Somogyi Hírlap, 2005. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
2005-02-17 / 40. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2005. FEBRUÁR 17., CSÜTÖRTÖK EZ A HÍR TÁSKÁN Elkészült a rendezési terv Ötmillió forintból készült el Táska új rendezési terve. A tervet a Térségfejlesztő Rt. készítette el. Egy új utca terve is bekerült és úgy tervezték, hogy a település idegenforgalmi fejlesztéseit is lehetővé tegye. Kevesebb az óvodáskorú gyerek Az elmúlt években kevesebb az óvodás gyerek Táskán. Most 18 apróság tölti minden napját az óvodában. Itt a pedagógiai programban a hagyományőrzés és a természetvédelem került a középpontba. Speciális kisbusz az esélyegyenlőségért Az esélyegyenlőségi közalapítványtól egy mikrobuszt nyert a település. A gépkocsit márciusban kapja meg a falu. A kisbuszt úgy építik át, hogy mozgáskorlátozottakat és kerekesszékeseket is szállítani tudjanak vele. Az autó a falugondnoki szolgálatnak is nagy segítségére lesz majd. A településen élők több mint fele ugyanis nyugdíjas, idős ember. Felszámolják a cigánytelepet Táska is csatlakozott az országos cigánytelep-felszámolási programhoz. Ennek keretében az országban 460 telepet szeretnének felszámolni. Idén negyvenre kerül sor, amiből négy Somogybán van és az egyik a táskái. Az elképzelések szerint kedvezményes építési telkeket biztosítanának a településen a romáknak, azért, hogy kikerüljenek a jelenlegi rossz és elszigetelt helyükről. Ünnep és a hétköznapok Táskán fontosak a hagyományok. Újév napján szokás egymás köszöntése, húshagyó kedden valamelyik pincében jönnek össze a férfiemberek elbúcsúztatni a farsangot, március idusán Kossuth-vacsorára halászlét főznek a férfiak, húsvét- kor locsolnak, augusztus húszadikán szintén összejön a falu és a szüret végét is mindig közösen ünnepük. A közösségi ünnep pedig “mindig, évszázadok óta a templomban kezdődik, s miután ennek emelkedett formában eleget tettek, közösen jókedvűen ünnepelnek. Hétköznap és ünnep is van, s ettől többet tudnak egymásról, s jobban becsülik egymást az itt élők. EZT FŐZIK TÁSKÁN Kukoricakása A régi falusiak rendszeres tápláléka volt a kukorica. A laktató és egészséges étek azonban ma már egyre ritkábban kerül az asztalra. Valamikor elsősorban reggeüre készítették a kukoricakását. Ehhez ledarálták a kukoricát, (ma be lehet szerezni hozzá kukoricadarát) ezt szépen kipucolták, majd vízbe tették. Fűszerezték babérlevéllel, sóval és hagymával, majd bő fél óra alatt megfőzték. Amikor megpuhult, vöröshagymás zsírt sütöttek és azzal összekeverték. Ha ~2CV gazdagon akarták elkészíteni, egy darab füstölt húst is tettek a főzővízbe és a kövesz- tett húst is elfogyasztották a kásához. Igazán kiadós, elsősorban téli reggeli. A CIKKEKET FÁBOS ERIKA ÍRTA. FOTÓK: TÖRÖK ANETT AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Egy falut kúrálhat a gyógyvíz nyugalom Olyan kevés a pénz, hogy azon veszekedni sem érdemes Vegyeset főznek Táska pálinkafőzdéjében. Ilyenkor, télen csak itt van nagy forgalom a faluban Egyetlen hosszú, takaros utca. A felületes szemlélőnek talán csak ennyi Táska. Az utca ilyenkor, az év elején nyomasztóan nyugalmas. Csak kora reggel, amikor a gyerekek iskolába indulnak, az idősebbek meg bevásárolni, akkor van egy kis nyüzsgés a központban. Itt egy lépésnyire van egymástól templom, jegyzőség, bolt és buszmegálló. Legközelebb majd délután, négy óra tájban lesz újból mozgolódás, addig csak ritkán tűnik fel egy-egy táskái, s ha fel is tűnik, rendesen szaporázza az igazi februári hideg miatt. Az egyik ház előtt nagyobb csak a mozgás. Pálinkafőzős idő van. Vegyeset főznek.