Somogyi Hírlap, 2005. március (16. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-10 / 58. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2005. MÁRCIUS 10., CSÜTÖRTÖK ALMANACH - 154 - PÉTERHIDA EZ A HÍR PETERHIDAN Megújult harangláb Újjáépítették a haranglábat; a munka 1,3 millió forintba ke­rült, amelyhez TEKI-pályáza- ton nyert támogatást az önkor­mányzat. Az újjáépített műem­lék jellegű haranglábat Balázs Béla püspök szentelte fel. Folytatják a nyúltartást Idén véget ér a majd három éve kezdődött nyúlprogram, amelyet a szociális és család­ügyi minisztérium támogatá­sával indítottak. Komlósd és Péterhida másfél millió forin­ton osztozott, s Péterhidán öt család kapott nyulakat. A programban részt vevő csa­ládok egy apaállatot és négy­öt anyát kaptak, s 4-4 mázsa táp is járt az állatokhoz. Járható Péter hídja Többéves takarékosság ered­ményeként állami segítség nélkül állították helyre a Rinyán átvezető hidat. Saját embereit állította munkába az önkormányzat, s emellett a Dráva Coop Rt. is a falu segít­ségére sietett. Félmillió forint­ba került a híd, s már hasz­nálható. Tető alatt a hivatal Új fedelet kap a polgármeste­ri hivatal épülete. Pala helyett kerámiacserép kerül majd az új gerendákra, s nyílászárók cseréjét is tervezik. A beruhá­zás 3,5 millió forintba kerül majd, s ehhez állami támoga­tást remélnek. Falunap, először Jól sikerült az első péterhidai falunap, ezért elkerülhetetlen a folytatás. Még az sem oko­zott gondot, hogy nem volt túl kegyes az összegyűltekhez az időjárás. Okultak a tavaly őszi esőből, s az idei rendez­vényt várhatóan érőbbre hoz­zák augusztusra, amikor ki­sebb az esély a felhők érkezé­sére. Csak magukra számítanak Nincs túl sok szerencséjük a pá­lyázatírással Péterhidán; bár ke­véske pénzünket csak nyertes pályázatok növelhetnék meg, azonban a legutóbbi négy közül egyik sem nyert. Az elutasítot­tak közül az egyik játszótérépí­tés lett volna, ezt megpróbálják segítség nélkül felépíteni. A töb­bi azonban pénz híján elmarad. Azt mondják: nem érik fel ész­szel, hogyan döntenek pályáza­taikról, hiszen például akadály- mentesítésre sem kaptak pénzt, miközben olyan falvak nyertek, ahol egyetlen mozgáskorláto­zott sem él. Péterhidán kettő is van. Tanulékonyak az itt élők. Megtanulták: csak magukra számíthatnak. EZT FŐZIK PETERHIDAN Vörösboros rostélyos Hozzávalók: 4 szelet kicsonto­zott rostélyos, fél csomó zöld­hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 dl száraz vörösbor, fél húsleves- kocka, 2 evőkanál olaj, kömény­mag, majoránna, rozmaring, pi­rospaprika, só. A hússzeleteket kiverjük, sózzuk és lábasban megforrósított olajon mindkét oldalát megpirítjuk. Hozzáad­juk a felkariká- zott zöldhagy­mát, egy percig pároljuk, és hozzátesszük a fűszereket Fel­öntjük a borral és 1 dl vízzel, amiben elmorzsol­tuk a húsleveskockát. Fedő alatt puhára pároljuk. A polgáraira költ a falu ingyentévé Tetemes díjat spórolnak a díj nélküli kábelrendszerrel A márciusi tél a nap nagy részé­ben kiüríti a péterhidai utcákat. Mozgás csak akkor van, ha út­nak indulnak vagy hazatérnek a gyerekek a barcsi iskolákból és óvodákból. Kertbe csalogató napsütés helyett csupán szürke felhők borulnak nap mint nap a falura. Ilyen időben a többség behúzódik a melegre. Régen ek­kor éltek társasági életet, ma pedig bekapcsolják a tévét. Péterhidán ezt ingyen tehetik; amíg a városlakó ezreket fizet a műsorért, itt évek óta egy fillér­jükbe sem kerül. - Saját kábel- rendszere és állomása van a fa­lunak, s tucatnyi csatorna közül lehet válogatni. A fenntartását az önkormányzat fizeti, s het­ven család élvezi 12 éve.