Somogyi Hírlap, 2005. február (16. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-28 / 49. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2005. FEBRUÁR 28., HÉTFŐ EZ A HÍR TARANYBAN Vigyáznak a falura a polgárőrök A taranyi önkormányzat együttműködési megállapo­dást kötött a nagyatádi pol­gárőr-egyesülettel. A szerző­dés célja az volt, hogy a falu­ban javuljon a közbiztonság. Az atádi egyesület munkájá­hoz azóta több falusi is csat­lakozott, így már helyi tagok is segítik az önkéntes faluvé­dők őrjáratait. Pályázatokból kifőzték a fejlesztést Tízmillió forintot különítet­tek el a taranyi költségvetés­ben arra, hogy pályázatokat készíthessen a település. Az önrészt legszívesebben az is­kola és óvoda konyhájának bővítésére használná a falu. A létesítmény bővítése ugyanis már évek óta idősze­rű, s az engedélyeztetett ter­vek is elkészültek tavaly a beruházáshoz. Hétvégén népszerű a könyvtár Vasárnap délután az egyik legnépszerűbb elfoglaltság a könyvtárlátogatás. Rácz Má­ria, a könyvtár vezetője el­mondta: ilyenkor a felnőttek közül is sokan felkeresik a té­kát, az általános iskolások pe­dig rendszeresen jönnek hét­végén, hogy iskolai dolgozatot vagy házi feladatot készítse­nek. A könyvtárban számító­gép és tízezer kötetes gyűjte­mény várja a használókat. Buncek káposztával Taranyban minden lehetőséget megragadnak, hogy élhetőbbé tegyék a települést. Tavaly jött az öüet, hogy a falu is kapcsolódjon be az asztali örömök sorozatba. Kis tanakodás után kisütötték, mit fognak majd főzni. A ká­poszta győzött és ha már gaszt­ronómia, szeretnék minél több emberrel megismertetni a „taranyikumot”, a bunceket. Ez egy kellemesen, fűszeres-fanyar- kás bort adó szőlő, amely évszá­zados múltra tekint vissza a tele­pülés birtokain. A buncek és ká­poszta fesztiválra szeptember­ben kerül sor, ahol a különös ízek mellett még egy különle­gességet is megismerhetnek majd az érdeklődők: a vend hagyományokat. A szlovén népcsoportot az 1700-as évek­ben a Mura vidékéről telepítet­ték ide és hagyományaik közül még ma is őriznek néhányat, az ősi vend nyelvet azonban- maroknyi idős ember beszéli már csak Taranyban. EZT FŐZIK TARANYBAN Tarkedli Egykor népszerű kelt tészta volt a tarkedli, ami azóta kissé feledésbe merült. Mivel egy­szerűen elkészíthető, érdemes újra felfedezni. Hozzávalók: 30-35 dkg liszt, 2 egész tojás, késhegynyi só, 1 evőkanál cukor, 4 dl tej, 2 dkg élesztő. A hozzávalókat jól ki­dolgozzuk, és fél órát keleszt- jük, majd tarkedlisütőben vilá­gospirosra kisütjük, vagy tef­lonserpenyőben kanalanként óvatosan, de ekkor vigyáz­zunk, ne tegyünk sokat a forró olajba, mert vastag lesz. Vaníliás por­cukorral tálal­juk, de ba­racklekvárral is összera­gaszthatjuk a tarkedliket. Egyszerű és gyors édesség, de egy kiadós levessel második fogás is lehet. A CIKKEKET FÁBOS ERIKA ÍRTA. FOTÓK TÖRÖK ANETT. AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Pezsgő falu a város mellett vonzerő A nyugalom, a vendégszeretet gyarapítja Taranyt Nagyatádról néhány rövid ka­nyar után Tarany következik. Aki csak átutazik a falun, azt gondol­hatja: egy kistelepülést hagyott maga mögött. Mindössze egy rö­vid utcácskája látszik csak az út­ról, pedig több mint 1300 lakosa van a török idők óta létező falu­nak, ahol hajdanán több mint kétszer ennyien éltek. Amíg a kö­zeli városban igazi álmos a va­sárnap, addig Taranyban egy­mást érik a biciklizők és nem csak az utcán, de a falak között is zajlik az élet. A kultúrházból például egy Kormorán-sláger hallatszik és jó­val pezsgőbb a hangulat, mint hét közben. Füstös Gábor vezeté­sével a gyermeknéptánccsoport próbál. A március 15-ei műsorra készülnek egy botolóval. Az együttes két éve ropja, hetente kétszer. Czerján Tímea és Szabó Réka már az atádi gimnázium­ban tanulnak, mégis itt vannak minden hétvégén.