- Össze sem lehet hasonlítani mondjuk a két évvel ezelőtti forgalmat a mostanival - panaszolja a főzőmester, miközben a cefrét méregeti. - Falusi ember számára igen drága mulatság lett a főzetés. Úgy ötven méterrel odébb, a polgármesteri hivatal előtt megsokasodnak az autók. Néhány perc múlva testületi ülés kezdődik. A képviselők gyülekeznek. Nagy vitára senki nem készül. Olyan kevés a pénz, hogy azon össze sem tudnak veszni - mondják.- Évek óta önhikis a településünk, de idén csak forráshiányosnak nevezhetjük magunkat, mert segítségre sem pályázhatunk - mondja Gadányi István polgármester, aki arra készül, hogy a falu elöljárói elé terjeszti a költségvetést. A falu első embere egy testületi ülésen részt vett már. A szomszédos Niklán győzködte az érintetteket, hogy túl sok az a pénz, amit az iskolai oktatásért szeretnének. Egy gyerek után több mint 300 ezer forintot kéne leszurkolni a településnek. Ez nem fog menni. Fejlesztések közül is csak a halaszthatatlano- kat tudják vállalni az idén.- Várjuk a tavaszt - hunyorog sokat sejtetően Gadányi István. Úgy tűnik, mindenki érti.- Márciusban jönnek utolsót tárgyalni a gyógyvizünkkel kapcsolatban. Az kihúzna bennünket a bajból. A falu határában valóban különleges gyógyvíz található. Ha egyszer megvalósulhatna itt a fürdő, az az egész térségnek sokat jelentene. Gyógyír lenne nemcsak a reumás lábakra, de a falu bajaira is...-----------------------------------------7 -- ~ MU LT ES JÖVŐ A közösségért dalra is fakad Czobor János 65 éve él Táskán. Mindig kivette a részét a közösségi munkából. Fiatalabb korában is szívesen intézte az egyesületi dolgokat, legyen szó akár sportról, akár kultúráról. Az elmúlt évektől pedig a képviselő- testületben is kiveszi a részét a munkából. Amióta nyugdíjba ment z állami gazdságtól, szívén viseli a nyugdíjas-egyesület sorsát is. A falu legnagyobb civil szervezetének több mint száz tagja van és ez több, mint a településen élők negyede.- Otthon elvégzem, amit kell, aztán megyek a faluba szétnézni, mit tehetek - mondta Czobor lános. - Büszke vagyok rá, hogy évek óta jól működő kapcsolatot ápolunk a horvátországi Rasignyával. Ez azt jelenti, hogy évente kétszer találkozunk. Egyszer a horvátok, egyszer a táskaiak utaznak, barátságból. Az idei találkozót azért is várják nagyon, mert ez alkalommal a tengerpartra látogatnak majd, a horvátok pedig Budapestre tesznek kirándulást. Addig azonban Balatonszabadi és Marcaü kis- régiós bemutató lesz. Itt a híres asszonykórusnak kell szépen helytállni. Persze Czobor János ebben is élenjár. Minden bemutatón sikerrel fakad dalra. Munkát vadászott magának Hajdú Tibor éppen munkába, azaz vadászni indul. Belföldi vendégeket kalauzol majd a Berekben, ami az egyik legjobb vadászterület a környéken. Sokféle állatból él sok ezen a vidéken. A vendégek most azért jöttek, hogy vaddisznót lőjenek. A 32 éves fiatalember azok közé a szerencsés kivételek közé tartozik, aki megtalálta lehetőségeit.