- Jó színvonalú a hálózatunk, ritkán van baj vele - mondja Búzási Tamás polgármester.- Érdekes helyzet, de azzal, hogy ingyenes a tévézés Péter­hidán, a falunak is megtakarí­tunk egy halom pénzt. Mivel nincs díj, ezért nincs szükség a csillagpontos rendszer kialakí­tására sem, amely tetemes ki­adást jelentene. Az ingyentévé is bizonyítja: kényeztetik a helyieket Péter­hidán. Az önkormányzat a ter: heiket szinte a nullára csökken­Boldog jövőkép. A legnagyobb forgalom a délutáni busz érkezése után van a falu utcáin és a játszótéren tette. - Tény, hogy sokat átvállal­tunk a polgároktól, hiszen nem­csak a kábeltévé, de a szemét- szállítás is ingyenes. A gyere­kek fél áron ebédelnek, az idő­sek étkeztetését is támogatja az önkormányzat, helyi adót pedig senkinek nem kell fizetnie. Persze szükség is van erre a kedvezésre, mert a helyzet itt is épp olyan siralmas, mint a leg­több Dráva menti kistelepülé­sen: az emberek zöme munka- nélküli, ahol pedig van jövede­lem, az sem éri el többnyire a minimálbért. Ilyen helyzetben Péterhida képviselői nem is igen tehetnének mást, mint hogy áttestálják a falura a polgá­rok terheinek egy részét. - Más­ra nem is igen fordíthatnánk ezt a pénzt, hiszen nagyberuházá­sokra nem gondolhatunk. Ah­hoz nincs elegendő pénze en­nek a kis falunak. Újra kéne ra­katni például a műemlék zsú- pos ház tetejét. A legolcsóbb ajánlat is hárommillió forintról szól. Ebben akár tönkre is me­hetne egy ekkora település. A műemlékvédelmi hivatal segít­sége nélkül nem is álmodha­tunk róla. MBLT ES JOVO Otthon van a családoknál FOTÓZTA ÉS A CIKKEKET ÍRTA: NAGY LÁSZLÓ AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Gida Renáta tucatnyi családhoz kopogtat be rendszeresen; fő­képp idősekhez, akik segítség­re szorulnak. A fiatal szociális asszisztens bevásárol, vérnyo­mást mér, ebédet hoz, gyógy­szert vált ki nekik, s egy kis be­szélgetés mindig jár a segítség mellé. - Fontos, hogy érezzék: nincsenek magukra hagyva - mondta. A fiatal lányt hamar megszerették, hiszen mindenki­hez van egy jó szava. Renáta azonban nem csak erről ismert. Elsősorban az ő lelkesedésének és munkájának köszönhető, hogy ma gazdag helytörténeti kiállítása van a falunak. Néhány társával hozták létre a gyűjte­ményt, amely ma a zsúptetős tájházban látható. Az addig üres zsúpos házat régi bútorokkal, használati eszközökkel töltötték meg, péterhidai viseletek és többtablónyi fotó került ide. A legrégibb lelete egy több millió éves, jó állapotban maradt ma­mutfog. Büszke még a fotókra is, amelyek közül több a háború előtt készült, és egyiken-mási- kon a leány családja is felfedez­hető. - Amikor hozzáfogtunk a gyűjtéshez, elképedtünk, hogy mennyi értékes, régi tárgy he­ver gazdátlanul a péterhidai padlásokon. Orvos helyett kupica Bár 87 évével a falu egyik leg­idősebbje Jeki Imre, az orvos mégis ritkán látja. - Az egészsé­gemre szerencsére nem lehet panasz; gyógyszert csak akkor veszek be, ha az asszony perle­kedik velem miatta. Nekem bő­ven elegendő, ha reggel fölhajt­hatok egy-két kupica pálinkát. Mennék én a lányok után is, ha a feleségem eresztene - mondja. Pedig amilyen hosszú, olyan nehéz is volt ez az élet. Az oro­szok bejövetelét például a mai napig megemlegeti. - Egy cim­borámmal rosszkor voltunk rossz helyen. Az orosz katonák elkaptak és átvittek a mai Hor­vátországba. Levetkőztettek egy szál alsónadrágra, úgy kellett dolgoznunk nekik télvíz idején. Három nap után, karácsony tá­ján tudtunk elszökni. Csónak­ban lapulva, istállókban bujkál­va jöttünk haza. Felesége sokszor hallotta már ezt a történetet. Azt