- Szeretünk táncolni és a kö­zösség is jó, ezért eszünkbe sem jutott, hogy azért, mert más isko­lába járunk, abbahagyjuk a tán­cot - mondta Szabó Réka. - Az is­kolába is szeretünk visszajárni, meg az osztálytársakkal is tart­juk a kapcsolatot - teszi hozzá Czerján Tímea. Szabad egy táncra. A taranyi gyerektánccsoport két új műsorral is készül a közelgő ünnepekre- Büszkék vagyunk rá, hogy kötődnek a fiatalok a településre - mondta Somosi József, a falu polgármestere. - Az iskolában és a helyi közösségekben is min­dent megtesznek azért, hogy egyre kevesebb fiatalnak fordul­jon meg a fejében, hogy máshol kéne családot alapítani. A falu lakossága évek óta nem is csökken, pedig sok az idős em­ber. Ami azonban reményt keltő, hogy az idén minden korábbinál több az elsős az iskolában és egy­re nehezebb házat is venni a tele­pülésen. Nagyatádról sokan ki­költöztek, a befogadó helybeliek, a nyugalom és amiatt, hogy itt ol­csóbban lehet ingatlanhoz jutni, mint a városban. Pusztai Attüláék is Atádról köl­töztek ki, nyolc évvel ezelőtt. A falu bábájának, Fáni néninek a házát vették meg és újították fel.- Szeretünk itt lakni, kedve­sek az itteniek és nyugalmas a környezet - mondta Pusztai Atti­la. - Egy percre sem bántuk meg, hogy ide telepedtünk, pe­dig azóta már jóval messzebbre járunk dolgozni. A két lányunk busszal jár Atádra, mi pedig au­tózunk. Megéri így is. MÓLT ÉS JÖVŐ Hagyományt őriz a borász Jövőt építenek a fiatalok Fuisz Gyula nem egyszerűen egy taranyi szőlősgazda. A falu egyik legsikeresebb borásza, aki rá­adásul nem csak nemes nedűket állít elő, de ültetvényében hagyo­mányőrzéssel is foglalkozik.- A taranyi híresség a buncek - mondta Fuisz Gyula. - Ez egy különös szőlőfajta, amit még a szakértő szőlőnemesítők sem tudtak beazonosítani. Valami ősi fajta lehet és nálunk őshonos. Olyannyira, hogy ahova elviszik, ott taranyinak hívják. Egy igen bő termő és hálás kékszőlő, ami a kékfrankoshoz hasonló, de an­nál fűszeresebb zamattá bort ad. Fuisz Gyula egyébként tősgyö­keres taranyi, igaz, jó nagy kacs­karingóval mondhatja csak el, hogy szülőfaluja Tarany. Nagy­szülei ugyanis azok között a ki­vándorlók között voltak, akik Amerikában próbáltak szeren­csét Taranyból az 1910-es évek­ben több mint négyszázan indul­tak neki az Újvilágnak. Fuisz Gyula nagyszüleinek azonban hiányzott a falu és visszajöttek.- Van jövője a falunknak. Csak azért szomorkodom, mert egyre kevesebb fiatal szeret a földdel, szőlővel foglalkozni. Pedig az itteni népek mindig fontosnak tartották, hogy maguk gondos­kodjanak a megélhetésükről. A taranyi főutca egyik legszebb háza Szabóéké. Már a helyi vé­dettség is szóba került A ház ugyanis a régi falu építészeti em­lékeit is magán viseli. Igazi, falu­ba illő, mégis modern felfogás­ban megépített porta. Szabó Róbert és felesége And­rea taranyiak. Azok közül a fiata­lok közül valók, akik számára nem is volt kérdés, hogy a szülő­falujukban maradnak-e.- Mindketten szeretjük a falut - mondta Szabó Róbert. - Lova­kat tartunk és hozzászoktunk a falu nyugalmához is, meg sem fordult a fejünkben, hogy menni kéne innen. Itt a család, a bará­tok, természetes volt, hogy itt ala­pítunk mi is családot Rebeka, a Szabó család legki­sebb tagja most másodikos és ő is örül, hogy Taranyban járhat iskolába. Azt mondja, jó az osz­tályuk és az is előny, hogy kö­zel van a suli.