondnok: - Építjük a garázst az új kisbusznak - csak ennyit jegyez meg és már el is tűnik. Plakáton tudatják egyébként a faluház előtt, hogy már falu­gondnok is dolgozik. Az ügyész­ség is plakátolt; ismeretlen he­lyen tartózkodik egy helyi, aki­nek pedig egy idézést kellene át­vennie - olvashatjuk. Kürtszó jelzi a mobil postás érkeztét, ekkor emberekkel is benépesül a főutca, mely addig csak az átrobogó járművek zajá­tól volt hangos. Werner Attila nagy népszerűségnek örvend, mindenkinek akad hozzá egy­két jó szava. A végén aztán Tóth Gáborné Hédiké, a hivatal titkár­nője, pontosabban inkább min­denese forró citromos teával lát­ja vendégül. A pusztaszemesiek többsége a jelek szerint aligha bánja, hogy bezárt a posta. Akad azért kritizálnivaló is. Pásztler Istvánné szerint - aki egyik élenjáró tagja az igen ak­tív nyugdíjasklubnak - leépülő­ben a falu, egyre magasabb az átlagéletkor. Fel kellene karolni a fiatalokat, mert mégiscsak ők jelentik a jövőt. Egész takaros lett viszont a Li­la presszó a faluházzal átellen- ben - meséli a csapos: ennek el­lenére egyszer volt csak vendég a polgármester, akkor is egy ká­véra -, ezt több pusztaszemesi is említette, úgyhogy feljegyzés­re érdemes. A pusztaszemeslek büszkék a falujuk középületére MÚLT ÉS JÖVŐ Régi idők mai tanúja Időseket, betegeket segít Amikor Kádár János megjelent a hajdanán virágzó helyi téesz közgyűlésein, amikor a mostani vezető politikusok gyerekként a bicikliket, a fakutyákat törték a Minisztertanács őszödi üdülőjé­ben. Ezekről mesél Baumann Já­nos és szomorúan teszi hozzá: egyre kevesebb a múlt tanúja, nagyon fogy a falu. - Az őszödi üdülőben előbb konyhamészá­ros, majd kapus voltam - idézi fel a régi időket.- A mai politikusgeneráció ott nőtt föl a szemem előtt. Vagy még korábban: Kádár Jánost ro­koni szálak fűzték Pusztasze­meshez - édesanyja és a nagy­anyám első unokatestvérek vol­tak -, ezt nem is felejtette el, rendre megjelent a téesz-köz- gyűléseken. Nagyon jól ment va­laha a szövetkezet, aztán szét­hordták azt is... Összetartó kicsiny közösség volt a pusztaszemesi Baumann János szerint. - Ha épült egy ház, összefogtak kalákában. Ha tönk­rement a biciklije valakinek, adott egyet neki kölcsön a szom­széd. Egyet nem látok most: mi lesz a fiatalok, a község jövője, milyen irányba akar fejlődni a fa­lu? Lehetne erdőt telepíteni vagy akár ősi földünket, a kapási sző­lőterületet hasznosítani. Második hete dolgozik falu­gondnokként Szipli Miklós. Azt mondja, élni szeretne az őt meg­választó képviselő-testület bizal­mával. Amúgy tősgyökeres pusztaszemesi.- A szomszédos Kerekiben te­lepvezető voltam, de megszűnt a cég, munka nélkül maradtam, s szerettem volna helyben dol­gozni, a pusztaszemesiekért tenni - mondta. - Tennivaló máris bőven akad. Elsősorban az idősek, betegek szorulnak se­gítségre. Kihordjuk az ebédet, tűzifát, gyógyszert, etetnivalót is szállítok nekik. Egyre keve­sebben termelnek ma már, meg­vásárolják a tápot az állatoknak. Hetente egyszer a hivatal titkár­nője összegyűjti a recepteket, én meg kiváltom a patikában. Nagy munkában van a falu­gondnok a közhasznú munká­sokkal együtt. Garázst alakíta­nak ki egy régi épület elbontá­sával. - Igyekszünk, hogy miha­marabb elkészüljön - teszi hoz­zá. - Az önkormányzat megvet­te a földváriak régi kisbuszát, de csak akkor tudjuk szolgálatba állítani, ha lesz hol tárolni. A megszűnt kábeltévé vezeté­kének az elbontása is feladatot ad a