Somogyi Hírlap, 2005. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
2005-02-23 / 45. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2005. FEBRUÁR 23., SZERDA Egy forint a boldogulás ára hagyomány Őrzik a múltat, bíznak a jövőben, csak a jelen kétséges Vasárnap délelőtt üres a kacska- rlngós ecsenyi utca. Olyan, mintha senki nem élne a településen, messziről hallatszik valami kutyacsaholás. Csend van. A templom melletti papiakból énekhang szivárog, alig hallhatóan, néhány perc múlva aztán benépesül az utca. Hiába fúj a böjti szél, az istentisztelet után még mindenki vált néhány szót a másikkal. Most, vasárnap jóval többen imádkoztak, mint máskor. Gyászistentiszteletet tartottak. A kis közösség minden tagjáról megemlékezik, ha a búcsúra kerül a sor. Megint kevesebben lettek eggyel. Pedig jó száz évvel ezelőtt több mint ezer lakója volt Ecsenynek. Akkoriban megélt egy molnár, több varga, két asztalos vagy öt kőműves és kocsmárosból is kettő. A régi mesterségek ismerői közül mára is maradt, az álluk azonban bizony fólkopna. Kevesebb, mint négyszázan élnek már csak a dombok között, többségük, ahogy erre mondják, szépkorú, vagyis idős ember. Aki meg nem, az többnyire munka nélkül van.- Ecsenyben minden arról árulkodik, hogy az elődök is mennyire szorgalmas emberek voltak - mondta Máj Péter, A vasárnapi istentisztelet után. Az ecsenyi sváb közösség nem csak hagyományait, hitét is őrzi Ecseny polgármestere. - Ha végignézünk a falun, láthatjuk, még romjukban is tisztességes porták sorakoznak. Ahol pedig laknak, példás a rend. Tettrekész- ség ma is van, csak lehetőség nincs. Innen busszal munkába járni szinte megoldhatatlan, helyben meg hiába próbáltuk mindenhogyan, nem jutottunk előre. Pedig minden adottság megvan itt Van gyógyvíz, élő hagyományok, üres telkek, hozzá támogatás és isteni nyugalom. Országosan is óriási híre volt annak, hogy a településen egy forintért lehetett ingatlanhoz jutni azoknak, akik valamilyen munkahelyet teremtenek. Hiába volt azonban igen kecsegtető az ajánlat és több jónak tűnő ötlet, a sors valahogy eddig nem állt a forintos vállalkozások mellé. A településsel kötött szerződések májusban lejárnak. Aki pedig nem kezdett el építkezni, azoktól, két kivétellel, visszaveszik a földet. így újra lesz kiadó szerencse egy forintért. A faluban pedig - a régi kitartással - hisznek benne, hogy nem véletlenül áldotta meg a Jóisten Ecsenyt ennyi adottsággal. MÚLT ÉS JÖVŐ Ötesztendőnyi muzsika A legifjabb ecsenyi Máj Péter 1940-ben kezdett zenélni cimbalmon és baritonon. Több mint 1500 alkalommal lépett fel, ez, ha összeadnánk, annyit idő, mintha valaki öt évig egyfolytában muzsikált volna. 1914-ben alakult egy helyi zenekar, amelyből később elment a cimbalmos. Ahogy a ma 83 éves Péter bácsi mondja: nincs magyar zenekar cimbalom nélkül. így aztán felajánlotta a karmester Péter bácsinak, hogy megtanítja a hangszer használatára. Ez abban az időben nagy lehetőségnek számított, mivel 120 pengőért vállalta volna évente egy tanár a tanítást. Péter bácsi eredetileg kőműves, de a pengetés mellett a fúvós hangszerek technikáját is elsajátította. Két hónap múlva már fellépett a zenekarral. Farsangi bálon, húsvéti ünnepeken egyaránt zenéltek, a lakodalmas mulatságok azonban csak ősszel kezdődtek, hiszen nyáron mindenki dolgozott a földeken. Péter bác§i volt a zenekari kincstáros, az ő cimbalmán lógott a pénzeszacskó, oda várták a honoráriumot. Legutóbb 8-9 éve zenélt egy lakodalomban, de mint mondja: táncolni is szeretett nagyon, sőt tudott is. A Tóth Mérei család legifjabb tagja a település legfiatalabbja is egyben. A három és fél hónapos Viktória most 61 centiméter hosszú és 6550 gramm. Édesapja szorosan kötődik Ecsenyhez, mint mondja: eszébe sem jutna Kaposvárra vagy más, nagyobb városba költözni, hiszen ilyen csendes, nyugodt életet egy nagyvárosi forgalomban nem biztosíthatna gyermekének. Jelenleg ugyan nincs munkája, de ha tavasszal beindul egy házakat gyártó cég tevékenysége a településen, talán el tud majd helyezkedni ácsként. Viktória édesanyja Somogyszilból költözött át Ecsenyre, fodrásznak tanult, de jelenleg minden percét kitölti a kis jövevény. Mint mondja: Viktória jó kislány, már az egész éjszakát végigalussza. A szülők úgy tervezik, itt nevelik fel lányukat, Mocsoládra megy majd a kicsi óvodába, mivel az ecsenyi óvodát megszüntették, olyan kevés gyerek volt a faluban. Azóta az önkormányzat kisbusza hordja át a kicsiket a szomszédos településre. A kis család együtt él a nagyszülőkkel, nem mindennapi az összetartás köztük. Jól jön a segítség az időseknek, a fiataloknak pedig fedél van a fejük felett. EZ A HÍR ECSENYBEN Fasor a templomig Több mint ötvenezer forintot nyert az Erdészeti Felügyelőségtől Ecseny a település szépítésére. A pénzből facsemetéket vásárol az önkormányzat, s amint lehet, elültetik őket. A tervek szerint a templomhoz vezető út mellett állnak majd a gömbjuharok. Felújították a zsidótemetőt Ecseny egy felekezetileg igazán sokszínű település volt valaha. A svábok evangélikusok, a magyar lakosok katolikusok, a felvidékről ide telepített emberek pedig református hitet gyakoroltak, de a világháború előtt zsidók is szép számmal éltek a településen. Az önkormányzat már csak a zsidótemető gondnoka. A többi az egyházak kezelésében van. A falu tavaly emlékművet állított a holocaust áldozatainak és idén is helyreállította a zsidótemető több síremlékét. Múzeum a tutyiknak A sváb önkormányzat támogatásával egy régi sváb házat vásárolt az önkormányzat, hogy múzeumot létesítsen benne. A faluban máig élő hagyományok tárgyi emlékeit szeretnék bemutatni. Az épületet pályázati forrásból eredeti formában állítanák helyre, rendszeresen élő tutyikészítési bemutatót tartanának, de a gasztronómiai hagyományokat is megismerhetnék a látogatók. Egy falu két arca Ecsenyi a legnagyobb, ezeradagos lecsó és készült itt 9 méter hosszú rétes is. Egy forintért van itt telek és 99 évre bérbe adó a focipálya. Van eredeti hagyomány és vannak, akik életben tartják. Remek a település híre, aki Ecseny nevét hallja, egyből eszébe juthat a krumplis kolbász, a kódiská- sa, a tutyi vagy a sváb rezesbanda. A településen élők tehát mindent megtesznek, hogy mások is észrevegyék, van érték és van lehetőség. Mindez azonban hiába, ha mindig egy- gyel kevesebb a lakó, ha nincs munka, ha az utolsó intézményt is be kell zárni, mert nincs rá pénz. De a falu nem hagyja annyiban. Ha hirdetnének rekordkísérletet abban, hogy a somogyi kistelepülések közül melyik akar legjobban életben maradni, azt is biztosan Ecseny nyerné. EZT FŐZIK ECSENYBEN Sváb gőzgombóc Hozzávalók: 1/2 kg liszt, 1 tk. só, 1 ek. cukor, 1 tojás, 5 dkg vaj, 2,5 dl tej, 2,5 dkg élesztő. A hozzávalókat rugalmas kelt tésztává gyúrjuk. Mikor megkelt, újra átdolgozzuk, és 10 cipót készítünk. Egy lábosban vöröshagymát pirítunk, kevés paprikát adunk hozzá, majd két deci vízzel felengedjük. Amikor a víz forrni kezd, a gombócokat a tetejére helyezzük és húsz