- Hivatásos vadász vagyok, ez a szerencsém - mondta Hajdú Tibor. - így van munkám és dönthettem a szülőfalum mellett. Másként itt helyben nem lenne más munkalehetőség. Éppen ezért fogy az én korosztályom a falvakból. Pedig nincs ennek hátránya, csak az a titka, hogy itt kell lakni, de nem csak itt kell élni. Hajdú Tibor feleségét sem volt nehéz meggyőzni a falusi élet előnyeiről. Somogyszentpáli lány volt, ezért nem bánta, hogy Táska meUett döntöttek. Azóta már egy gyerekük is született és a jövőt is itt tervezik. Azt remélik, hogy a mostaninál idővel jobb helyzetbe kerülnek a falvak. Táskán a gyógyvízkincs kihasználása jelentene biztonságot, ha hozzájuk hasonlóan többen mernék bátran a falusi életet választani. Évszázados ruhatár A táskái asszonykórus nemcsak a település nótáit, de egykori viseletét is szeretettel őrzi. Czobor Jánosné, az énekkar tagja, fiatalon még hordta is a táskái letet. Ebből háromféle volt egy tisztesasszony szekrényében. Hétköznapra, misére és litániára viseletét vettek fel. TÁSKÁI MAGÁNÜGYEK A falu örök nótafája Horváth Józsefné 75 éves és csak ritkán telik el úgy egy napja, hogy nem énekel. Akkor, amikor a falu népdalkincsét egy kötetbe gyűjtötték, néhány hónap alatt több mint kétszázhetven nótát mondott el Tengerdi Győző karnagynak. Horváth Józsefné már hatéves korában fellépett a falu és az iskola ünnepein és máig aktív tagja a település kórusának. Kedvenc éneke az imádkoznék, de nem tudok kezdetű nóta. Az idős asszony nem csak a táskái népdalkincset, de a hagyományokat is jól ismeri. A legidősebb pincés Messze földön híres építészeti és idegenforgalmi szenzáció a táskái védett pincesor. A vert falú, zsúptetős építményeknek szinte egész évben, de nyaranta mindenképpen a csodájára járnak. A pincék közül a legöregebbnek Táska egyik legidősebb lakója a gazdája. Kovács János 88 éves és azt mondja, nem tudja pontosan, mikor épülhetett a pince. Mindenesetre annyira régen, hogy már az édesapja, aki 1888-ban született, sem tudta az idejét. Kovács János egyébként már fiára hagyományozta a pince körüü teendőket. Nem hámoz, inkább hímez Táskán legalább olyan ügyes kezű asszonyok élnek, . mint a népművészetéről ismert Buzsá- kon. A szomszédos település formakincsét használják Táskán is. Fellai Lászlóné azért is ismeri igen jól a mintákat, mert Bu- zsákból került férjhez a településre. Legjobban a vézásat szereti hímezni. Ebből a hagyományos piros-feketét és a színeset is bármikor elkészíti. Munkái több kiállítást is sikerrel megjártak már és a család szinte minden tagjának készült egy-egy terítő ajándékba. A falu első borásza Gadányi István, Táska első embere a falu első borásza is. 2,5 hektáros területen az ismertebb fehér- és kékszőlőket gondozza. A polgármester 1975 óta készít saját nedűt. Akkoriban még a bogiári gazdaságban dolgozott, ami jó iskola volt számára. Azóta már nem csak ő, de az egész család is szívesen segít a „házi borászatban”. A kritikus falubeliek pedig nem szalasszák el elmondani a véleményüket. Legközelebb a falu egyik nagy ünnepének számító Kossuth- vacsorán lehet majd inni, a halászlé mellé. Negyedszázad puskával Táskán egykor szinte minden családban volt vadász vagy halász. A környező erdők és a berek így adott megélhetést az ittenieknek. Nem csoda tehát, hogy Kis Kotor Istvánnal együtt ma is több hivatásos és sportvadász él a településen. Több mint húsz éve ment ki először fegyverrel az erdőre. Ez idő alatt egy 19,5 centis agyarú vadkan volt a legnagyobb trófea, amit szerzett. Ezenkívül számos formás szarvasagancsot is magáénak tudhat, legszívesebben pedig fácánra vadászik. Legutóbb egy vaddisznót ejtett el. ALMANACH - 222 - TÁSKA
