Somogyi Hírlap, 2005. február (16. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-05 / 30. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2005. FEBRUÁR 5., SZOMBAT U KITEKINTŐ újjáépítés Látogatás Sri Lanka délnyugati partvidékén Srí Lankán van egy hely a délnyugati tengerparton, amit Blow Hole-nak (Fúvó­lyuknak) hívnak. A sziklák közé betör a tengervíz. Ha a sodrás úgy hozza, bizo­nyos időközönként felcsapódik. Nem tudni, mikor lövell fel, de amikor már éppen úgy érzi az ember, nem bírja tovább a trópusi nap sugarait, mindig éppen akkor jön a hűsítő érzés. A Srí Lankát 2004. december 26-án elért szökőár több ezer csa­lád és az egész ország tragédiáját hozta. A szökőár elvonult, és a Blow Hole vizét ismét felfedezték a hazaiak és a turisták is. Az élet megy tovább... A könnycseppé változott sziget ismét mosolygó arcokat vár. Több mint egy hónap telt el a cunami óta, és a helyzet norma­lizálódott a katasztrófa sújtotta térségben. Folyamatosan érkez­nek az adományok, segélyszál­lítmányok, szakemberek, orvo­sok. Jönnek az önkéntesek, akik úgy érzik, itt a helyük, mert szükség van munkájukra. Tehet­nek valamit, hogy mosolyt fa­kasszanak olyan arcokon, ame­lyeket a cunami egy életre meg­keményített. Ez á néhány hét elég volt arra, hogy az országot teljesen fertőtlenítsék, az embe­reket menekülttáborokba tele­pítsék, és újra biztonságossá te­gyék a tengerpartokat Mert az ország esélye továbbra is ez. A cunami még évekig megha­Buddhát nem bántotta az özönvíz Utunk során megálltunk an­nál a vonatnál, amelyről em­berek százait ragadta el az ár. Ma már ismét a síneken látható a vonat. Felszállni ugyan nincs értelme, mert nem közlekedik. Az állomás mellett ott magasodik egy Buddha-szobor. Sértetlenül. Megfigyelhető, hogy a me­csetek, Buddha-szobrok érintetlenül vészelték át a víz pusztítását, még azokon a helyeken is, ahol a hatal­mas épületekben is komoly károk keletkezek. tározza a túlélők gondolatait, tet­teit Nem szabad nem beszélni róla, hiszen egy olyan tragédia történt, ami eddig elképzelhetet­len volt. Az itt élő emberek is fel­keresik a szökőár pusztította he­lyeket, mindenki a saját szemé­vel akarja látni, hogy mire is ké­pes a természet. Én is felkerekedtem, és kíván­csian vártam, hogy mennyit vál­tozott a helyzet az elmúlt hónap­ban. Negombobol Colombon ke­resztül indultunk a délnyugati tengerpartra. Közeledve a tenger felé látszanak még a romhalmazok, de már személy­telen kőtörmelékké váltak, mel­lettük már dolgoznak az ácsok, épülnek az új otthonok. Az első szokatlan látvány a sá­tortáborok helye. Olyan a hangu­latuk, mintha az emberek csak kempingeznének az elmosott falvak helyén. Vártam, hogy va­lami nyugtalanító hatás kereke­dik felül bennem, amikor el­érem a cunamis részt... de nem éreztem, hogy veszélyben len­nék, és a nap ragyogóra szárítot­ta a vízzel elárasztott területet. Minden nyugalmat árasztott. A híradásokban legtöbbször szereplő városhoz érve ismét fel­Az emberek még sátrakban laknak Srí Lanka szökőár sújtotta részén, de már tudnak újra mosolyogni.. rémlettek előttem a sokkoló ké­pek. Furcsa érzésekkel közelítet­tem Gallé felé. De örömmel ta­pasztaltam, hogy visszatért az élet a megszokott kerékvágásba. A mostani városkép ugyanolyan nyüzsgő és élénk, mint decem­ber 23-án volt, amikor utoljára itt jártam. Az emberek ugyan­úgy várják a buszokat. Ott áll­nak, ahonnan lehetett látni a vi­lágsajtót bejárt képeket az elso­dort emberekről. A megmaradt házak udvarán az emberek munkálkodnak, a romokat taka­rítják el. Egy hónap után már látszik: „az élet él, és élni akar”... A