- Én a helyi iskolában a hetedi­kesek osztályfőnöke vagyok és mondhatom, hogy kötődnek a gyerekek is a településhez - mondta Szabóné Hegyi Andrea. - Az egykori osztálytársaim közül csak egyvalaki költözött el, a többiek itthon maradtak, ahogy mi, és ez szerintem a falu jövője szempontjából nagyon jó. A polgármester nem fald nemet mondani TARANYI MAGÁNÜGYEK Húsvétra készülnek a dalos férfiak Elsősegélyt nyújtanak a családok A kényes gerberákhoz is van türelme A környék egyetlen patkolókovácsa Minden bútort ellát kelmével Somosi József polgármestert következetes embernek is­merik. Van azonban, aki­nek csak rit­kán képes nemet mondani. Gergő Uno­kájának. Szinte minden re rá tudja venni a nagy­papát. Most legtöbbet az iskoláról mesél, szeptember­ben lesz elsős. Az asszonyok korábban „ébred­tek” Taranyban. Az asszonykó­rus ugyanis már nyolc évvel ezelőtt megala­kult. Három év­vel később azonban a férfi­ak is összefog­tak és létrehozták a férfidal­kört. Az énekes férfiak vezetője Geriecz Márton, aki a nyugdí­jasklub dolgait is szívesen inté­zi, de legjobban énekelni sze­ret. A dalkör fellépett már a szomszédos települések közül Segesden és Nagyatádon is, de helyben is tetszést aratott. A férfiak most virágvasárnapra és húsvétra készülnek, két pas­siót adnak elő a templomban. Taranyi példa néven terjedt el hazánkban az a mozgalom, hogy azokban a falvakban, ahol nincs helyben lakó orvos, el­sősegélyt tanul­nak a családok. Minden utcá­ban akad legalább egy család, akinek a portáján kis tábla jel­zi, hogy ott segítséget lehet kérni, ha kell. Az ötletet hét környékbeli és több tucat ma­gyar falu vette át a taranyi vö­röskeresztesektől. Horváth Gyuláné, a vöröskereszt helyi vezetője elmondta: idén ün­nepük az elsősegélynyújtó családok mozgalmának tize­dik évfordulóját. Szekretár Pálé a legvirágosabb porta Taranyban. Nem is csoda, hiszen az egyébként gé­pészvégzettségű fiatalember nagyban ter­meszt virágot Több mint tíz­ezer tő szegfű és félezer gerbe- ra várja nap mint nap a gon­doskodást. Ilyenkor, télen ez nem könnyű feladat A virágok ugyanis 25 fok alatt nem érzik túl jól magukat, ezért fűteni kell nekik megállás nélkül. Szekretár Pál szerint a legtöb­ben a piros szegfűt keresik. Ép­pen ezért a kert fele így virág­zik. De számos ritkaságot gon­doznak saját örömükre. Szabó Ferenc gyermekkorá­ban, a taranyi polgármester édesapjának műhelyében ta­nulta meg az ősi tüzes mes­terség remekbe szabott fogása­it. Az eltelt évti­zedek alatt több száz, de az is lehet, hogy ezer patkó elké­szült a műhelyében. Keze munkája azonban nem csak ott, de faluszerte is megcsodál­ható. Több kerítés és a temp­lom díszes rácsa is Szabó Fe­renc ügyességét dicséri. Mint mondja, igaz, hogy egyre na­gyobb divat a kovácsoltvas, mégsincs annyi vasasmunka ma már, mint régen volt. Drávecz József arról híres, hogy mindent tud a bútorokról. Szak­mája szerint kárpitos, de a régi bútorok egyszerűbb asz­talosmunkáit is szívesen meg­csinálja. Számá­ra nincs lehetetlen feladat, akár a régiből keü szinte újat vagy egy megunt darabból valami mást varázsolni. Azt mondja, több új bútor is hozzákerül. Az olcsóbb székek, ágyak ugyanis nem bírják a strapát. Munkái közül legbüszkébb egy német rokokó fotelre, amit felújítás és aranyozás után 4,5 millió forin­tért adott el egy budapesti régi­ségkereskedő. ALMANACH - 220 - TARANY

Next

/
Thumbnails
Contents