percig fedő alatt gőzöljük. Régen, ha húsos káposztát főztek, mindig gombóc került az utolsó húsz percben a tetejére, úgy fogyasztották. Ha édesen akarjuk, citromhéjat és egy kanál cukrot is tehetünk a tésztához. Nem túl kemény szilvalekvárral töltjük, gombócokat formálunk mindenhol jól eldolgozva. Gőz fölött, szűrőbetéten átgőzöljük. Olvasztott vajra szedjük ki, majd cukros mákkal szórjuk meg! ÍRTA: FÁBOS ERIKA ÉS MEISZTERICS ESZTER. FOTÓK: TÖRÖK ANETT AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA ECSENYI MAGÁNÜGYEK Huszárosán vezeti a települést Máj Pétert, Ecseny polgár- mesterét két hónappal ezelőtt huszárrá avatták. A huszárkodás ugyan nem sváb szokás, a sváb falu első embere mégis elkötelezetten váT lalta a feladatot. Nem véletlenül, hiszen sokáig határőrként szolgált, így nem áll távol tőle az egyenruhás-fegyelem és a ló sem. Uszka néni az igazi sváb tutyik királynője Magyar Jánosáé több ezer tu- tyit készített életében. A tudományt még az elemi iskolában tanulta. A háború előtt jgyanis Ecseny tiszta sváb falu volt, ahol a felnőttek és a gyerekek ilyet hordtak. A férfiak feketében jártak, az asszonyoknak volt templomba, boltba járó és otthoni tutyijuk is. A 72 éves asszony a családnak készítette a legtöbb lábbelit, de bárki kért, ajándékba is kapott a hagyományos kézimunkából. Három az ecsenyi nagyasszony Ecsenyben nem három a kislány, hanem három a nagyasz- szony. Rét Jánosáé is elnyerte ugyanis a kistelepülések nagyasszonya címet Ecsenyben ő már a harmadik, aki a közösségért végzett munkájáért az elismerésben részesül. A településen büszkék a hölgyekre, de arra talán még jobban, hogy az elismerés csak további munkára sarkallja az érintetteket. Rét Jánosné nyugdíjas éveire telepedett vissza a szülőfalujába és azóta aktív tagja lett a falu egyesületeinek. A sváb önkormányzatnak is ő a vezetője. Szomszédban drukkol az egykori fociedző A sportszeretők úgy ismerik, mint a település legnagyobb focirajongóját, a hagyomány- őrzők pedig úgy, mint Furulyák díjas kaszást. Frei Henrikről van szó, aki az ecsenyi labdarúgócsapat utolsó edzője volt és egészen a hatvanas évek végéig vezényelte a helyi futballistákat. Bár a csapat feloszlott, a fociszeretet nem múlt el, most a szomszéd falu, Felsőmocso- lád együttesének szurkol, ahol két ecsenyi is kergeti a bőrt, ha pedig komolyabb fociról van szó, az MTK-nak és a Reál Madridnak drukkol. Kilenc méternél hosszabb a rekordrétes Ecsenyben néhány éve elhatározták: megmutatják, hogy rétesben (is) rekorderek. A falu főzőversenyén azóta minden évben komoly attrakció a korábbi rekord megdöntése. Ez olyan jól sikerült, hogy tavaly már a Guiness rekordok közé is bekerült, s ezzel világhírű lett a hajszálvékony édesség. Fábri Lajosné, a rétescsapat vezetője magában is rekorder lehetne, annyi rétest megsütött már. Legbüszkébb mégis arra az eredményre, hogy tavaly 9,3 méterre sikerült kinyújtani az ecsenyi almás rétest. Nyugdíjasbuli a téli rosszkedv ellen Varga Árpádné egész életét a postán töltötte. Az ecsenyi levelek gazdája egy ideje azonban a nyugdíjasok ügyeit intézi. Az egyesület vezetőjeként mindent megtesz azért, hogy a település idős lakói jól érezhessék magukat. Legújabb közösség- fejlesztő programja az, hogy az egyesület tagjai kéthetente együtt töltenek egy egész napot. A téli rosszkedv ellen jól bevált az ötlet. A nyugdíjasok ilyenkor, reggel találkoznak, együtt elkészítik az ebédet, majd délután mesélnek, énekelnek közösen. ALMANACH - 049 - ECSENY