hambantotai tábornál jól látszik: a várost gyakorlatilag elpusztította a szökőár. A mene­külteknek pakisztániak nyújta­nak segítséget. A főtéren csak a mecset maradt meg, itt áll most a sátorfalu. A tábor tiszta, ren­dezett, toaletteket, étkezősátra­kat, orvosi szobákat láthattunk. Az ivóvizet külön tartályokban tárolják. Minden fórumon fel­hívják az emberek figyelmét az alapvető higiéniai szabályokra. Megkérdeztem a sátorlakók­tól, hogy fényképeket készíthet­tek-e róluk. Természetesen, volt a válasz, és mosolyogva invitál­tak be lakóhelyükre. Mindenki azt szerette volna, hogy hozzá­juk térjek be, és beszélgessek velük. Jólesik nekik minden törődés a sokk után. Néhány perc alatt megnyünak, és elme­sélik történetüket. Szinte min­denki sirat valalcit. Szomorúan hallgattam annak az asszony­nak a történetét, aki vásárolni indult, ezalatt az idő alatt ve­szett oda a családja. A cunami óta eltelt időszak alatt az emberek lehiggadtak, nem hallani jajveszékelést, sí­rást. Érzik: dolgozniuk kell, mű­velni kertjeiket, hiszen a munka eltereli a gondolatokat a tragédi­áról, ami úgyis meghatározza hátralévő életüket. De élnek. A pusztítás, a ka­tasztrófa után jön az újjászüle­tés. Én már láttam a nyomait és biztos vagyok abban, hogy Srí Lanka újjászületik. A tengerpart már most csodálatos. A turisták is visszatérnek, hiszen nincs fé­lelemre ok. Aki a hideg télből egy kis napfényre vágyik, bátran üljön fel egy Srí Lanka-i repülő­re. Már csak azért is, hogy lássa: az ember hogyan képes felül­emelkedni minden katasztrófán. Koczor Ágota, Jetwing Travels S rí Lanka Elet a cunami után A Játékváros köszönti a város új polgáráig szeretettel várja . a babákat és szüleiket. Kaposvár, Fő u. 27. Tel.: 82-412-414 jan. 28. Bálint 3500 g 55 cm jan. 28. Dzsenifer Nikolett 2400 g 48 cm jan. 28. Tamás Ottó 3500 g 55 cm jan. 30. Dzsenifer Laura 3600 g 52 cm jan. 30. Liliána 3200 g 54 cm jan. 30. Kristóf 3700 g 56 cm jan. 31. Vanessza Zsanett 3200 g 54 cm jan. 31. Patrik Ferenc 2850 g 49 cm febr. 1. Sára 3500 g 55 cm febr. 1. Petra 2900 g 53 cm febr. 1. Kristóf 3300 g 55 cm febr. 2. Csaba 3500 g 54 cm febr. 2. Anna 3200 g 54 cm febr. 2. Kristóf 3600 g 56 cm febr. 4. Ferenc 2800 g 51 cm febr. 4. Botond 3700 g 53 cm '/ jgto-.swy 4 Jo egeszseget kíván a babáknak és mamáknak a BUSZESZ RT. a kölyökbarát Óbudai Gyémánt Ásványvíz gyártója A Mini és Tini Sarok köszönti az újszülötteket. V J ) Nálunk gyermekének mindent megtalál Kaposvár, Soimslch P.u.3. " " W i ’ ■ TeLr 82/314-328 Újszülöttek ajándékkal Kedves Olvasóink! Ezentúl minden szombaton közöljük azoknak a gyerme­keknek a nevét és legfonto­sabb első adatait, akik a Kaposi Mór Megyei Kórház­ban születtek. Az új jövevé­nyeknek nyerési lehetősé­get is kínálunk. Amennyiben a megjelenést követő csütörtökig beküldik címünkre (7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/a - e-mail: hirdtan.somogy@axels.hu ) a hirdetésben felsorolt gyer­mekek és a szülők teljes ne­vét, lakcímét, valamint tele­fonszámát, részt vehetnek azon a sorsoláson, amelyen egy-egy kisfiú és kislány két- két karton kölyökbarát Óbu­dai Gyémánt szénsavmentes ásványvizet nyer. A borí­tékra írják rá: „Babák”. A nyertesek nevét mindig a kö­vetkező hét szombatján kö­zöljük. A szülők, nagyszülők, hoz­zátartozók, barátok pedig a keddi lapszámunkban hirde­tésben köszönthetik a babákat E heti nyerteseink: SAJTOS GERGŐ és MAKÓ BOGLÁRKA A nyeremény átvételéről és a köszöntésl lehetőségről ér­deklődjenek a 82/528-113- as telefonszámon! (145416) A segítség nem ismer határokat cunami Tíz nap mentés a szökőár sújtotta Srí Lankán