már ő mesé­li, hogy férje később téeszelnök lett, s tanácselnök is volt egy ideig, majd a terményforgalma­zásban töltött el éveket. - Nyug­díjasként pedig halász-mada­rász vagyok - veszi át a szót is­mét a férj -, csak sajnos most már egyre ritkábban enged a vízre az asszony. PÉTERHIDAI MAGÁNÜGYEK Fürgén jár a kötőtű Vidinszkiné Rácz Erzsébet or­vosi javaslatra vett a kezébe kötőtűt, s azóta is állítja: ez a legjobb nyug­tató. Az általa készített mellé­nyeknek és sapkáknak a család is örül. - Azt a sapkát, amit legutóbb készítettem, az unokám hordja. Ilyet nem kapnak a boltban - mondja büszkén. A 67 éves asszony még gyerekkorában tanult meg kötni és horgolni, s fiatal- asszony volt, amikor gyógyulá­sához az orvos gyógyszer he­lyett a kézimunkát írta föl ne­ki. Ma már a hímzés is jól megy, asztalterítő, függöny ke­rült ki a keze alól. Két hete érkezett Február elsején született Kalló Dániel Valentin, azaz pillanat­nyilag ő Péterhida legfi­atalabb lakója. 3,8 kilós súly- lyal érkezett, alaposan pró­bára téve az Bizony nehéz szülés volt, de a pici minde­nért kárpótol - mondja a fia­talasszony. A babára amúgy igazán nem lehet panaszuk, hiszen általában 5-7 órát al­szik éjszakánként. Az is igaz azonban, hogy az így kima­radt étkezést napközben ala­posan bepótolja. Mint meg­tudtuk: érkezésének legjobban a bátyja, a hétéves Martin örült. édesanyját. Rekordfogás 17,3 kilogramm súlyú amur akadt Búzási Tamás polgár- mester horgá­ra, ez máig Péterhida első emberének horgászrekord­ja. Az eset há­rom éve tör-, tént, ráadásul épp a születés­napján. - Ez még emlékezete­sebbé teszi a történetet, hiszen születésnapi ajándéknak is be­illett a hatalmas hal. Egyedül nem is tudtam volna kivenni, segítséget kellett hívni. Hetven szelet lett belőle, és halászlébe is jutott bőven. A farokuszo­nyát pedig megtartottuk em­léknek. A Rinyára és a Drává­ra jár horgászni, a nagy amur Babócsánál akadt a horgára. Kosarat ad a pásztor Fiatalon Péterhida állatait te­relte, ma pedig kosarat fon az egykori pász­tor. Ha megké­rik,' még a bo- rosüveget is körbefonja vesszővel Istvánfl József. Mint elárulta: a kosárfonást még az apjától tanulta el gye­rekkorában. Azt mondja: nem gondolta volna, hogy öreg fej­jel újból ezzel foglalkozik majd. Időközben aztán a fele­sége is eltanulta tőle a techni­kát, így manapság már mind­ketten ügyesen hajlítgatják a kosárnakvalót. A férj éppen 35 éve él Péterhidán. Egy gyermeke született, és hét unokája. Alpolgármester teli szákkal Úgy látszik, a horgászat alap- feltétel a péterhidai képviselő- testületnél, hi­szen Németh József alpolgár­mester hor­gászteljesítmé­nye sem ma­rad el a falu el­ső emberétől. Bár a rekord ná­la néhány kilóval kisebb - 13,60 kilogrammos volt a leg­nagyobb amur, ami a horgára akadt -, azonban az elszántsá­ga és türelme nem marad el a polgármesterétől. - Sajnos - mondja -, a nagy vízingado­zás miatt egyre gyengébb a hozam, de bízom benne, hogy a jövőben javul. Egy métert is képes emelkedni és csökkeni a vízszint egyetlen nap. Ingyen jár a daráló Több mint tíz éve darál a falu­nak Varga Attila. Ő működteti az önkormány­zati tulajdonú darálót, ami in­gyen jár a falu­siaknak. - He­tente kétszer indítom el, s ezért nem kell fizetniük a he­lyieknek - mondta. - Ez egyi­ke azoknak a kedvezmények­nek, amivel az itteni önkor­mányzat segíti az embereket. Szüksége Is van rá a falube­lieknek, bár az igény lassacs­kán csökken. Péterhidán is egyre kevesebben tartanak ál­latot, s a disznó, baromfi szá­mának csökkenésével nincs már annyi tápra szükség, mint régebben.

Next

/
Thumbnails
Contents