napokban, emiatt is beko­pog jó néhány portára. PUSZTASZEMESI MAGÁNÜGYEK Megjárta a hadak útját Élettöredékek. Ez a címe Büki Lajos kiadásra váró, 400 oldalas köte­tének. Nem élet­rajz, hanem regényes életének fordu­latai; elbeszélé­sek, novellák, egy-két verssel tarkítva. Az egyik fejezetnek az a címe: Hét hónap a halál ár­nyékában, hiszen 16 hat évesen, 1944- 45-ben levente­ként járta meg a frontot. írja a következő kötetet; Sáska csa- lithajtások címmel. Nyugdíjasok jó ötletekkel Minden jó ötlet a nyugdíjasok­tól származik, állítja Niesel­berger Jánosné, a nyugdíjas­klub vezetője, így a Műked­velő Csoport létrehozása, amibe bekap­csolódtak a gyerekek és a középkorúak is, és 5. éve nagy siker a vidám, jelmezes műso­ruk. - Nincs már se iskola, se óvoda a faluban, ha nem lenne a nyugdíjasklub, talán élet sem lenne Pusztaszemesen - így a klubvezető, aki egész életét a falujában töltötte, nem is tudná elképzelni, hogy má­sutt éljen. Ha elhagyja a falu határát jelző táblát, idegen föl­dön érzi magát. Odahaza 600 négyszögöl földet művel. Filozófus a polgármester Geiger Károly polgármester­nek az olvasás a hobbija, még­pedig a filozófiai témájú köny­vek. Régről í származik ez az érdeklődé­se, nem is em­lékszik már, miből ered. - Teoretikus haj­lam van bennem, talán így születtem. A lételmélet érde­kel elsősorban. Sok ezer éve ad témát a kérdés az emberi­ségnek, mi végre vagyunk e földön, minden korban más és más rá a válasz - magyarázta. Bár Pusztaszemesen született - sokáig a szövetkezetben dol­gozott -, mostanában Balaton- fóldváron él. Papíron azonban nem: a falujába jelentkezett be állandó lakosként. Férfiszerepeket is eljátszik Egyetlen férfitagja sincs a nyugdíjas-egyesületnek. Ez nem zavarja őket abban, hogy évente egyszer, amikor műso­rukkal kiáll­nak a falunyil- vánosság elé, férfiszerepe­ket is eljátssza- ' nak. Ez a feladat elsősorban Pintér Ferencnéé, aki a társai szerint valahogy olyan férfias alkat. - A klubtagok jelentős része özvegyasszony - mond­ta. - Úgy van ez nálunk is, hogy a férfiak lassan kihalnak az asszonyok mellől. Azért is jó néha összejönni a klubban, mert elfelejtődik a magány. Ha a fiatalok is összetartok lenné­nek - segíteni kellene őket -, életrevalóbb lehetne a falu. Férjét követte Szemesre A katonafeleségek sorsa, hogy követik a férjüket a szolgálati helyükre. így került az Alföld­ről Pusztasze­mesre Tóth Gáborné, aki hivatalsegéd­ként dolgozik az önkormány­zatnál, de sok­kal inkább a polgármester jobb­kezének mondható. Ötödik éve végzi ezt a feladatot. Férje hi­vatásos katonaként a szemesi laktanyában szolgált, amit 1997-ben zártak be. Tóthékhoz hasonlóan sok helyi várta, hogy miként hasznosítják az akkor még jó állapotú épülete­ket, de az államkincstár nem kezdett vele semmit, hagyta lepusztulni. Birkák legelik ma az egykori katonai bázis füvét. Megasztár és tollfosztó Pedagógusok segítik a nyugdí­jasklub tagjait színpadi műso­ruk szövegének a megírásá­ban. A ku­lisszatitokba Pásztler Istvánné ava­tott be. Azt is elárulta, mire készülnek idén. Nem maradhat ki a nép­szerű televíziós műsor, a Megasztár paródiája, és felidé­zik a hajdani tollfosztók han­gulatát. A lányok, asszonyok hetente gyűltek össze és be­szélgettek, énekelgettek. Ezt is megmutatják a mai fiatalok­nak. - Felélesztjük a falu ha­gyományait, mert amíg van olyan, ki fel tudja idézni eze­ket, tegye is meg. Csak így le­het átörökíteni.

Next

/
Thumbnails
Contents