Vas András Gallé, Balapitia, Tangalle, Ba- tapola, Welligama: a januári híradókból, újságokból ismert­té vált nevek. A kis Srí Lanka-i települések a sziget cunami ál­tal leginkább sújtotta délnyu­gati részén találhatóak. Több száz méter mélyen elmosott partszakaszok, romba dőlt há­zak, s csaknem félszázezer ha­lott maradt a szökőár nyomá­ban. A területen egy amerikai, egy német és egy dél-koreai mentőcsapat mellett 10 szlovák és öt magyar speciális mentő próbálta megakadályozni, hogy a természeti katasztrófa után egészségügyi következzen.- Tíz napot töltöttünk Srí Lan­kán - kezdte Rubecz József, a magyar kvintett kaposvári tag­ja. - A szlovákok kértek fel ben­nünket, hogy segítsünk nekik, ugyanis náluk nyolcán újonc­ként vettek részt a bevetésen. Nekik voltak kinti kapcsolataik, akik irányítottak bennünket. Colombóban szállt le velünk a repülő, s innen mentünk aztán a kisebb városokba.- A televíziós képek sokat mutat­tak a tragédiából, de gondolom, nem mindent- Aki nem volt ott, nem tudja elképzelni a látványt. De az emberek mozdulatai, visel­kedésük mindennél beszéde­sebb volt. No és a szag, mely beette magát az ember orrába, szájába. Még napokkal a ha­zaérkezésem után is éreztem azt a leginkább a vurstlikban kapható égetett cukorhoz ha­sonlító ízt.- Hogyan lehet ezt kibírni?- Érzéketlenül hangzik, de hozzá lehet szokni. Ez volt a ne­gyedik külföldi bevetésem, eddig legalább 50 ezer halottat láttam.- Almában sem kísértik?- Eleinte sokszor felriadtam, halott kisgyermekek képe jelent meg álmomban. Aztán szép las­san immunissá váltam a látot­takra. Bár a mostani út után né­ha felrémlík egy magzat képe.- Ne is folytassa, borzalmas!- Hát még látni a kiragasztott fényképét. Az egyik kórházban ugyanis csak 1200 halottat tud­tak azonosítani, kétszázról vi­szont csak fényképet készítettek, és kiragasztották őket a kórház falára. Aztán jöttek a hozzátarto­zók, és keresgélték a rokonokat...- Hogyan akadályozták meg, hogy ilyen körülmények között ne törjön ki ezerféle járvány?- Ezért voltunk mi ott. Mód­szeresen fertőtlenítettük a kór­házakat, árvaházakat, iskolákat.- Gondolom, előtte telepumpálták önöket mindenféle gyógyszerrel- A szlovákok kaptak valamit, mi sohasem szoktunk. Általá­ban olyan gyorsan kell indul­nunk, hogy nincs idő ilyesmire.- Kockázatos vállalkozás!- Mi is nagyon tartottunk egy lábtöréstől vagy egy vágá- sos-horzsolásos sérüléstől. Ha­zafelé egy napig karanténban voltunk, s kaptunk néhány gyógyszert, amit a mai napig szednünk kell.- Ehhez jő adag szerencse Is kell- És rutin. Nekem például ez volt a negyedik külföldi beveté­sem. Jártam Olaszországban és kétszer Törökországban. Utób­biban dolgoztam az izmiri föld­rengés után is. Mi találtuk meg azt a kislányt, aki már két napja a romok alatt volt. Pedig előtte a németek, a franciák és a törö­kök is átkutatták a terepet.- Srí Lankán azonban elmaradtak az ilyen sikerélmények.- Az ilyenek igen. De ott már az is annak számított, hogy meg­akadályoztuk a járvány kitörését- Hálásak voltak?- Eleinte féltek tőlünk. Meg aztán volt nekik elég bajuk, mint hogy örökké hálálkodja­nak. Örültek, ha tudtak némi ennivalót szerezni. Mi is...- Éhezés, betegség, csupa nemkívá­natos dolog egy ember számára. Mégis, miért csinálja? Az anyagiak miatt?- Egy fillért sem kapunk ilyenkor. De én legalább értek hozzá. Ha én és a társaim sem segítenénk, ki tenné meg? RUBECZ JÓZSEF ■ 1963-ban született Kaposvárom : 1982 óta búvármentő. : 1990 óta a Központi Különle- : ges Mentőszolgálat tagja. ■ 1995-ben diplomázóttá Test- '■ nevelési Egyetemen.

Next

/
Thumbnails
Contents